Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-02 / 204. szám
1991. SZEPTEMBER 2. Azt beszélik Tiszatenyőn... 5 A községházán: - A polgár- mester úrral szeretnénk beszélni.- Nincs itt sajnos, a falu ügyeit menedzseli, de azt üzente önöknek, jöjjenek vissza holnap. Délután: - Hazajött már a polgármester úr?- Még nem... (tovább is van, mondjam még?) Pinczi Imre pénzember, tudja, mi kell a falunak. Harmincezer forintos megszavazott polgár- mesteri fizetését felére csökkentette addig, amíg főállásban betöltött polgármesteri posztján csak két napot tud eltölteni - ezzel is a falu érdekeit szolgálva. A két testület (a tan- és a képviselő) közti feszültség okairól mindkét helyen nyilatkoztak is meg nem is. Vagyis: elmondhatjuk, de csak négyszemközt. Ne írja meg! - mondták. Kérésüket teljesítjük, ígéretünket tartjuk, megállapodásunk szerint később térünk vissza a témára. Addig néhány szó más ügyekről, melyet Nagy Mihályné jegyző tárt elénk. Az önkormányzat 1991. évi bevétele 29 millió 828 ezer forint. Ebből lakásépítésre, vásárlásra helyi szociális támogatására 591 ezer forintot szánnak. A Felszabadulás úton bővítik a közvilágítási hálózatot és járdát építenek. A március 14-ei közgyűlésen Pinczi Imre polgár- mester nagy horderejű bejelentést tett: „A polgármesteri hivatal és a lakosság között nincs kommunikáció, ezért parabolaantenna-rendszert szeretne kiépíteni a községben.” Az önkormányzat az iskola tanulói részére tankönyv- és füzetvásárlással járult hozzá az iskolás korú gyerekek szüleinek támogatásához, így Tiszatenyőn ingyenes a tankönyv és a füzet a kisdiákoknak. „Ha Rózsa Sándor élne, szövetkeznék vele. ’ ’ így invitálta háza udvarára munkatársainkat Bíró Tibor nyugdíjas és felesége. „Amikor meghallottuk, hogy újságírók vannak a faluban, mondtuk a feleségemmel: Hívjuk be őket, mondjuk el, ami az öreg ember szívét nyomja. Először azt írja meg, amit Antall József miniszter úrnak üzenünk. Költse el a büfében, az Országházban azt a hatszáz forintot, amit a nyugdíjasoknak adott tüzelőre. Megalázónak találjuk. Megkaptuk, gyufára elég, többet nem kérünk belőle. Ezért dolgoztunk egy életen át, hogy ide jussunk. Én nem magamat sajnálom, hanem a gyerekeimet, unokáimat, hogy ezt kell látniuk. Huszonöt évig dolgoztam, három gyereket neveltem fel, ezt érdemeljük? Minek néznek bennünket? Próbálkozunk még most is. Tíz hízót leadtunk, azt is csak októberben fizetik ki. Kilencven napig használják a pénzemet. Jól jönne az nekünk is” - így mondta a magáét a szíves invitálás alatt az idős házaspár, miközben három lányuk egyike (aki tanárnő az iskolában) segített nekik a téli paradicsom eltevésében. Lapzártakor érkezett Pénteken délelőtt szerkesztőségi szobámban csengett a telefon. Pinczi Imre polgármester tett eleget kérésünknek. Felhívott bennünket, hogy egy-két szót válthassunk. Rövid beszélgetésünk a recsegő vonalon csak annyi volt:- Jó napot kívánok, csak pár kérdést, röviden. Önt nagy pénzembernek tartják. Mik a tervei?- Azt szeretném, hogy meglegyen a faluban a gáz, a telefon, a kábeltévé.- És a feszültség az iskolával?- Bonyolult kérdés, később térjünk rá vissza. Az oldalt írta: Kátai Szilvia Fotó: Korényi Éva Újítások nyomában: a falu legújabb utcája-... Mindent készen kap a Ház, csak meg kell szerezni.- Bizony, az nagy munka lehet - mondta ő kissé álnokul, és kissé megalázkodva. Nem mert ellenzéki szót mondani, inkább hallgatott... Az alispán ásított és unottan mondta:- Na és hányán voltak az ellenzékben?- Hárman-négyen.- Na, látod, ellenzék nincs. Legyintett. (Az újságíró) pedig hallgatott, pedig viszketett a nyelve, hogy kimondja, amiket mondani szeretett volna... De nem szólt... De hát hogyan szóljon?” /Móricz Zsigmond Rokonok/ Móricz Zsigmond Rokonok című műve jutott eszembe óhatatlanul is. Nemcsak a községházán, de az iskolában, a postán, bárhol, ahol az embereket szóra akartuk bírni. „Elmondom én maguknak az igazságot, de név nélkül.v’ Félnek? - kérdeztük. Igen, mindenki fél, az állásunkkal játsszunk - volt a válasz. De mitől félnek? És miféle igazságot mondanak el négyszemközt? Az iskola tantestülete és az ön- kormányzati képviselő-testület között olyan feszültség alakult ki, amely rányomja bélyegét a két nagy (ellen?)félre... Először volt egy polgármesternő az iskolából. Nem nyilatkozott arról, hogy két hónap után mégis miért mondott le. Majd lett egy új polgármester Pinczi Imre személyében - főállásban. Őt meg majdnem lehetetlen elérni: a képviselő-testület ugyanis megszavazta: Pinczi Imre, mivel egy négy-ötmilliós érdekeltségű gmk. vezetője, melyet nem kíván megszakítani, a nyár közepéig - mondja az erről szóló jegyzőkönyv - „heti két napot töltene a polgármesteri hivatalban, a többi napon a gmk, illetve a falu ügyeit menedzselné’ ’ szerte az országban. „Távollétében is tudja a falu ügyeit menedzselni” - mondták nekünk a kilenctagú képviselő-testületből hár- man-négyen. A polgármester urat csütörtökön hiába kerestük. Hétfőn és szerdán van benn a községházán (de akkor sem mindig), mert a falu ügyeit intézi.- Ez nagyszerű. Hol van most konkrétan? A felesége: - Szolnokon.- De jó, hiszen éppen oda megyünk, telefonon beszélünk majd vele. Hol kereshetjük?- Azt nem tudom. Azt sem tudom, mikor jön haza. Orvosi rendelő - ma Dr. Török Zoltán körzeti orvos négy év óta él a faluban. Elmondta: a rendelő műszerellátottsága jó. A perifériás ultrahangos érvizsgálótól az EKO- ig, a sokféle orvosi eszközzel felszerelt rendelő kisebb sebészeti beavatkozások elvégzésre is alkalmas. A községnek - a kép hátterében látható - kisebb gyógyszertára az elmúlt évben egymillió 200 ezer forintos forgalmat bonyolított, ami Török doktor elmondása szerint egy ekkora községhez viszonyítva sajnos nagy forgalomnak számít. Az eladott gyógyszerek ötven százaléka nyugtató volt. Az egyik összedől, a másik még nincsen kész. A községi ravatalozónak augusztus 20-ra kellett volna elkészülnie, de a vállalkozók nem tartották be a határidőt Módosítás: november 1. A régi ravatalozón látható repedéseket mutatva a temetőőr azt mondta: „Itt már a temetés is életveszélyes.” Van benne valami. „Az újságíró arról beszélt, hogy ma már kezd az ifjúság foglalkozni a dolgokkal, s ha az ifjúság kormányképes lesz, ez már fog tudni valamit csinálni... De hol van az még?..” A képviselőnek nem a házban van ma dolga, hanem a kijárásoknál. El nem tudod képzelni, hogy mennyit kell lótnia-futnia. A kerület minden ügyes-bajos embere csak a képviselőre számít. Mindent tőle kér, tőle vár... Mindenüvé bemehet, mindenki fél tőle.,, olyan dolgokat tudnak megszerezni, amelyhez közönséges ember nem juthat hozzá.- No de, méltóságos uram, nem az ország érdekében van a Ház? ...a júniusban átadott, felújított óvoda, amelyben nyolcvanöt kisgyereket gondoz, tanítgat hat óvónő és három dada. Az óvónők szeretnék, ha udvari játékokra is futná a pénzből, mert a gyerekeknek nagy szükségük van rá. Faluszéien, öreg néne A kenyér az élet Az egyik legvidámabb esemény, mikor kétszer egy héten megérkezik a faluba a friss, meleg kengyeli kenyér. Egy-egy család öt-hat kenyeret is elvisz ilyenkor, így kitart a következő szállításig. A jó illatú kenyér melege mintha a szívekbe is beköltözne. Évelődnek, cívódnak egymással azon, hogy ki mennyi kenyeret bír megenni, ki a telhetetlen vagy ki a mohó annyira, hogy belemar a sültbarna cipóba még ott, azon melegében. Nevetnek. A kenyér - élet. Özvegy Szűcs Józsefné Örzse néne 101 éves. Negyven éve él együtt tizenkét gyermeke közül az egyik fiával és menyével. Már a fia is 77 éves, de bizony jóval kevesebbnek nézi az ember. Örzse néne 101 éve alatt egyszer volt orvosnál, az is a múlt hetekben történt. Kisebb gyomorrontása volt, elhívták az orvost hozzá, aki most találkozott először Örzse nénével, s maga is meglepődött annak amúgy igen jó egészségi állapotán. De a 101 évet látni. Reszkető, fáradt keze, megromlott látása, a csendes nyárvégi napsütésben megbékélni vágyik. „Nem vagyok beteg, jól érzem én magam, ülök az udvaron, hogy legalább egy öt órahosszát fent legyek” - mondta menyének. 1947 óta özvegy. Tizenkét gyermeke mellett negyven unokája, 30 dédunokája, 15 ükunokája van. Édesanyja 104, édesapja 106 évet élt. Örzse néne étvágya jó. Töltött káposzta, bundás kenyér, néha egy-egy kicsi bor, napi 2-3 kávé meg egy pici kevert is belefér az étrendjébe. A percek időérlelte arcán csendesen peregnek. Közel, mégis távol, TISZATENYŐ Szolnoktól délkeletre, a megyeszékhelytől mindössze 20 km-re fekvő, 1900 lakosú kis település. Mégis, mintha nagyobb lenne a távolság. Nem térben - időben. A falut keményítő feszültségekről értesülve legalábbis könnyen lehet ez a benyomása az idetévedő vándornak. A község neve az 1700-1800-as években még Tenyő néven szerepel, míg 1930-tól mint Pusztatenyő van bejegyezve. A Tiszatenyő elnevezés csak 1950 óta él - noha a falunak a Tiszához jószerével semmi köze, hiszen annak partjai távol esnek a falu határától. A település maga eredetileg uradalmi központ volt. Mai utcái helyén egykor cselédházak álltak, s csak később alakult szórt tanyás, majd lassan szabályos utcákkal bíró községgé. A mai Tiszatenyő település jórészt XX. századi telepítés eredménye. Iskolája 1920-ban épült. 1959-től javult a közellátás - eddig a lakosság jórészt ásott kutak vizét itta, ettől kezdve artézi kutakat fúrtak, s több közkutat telepítettek. 1950 óta saját orvosi rendelővel is rendelkeznek. Ez volt a múlt. Most nézzük - villanásnyi képekben a falu jelenét. Félelem a falu felett? Nagy Mihályné jegyző