Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-09 / 210. szám

1991. SZEPTEMBER 9. Sportextra 9 Kézilabda Damjanich Kupa Szolnokon A liga Háromnapos kézilabdatomát rende­zett a Szolnoki Olajbányász SE a me­gyei kézilabda-szövetséggel karöltve az elmúlt hét végén. Az eredetileg hatcsa­patosra tervezett mezőny ötre olvadt, mert a szervezés közben visszalépett Tatabánya helyére „beugrott” Cegléd sem vállalta a fellépést. Pénteken a Fa- ludi Mihállyal (exkapitány) megerősí­tett Komló az NB I. újoncával, az Ózd- dal nyitotta meg a tornát. A borsodiak kezdetben jobban használták ki helyze­teiket, ám a második félidőben a véde­kezésben (főleg Sevcov kapus jóvoltá­ból) és támadásban feljavult bányászok minimális különbséggel nyertek. Komló - Ózd 24-23 (13-12). Leg­jobb dobók: Papp 11, Bognár 5, Soós 3 ill. Hujber 6, Jakab 7, Bicsovszky 4. Valóságos gólzuhatagot hozott a Bé- késcsaba-Tisza Volán összecsapás. A szegediek az első percben magukhoz ragadták a kezdeményezést, 5-8 után 8- 14-re elhúztak, és már szünet előtt be­biztosították első győzelmüket a táma­dójátékban teljesen visszaesett csabaiak ellen. Békéscsaba - Tisza Volán 17-34 (8- 14). Ld: Dögé 4, Volent 4, Hendrea 3, ill. Bartók 8, Bárány 6, Oszlánszky 6, Vörös-Tenke 4-4. Az est fénypontja az Olajbányász- Debreceni Dózsa mérkőzés volt, függet­lenül attól, hogy a hajdúságiak csak egy edzőmeccs erejéig tették tiszteletüket a Tisza partján. Jól kezdett az Olajbányász, elsöprő lendülete tíz percig tartott, 5-1 után az­tán kezdett felzárkózni a Dózsa. Még mielőtt azonban közel került volna el­lenfeléhez, Vozár gólerőségének és Szemenov bravúros védéseinek köszön­hetően ötgólos előnnyel zárult az első játékrész. A másodikban jelentős hul­lámvölgybe került az alaposan megfia­talított szolnoki együttes, a 45. percben Igor Semenov már most jó formában őrizte az Olajbányász hálóját Mivel a szakszervezetek még nem ve­tették ki hálójukat a sportegyesületekre, egyre-másra alakulnak meg - általában sportágspecifikusan - a különböző ér­dekvédelmi szövetségek, divatos szó- használattal ligák. A kézilabdázók sem akarnak lemaradni, ezért augusztus 5-6- án Békéscsabán bontottak zászlót, amelyre azt írták: Férfi Kézilabda NB I-es Liga. Elnöke Vass Károly (Elektro­mos üv. elnöke), helyettesei: Hajnal Csa­ba (Bramac SE elnöke) és Kővári Árpád (a Tisza Volán elnök-edzője). A Viharsarokban töltött két nap során mind a tizenhat NB I-es csapat képvise­lője elmondhatta véleményét, a küldöt­tek közös nevezőt találva fogalmazták meg a liga céljait, feladatait. Elöljáróban le kell szögezni: a liga nem az MKSZ ellen kíván fellépni, hanem arra törek­szik, hogy megfelelő partnerkapcsolatot alakítson ki, az egyesületek érdekeit messzemenően figyelembe véve. Mint például az átigazolási szabályzat megal­kotásában és a játékosok eszmei értéké­nek megállapításában. Szeptember 30- án országos közgyűlés lesz az MKSZ- ben, ahol a liga valamennyi javaslata' terítékre kerül, remélhetően a szentesítés sem várat magára sokat a szövetség ré­széről. Néhány fontosabb ajánlás: a liga sze­retné, ha az átigazolási vitákban nem a szövetség, hanem egy semleges bizott­ságjavaslata alapján a liga döntene, mint ahogy a tévéközvetítések jogdíjának ki­alakításában, továbbá a külföldre távozó és onnan érkező játékosok reális árának egyeztetésében. Azt is kérik, hogy egy- egy külföldre való eladás vagy vétel ese­tén a szövetség csupán a ténylegesen fel­merülő költségeket számolja fel az egye­sületek felé, az edigi fix összeg helyett. A liga értkrendje NB I-es játékosokra: 20-22 éves 600 ezer, 23-25 éves 800 ezer, 26-30 éves 600 ezer, 30 év feletti 400 ezer forint. NB I/B-ben az összegek ötven százaléka vehető figyelembe. Fotók: Novák Károly Irta: Néder István. lás, a 45. percben 14-15-öt mutatott az eredményjelző. Öt perccel a vége előtt Bendó fordított, Woth is betalált, mi­közben Szemenov parádézott. Arató gólja már csak a szépítést jelentette. Szolnok - Békéscsaba 20-18 (12-4). Ld.: Bendó 5, Szép Kiss 4, Vozár 4, ill. Hendrea 3, Kiss 3. Az utolsó játéknapon a viharsarkiak adtak randevút először az ózdi kohá­szoknak. A borsodiak egységesebb csa­pat benyomását keltve, az első játékrész közepétől végig vezettek 2-3 góllal az átlövők nélkül felálló csabaiakkal szem­ben. Békéscsaba - Ózd 19-23 (11-14). Ld.: Mohácsi 4, Dö­gé 4, Volent 3, ill. Hujber 7, Jakab 5, Barnóczi 3. Ebéd előtt komlói „falat” várta a haza­iakat. Maguska a 30. másodpercben nyi­totta meg a gólok so­rát, aztán Horváth András is bevette az egykori BEK-győz- tes Sevcov hálóját. A Komló se adta alább, lépést tartott az Olaj­bányásszal, sőt a 4. percben Degré révén a vezetést is átvette, 4-5. A félidő derekán Takács jutott a végle­ges kiállítás sorsára a szikrázó összecsapá­son, amelyen az iramra sem lehetett különösebb panasz. A második játékrész­ben pillanatok alatt egalizált a Komló, kezdődhetett min­den elölről. Becsű- Mezei a kapus átejtése után a labdával ugyanazt teszi letére a szolnoki fiúknak, negyedóra alatt ötgólos vezetést kovácsoltak, ami a szokásos „mélyrepülés” idején elfo­gyott. Szolnoki Olajbányász - Komló 24- 24 (11-9). Ld.: Maguska 6, Vozár 5, Rigó 5, ill. Keszthelyi 8, Papp 6, Degre 3. Utolsó előtti összecsapás volt a Komló-Békéscsaba mérkőzés, amelyen a két hasonszőrű gárda az első félidőben keveset törődött a védekezéssel, a má­sodikban a határozottabb átlövőket csa­tasorba állító Komló biztosan nyert. Komló - Békéscsaba 35-33 (17-17) Ld.: Keszthelyi 11, Papp 9, Tolsztih 9, ill. Volent 8, Dögé 8, Szabó 4. A zárótalálkozó (Olajbányász - Ti­sza Volán) mindkét együttes számára fontos volt, hiszen Volán-győzelem esetén győztesként távozhattak a szege­diek, míg hazai diadal a dobogón jelent­kezett volna minőségi változást az Olaj­bányász számára. Már az első félidőben érezhető volt, hogy az első variáció lé­pett életbe, a Volán pontos támadójáté­kára nem volt „ellenméreg” (9-2 a 17. percben), ami jórészt a szegedi szem­üvegben működő dr. Soós-Soltész bíró­párosnak is köszönhető volt. A második játékrészben aztán fergeteges hajrát nyitott a szolnoki csikócsapat, az 56. percben 22-21-re megközelítette ellen­felét, amely a végjátékban újítani tudott, és végül megérdemelt tomagyőzelmet aratott. Sajnos az Olajbányásznak nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, ám ha a fiatalos lendület és a vasakarat ru­tinnal párosul a jövőben, szép napok elé nézhet a Zsiga-legénység. A torna végeredménye: 1. Tisza Volán, 2. Komló, 3. Ózd, 4. Sz. Olaj­bányász, 5. Békéscsaba. Gólkirály: Hujber László 30 góllal (Ózd), Leg­jobb kapus: Igor Semenov, a leg- sportszerübb csapat: Tisza Volán. Ettől a győzelem se édesebb egyenlített a Debrecen (15-15). Ezt kö­vetően támadásban és védekezésben egyaránt feljavult az Olajbányász, Vo­zár, Maguska, Bendó és Szép Kiss jó­voltából elhúztak a vendéglátók, a haj­rában csupán a gólkülönbség volt kérdé­ses. Köszönet a Debrecennek, no nem azért, mert hagyták magukat megverni, hanem azért, mert az első játéknapon nem maradt ellenfél nélkül egy csapat sem. Szolnoki Olajbányász - Debreceni Dózsa 22-17 (12-7). Ld: Vozár 10, Ma­guska 5, Bendó 2, ill. Dajka 5, Polgár 3, Bécsi 3. Szombaton „hajnalban” a Tisza Vo­lán a Komlóval kezdett. Az első félidő­ben rendkívül kemény csata folyt, mely­nek során egyik csapat sem tudott tete­mes előnyt kicsikarni. Fordulás után a volánosok 20-16-ra elhúztak, ám az el­őny birtokában teljesen kiengedtek, és a túl korán simának vélt győzelem helyett meg kellett elégedniük a döntetlennel. Mágusmonológok Kővári Árpád (Tisza Volán): - Arra voltam kíváncsi, mennyire tudjuk meg­valósítani a gyors egyéni játékon alapuló együttes mozgást. Azt hiszem, egy mér­kőzés kivételével sikerült. A tornagyőze­lem megerősítheti a fiúkat a további ke­mény munkába vetett hitben, az önbizal­munk növeléséhez szintén hozzájárult a szolnoki siker. Faludi Mihály (Komló): - Sok fiatal­nak tudtam lehetőséget adni, aminek kü­lön örülök. Ilyen összecsapásokon erő­södhet a figyelem, az akarat. Úgy látom, a játékvezetők még idény eleji formában vannak. Főleg a felfogásukat kifogáso­lom, ami konkrétan az előnyszabályok és a támadófaultok téves megítélésében mutatkozott meg. Závodszky István (Ózdi Kohász): - Nagyon jó alkalom volt ez a torna a fel­készülésre, hiszen közel azonos képessé­gű csapatok találkoztak. Sajnos tarta­lékos csapattal érkeztünk Szolnokra, de ennek ellenére az itt elért eredménnyel elégedett vagyok, a bajnokságban még jobban szeretnénk folytatni. Zsiga Gyula (Sz. Olajbányász): - Végre láttam a csapatot élesben játszani, a fiatalok beleszagolhattak a puskaporos légkörbe, ráadásul óriási terhelést is kap­tak. Ezen a tornán nem a helyezésre for­dítottuk a hangsúlyt, hanem a tapasztalat megszerzésére, mert a játék közbeni hul­lámzást annak hiánya okozta. Magam is sok tanulságot vontam le, amiket a baj­nokság kezdetéig szeretnék hasznosítani. Skalinszki László (Békéscsaba): - Az elején beleszaladtunk egy nagy „za­kóba”, s bár a későbbiek során sem sike­rült nyernünk, úgy érzem, nem vallottunk szégyent. Felszínre kerültek hibáink, amelyek kiküszöbölése lesz az őszi sze­zon feladata. Tisza Volán - Komló 22-22 (13-12). Ld: Bartók 8, Bárány 4, Tenke 3, ill. Keszthelyi 10, Papp 3, Burján 3. Ezt követően ismét a hazaiak léptek pályára, az Ózdi Kohász ellenében. Re­pülőrajtot vettek az első félidőben, a fiatal Bendó brillírozott, Mezei „Csir­ke” is ügyesen csipegetett, a 8. percben 6-2. Jelentős megtorpanás következett, amit a Jakab által vezérelt Ózd kihasz­nált, előbb egyenlített, majd 6-9-re for­dított. A második félidőben Szép Kiss volt a legeredményesebb, a Kötelest fel­váltó Horváth Zsolt is több szerencsével védte a kaput, a végére azonban nem sikerült ledolgozni a hátrányt. Szolnoki Olajbányász - Ózdi Ko­hász 17-20 (8-11). Ld.: Szép Kiss 5, Bendó 3, Mezei 3, ill. Hujber 8, Jakab 7, Deák 3. Délután az Olajbányászt legyőző óz­diak a Tisza Volánnal néztek farkas­szemet. A Kohász negyedóráig lépést tartott a szegediekkel, a folytatásban az­tán ellefelük támadósora különösen a széleken volt eredményes. A második félidőben egyszer felzárkózott az Ózd, de a végjátékban ismét kidomborodott a nagyobb játékerő. Ózdi Kohász - Tisza Volán 26-30 (13-16). Ld.: Kricskovszki 6, Hujber 9, ill. Bárány 7, Oszlánczi 6, Farkas 5. A szombati utolsó találkozón régi nagy riválisát, a Békéscsabát látta ven­dégül az Olajbányász. A csabaiak kez­detben túl szigorúan védekeztek, Vozár csak a 4. percben tudta bevenni kapuju­kat. Utána azonban percenként zörgött az ellenfél hálója, a 7. percben 4-0, a félidő derekára 9-3-ra alakult az állás. A délelőtti vereség óta nagymértékben fel­javult a piros-fekete együttes, Horváth Zsoltnak egyszerűen nem lehetett gólt dobni, a mezőnyjátékosok pedig látvá­nyos akciókkal szórakoztatták a kis lét­számú közönséget. Szünet után a béké­siek találtak magukra először, ami há­rom találatban nyilvánult meg részük­ről, 12-7. Újra bekövetkezett a pálfordu­Tibor a cséká A kézilabdát kedvelők tábora meg­szokhatta, hogy majd egy évtizedig Dany i Tibor vezette ki az Olajbányászt a középkezdéshez. Távozása után dru­szája, Vozár Tibor húzta karjára a meg­különböztetett státuszt jelképező rugal­mas szalagot, pedig tavaly még ő is újoncnak számított Szolnokon. Minek köszönheti a megtisztelő, ám nem könnyű plusz feladattal járó megbí­zást? - kérdeztük a 25 esztendős gólva­dászt.- Még nem választót!, hanem csak meghízott csapatkapitány vagyok. Ha majd valamennyien együtt leszünk (Harta és Kotormán a válogatottal el­utazott - a szerk.), akkor lesz a „népsza­vazás”. Szinte egészében kicserélőd­tünk, fiatal, tettrekész srácokkal va­gyok körülvéve, akiknek konkrét céljuk van a kézilabdával. Megpróbálom őket összefogni a pályán és azon kívül, és megfelelő kapocsként működni az edző és a csapat között.- Pedig a nyáron még a távozás gon­dolatával foglalkoztál.- Nem tagadom, megfordult a fejem­ben. Hogy jóI döntöttem-e arra, majd csak az utolsó forduló előtt fogok tudni válaszolni. De komolyra fordítva, a sok bizonyítani akaró fiatallal azt szeret­ném megértetni, hogy érdemes dolgoz­ni a sikerért, amihez persze jó adag szellemesség is szükséges. Jó irányban pörgött a Tisza Volán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom