Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-02 / 230. szám

4 1991. OKTÓBER 2. Nyílt tér A Szabad Demokraták Szövetsége A munka világának megújításáról Milliók félnek Ők azok, akik a szocializmus alattvalói voltak: bérből, fizetés­ből éltek és élnek ma is. Milliók félnek attól, hogy az átalakulás összes terhét nekik kell viselniük, és a piacosítás, a privatizáció áldo­zataivá: munkanélkülivé lesznek. Milliók ábrándultak ki a politiká­ból, mert úgy érzik, senki nem se­gít nekik a megkapaszkodásban. Milliók érzik úgy, hogy - nem bíz­hatnak a régi-új munkaadókban és a régi-új szakszervezeti apparátus­ban, ám - nincs erejük újjászerve­ződni sem. Félelmeik miatt millió­kat fenyeget, hogy még kevésbé lesz erejük állampolgári és munka­­vállalói aktivitáshoz, ami nélkül nem lesz megoldás. Van esély! Soha többé nem lehetünk védett alattvalók. A gazdaságtalan mun­kahelyek már a régi rendszerben lehetetlenné váltak: épp ezért om­lott össze a rendszer. Esély ma csak a piacgazdaságban van. A vá­lasztás: védtelen, beletörődő ma­­rad-e a munkavállaló, hogy önvé­delemre képes szerződő féllé vá­lik? Tisztességes politika nem ígérhet és nem követelhet azonnali biztonságot. Új tulajdonosság és új érdekvédelem kell! Ezek egyelőre nemigen épül­nek. Olyan működőképes intéz­mények kellenek, amelyek ellen­súlyozzák a munkavállaló hátrá­nyát a tulajdonossal szemben. Hét pillér 1. Új törvényeket kell alkotni arról, amiben később nincs helye alkunak:- a munkaviszonyról, a minimá­lis bérről, a munkaidőről, a mun­kavédelemről, a végkielégítésről, a nyugdíjról, a fizetett szabad­ságról, a munkanélküli-segélyről. 2. Törvényeket kell hozni arról is, kik, hogyan, miről köthetnek alkut:- a szakszervezetekről, a mun­kaadói szervezetekről, a kollektív szerződésről, az egyeztetés és munkaharc intézményeiről. 3. Törvényre van szükség az üzemi alkotmányosságról. Biztosítani kell, hogy a munka­­vállalók - nemcsak a szakszerve­zeti tagok - szabad választásokon dönthessenek:- kik képviseljék őket a helyi és az országos érdekegyeztetésben, a létrehozandó biztosítási önkor­mányzatokban, az üdülési alapít­ványokban,- kire bízzák a munkáltatóval való együttdöntést (üzemi taná­csok)- kire bízzák a korábban felhal­mozott közös szakszervezeti va­gyon kezelését. 4. Törvényben kell újraszabá­lyozni a munkaügyi egyeztetés és bíráskodás rendszerét:- a vállalati döntőbizottságok jo­gosultságait a munkajogi vitában, az üzemi tanács és a tulajdonos konfliktusainak rendezési formáit. 5. Törvényi biztosítékot kell te­remteni, hogy a privatizációban a munkavállalói érdekek is képvise­letet kapjanak, s a dolgozók is tu­lajdonhoz jussanak kedvezményes és ösztönző lehetőségek révén. A jövedelmet kiegészítő tulajdon az esetleges munkanélküliség terheit is enyhítheti. 6. A foglalkoztatáspolitikai in­tézményrendszert tovább kell épí­teni, hogy a munkanélküliség ellen ne csupán segélyezéssel védekez­hessünk. A szakképzés, tovább­képzés, átképzés végre valóban enyhítse a munkaerőpiac feszült­ségeit. 7. „A hetedik te magad légy” (József Attila) Jó törvényeket! A kormány által készített Mun­ka Törvénykönyv-tervezetet asze­rint ítéljük meg, hogy mennyiben Egy orvos véleménye Ideológiától mentes betegápolást Egész életemben esküdt ellen­sége voltam a privilégiumoknak, és mindig olyan társadalomban szerettem volna élni, amelyben privilégiumok nincsenek. Ez a kívánságom az ismert okokból sajnos nem teljesült. Legújabban rémülten tapasztalom, hogy azok az erők, amelyek - állításuk szerint - eddig a privilégiumok ellen küzdöttek, most gátlástala­nul a korlátlan hatalom megszer­zésére törekednek, és a valóban biztosítja a fenti feltételeket. Egye­lőre megállapíthatjuk, hogy sokat markol, és keveset fog. Sokat mar­kol, mert a régi módon egyetlen törvényben kívánja szabályozni az összes munkaintézményt. Keveset fog, mert amit szabályoz, össze­függéstelenül és hézagosán teszi. Az eredmény az lehet, hogy is­mét tökéletlen törvény születik. Akkor pedig hiába lenne mutoga­tás, fejek lecserélése, mégsem tör­ténne rendszerváltás a munka vilá­gában. Kérjük, kövesse figyelemmel a munkatörvények vitáit. Támogas­sa javaslatainkat, kérje erre or­szággyűlési képviselőjét. Az SZDSZ országgyűlési képviselői Az önkormányzat és a türelmi idő Mint ismeretes, az elmúlt ön­­kormányzati választások eredmé­nyeként SZDSZ- és Fidesz-több­­ségű önkormányzatot kapott Szol­nok város, az ország többi telepü­léséhez hasonlóan. A város polgá­rai joggal remélték, hogy alapve­tően megváltozik a közigazgatás, hogy minőségileg más lesz a hiva­tal és az állampolgárok viszonya. Remélték ezt annál is inkább, mi­vel az említett pártok kíméletlenül bírálták és ostorozták a kormányt, mondván, hogy az túl lassú és nem hozzáértő miniszterekből áll, to­vábbá azért is, mert az SZDSZ egyik prominens személyisége - aki egyébként azóta Budapest fő­polgármestere lett - a választási kampány ideje alatt fennen hirdet­te: „Mi nem kérünk száz napot, mi azonnal dolgozni kezdünk.” Hát igen, dolgozni kezdett ő is, meg Szolnok város önkormányza­ta is, de mivel nem rendelkeztek helyi programmal - tudomásunk szerint még ma sem -,.így-elkgpze­egyvárost igazpatnUhoevankell a demokrácia elveit a közigazgatás­ban alkalmazni. Ez az állapot azóta isjart, s egyre másra hoznaFölyan döntéseket, amelyek sértik a de­mokrácia alapelveit, s enyhén szólva nélkülöznek minden szak­­szerűséget. Ezt bizonyítják a Szol­nok városi önkormányzat legutób­bi nevelés-oktatással kapcsolatos döntései. Ilyen volt a „zöld” isko­la esete, amikor is az önkormány­zat képviselő-testülete nem vette figyelembe a tantestület akaratát, s nem nevezte ki igazgatónak az ál­taluk alkalmasnak tartott sze­mélyt. Ehhez hasonló a legutóbbi eset, amikor is egy pedagógiai in­tézményt (a Napsugár Gyermek­házat) összevonta egy művelődési intézménnyel (a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központtal) csak azért, mert így látta jónak a kultu­rális és oktatási területért felelős alpolgármester. Ugyanis a nevezett alpolgár­mester úr mindenféle indoklás nél­kül a képviselők elé terjesztette ja­vaslatát, akik éppen ezért nem is érthették annak szükségességét. Annak ellenére, hogy többen kifo­gásolták annak helyességét, azért mégis megszavazták. Föl sem ve­tődött bennük, hogy ezzel a dönté­sükkel megsértik a demokrácia alapelveit, mivel ineg sem kérdez­ték az_érintetteket- (a Napsugár Gyermekház nevelőit és a szülő­ket), azok kirekesztésével, ajsjük fölött döntöttek. Ezzel kész tények elé állították őket. Ez a módszer semmiben sem különbözik a volt pártállam tanácsi apparátusának módszereitőI. Legfeljebb annyi­ban,hogy akkor a vörös színű pro­letárdiktatúra, most pedig a rózsa­színű liberális demokrácia nevé­ben hozzák döntéseiket. Annak sem voltak a tudatában, hogy dön­tésük szakszerűtlen is, mivel a pe­dagógia és a művelődés célja, funkciója, módszere s eszköze alapvetően különbözik egymástól, tehát nem hozható közös nevező­re. Mivel nem voltak tudatában, így nem is mérlegelték döntésük következményét, csak qiechani­­kusan, kritikátlanul szavaztak. Az ilyen és hasonló döntések nem a jövőbe, hanem a múltba visznek, nem Európába jutunk, legfeljebb Ázsiába. Tisztelt liberá­lis képviselő urak, itt az ideje, hogy végre tájékozódjanak és vegyék észre tévedésüket. Ugyanis már a kisiskolás is tudja, hogy nem az oktatási-nevelési intézmények önállóságának a megszüntetése, hanem éppen ellenkezőleg, az önállóság (az autonómia) megadá­sa biztosíthatja ezen intézmények fügetlenségét, szabadságát, ered­ményes és hatékony működését. Önök miért nem tudják? Persze meg lehet tanulni, de Önöknek már késő, mivel rég lejárt az a száz nap türelmi idő, amit ugyan nem kértek, de az előrelátó, türelmes és kritikus városi polgárok előlegez­tek Önöknek is. Ezzel a bizalom­mal pedig nem szabad visszaélni átgondolatlan, szakszerűtlen dön­­- tések meghozatalával. Magyar Pedagógus Kamara megyei elnöksége A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. A Magyar Nyomdász Szakmai Szövetség támogatásával 1991. október 16-án, délelőtt 10 órától délután 3 óráig terjedő programmal megrendezésre kerül az első TISZÁNTÚLI NYOMDÁSZ SZAKMAI NAP A rendezvényen elsősorban a vállalkozások tulajdonosainak és/vagy vezető szakembereinek érdeklődésére számot tartó, a menedzseléssel és a műszaki technológiai háttér biztosításával foglalkozó előadások sora, szakmai bemutató és kiállítás lesz hazai és külföldi cégek részvételével. A rendezvény helye: a Debreceni Akadémiai Bizottság székháza (Debrecen Thomas Mann utca 4.) Ha a rendezvény felkeltette érdeklődését, kérjük, időben jelez­ze részvételi szándékát az alábbi címen, hogy a szakmai prog­ramról részletesen tájékoztathassuk, és a legmegfelelőbb kö­rülményeket biztosíthassuk a megjelent szakemberek számára. NYOMDA-TECHNIKA KFT., Debrecen, Böszörményi út 6. Telefon/fax: 52/16-695 meglévő gondokra hivatkozva a betegápolásban és az oktatásban olyan privilégiumokat kívánnak megszerezni, amellyel váro­sunkban még a második világhá­ború előtt sem rendelkeztek. Az egyházaknak meghatározó befolyása Szolnok közéletére a XX. században már nem volt. Nagyon jellemzőnek tartom vá­rosunk szellemiségére, hogy az egyetlen egyházi személy, aki­nek emlékére a harmincas évek közepén a város szobrot emelt, Verseghy Ferenc volt, a magyar jakobinus költő. Több mint 46 éve folyamato­san dolgozom egészségügyi in­tézményekben, pályám kezdetén még apáca és világi munkatár­sakkal vegyesen. Tapasz­talataim alapján tiszta lelkiisme­rettel állítom, hogy a hivatástu­dat, emberszeretet, szaktudás, kötelességérzés és önzetlenség ideológiától független kategóri­ák. Szerencsésnek tartom ma­gam, mert mindig olyan egész­­ségügyi szakdolgozó munkatár­saim voltak, akiknek példamuta­tó lelkiismeretességéből nagyon sokat tanultam, és akiknek álta­lam is ösztönzött fejlődésére ma is büszke vagyok. Visszaemlé­kezve szeretnék figyelmeztetni mindenkit - de főleg a nosztalgi­ára hajlamos időseket -, hogy az apácák sem voltak mentesek az emberi gyarlóságoktól. Ismer­tem közülük olyanokat, akik szaktudásból és emberszeretet­­ből is jelesre vizsgáztak, olyano­kat, akik civilbe öltözve nyugdí­jazásukig kiválóan megállták helyüket a rendelőintézeti, gon­dozóintézeti betegellátásban, de olyat is, akinek rossz természete munkatársai és a betegek számá­ra is sok keserűséget okozott. Szolnokon nem lehet említés nélkül hagyni egy letagadhatat­lan történelmi tényt, aminek még élő tanúi vannak. A kórházból 1944. október 8-án elmenekül­tek az orvosok, az apácák és a világi ápolószemélyzet. A kór­ház alagsorában hagytak kb. 60 beteget. Ezekre csak néhány gyengén képzett vöröskeresztes segédápolónő vigyázott, és ellá­tásukat a kórház környékén lakó szolnokiaknak, főleg ipari mun­kásoknak köszönhették. Az ere­deti személyzetből október utol­só napjaiban jött vissza 2 orvos és néhány világi szakdolgozó, az apácák csak hónapok múlva, emlékezetem szerint 1945. év közepén jelentek meg újra. Tet­tüket mentegetni lehet azzal, hogy féltek, hogy ők is parancsra cselekedtek, de jól tudjuk, hogy ezt a védekezést a történelem nem szokta méltányolni. Mielőtt bárki az ördög ügy­védjének minősítene, közlöm, hogy nem vagyok az egyházak ellensége. Középiskoláimat nagy hírű egyházi iskolában, a budapesti református főgimnázi­umban kezdtem, és tanáraimra - köztük Áprily (Jékely) Lajosra, a kiváló költőre - ma is nagy szeretettel emlékezem. Ezt kö­vetően Szolnokon a Verseghy Gimnáziumban, majd Szegeden egyetemi éveim alatt lelkes tagja voltam a Soli Deo Glóriának (az 1943-as szárszói találkozó szer­vezőjének) és a szegedi egyete­mi életben nagyon progresszív szerepet játszó Bethlen Gábor­­kömek. Ha pedig ezek után vala­ki protestáns elfogultsággal vá­dolna, megemlíthetem, hogy családom anyai és apai ágán is a magyar átlagnál jóval nagyobb számban voltak római katolikus egyházi személyek (piarista ta­nár, burgenlandi plébános és egy apáca is). Mindez ellenére nem kötő­döm semmiféle egyházhoz, és rendíthetetlen híve vagyok a vi­lági betegápolásnak. Számol­nom kell azzal az eshetőséggel, hogy előbb vagy utóbb én is kór­házi ápolásra szorulok. Világi kórházban, világi ápolásban sze­retnék részesülni, olyan osztá­lyon, ahol megtesznek értem mindent, ami a korszerű ellátás érdekében szükséges, de veszen­dő lelkem megmentése nem cél és érdem. Félreértés ne essék - tisztelem mindenki meggyőződését -, léte­süljenek a valódi igényeknek megfelelő mértékben egyházi is­kolák, és ha erre szakmailag fel­készültek lesznek, egészségügyi intézményeket is létrehozhatnak az egyházak, de mérhetetlenül sokat ártana az egyházi közössé­geknek, ha a meglévő világi in­tézményekben szeretnének pri­vilégiumokat szerezni. Dr. L. B. Szolnok Aradi tizenhármak Emlék a hősök tiszteletére A több mint két évig tartó előkészületek, tárgya­lások után végre siker koronázta az annak idején a határőr klub, a HNF városi bizottsága által kezde­ményezett és a szolnoki városi önkormányzati ve­zetés megbízása alapján a Szolnoki Galéria Baráti Kör vezetésével történt, Fehér Tibor fafaragó nép­művész által készített „Aradi tizenhárom” szobra­inak elhelyezését. A népművész úr csodálatos alkotásainak közvet­len előkészítő és kihelyező fizikai munkálatait az Oázis Gmk és a szolnoki FKGP végezte el. Azoknak a hős tábornokoknak a faszobrait - akik örök időkre beírták nevüket a magyar nép dicső történetébe - láthatjuk most, és kell, hogy utódaink is láthassák, azon a Várkonyi téren, ahová elhelye­zésük megtörtént. Nem lehet egyszerű történelmi tudásunkkal tu­domásul venni e tényt, és nem lehet megilletődött­­ség nélkül szemlélni vérzivataros történelmünk ki­emelkedő mártírjainak e szobrait, akik az akkori nagyhatalmak népeket béklyóban tartó zsarnoksá­ga ellen harcolták, akiknek nevei előtt könnyes szemmel hajt fejet minden magyar, kinek szent a szabadság és az igazság, míg e nemzet létezik. Az ő hazaszeretetüknek, igazságba vetett tánto­ríthatatlan hitüknek fáklyafénye világosítsa meg a nagyon sok esetben széthúzó, civakodó utódoknak küzdelmes, göröngyös életútjait is. Guth Sándor Szolnok-§*S­MEGRENDELŐLAP Megrendelem az Új Néplap című napilapot, és kérem, hogy azt a következő címre kézbesítsék: Név:................................................................................................................................................................. Cím:.........................................................város utca ..................hsz. Az előfizetési díjat a fenti címen nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem be. aláírás E megrendelőlap bedobandó bérmentesítés nélkül bármely helyi postaládába. Előfizetési díj: 1 hónapra 1 negyedévre 1 félévre 1 évre 245.-735.-1470.-2.940.­Ft Ft Ft Ft Az Új Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom