Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-12 / 240. (239.) szám
1991. OKTÓBER 12. Megyei körkép 3 A cigányidentitás tartalmáért Hájdéládé a gyermekvárosban Diósi György: Esetleg verekszem ... Doktor úr, szabad? Január elsejétől szabadon választjuk meg orvosunkat. Eddig a körzeti orvoshoz fordultunk, jövő évtől azonban családi orvosok lesznek, és mi ahhoz tartozunk, akihez akarunk. Az elképzelés nagyon szép, a valóság igazolja vagy cáfolja majd az elvárásainkat, illúzióinkat. De vajon mi a véleménye minderről az orvosoknak, akik január elsejétől választhatók lesznek? Hívtak, menjek el cssütörtök este a gyermekvárosba, ahol héttől kilencig - mint mondták - cigány táncház lesz. Már annyi sok, érdektelenségbe fulladt rendezvényen voltam az utóbbi időben, hogy - minek tagadnám? - arra számítottam: legjobb esetben néhány kíváncsiskodó gyereket találok majd a „tetthelyen”. Kellemesen csalódtam. Több mint kétszázan voltak, igencsak emelkedett hangulatban. Ropták a táncot, az övékét, a számukra igazit, a Barna Gyöngyök együttes alig tartott szünetet. (Gondolom, az együttes neve elég beszédes, muzsikájuk eredeti cigányfolklórból állt össze, és bizony fergetegesen peregtek ezek a gyöngyök, akárcsak a izzadtságcseppek az együttes vezetőjének, Grófénak a homlokán.) Mint megtudtam, az összegyűltek hétharmada gyerekvárosi bentlakó, a többiek javarészt „Grofó társasága’ ’, azok, akiknek a házban ismerőseik vannak, és máskor is el-ellátogattak az intézetbe. De jöttek Békéscsabáról is, mert a tévé cigányműsora, a Cigánymagazin a múlt héten „bemondta” ezt a táncházat. Mi tagadás, csodálkozva néztem, hogy több lány, fiatalasszony, legény és fiatalember olyan szépen kiöltözött, mintha lakodalomba jöttek volna. Egy bozontos-szakállas férfi igencsak elégedetten mosolygott mellettem, kiderült, hogy ő a rendezvény egyik főszervezője, védnöke (vagy minek nevezzem?), a gyermekváros igazgató-helyettese, Diósi György. Mivel Grofó már körülbelül egy éve vezeti az intézetben a cigányfolklór-szakkört, hát ők ketten egyeztek meg ebben a mai buliban.- Ez az első cigány táncház nálunk - mondja Diósi György -, de havonta megrendezzük ezután. Ennek van egy teljesen általános célja, hogy a cigány kultúra, ami létezik, és talán ezt már nem kell bizonyítani, ápolásra szorul. Ápolásra olyanformán is, hogy akik beköltöztek a Széchenyi-lakótelepre, többé-kevésbé kultúridegen környezetbe kerültek, ne veszítsék el a kultúrájukat. Nekem mint házigazdának azt a szempontot kell szem előtt tartanom, hogy itt a házban a gyerekeknek majd kétharmada bőre színe szerint, ránézésre cigány, de mivel intézetben nőtt fel, a saját cigányidentitása tartalmatlan, nem létezik, nem létezhet, dacára annak, hogy a stigmát viseli. Ezt a cigányidentitást kell valamiféleképpen kialakítani, egy viselhető formába önteni az ő számukra. Nekem, mint itteni pedagógusnak, ez a szempont a fontos, mivel az intézet stratégiája a nyitás, ezért tértünk át most erre a táncházi formára, amikor a kintiek és a bentiek alkalmat kapnak a találkozásra.- Vajon a gyermekváros cigány lakóinak is ez a szándékuk, hogy a cigányidentitásukat töltsék fel, vagy netán szívesebben asszimilálódnának más kultúrában?- Az én dolgom az, hogy ilyen és amolyan lehetőséget is adjak. Senkinek nem volt kötelező ma részt venni, és senkinek nem volt tilos. Vannak a táncházban olyanok is, akik nem cigányok, és elég sok cigány van, aki nem jött le. Gondolom, ezek valami okból nem akarnak cigányok lenni. Én nem kötelezem, csak szólok nekik, hogy talán mégis menjenek le. Mert olyan tapasztalataink vannak, hogy kimegy az életbe, és akkor tudja meg, hogy ő „büdös cigány”, mert megmondták neki, s akkor hirtelen nem tud mit kezdeni ezzel.- Nem félt, hogy esetleg nem kívánt dologgá fajul ez a találkozó, ha kintről bárki bejöhet?- Egy kicsit provokatívnak érzem a kérdést... Nézze, tavaly is csináltunk diszkót, meghívtunk egy együttest, s akkor is nagyon féltünk. Mint minden olyan rendezvénytől, ami nyilvános, ahoya részegen dülöngélő alakok betévedhetnek. Van egy rizikója. Most már lekopoghatom, tényleg úgy néz ki, hogy a mai este nagyon jó hangulatú és zavarmentes. Ma is megvolt annak a veszélye, hogy bekeveredik valaki, aki éppen felállt a kocsmaasztaltól, és akkor valami probléma adódik. Természetesen féltem, felelős vagyok kétszázharminc gyerekért.- És ha most átszalad valaki a Lénába és szól, hogy gyertek át, mert né, milyen jó buli van? ...- Akkor esetleg ma este még verekedni is fogok ... Nem kellett. Még csak meg sem „keményeden” a légkör. A táncos kedvet úgy lehetett (némi sajnálkozással) lezárni, hogy mindenkit szeretettel várnak a következő táncházra november hatodikán.- molnár - Fotó: Tarpai Aki nem fél Dr. Urbán László szolnoki körzeti orvost Zagyva-parti rendelőjében kerestem meg:- Nagyon nagy örömmel vettem a híradást a szabad orvosválasztásról, és nagyon várom már. A korszerű orvoslás alapvető feltétele, emberi jog, hogy a beteg megválaszthassa az orvosát.- No de jövő évtől a gyógyításmegelőzés más módjára kell áttérniük, hiszen családorvosok lesznek.- Nézze, amit én a körzetemben csinálok már hosszú ideje, az tulajdonképpen családorvoslás. Persze én már 17 éve dolgozom itt, és ismerem a betegeket. A munkám jó részét jelentette a kapcsolatok megteremtése a betegekkel és családjukkal.- Ön szerint mennyivel több a családorvos a körzetinél?- O a család bizalmasa. Ismeri az anyagi, munkahelyi, erkölcsi gondjaikat, az életmódjukat, a táplálkozásukat, a családi, az öröklött betegségeket, a hajlamokat.- És mit kezd ezzel a tudással?- Sokkal hatékonyabb megelőzést végezhet. Ha tudom, hogy milyen betegségek várhatók a családban, akkor tanácsokat adok az életmód megváltoztatására, és szűrővizsgálatokkal igyekszem megelőzni a bajt. A testi panasznak sokszor lelki okai vannak. Ha tudom, hogy a betegnek például miért vannak szívpanaszai, vagy miért depressziós, akkor könnyebb segíteni. Ha a körzeti orvos továbbküldött valakit, azzal a dolog el volt intézve. A családorvos képviselője kell hogy legyen a betegnek. Lehetőségeket ajánl, amikor kórházba irányítja, és ott is Egyéniméi kíséri a sorsát. Felelőssége a betegért sokkal nagyobb, mint a körzeti orvosé volt.- A rendelőkbe EKG-t, laborfelszereléseket terveznek. Sokan félnek az újtól, az új módszerek alkalmazásától. Ón nem fél?- A legnagyobb álmom, hogy egy nyugati mintára fölszerelt rendelőm legyen. Szerintem a szolnoki orvosok többsége felkészült erre a váltásra, el tudja látni az új feladatokat, és várja is. Én egy csöppet se félek a szabad orvosválasztástól, mert ez nyíltabb megismerését jelenti az eddigi munkámnak. Bízom abban, hogy annyi beteg tartozik vagy ragaszkodik majd hozzám, hogy nem leszek munkanélküli.- Nincs semmi fenntartása tehát?- Néhány aggályom azért van. A minisztérium szerint az az optimális, ha egy orvoshoz ezerötszáz lakos tartozik. Én most több mint háromezer beteget látok el. Vannak orvosok, akik többet tudnak vállalni. Hagyni kell őket. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy 2-3 orvos társul 6-8 ezer lakos ellátására. így könynyebben megoldható a helyettesítés, a továbbképzés, mert egymás között megosztják a munkát. Akinek kérdései vannak Dr. Ladoniczky Zoltán, a Kőolajkutató Vállalat üzemi főorvosa, üzemkörzeti orvos nem ilyen optimista:- A szabad orvosválasztás demokratikus jog, csak ahogy ezt most a társadalombiztosítás elképzeli, az nem fedi ennek a tartalmát. A családorvoslás azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás megajánlja a lakosnak az eddigi körzeti orvosát, és az illető vagy marad nála, vagy újat választ. De nyitott kérdés, hogy mi lesz azzal, aki ott marad a két orvos között, mert a választott orvosa nem fogadja? Jó dolognak tartom viszont, hogy a szakrendelések által felírt gyógyszerekről a családorvosnak tudnia kell, mert így elkerülhető, hogy a beteg egymással ellentétes hatású orvosságokat szedjen. A Népjóléti Minisztérium szerint az az ideális, ha egy orvoshoz ezerötszáz beteg tartozik, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság pedig nem akarja a körzetek számát növelni. Most egy orvoshoz kétezerötszáz-háromezer lakos tartozik. A minisztériumnak nyilván szakmai, a főigazgatóságnak financiális szempontjai vannak.- Mi lesz az üzemorvosokkal?- Egyre többen hagyják ott az üzemi rendelőt. Részben azért, mert azt tervezik, hogy az üzemorvosok csak'közegészségiigyi, higiénés és megelőzési feladatot lássanak el. Ugyanakkor jól képzett szakemberekről van szó, akik két vagy több szakvizsgával rendelkeznek. A gyárak egy része magas színvonalú üzemorvosi rendelőt alakított ki. Mi lesz velük? Egy részüket bezárják, és az ott lévő nagy értékű, korszerű gépeket, műszereket nevetséges összegekért eladják a magánorvosoknak. Szerintem ezeket a rendelőket nem szabad elherdálni, hozzá kellene kapcsolni őket a szabad orvosválasztáshoz. A társadalombiztosítás alapvető feladatának tartanám, hogy ezeket a rendelőket nyissák meg a nagyközönség előtt, mert adott esetben színvonalasabb ellátást tudnak biztosítani, mint a volt körzeti rendelők. így körülbelül ezerötszáz-kétezer üzemorvos bekapcsolódhatna a szabad orvosválasztásba.- Milyen aggályai vannak még?- Nyitott kérdés - bár vannak már szempontok -, hogy hogyan finanszírozzák az orvosokat, hogyan állapítják meg a teljesítményüket, a munkájuk értékét. A szabad orvosválasztáshoz számítógépek, eszközök szükségesek. Akkor kellene elkezdeni, mikor mindez már ott van a rendelőben. Most pedig az történik, hogy elkezdik a munkát, és majd közben megkapják a gépeket. Sorakoznak a válasz nélküli kérdések. Hogyan oldják meg a családorvosok szakmai felügyeletét? Mi lesz azokkal az asszisztensnőkkel, akik az üzemorvosi rendelőben megtanulták a masszírozást, a fizikoterápiát? Nem fogja őket elvinni a magánszféra vagy a kórház, mert ott is leépítések vannak. Úgy érzem, hogy kísérletezünk, és majd kísérlet közben derül ki, hogy mi a jó. De ne felejtsük el, hogy ebben a kísérletben beteg emberek az érintettek! Aki szerint már rég kellett volna Dr. Magyar Levente véleményében több szempont is megfogalmazódik. A sebészorvosé is, és a jászberényi polgármesteré is.- Maximálisan egyetértek azzal, hogy legyen szabad orvosválasztás, már régen meg kellett volna csinálni, illetve el se kellett volna törölni, hiszen a háború előtt is volt. Az előző rendszerben az orvos munkájában nem a minőséget, hanem a mennyiséget nézték, tehát nem számított, hogy például erkölcsileg megfelel-e az illető. Ezzel nemcsak a szakmai tudás, hanem az erkölcs szempontjából nézve is fellazították ezt a réteget. Orvosnak lenni nemcsak annyit jelent, hogy meggyógyítok egy beteget, hanem műveltséget, emberséget, erkölcsi tartást is feltételez. A szabad orvosválasztásban mindez érvényesül majd, mert az emberek megnézik, hogy kihez mennek. De ha kevésbé fennkölten akarom mondani; a kereslet-kínálat piaci törvényei itt is érvényesülni fognak, és az orvostársadalom olyan lesz, amilyet a betegek elvárnak.- Az orvosok munkáltatója az önkormányzat. Ha például 10 orvosból csak héthez járnak az emberek, hármat meg mellőznek; ennek a háromnak fölmond az önkormányzat?- Ez egzisztenciális verseny, amelyet nem lehet felülről szabályozni. Az orvosnak meg kell élnie valamiből, és ha nem járnak hozzá a betegek, le fogja vonni a következtetéseket.- Megvannak-e a szabad orvosválasztás feltételei, megtörténtek-e az előkészületek? - erről érdeklődtem a megyei társadalombiztosítási igazgatóságon dr. Bagdi László igazgatótól, de csak azt tudtam meg, hogy nincs előkészítve, és szerintük ehhez több idő kellene, mint amennyi januárig van még. Kedden dr. Hargittai Sándor, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság elnökhelyettese tartott előadást a témáról. Kiderült, hogy még nincs eldöntve: egészség- vagy betegségbiztosítást kössenek-e az állampolgárokkal. Még nem dőlt el, hogy a fogorvosokat is szabadon választjuk-e - de néhány hónap múlva bizonnyára erre a kérdésre is válasz születik. Kiderült, hogy az orvos is szabadon választ, vagyis a hozzá jelentkező betegről eldöntheti, hogy vállalja-e vagy sem. Homályos, hogy milyen szempontok szerint! (Legyünk jóhiszeműek; aszerint, hogy bír-e még vállalni. Legyünk rosszhiszeműek; aszerint, hogy „kinéz-e” hálapénzt a jelentkezőből.) Az orvos teljesítményébe beleszámít például, hogy hányán jelentkeznek be hozzá, mennyi időt töltött a pályán, milyen szakmai színvonalon dolgozik, milyen az a település, ahol praktizál. Kiderült, hogy a szükséges számítógépeket és eszközöket menet közben kapják meg a rendelők. Az előadás után kérdezni lehetett. Szóvá tettem, hogy már megint a betegségekre koncentrálnak, és nem arra, hogy az emberek egészségesek maradjanak. Fontos lenne ugyanis, hogy a családorvosok megelőző-felvilágosító tevékenységet is folytassanak. De hogyan lehet ezt mérni, megfizetni? Kiderült, hogy kérdésemmel csak a megválaszolatlan aggályok sorát szaporítottam. Paulina Éva A „tánctanárok” Együtt, boldogan, büszkén
