Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-09 / 210. szám

1991. SZEPTEMBER 9. Sportextra 13 Sajnálom, tutira fogadtam Azt hallottam, hogy aki a bizonytalanra fogad, az bolond, aki pedig biztosra megy, nem tisztességes. Még mielőtt rám dobná valaki az el­ső követ, védőpajzsként tartom előre érvemet: egy fiatal, átmenetileg megcsömörlött tehetséges sportoló visszavonulását nem vettem egé­szen komolyan, és ajánlatot tettem neki. Egy üveg orosz pezsgőben fo­gadtunk, ha egy éven belül visszatér a pályára, pukkantjuk a dugót, ha nem, akkor is, csak a saját számlámra. Kézfogás után bejegyzés a naptárba, a homokórát megfordítottuk. Az első sportmentes hónapban is rendszeresen találkoztunk, mint eladó és vásárló szinte naponta cseréltük a göngyöleget áruval telt dobozokra, üvegekre. Ifjú barátom nagy vehemenciával és egyre gya­korlottabban szortírozta, pakolta, kínálta készletét, teljesen belefeled­kezve újjonan válsztott szakmájába. Az egyik szemem sírt, a másik ne­vetett. Kezdtem elbizonytalanodni. Látni véltem egy rövid, de sikeres sportpályafutás alkonyát, a kettétört karrier lekonyuló végét, ugyan­akkor drukkoltam is egy kicsit azért, hogy ez a jóságos, ám kissé, sze- leburdi óriás gyerek, bele ne fulladjon az üzleti élet tengerébe. Úgy a második hónap lejártakor aztán nem bírtam tovább cérnával, „me­rényletet' ’ követtem el ellene.- íme egy magyar bajnok, aki bevásárol helyetted, házhoz hozza a hütött sört, az ásványvizet és egyebeket, használd ki az alkalmat - ajánlottam szomszédomnak a serénykedő fiú szolgáltatásait, akinek egyből szúrós lett a tekintete. Barátságos mosolya eltűnt, homlokát „ráncba szedte’ ’, s tétova mozdulatokkal továbbállt. Teltek-múltak a napok, a piros „nagypolszlá” egyre késett, sőt tu­domásul vettem, hogy elmaradt. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Tán megsértettem a srácot? Lehet, a kocsija mondta fel a szolgálatot, vagy inkább rájött arra, hogy mégsem neki való ez a lóti-futi, esetleg moz­góárusból stabil boltra váltott. Kételyeimre a múlt hét közepén kap­tam meg a választ, méghozzá a csattanósabb fajtából. Szerkesztőségi szobám ajtajában megjelent kétméteres kisbarátom, és különösebb bevezetés nélkül így szólt: vesztettem. Hát mit mondjak. Elérzékenyültem. Érdekelt is az a száraz pezsgő, mikor az édeset szeretem? Távolról sem. Némi sikerélményt csupán az adott, hogy igazam lett. Hogy negyedévvel ezelőtt megéreztem, ez a fiú többre hivatott, és kötelességem öt szándékától eltéríteni. Végre meggondolta magát, újra cipőt húzott, és ha nem is a megyében, de folytatja a nyári vakáció idejére félretett labdaterelést, a korábbinál még nagyobb siker reményében. Távozáskor az ajtóból kajánul visszaszólt: azért az üzlet is megma­radt. (ni) V ____________________________________—J K itüntetés a tanulóifjúság testi neveléséért Finomította a nyers erőt A helybeli iskolában, Törökszentmiklóson vé­gezte tanulmányait egészen a középiskoláig Jávor László. Már ekkor vonzódott a sportokhoz, testne­velője szerettette meg vele a testedzés különböző fajtáit. Ennek ellenére történelem-földrajz szakon vég­zett az egri tanárképző főiskolán, de a diploma megszerzése után azonnal jelentkezett a TF-re, ahol ’63-ban végzett. A ’60-as évektől kezdve nemcsak űzte a spor­tot, hanem vállalta a fiatalok mozgási vágyának kialakítását is. Harminc éve már a Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola testnevelője Já­vor tanár úr. Nemzedékek kerültek ki kezei alól, olyan srácok, akik felnőttként is magukban hor­dozzák a mozgás szeretetét. Szerény feltételekkel rendelkező iskola pedagó­gusaként kezdett dolgozni három évtizeddel ez­előtt. Szerencsére a terület megfelelő volt arra, hogy tanítványaival, kemény munkával sportolás­ra alkalmassá tegyék az udvart. A szabadtéren leg­inkább kézilabdával és atlétikával foglalkoztak, számtalan versenyen részt vett diákjaival. Felfe­dezte a gyerekekben szunnyadó nyers, kimunká- latlan erőt, ennek finomításával látványos eredmé­nyekre tudta őket sarkallni. „Elég sikeresen alakult az életem sorsa” - vallja a tanár úr. Nagyon szereti, amit csinál, ennek tudja be, hogy ennyi év alatt sem fáradt bele munkájá­ba. Az iskola mindenkori vezetői is támogatták, segítették tevékenységében, olyan feltételeket tud­tak teremteni közösen, amely az eredményesség­ben is megmutatkozott. Számtalan egykori ifjúsá­gi válogatott kezdte sportolói pályafutását védő­szárnyai alatt. A legtovább az élsportban Ladányi Zsigmond súlylökő vitte, elérte a 20 méteres álomhatárt, sokszoros válogatott volt. Munkásságának egyik legnagyobb elismerése­ként a közelmúltban kapta meg a „Tanulóifjúság testi neveléséért” plakettet és oklevelet. Különö­sen örömmel töltötte el, hogy nagy nyilvánosság és a miniszterelnök előtt vehette át a megbecsülés jelképét. A testnevelő tanárok első országos kong­resszusán való részvétel lehetősége a legnagyobb kitüntetést jelentette számára. Tanári munkájának lényegét abban látja, hogy azok az egykori „székácsosok”, akik segítségével jutottak el a mozgás öröméig, a sikerélményig, ma is aktív részesei a falusi, amatőr sportnak. Ebben látja munkájának továbbélését.-b­„Hiszek az Evangéliumban, a Szentháromságban .. Exkluzív interjú Andrej Tyubinnal ____________- Utoljára év elején beszélgettünk, akkor, amikor az olvasók a tavalyi év legszimpatikusabb sportolójának vá­lasztottak meg.- Igen, emlékszem, és azt is mond­tam, inkább a játékomnak, mintsem a személyemnek köszönhetően kaptam ezt a címet.- Mégis, egy sikeres bajnoki év után, az újabb szezon és a Szuper Liga kezdete előtt távozni készülsz. Szeret­nénk a gondolataidat, indítékaidat megismerni, belelátni abba, miért szükségszerű a távozásod.- Nyáron másfél hónapig az Egye­sült Államok déli részén tartózkod­tam. Tájékozódni akartam. Megnézni, milyen esélyeim lennének a tanulás és a kosárlabda szempontjából. Adódott is egy lehetőség, az egyik egyetemen gazdaságtant, mellette angolt tanulhat­nék.- Ezt tudva miért jöttél vissza Ma­gyarországra?- Ha maradok, emigránsként tartot­tak volna számon, én pedig ösztöndí­jasként szerettem volna (szeretnék?) kijutni.- És annak mi az oka, hogy az USA-t otthagyva, Szolnokon sem sike­rült megegyezni?- Annak ellenére, hogy az alatt az idő alatt, míg kint voltam, telefonon tartottam a kapcsolatot az egyesülettel, mire visszajöttem, kiderült, több játé­kost leigazoltak, köztük egykori csa­pattársamat, Zsarkovot. De őket leszá­mítva is nagyon bonyolult a helyzet.- Az érdekeltek és a jól informáltak közül mindenki azt beszélni, anyagi háttere volt a sikertelen tárgyalások­nak. Konkrétan: Te jóval többet kér­tél, mint amennyit a klub adni szándé­kozott.- 31 éves vagyok, a kosárlabda szá­momra nem lehet kizárólagos, gon­dolni kell a jövőmre. A spanyol vagy a görög bajnokságban játszóknál más a helyzet, hiszen ha 35 évesen abba­hagyják a kosarat, nincsenek egzisz­tenciális problémáik. Nézd meg, itt van például Zoli (Tóth Zoltán - a szerk.), aki amellett, hogy bajnokcsa­patban játszik, naponta kétszer edz, és „Isten veletek szolnokiak!” Fotó: Illyés igazgatója az Olaj-csarnoknak. Csak a kosárlabdából nem tud megfelelő szinten megélni. Ezért én olyannal szeretnék foglalkozni, ami anyagi biz­tonságot nyújt számomra.- Ügy hallottam visszarepülsz Le- ningrádba, milyen tervekkel?- Nagyon bizonytalan még minden, rengeteg változás történt otthon is. Ha érdeklődnek utánam - a telefonszámo­mat tudják -, lehet, hogy visszajövök Magyarországra. De az sem kizárt, mégis elfogadom a kétéves amerikai ösztöndíjat. Ha maradok Leningrád- ban, valami gazdasági üzletbe kezdek.- Az Olaj Kupa meccsein, a nézők között egy lány mellett láthatott a kö­zönség mindvégig. A barátnőd?- Igen.- És vele mi lesz? Marad Magyar- országon?- Látod, egyrészt ezért nagyon bo­nyolult az egész helyzet. O még ez­után akar tovább tanulni egyetemen.- Akkor gondolom ö is visszahúz Magyarországra...- Hát, persze. De az is előfordulhat, hogy ő jön ki a Szovjetunióba.- Milyen érzés volt úgy végigülni a meccseket, hogy közben a közönség Zsarkov és a többiek nevét harsogta, holott a Trier ellen Andrejt, azaz Té­ged követelt?- A németek ellen - mint azelőtt sem -, nem foglalkoztatott, mit kiabál­nak. Mérkőzések közben teljesen ki szoktam iktatni a nézőket, a szurkoló­kat, mert koncentrálni csak úgy tudok. Az, hogy most Zsarkovékal éltették, természetes, hiszen mindig jönnek újak, akik megfelelnek az elvárások­nak, a közönség pedig ünnepel.- Voltak-e hozzád közel átlók a csa­paton belül, illetve azon kívül? Nem kimondottan sporttársi kapcsolatra gondolok, hanem mélyebb barátságra.- Persze. Voltak, akik jól viszonyul­tak hozzám, a csapatban is, de más társaságból szintén.- És ellenségeid?- Azok is akadtak, de próbáltam őket kiiktatni az életemből, a környe­zetemből.- Hiszel Istenben?- Természetesen igen.- Mit jelent ez a hit számodra?- Mindent. Hiszek az Evangélium­ban, a Szentháromságban, és szerinte élek. Olvasom a Bibliát, igyekszem betartani annak törvényeit- így neveltek a szüleid, vagy idő­közben alakult ki Benned a hit?- Őszintén megvallva, volt idő, hogy az indiai vallásvilággal foglal­koztam, de rájöttem, nem az az IGAZ, így jutottam el fokozatosan Istenhez.- Az igazat szeretnénk hallani a szádból: hogy érezted magad ezalatt az egy év alatt Szolnokon?- Komolyan mondom, hogy jól. El­kezdtünk tervezgetni, aztán fokozato­san jöttek a jobbnál jobb eredmények, később pedig a merészebb reménye­ink is valóra váltak. Sikeresek vol­tunk, az emberek szerettek. Az Olaj Kupán is sokan odajöttek hozzám, ér­deklődtek, kedvesek voltak.- Köszönöm a beszélgetést. Végül is mikor utazol?- Nagyon bizonnytalan. Lehet hogy csak hétfőn. Kocsis Erika C \ Szakács lett a kuktából Három évvel ezelőtt szinte elérhetetlennnek lát­szó célt tűztek a jászberényi röplabdás lányok elé szakvezetőik: rövid időn belül az NB II-ből az elit osztály A-csoportjába kell felküzdeniük magukat. Az álomból mára valóság lett, szeptember 21-én - a nyitófordulóban - a bajnok egriek oroszlánbarlang­jában (!) a hűtőgépgyári gárda veheti fel a harcot a két pont megszerzéséért. Amíg azonban idáig eljutottak, hosszú, rázós utat kellett megtenniük. Mint a kukták, ők is sokáig kí­sérleteztek, mielőtt az igazi ízekre rátaláltak. A vizsgavacsora sikere azonban azt bizonyítja, meg­lelték a „csodareceptet”, főztjük ízlett a hozzáér­tőknek. Ezek után mi is kíváncsiak voltunk, mi minden került a fazékba „Végy egy fiatal, agilis edzőt, adjál hozzá saját nevelésű tehetségeket, spé- keld meg néhány rutinos játékossal, s gyúrd egybe az egészet! Mint a jó töltött káposztának, ennek is idő kell, míg összeérik, de ha van türelmed kivárni, nem fogsz csalódni”- olvasható „Gundel mester” kézikönyvében. Az eredmények azt tanúsítják, a kis kukta megtanulta a jól bevált leckét, betartotta az utasításokat, méltán érdemelte ki, hogy szakáccsá avassák. Természetesen az ínyenceknek mindig valami újat kell kitalálni, hogy vissza-visszatérjenek meg­szokott törzshelyükre. Vannak azonban olyan ét­kek, melyeknek az érleléséhez hosszabb időre van szükség. Jelenleg éppen ebben a stádiumban van az újonc gárda, hiszen egy hónap óta napi két, három, sőt nem ritkán négy foglalkozással készül a bemu­tatkozásra. Az első ízpróba már a múlt héten lezaj­lott, Debrecenben, a Topán Kupán a hazaiak mögött másodikként végzett, megelőzve több rutinos, első osztályú együttest. A tavalyi együttesből azonban idén hiányozni fog egy meghatározó ember, Benke Anita tanulmányai miatt Miskolcon folytatja pályafutását. Helyére még nem találták meg a megfelelő utódot, bár több játé­kossal is tárgyaltak a közelmúltban. A vacsorát kö­vető desszert színe sem lehet mellékes, annak kelle­mes hatásáról a harmadik idegenlégiós, az észt Jev- genyija Petliak gondoskodhat, aki több poszton ké­pes kiemelkedő teljesítményre. A szakvezetés által kitűzött 1-6. hely megszerzé­sére képes lehet a Lehel SC, ehhez viszont a maxi­mumot kell kihozniuk magukból a lányoknak. Az elmúlt évek türelmes, nyugodt munkája kellő bizto­sítékot nyújt ugyan a cél eléréséhez, de nem szabad, hogy az egykori kis kukta lecserélje megszokott kö­penyét egy nagyobb mellényre, mondván: mára séf lett belőlem. (GJ) V ____________________________J Sik eresen rajtolt a Szolnoki Papírgyár Szikra SE asztalite­nisz-csapata az NB HL Szaba­dos-csoportjában. A nyár folya­mán megerősödött az együttes, ugyanis a Tisza SE-től két ser­dülő korú (Tóth ikrek) játékos került átigazolásra Közülük Ba­lázs már az első fordulóban jól mutatkozott be, az ellenfél ifjú­sági játékosát győzte le. Ki kell még emelni Simó Józsefet, aki bár az utóbbi időben kevesebbet edzett, minden mérkőzését meggyőző fölénnyel nyerte meg, s vitte győzelemre társait. Papírgyár Szikra SE-Szentesi Kinizsi 12-6 Győzelmek: Simó 4, Báli 3, Gazdag 2, Tóth B. 1, valamint a Simó-Bali és a dr. Sági-Kiss Gy. párosok. Az OTSH elnöke a tanulóifjú­ság egészséges életmódra nevelé­sében kiemelkedő munkát végző pedagógusoknak, társadalmi segí­tőknek a Testedzők I. Országos Kongresszusán a „Tanulóifjúság testi neveléséért” elismerő plaket­tet adományozott. Megyénkből nyolc pedagógus kapott elisme­rést: Bartha Attila, Batthyány Bé- láné, Grósz Pálné, Krem Gábor, Ali Csabáné, André Béláné, Jávor László és Kővári Lászlóné. Ismét szegényebb lett Jászbe­rény sportélete egy igazi sport­emberrel. Boros József 41 éves korában hunyt el, aki a helyi Vasas együttesében volt NB Bi­as játékos, majd játékvezetői vizsga letétele után szintén a harmadosztályban bíráskodott Szíve már néhány éve rakoncát- lankodott, ezért a bíráskodást a szövetségi ellenőri teendőkre váltotta fel. A mindig szerény sportember a Jászladány-Kun- szentmárton megyei I. osztályú mérkőzés ellenőre volt leg­utóbb, jelentését azonban már nem tudta megírni. Temetése szeptember 5-én volt a jászberé­nyi Újtemetőben. A Szolnoki Vegyiművek SE labdarúgó-szakosztálya a korábbi évek gyakorlatát követve ismét to- borzót hirdet 10-14 éves gyerekek részére a Vegyiművek sporttele­pen. Jelentkezni lehet minden ked­den és pénteken Tóth László és Bálint Endre edzőknél. Felszere­lésként csupán tornacipőt vigye­nek magukkal a nebulók. NB Il-es férfi kézilabda-mér­kőzésen: Tiszaföldvár-Dabas 33-19 (16-9). Tiszaföldvár, 300 n. V.: Kékesi Cs., Kékesi P. Ti­szaföldvár: Major - Tóth 12, Fe­hér 4, Szőke 3, Csorba 4, Fe- kecs 5, Vincze 3. Csere: Farkas (kapus), Miku 1, Litka 1, Melis, Stiegler. Edző: Nemes Tibor. Már a mérkőzés kezdetén lát- szódott a két csapat közti tudás­beli különbség, amely a találko­zó végére a számszerű ered­ményben is megmutatkozott, ezért az NB II. újoncát biztosan győzte le a látványosan kombi­náló hazai gárda. Nagyatádon országos triatlon- versenyt rendeztek, amelyen 3800 méter úszás, 180 km kerékpár és 42 km futótáv szerepelt Korán reggel indult a női mezőny és a gyengébb idővel rendelkező férfi- csoport. Délelőtt indult a jobbik futam a bajnokesélyesekkel, köz­tük az újszászi Barta Istvánnal. A gyors kerékpárpálya teljesítése után a maratoni tiltásban állandóan változott az élen a sorrend. A baj­nokságot kiemelkedő teljesítmé­nyével Varga József (Miskolc) 9:30:12-es idővel nyerte. Barta Ist­ván az ezüstéremért küzdött 7 km- rel a cél előtt azonban megcsap­pant ereje, és lecsúszott a negyedik helyre. A 73 indulóból 64-en küz­döttük le a rendkívül nehéz aka­dályt köztük a szolnoki Triatlon SE versenyzői is, Kecskés Károly, Harangozó András és Csendes Fe­renc. Valamennyien kiérdemelték a Vasember címet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom