Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-02 / 204. szám

1991. SZEPTEMBER 2. Azt beszélik Tiszatenyőn... 5 A községházán: - A polgár- mester úrral szeretnénk beszélni.- Nincs itt sajnos, a falu ügyeit menedzseli, de azt üzente önök­nek, jöjjenek vissza holnap. Délután: - Hazajött már a pol­gármester úr?- Még nem... (tovább is van, mondjam még?) Pinczi Imre pénzember, tudja, mi kell a falunak. Harmincezer forintos megszavazott polgár- mesteri fizetését felére csökken­tette addig, amíg főállásban be­töltött polgármesteri posztján csak két napot tud eltölteni - ez­zel is a falu érdekeit szolgálva. A két testület (a tan- és a kép­viselő) közti feszültség okairól mindkét helyen nyilatkoztak is meg nem is. Vagyis: elmondhat­juk, de csak négyszemközt. Ne írja meg! - mondták. Kérésüket teljesítjük, ígéretünket tartjuk, megállapodásunk szerint később térünk vissza a témára. Addig néhány szó más ügyek­ről, melyet Nagy Mihályné jegyző tárt elénk. Az önkormányzat 1991. évi bevétele 29 millió 828 ezer fo­rint. Ebből lakásépítésre, vásár­lásra helyi szociális támogatásá­ra 591 ezer forintot szánnak. A Felszabadulás úton bővítik a közvilágítási hálózatot és járdát építenek. A március 14-ei köz­gyűlésen Pinczi Imre polgár- mester nagy horderejű bejelen­tést tett: „A polgármesteri hiva­tal és a lakosság között nincs kommunikáció, ezért parabola­antenna-rendszert szeretne ki­építeni a községben.” Az önkormányzat az iskola ta­nulói részére tankönyv- és füzet­vásárlással járult hozzá az isko­lás korú gyerekek szüleinek tá­mogatásához, így Tiszatenyőn ingyenes a tankönyv és a füzet a kisdiákoknak. „Ha Rózsa Sándor élne, szövetkeznék vele. ’ ’ így invitál­ta háza udvarára munkatársainkat Bíró Tibor nyugdíjas és felesége. „Amikor meghallottuk, hogy újságírók vannak a faluban, mond­tuk a feleségemmel: Hívjuk be őket, mondjuk el, ami az öreg em­ber szívét nyomja. Először azt írja meg, amit Antall József miniszter úrnak üzenünk. Költse el a büfé­ben, az Országházban azt a hatszáz forintot, amit a nyugdíjasoknak adott tüzelőre. Megalázónak talál­juk. Megkaptuk, gyufára elég, töb­bet nem kérünk belőle. Ezért dol­goztunk egy életen át, hogy ide jussunk. Én nem magamat sajná­lom, hanem a gyerekeimet, unoká­imat, hogy ezt kell látniuk. Hu­szonöt évig dolgoztam, három gyereket neveltem fel, ezt érde­meljük? Minek néznek bennün­ket? Próbálkozunk még most is. Tíz hízót leadtunk, azt is csak ok­tóberben fizetik ki. Kilencven na­pig használják a pénzemet. Jól jön­ne az nekünk is” - így mondta a magáét a szíves invitálás alatt az idős házaspár, miközben három lá­nyuk egyike (aki tanárnő az isko­lában) segített nekik a téli paradi­csom eltevésében. Lapzártakor érkezett Pénteken délelőtt szerkesztő­ségi szobámban csengett a tele­fon. Pinczi Imre polgármester tett eleget kérésünknek. Felhí­vott bennünket, hogy egy-két szót válthassunk. Rövid beszél­getésünk a recsegő vonalon csak annyi volt:- Jó napot kívánok, csak pár kérdést, röviden. Önt nagy pénzembernek tartják. Mik a tervei?- Azt szeretném, hogy megle­gyen a faluban a gáz, a telefon, a kábeltévé.- És a feszültség az iskolával?- Bonyolult kérdés, később térjünk rá vissza. Az oldalt írta: Kátai Szilvia Fotó: Korényi Éva Újítások nyomában: a falu legújabb utcája-... Mindent készen kap a Ház, csak meg kell szerezni.- Bizony, az nagy munka lehet - mondta ő kissé álnokul, és kissé megalázkodva. Nem mert ellen­zéki szót mondani, inkább hall­gatott... Az alispán ásított és unottan mondta:- Na és hányán voltak az ellen­zékben?- Hárman-négyen.- Na, látod, ellenzék nincs. Legyintett. (Az újságíró) pedig hallgatott, pedig viszketett a nyelve, hogy kimondja, amiket mondani sze­retett volna... De nem szólt... De hát hogyan szóljon?” /Mó­ricz Zsigmond Rokonok/ Móricz Zsigmond Rokonok című műve jutott eszembe óha­tatlanul is. Nemcsak a községhá­zán, de az iskolában, a postán, bárhol, ahol az embereket szóra akartuk bírni. „Elmondom én maguknak az igazságot, de név nélkül.v’ Félnek? - kérdeztük. Igen, mindenki fél, az állásunk­kal játsszunk - volt a válasz. De mitől félnek? És miféle igazsá­got mondanak el négyszemközt? Az iskola tantestülete és az ön- kormányzati képviselő-testület között olyan feszültség alakult ki, amely rányomja bélyegét a két nagy (ellen?)félre... Először volt egy polgármes­ternő az iskolából. Nem nyilat­kozott arról, hogy két hónap után mégis miért mondott le. Majd lett egy új polgármester Pinczi Imre személyében - főállásban. Őt meg majdnem lehetetlen elér­ni: a képviselő-testület ugyanis megszavazta: Pinczi Imre, mivel egy négy-ötmilliós érdekeltségű gmk. vezetője, melyet nem kí­ván megszakítani, a nyár köze­péig - mondja az erről szóló jegyzőkönyv - „heti két napot töltene a polgármesteri hivatal­ban, a többi napon a gmk, illetve a falu ügyeit menedzselné’ ’ szer­te az országban. „Távollétében is tudja a falu ügyeit menedzsel­ni” - mondták nekünk a kilenc­tagú képviselő-testületből hár- man-négyen. A polgármester urat csütörtö­kön hiába kerestük. Hétfőn és szerdán van benn a községházán (de akkor sem mindig), mert a falu ügyeit intézi.- Ez nagyszerű. Hol van most konkrétan? A felesége: - Szolnokon.- De jó, hiszen éppen oda me­gyünk, telefonon beszélünk majd vele. Hol kereshetjük?- Azt nem tudom. Azt sem tu­dom, mikor jön haza. Orvosi rendelő - ma Dr. Török Zoltán körzeti or­vos négy év óta él a faluban. Elmondta: a rendelő műszerel­látottsága jó. A perifériás ultra­hangos érvizsgálótól az EKO- ig, a sokféle orvosi eszközzel felszerelt rendelő kisebb sebé­szeti beavatkozások elvégzésre is alkalmas. A községnek - a kép hátterében látható - kisebb gyógyszertára az elmúlt évben egymillió 200 ezer forintos for­galmat bonyolított, ami Török doktor elmondása szerint egy ekkora községhez viszonyítva sajnos nagy forgalomnak szá­mít. Az eladott gyógyszerek öt­ven százaléka nyugtató volt. Az egyik összedől, a másik még nincsen kész. A községi ravatalozónak augusztus 20-ra kellett volna elkészülnie, de a vállalkozók nem tartották be a határidőt Módosítás: november 1. A régi ravatalozón látható repedéseket mutatva a temetőőr azt mondta: „Itt már a temetés is életveszé­lyes.” Van benne valami. „Az újságíró arról beszélt, hogy ma már kezd az ifjúság fog­lalkozni a dolgokkal, s ha az if­júság kormányképes lesz, ez már fog tudni valamit csinálni... De hol van az még?..” A képviselőnek nem a házban van ma dolga, hanem a kijárá­soknál. El nem tudod képzelni, hogy mennyit kell lótnia-futnia. A kerület minden ügyes-bajos embere csak a képviselőre szá­mít. Mindent tőle kér, tőle vár... Mindenüvé bemehet, mindenki fél tőle.,, olyan dolgokat tudnak megszerezni, amelyhez közön­séges ember nem juthat hozzá.- No de, méltóságos uram, nem az ország érdekében van a Ház? ...a júniusban átadott, felújított óvoda, amelyben nyolcvanöt kisgyereket gondoz, tanítgat hat óvónő és három dada. Az óvónők szeretnék, ha udvari játékokra is futná a pénzből, mert a gyerekeknek nagy szükségük van rá. Faluszéien, öreg néne A kenyér az élet Az egyik legvidámabb esemény, mikor két­szer egy héten megérkezik a faluba a friss, meleg kengyeli kenyér. Egy-egy család öt-hat kenyeret is elvisz ilyenkor, így kitart a követ­kező szállításig. A jó illatú kenyér melege mintha a szívekbe is beköltözne. Évelődnek, cívódnak egymással azon, hogy ki mennyi kenyeret bír megenni, ki a telhetetlen vagy ki a mohó annyira, hogy belemar a sültbarna cipóba még ott, azon melegében. Nevetnek. A kenyér - élet. Özvegy Szűcs Józsefné Ör­zse néne 101 éves. Negyven éve él együtt tizenkét gyermeke kö­zül az egyik fiával és menyével. Már a fia is 77 éves, de bizony jóval kevesebbnek nézi az em­ber. Örzse néne 101 éve alatt egyszer volt orvosnál, az is a múlt hetekben történt. Kisebb gyomorrontása volt, elhívták az orvost hozzá, aki most találko­zott először Örzse nénével, s ma­ga is meglepődött annak amúgy igen jó egészségi állapotán. De a 101 évet látni. Reszkető, fáradt keze, megromlott látása, a csen­des nyárvégi napsütésben meg­békélni vágyik. „Nem vagyok beteg, jól érzem én magam, ülök az udvaron, hogy legalább egy öt órahosszát fent legyek” - mond­ta menyének. 1947 óta özvegy. Tizenkét gyermeke mellett negyven uno­kája, 30 dédunokája, 15 ükuno­kája van. Édesanyja 104, édesap­ja 106 évet élt. Örzse néne étvágya jó. Töltött káposzta, bundás kenyér, néha egy-egy kicsi bor, napi 2-3 kávé meg egy pici kevert is belefér az étrendjébe. A percek időérlelte arcán csendesen peregnek. Közel, mégis távol, TISZATENYŐ Szolnoktól délkeletre, a megyeszékhelytől mindössze 20 km-re fekvő, 1900 lakosú kis település. Mégis, mintha nagyobb lenne a távolság. Nem térben - időben. A falut keményítő feszültségekről értesülve leg­alábbis könnyen lehet ez a benyomása az idetévedő vándornak. A község neve az 1700-1800-as években még Tenyő néven szerepel, míg 1930-tól mint Pusztatenyő van bejegyezve. A Tiszatenyő elnevezés csak 1950 óta él - noha a falunak a Tiszához jószerével semmi köze, hiszen annak partjai távol esnek a falu határától. A település maga eredetileg uradalmi központ volt. Mai utcái helyén egykor cselédházak álltak, s csak később alakult szórt tanyás, majd lassan szabályos utcákkal bíró községgé. A mai Tiszatenyő település jórészt XX. századi telepítés eredménye. Iskolája 1920-ban épült. 1959-től javult a közellá­tás - eddig a lakosság jórészt ásott kutak vizét itta, ettől kezdve artézi kutakat fúrtak, s több közkutat telepítettek. 1950 óta saját orvosi rendelővel is rendelkeznek. Ez volt a múlt. Most nézzük - villanásnyi képekben a falu jelenét. Félelem a falu felett? Nagy Mihályné jegyző

Next

/
Oldalképek
Tartalom