Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-10 / 211. szám

4 Azt beszélik Jászladányban 1991. SZEPTEMBER 10. A mélyen fekvő település A nagyközség képviselő-tes­tületének egyik tagja mondta a vízgazdálkodással, a belvízelve­zető csatornákkal, az átemelő szivattyúkkal kapcsolatosan, hogy Jászladány a legmélyebben fekvő település a környező köz­ségek közül, hogy tulajdonkép­pen egy teknő mélyén fekszik, és a talajszinttől lefelé átlagosan mindössze 63-64 centiméterre lévő talajvíz feltörése láposodás- sal fenyeget. Ahogy körülnéztem Ladány- ban, beszélgettem az itt lakókkal, mindinkább úgy tűnt, nemcsak lapzata nyilvánvalóan ingová­nyos, és bűzlik nem csupán a sza­naszét fellelhető szemét meg pi­szok, de a szegénység, a munka és pénz nélküli ellehetetlenülés, az ingerültség és pesszimizmus is. Az elöregedő község idősebb­jei belefáradtan sajnálkoznak azon, hogy a valamikor tizenhá­romezer lakosból mára alig hét­ezer maradt, a viszonylagos jó­létből segélykérés, a takaros por­tákból düledező, elhanyagolt fé- lig-romok, a rend helyén rendet­lenség, a békesség helyett vi­Valami bűzlik Jászladányban földrajzi értelemben „mély fek­vésű” ez a helység, hanem az emberi lét számos vonatkozásá­ban is. Bár az elposványosodás veszélye erkölcsi vonatkozásban még nem ordító, de jelei már mu­tatkoznak; az életvitel anyagi ta­szály és a közbiztonság súlyos megromlása. Az egyik polgár szememre ve­tette, hogy volt egy „csodálatos ’ ’ betöréssorozat a községben, a Néplapban egy sort nem olvasott róla, csak nem szégyelljük kiírni, A rendőrőrs ajtaja ... hogy mik történnek?! És hogy nevetséges - sajnos - az is szerin­te, hogy a rendőrségtől hat mé­terre van az egyik üzlet, tíz mé­terre a másik, ahova rend­szeresen betörnek, pozdorja minden ajtó, a faipar már-már csak Jászladánynak dolgozik - hol a rendőrség? Tőlem kérdi, mert ő se nappal, se este nem találkozik rendőrrel. Nem tud­tam válaszolni, de elmentem a rendőrőrsre, gondoltam, szeren­csém van, hisz épp aznap volt fogadóóra tíztől tizenkettő­ig­Kétszer jártam ott a két óra alatt, a bejárati ajtó zárva, de ez­úton megnyugtatom a kérdezőt - ha ez megnyugtatja -, hogy a ren­dőrőrs bejárati ajtaján is ki van törve az üveg, és ez már tényleg tiszta röhej __ S ok minden volt itt - nosztalgi­ázik egy másik ladányi -, ami most már nincs, például a gim­názium. Hagyták, hogy valaki „eljátssza”, nagy dolog volna most visszanyerni. Mivel, ma­gyarázza egy másik, amikor Jászladány szocialista falu lett, mindenki elmenekült innen, aki­nek pénze volt, és miközben a környező települések úgy-ahogy fejlődtek, ez maradt a „legmé­lyén”. Jött nemrég a régen várt válto­zás: a rendszerváltás. Sokat re­méltek ettől a jászladányiak, az­tánjött az újkeletű veszteség: le­mondott az újonnan választott polgármester. A sokat emlege­tett és egyre jobban kitapintható „társadalmi feszültségekre” rá­adásként került a „vezetővál­ság”. Gazdátlanul maradtak a gon­dok. Legalábbis egy időre ... Valami épül Szeptember negyedik va­sárnapjára tervezik Jászladé - nyon a második világháborús emlékmű felavatását, amelyet majdnem készen mi is megte­kinthettünk a község parkjá­ban. Már működött az emlék- bizottság, amikor Gaál Istvánt alpolgármesternek választot­ták, akkor ő is bekapcsolódott ebbe a munkába, sőt, mint mondta, ő vitte a prímet.- Elég nehéz volt összeszed­nem a neveket - meséli a falu Pista bácsija -, egy részüket az anyakönyvből írtam ki, máso­két bemondás alapján. Két­százhatvankét névnél tartok, de sajnos meglesz a három­száz. Itt volt a front, annak idején még magam is hordtam a sebesülteket. Ezen az emlék­művön egyéves csecsemő is van, tehát nemcsak a hősi ha­lottak lesznek rajta, hanem az áldozatok is. A front 1944. no­vember 4-től 11-ig volt itt, utána lehetett volna anya­könyvezni a halottakat. Igen ám, de következett a kilakol­tatás, mert a pesti ostromot in­nen irányították három hóna­pig, tehát Ladány három hó­napig nem volt itthon...- Honnan volt pénz az em­lékműre?- Adományból épült ez, meg hogy is mondjam? . . . Ingyen épült. Még maradt is pénz az adományokból, eddig összesen 170 ezer forintnál tartunk. A hűtőgépgyár a ne­veket ingyen véste be, ami százezer forint értékű munka. Az emlékművet a ladányi sír­köves teljesen ingyen csinálta, az a munka is körülbelül száz­ezer forintot ér. Az anyagra mi adtunk ötvenezer forintot, a betonalapzatot is mi, az ön- kormányzat ástuk ki. Most vé­sik még a márványlapot az emlékmű elejére. Az első vi­lágháborús emlékmű mellé tettük ezt a második világhá­borúsat, szépen kiképezzük a járdát, a parkot. Az elsőre be- vésetjük a Szózat első vers- szakát, a másik emlékműre, ugyanolyan lapra a második versszakot. Ez így nagyon ta­láló, és egy csodálatos együt­tes lesz „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely” POLGÁRMESTER KERESTETIK Beszámoltunk már arról, hogy szeptember 15-én azért kell új polgármestert választani Jászladányban, mert a régi, dr. Szántó László lemondott Az ügy hátterét újólag nem részle­teznénk, csupán a helyzet kuszáltságának il­lusztrálása végett említem, hogy a községben némelyek úgy tudják, „idegileg kicsinálták”, „lemondatták” a polgármestert, mások meg ar­ról értesültek, hogy a közügyeket fél gőzzel végző állatorvos „presztízskérdést” csinált ab­ból, hogy a két fiatal állatorvos „elhappolta” előle a szakmunkát. Dr. Szántó László tévedése is lehet, hogy azt hitte, egy időben képes végez­ni hivatását is, megbízását is; nagyobb gond az, hogy ennek - a lakosság előtt homályos téve­désnek - a település is megszenvedi az árát. A teljességhez tartozik még egy információ: nemcsak a polgármester távozott és a jegyzőt távolították el, hanem lemondott az alpolgár­mester is, aki csupán azidőközi választás lebo­nyolításának idejére vállalta a helyettesítést. Magyarázata szerint ő már idős így, hetvenéve­sen ehhez a feladathoz, annyi itt a munka, hogy ennek elvégzéséhez mind a polgármester, mind az alpolgármester fiatal kell hogy legyen, az előző csakis főállásban tudhat eleget tenni fel­adatainak. Ahogy mondta, „úri dolog volna” polgármesternek lenni egy ekkora településen, ha nem lenne annyi gond, mint amennyi van Ladányban.Hamarabb is meg lehetett volna tar­tani ezt a legeslegújabb választást, mondják a polgármesteri hivatalban, ha nincs ez a háztáji hagyma. Meg kellett várni, míg lefut a „szezon­ja”, nehogy emiatt ne jöjjön el szavazni vagy két-három százalék, mert „uram, mi már száza­lékban mérjük az időt”. Az alpolgármester elé­gedett lenne, ha a szavazatra jogosultak 45-50 százaléka elmenne voksolni, bár kétli, mert: „a nép elégedetlenségét azzal fejezi ki, hogy nem szavaz, úgyis mindegy, úgyse történik semmi ’ ’. Véleménye szerint a mostani jelöltek „mind megfelelőek, ötük közül egy sincs olyan, aki ne tudná odatenni a testét a szolgálathoz vagy ne ismémé a feladatokat”. Ennek néztem utána, megkerestem az öt je­löltet, hogy tőlük halljam, müyen problémákat látnak, mennyire ismerik esetleges feladataikat. Hagytam, zavartalanul mondják el kis „prog­rambeszédüket” (melyet nevük kezdőbetűinek sorrendjében, helyszűke miatt arányosan lerö­vidítve adunk közre), csak akkor kérdeztem, ha elakadt a nyilatkozat, vagy valamit nem értet­tem. Persze, jó néhány dolgot azután se, most se értek, de ezekről majd a választás után ... Együttműködni az etnikai kisebbséggel Balog János (független jelölt): - Har­minchét éves vagyok, mű­szaki elle­nőr, végzett- \ ségem ma­* gasépítő-ipari technikus, a jászladányi polgár- mesteri hivatalnál dolgozom mint műszaki ellenőr, Jászkiséren la­kom. Többen mondták, hogy in­duljak, gondolom, nem szükséges megneveznem, hogy kik, kollé­gák. Az az igazság, hogy vannak elképzeléseim arról, hogy egy pol­gármesternek hogyan kellene te­vékenykednie. Itt az elmúlt idő­szakban minden volt, csak normá­lis közélet nem. Kisebb-nagyobb belső harcok voltak. És én szeret­nék tenni a ladányi emberekért, mert úgy érzem, hogy az átlag la­dányi ember sem kevésbé tehetsé­ges, mint bárki a környező telepü­lésekről, és mégis Ladány nem akar előbbre haladni. Mindig olyan vezetők vannak, akik nem tudták túltenni magukat az egyéni érdekeken, kisfebb-nagyobb párt­harcok vannak. A mai gazdasági és politikai vi­szonyok között az, aki nagy dolgo­kat felelősséggel ígér, az szerintem felelőtlenül ígérget. Maximum azt megígérheti, és eztszerintem köte­lessége lenne minden polgármes­terjelöltnek betartani, hogy vi­szonylag a legnagyobb békesség legyen a faluban. Ezt a válsághely­zetet ne torzsalkodással, ne vesze­kedései vészelje át a falu, hanem összefogással. Nagyon fontos sze­rintem az etnikai kisebbséggel va­ló együttélésnek a stabilizálása, megszilárdítása, mert mindkét részről vannak itt ilyen felhalmo­zott ..., tehát ezt mindenképp fon­tosnak tartom. Fontosnak tartom a szociális segélyek elosztását, igaz­ságos elosztását. Hogy majd mi­lyen módszerekkel, azt ki lehet dolgozni. Az a mechanizmus meg­szűnt, hogy a megye megmondja, mit kell csinálni és ad hozzá pénzt is. Most is megmondja, mit kell csinálni, de nem ad hozzá pénzt. Súlypontozott kérdések Donkó Je­nő (független jelölt): Nyolc évig voltam a ta­nács elnöke, és tavaly a vá­lasztásokon két-három­száz közötti szavazócédulával megelőzött az az állatorvos. Tagja vagyok a mostani képviselő-testü­letnek, különben gazdálkodó va­gyok. Engem felkeresett vagy öt­száz állampolgár, és felkértek, hogy induljak. Ok nyolc éven ke­resztül ismertek, és úgy ítélték meg, hogy jó, ha indulok. Az elképzelésekről annyit mon­danék, hogy a testületünknek van egy, a ciklus végéig tartó program­ja. Tehát programot mondani az új polgármesternek igen nehéz lenne. a cikluson belüli program súlypon­tozott kérdései között kell neki úgy eligazodnia és azt végrehajtania, amit a testület meghatározott. A magam részéről súlypontozottnak tartanám az önkormányzati intéz­mények színvonalas működteté­sét. A másik a közrend, a közbiz­tonság megszüárdítása, jobbítása, a tervünk, hogy tíz-tizenkét fős őr­söt hozzunk létre. A következő nagy gond a Ladá- nyon lévő munkanélküliség csök­kentése. Ha megválasztana a la­kosság, felvenném a MESZI-vel a kapcsolatot, és közhasznú munkán foglalkoztatnék embereket. A következő nagy dolog az el­szegényedés kérdése. Csak a téli tüzelő bevásárlása 25-30 ezer fo­rintot vesz igénybe, hogyan tudja ezt megtenni egy nyugdíjas házas­pár 6-7 ezer forintos nyugdíjból? Megválasztásom esetén én arra fordítanék igen nagy gondot, hogy feltérképezném Jászladányon a la­kosságot: hány nyugdíjas van, mennyi a nyugdíja, hogyan kéne őket segíteni? A nagyközség jövő­beni gondja a szociális problémák­nak a helyretétele lesz. Ha megválasztanának, én a la­kosságot további adók bevezetésé­vel nem sújtanám. Aki szereti a koszos faluját Pálsza bó Ferenc (füg­getlenjelölt): ­Szobafestő- mázoló a szak­mám, az akku­mulátorgyár ban dolgozom, 42 éves vagyok, három kiskorú gyermekem van, feleségem ápoló­nő. Iskolai végzettségem érettségi plusz hároméves szakmunkáskép­ző. Szeretem ezt a koszos, piszkos falut. Azt szeretném, ha ebben a faluban megmozdulna egy kicsit az élet. Itt évtizedekig sohasem volt az érdek, hogy az embereknek munkát keressenek, biztosítsanak. Azt a rengeteg munkanélkülit, ami most van, közmunkára kellene fogni. Mert nagyon sok van közöt­tük, aki „szánt szándékos munka- nélküli”, kapja a munkanélküli­segélyt, és eljár napszámba. Meg vannak itt a községben olyanok, akik munkanélküli-segélyen van­nak, és a B alaton partján muzsikál­nak. Tessék elmenni a postára és megnézni, ki mennyi nyugdíjat kap. V annak itt magyar emberek, nemcsak cigányok, akiknek 4500 forintos nyugdíjuk van. De szégyell elmenni kérni, könyörögni . . . Olyan gyereknek adtak ingyen tankönyvet, tavaly is, aki egyetlen egy nap volt iskolá­ban, a megnyitón. Előbb tegye rendbe a házát, ássa fel a kertjét, veteményezze be és tegye vala­mennyire rendbe a környékét. Nem az, hogy bemegyek a tanács­házához, és adjál, adjál, adjál! ... Amikor hallottam egy-két ne­vet, hogy kik akarnak indulni, mondom, hát ennyire hülye én is vagyok, benevezek. Én mindig megmondtam a véleményemet. Nem azok a hősök, akik elmentek, hanem akik itt maradtak. Ahogy nézem a helyzetet, na­gyon bízok abban, hogy nem vá­lasztanak meg. Vezetői tapasztalattal Sziráki Be­nedek (füg­getlen jelölt):- ötvenéves vagyok, Jász­ladány nagy­község szülött­je. Élelmiszer- ipari főiskolát végeztem, jelenleg Jászberényben lakom feleségem­mel és két tanuló leánygyerme­kemmel. Eddig két munkaterüle­ten dolgoztam, államigazgatási te­rületen húsz évet és a sütőiparnál közel tíz évet. Az így elmondott harminchárom éves munkaviszo­nyomból húsz év vezetői gyakor­lat, és fölmerül a kérdés: miért in­dultam polgármesternek? A vála­szom az, hogy úgy érzem, felké­szültségem, gyakorlatom, beleért­ve a vezetői gyakorlatot is, kiemel­ten az államigazgatásban szerzett gyakorlatot talán biztosíték arra, hogy a nagyközség lakosságát méltón tudjam képviselni. Megvá­lasztásom esetén számítok a lakos­ság maximális támogatására. Főbb programomban szerepel az, hogy ezen a településen lehető­leg záros határidőn belül legalább olyan szintű fejlődés legyen, mint a szomszédos településeken. Gon­dolok itt Jászkisérre, Jászalsó- szentgyörgyre, Jászapátira és Jász- jákóhalmára is. Jászjákóhalma községben nyolc évig voltam ta­nácselnök, úgy érzem, hogy az ott eltöltött idő alatt igen erőteljesen, dinamikusan fejlődött a község, és az ott gyűjtött tapasztalatokat ma­ximálisan igyekeznék átültetni a Jászladány nagyközségben vég­zett munkám során. Több összetett probléma van a településen, erről én aszórólapom- ban, választói nagygyűlésemen részletesen szóltam, illetve szólok. Ilyenek: a lakossággal folyamatos, élő kapcsolattartás; idősek, nyug­díjasok, rokkantak kiemelt segíté­se; fiatalok, pályakezdők, ifjú há­zasok anyagi támogatása, közbiz­tonság, közrend megszüárdítása; környezetvédelem fejlesztése; se­gélyezés módszerének alapvető megváltoztatása; közművek bőví­tése, kiemelten a kövesút építése. Természetesen mindent egy prog­ramba belevenni nem lehet, meg­választásom esetén továbbra is ké- rem és igénylem a lakosság haté­kony segítségét. A kisgazda iparos Szűcs Zoltán (FKGP): 1958-ban szü­lettem Jászla­dányon, azóta itt élek. Jászbe­rényben villa­mosgép- és ké­szülékgyártó szakközépiskolába jártam, ’76- ban érettségiztem. Több helyen dolgoztam, legutóbb az áfésznál, 1978 és ’85 között mint villany- szerelő. Közben végeztem kisipari tanfolyamot, a mestervizsgát letet­tem. 1985-ben váltottam ki az ipar- engedélyt, azóta iparos vagyok. 1989-ben kapcsolódtam be a jászladányi politikai életbe, addig semmüyen pártnak vagy szerve­zetnek nem voltam tagja. ’89 őszén alakult meg itt a Kisgazda- párt helyi szervezete, alapító tagja vagyok, majd elnöke voltam. Ta­valy a képviselő-választáson meg­választottak képviselőnek. Nehéz időszakokat él ez a kép­viselő-testület, illetve ez a falu úgy, ahogy az ország is. Egyálta­lán nem jobb a helyzet, sőt, én azt merem mondani, hogy a környező településekhez képest viszonylag elég rossz a falu helyzete. Sajnos, az utóbbi évtizedekben úgy leépí­tették ezt a falut, hogy ezt egyné­hány év alatt nem lehet bepótolni. Nagyon nagy összefogás, békes­ség és nyugalom kellene, hogy ez a falu tudjon fejlődni. Hiába választanak meg akárkit, nem lesz az egy olyan hálás fel­adat.- Ha ilyen szörnyű helyzetben van a község, és ennyire háládat- lan feladat polgármesternek lenni itt, akkor mégis miért indul?- Nézze, én azért indulok, mert szeretnék ezért a faluért tenni va­lamit, úgy érzem, hogy talán tudok is. Főleg azért indulok el, mert na­gyon sokan fölkerestek személye­sen, megállítottak az utcán, eljöt­tek a lakásomra, hogy induljak el. Látnak bennem fantáziát. Jelen helyzetben teljesen kiszámíthatat­lan a polgármester személye. Üze­nem Jászladány lakosságának, hogy az igazi az volna, ha az a 90-95 százalék elmenne. Tulaj­donképpen rengeteg 'dolog nem múlik a polgármesteren, magának­ciókat nem tud tenni a képviselő- testület nélkül. Az oldalt írta: Molnár H. Lajos Fotó: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom