Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-07 / 209. szám

1991. SZEPTEMBER 7. Szabadidőben—családi körben 11 JA pszictotógus válaszot Házi varroda A szomszéd rádiója mindig hangos A jelenség jól ismert. Valaki bekapcsolja zsebrádióját a buszon; harsogva üvölti a táskarádió a híreket az egyik telken; mennydörög a tévé vagy bömböl a magnó a panelházban. Az illető kíváncsi a hírekre vagy megkíván egy kis zenét. Talán nem is akarja bosszantani a szomszédját. A szomszéd is hallgatja. Pár percig talán még élvezi is a zenét vagy kíváncsian elkap egy-egy hírfoszlányt, de kisvártatva elege lesz. Második, harmadik alkalommal már a bekapcsolás pillanatában elönti az idegesség. Zavarja a zaj, egyre elviselhetetlenebbnek érzi. Próbál nem odafigyelni, de annál erősebben visszhangzanak fülében a gyűlölt hangok. Nem tud munkájára figyelni, alvás helyett csak forgolódik az ágyában. Beleizzad, remeg, gyomra összeszorul, szíve gyorsabban ver, vérnyomása felszökik. Egyre gyűlik benne a harag, talán káromkodik, csapkod magában, vagy ha teheti, odakiabál az illetőnek. Ebből mindjárt kész a veszekedés. Sok esetben nőttön-nő a keserűség, a harag mindkét félben, elromlik a kapcsolat, szinte háborúskodássá fajul az ügy. Mi ennek az áldatlan helyzetnek a pszichológiai magyarázata? A „tettes” - jobbik esetben - egyszerűen csak önző, saját magára figyel, hogy a környezetét zavarja, az eszébe sem jut. Rosszabb esetben talán szándékosan igyekszik borsot tömi a szomszéd orra alá. A szomszéd, akit zavar a zaj, lehet, hogy introvertáltabb a rádiós­nál. Azaz: visszahúzódó, csendes ember, aki kerüli az ingereket, szenved minden mozgalmasságtól, a hírözöntől, a lármától. Ebben igen nagy egyéni különbségek vannak, de az idősebbek általában ingerkerülőbbek a fiatalokhoz képest. Lehet az is, hogy a szomszéd extrovertált (élénk, ingerkereső) típusú ugyan, ugyanakkor elképzel­hető, hogy éppen fáradt vagy sietnie kell a munkájával vagy aktuális gondjai foglalkoztatják, ezért most terhére van az információ vagy a zene. Harmadszor: még ha szívesen hallgatná éppen az adott műsort, akkor is bosszantó lehet számára, hogy erre kényszerítik. A kényszert, az erőszakot senki sem szereti, márpedig az, hogy kike­rülhetetlenül hallgatni kénytelen a szomszédja kénye-kedve szerinti műsort és hangerőt, kimeríti a kényszer fogalmát. Ha pedig feltéte­lezhető, hogy az szándékosan erősíti fel a készüléket, hogy bosz- szantsa a másikat, ez így félreérthetetlenül agresszív cselekedet. így a legritkább eset, hogy bárkinek is közömbös vagy egyenesen öröm lenne a szomszéd rádiózása, magnózása. A szomszéd rádiója tehát valóban „mindig hangos”, ha egyáltalán idehallatszik. A megoldás meglepően egyszerű lenne. Figyelni és tekintettel kellene lenni egymásra, beleélve magunkat a másik helyzetébe. Kompromisszumot kellene kötni, azaz mindkét fél engedhetne va­lamelyest, és alkalmazkodhatna a „partner” igényeihez. A rádióját bömböltető egyén is volt már beteg és fáradt, és lehet is még. A szomszéd is volt már vidám, és lehet még hangos ő is. Nem szabad elfelejteni, hogy fordulhat a kocka. A másik emberre figyelés, a beleérzőképesség és a kompro­misszumkészség a társas lény fontos erénye. Dr. Ignácz Piroska Táplálkozás Asztma ellen hagyma A népgyógyászatban már évezredek óta ismert, s tudományos vizs­gálatok is bebizonyították, hogy a hagymának jótékony hatása van az egész szervezet számára. így például megakadályozza a baktériumok és gombák növekedését, serkenti a véráramlást. A hagyma csökkenti a vér zsírtartalmát, és állatkísérletek bebizonyították, hogy csökkenti a vér cukorszintjét is. Most egy új, fontos hatását állapították meg egy mün­cheni klinikán: a hagyma igen hatásos asztma ellen. Egy szokatlan recept: vágjuk apróra a vöröshagymát, és préseljük ki a levét. Hagyjuk fél óráig állni, majd igyuk meg a jótékony hatású hagymalét.-g­Nadrágszoknya 5-7 éveseknek A nadrágszoknya egyike a legprakti­kusabb, legdivato­sabb ruhadarabok­nak. A nyári szezon­ban könnyű, jól mosható, vasalható anyagot - vászon, ze- fir, frottír - válasz- szunk megvarrásá- hoz, melyből 140x40 cm-es anyag szüksé­ges. A szabásmintán 1 kocka = 10 cm2. A kiszabott darabo­kat összevarrjuk, ki­hagyva a zseb helyét. Utána bevarrjuk a zsebeket, a derekán visszagépeljük a két sor gumiházat, majd a kantárokat ráil­lesztjük, és felszeg­jük az alját. (A kan­tár el is maradhat.) Szabásminta jelzé­se: 1: Eleje (2 x), 2: Háta (2 x), 3: Zseb, 4: Vállpánt. A nyíl a szálirányt jelzi. B. K. Varrjunk lap táskát! A centiméterben megadott méretek alapján csinos, praktikus táskát készíthetünk, több színű műbőrből. Lehet maradék, esetleg megunt miniszoknya ép darabja, de műanyagboltban vagy cipőkellékboltban vehetünk is megfelelő méretű anyagot, és mindjárt csatot is hozzá. (Ha nagyobb­ra méretezzük, akár irattartó mappaként is használhatjuk. Csinosabb, mint az aktatáska). Bélelhető is, ez esetben a vászon- vagy műselyembélést ugyanúgy szabjuk, mint a táska részeit. Ha a csat rögzítése problémát jelent, üttessük be bőrdíszművessel vagy esetleg cipésszel. B. K. Természetes életmód Napjainkban ismét virágkorát éli a ter­mészetgyógyászat. A hivatásos orvosok, gyógyítók mellett csontkovácsok, talp- masszírozók, vegetáriánus étrenddel, tű­szúrással, kézrátétellel gyógyítók, „füves asszonyok”, gyógynövénykúrát ajánlók sokasága kínálja csalhatatlan receptjeit, gyógymódjait a rászorulóknak. Ebből a már-már kaotikus kínálatten­gerből érdemes kiemelni azokat a régi, évszázados népi megfigyeléseken alapuló gyógymódokat, amelyek eredményessé­géhez, hatékonyságához nem fér kétség. Érdemes megvizsgálni, hogyan igyeke­zett az ember évszázadokon át felhasznál­ni az őt körülvevő természetet különböző betegségeinek a gyógyítására. Igaz, a népi gyógymódok, a természetgyógyászat ha­tásfokát sokan vitatják már jó ideje, s a tudományosan kipróbált gyógyszerek és orvosi eljárások korában a népi gyógyá­szatot idejét múlt praktikának nevezik, de ez a lényegen nem változtat: az ember évezredeken át a természet adta-kínálta gyógyszerekkel kúrálta magát. Közismert tény, hogy a pásztorok hosszú ideig a juhok kergeségét koponya- lékeléssel igyekeztek gyógyítani. A hon­foglalást követő időszakból származó, meglékelt koponyák bizonyítják, hogy a későbbi korok állatgyógyászatában hasz­nált módszer valamikor az embergyógyá­szatban is elterjedt volt. Egyes tudósok szerint a füvekkel gyó­gyítás tudománya egyidős az emberrel. Ősünk az állatvilágtól - kutyáktól, macs­káktól - tanulta meg, hogy betegség esetén különböző füvek, növények rágcsálásá- val, eszegetésével segítsen magán. írásos feljegyzések a gyógyító növényekről mintegy 4-5 ezer évvel ezelőtt keletkez­tek. Kínában időszámításunk előtt 3 ezer évvel már kidolgozták a növényekkel gyógyítás módszereit, és az i. e. 2600-ból írásos szöveg is maradt ránk a gyógyítás­ról. Kontinensünkön az ókorban először Hippokrátész görög orvos foglalkozott a gyógynövényekkel. A legrégibb görög füveskönyv i. e. 300-ból származik. The- ophrasztosz műve, A növények megisme­rése című gyűjtemény 450 növény leírását tartalmazza. A babiloniak fedezték fel például a cékla, a zsálya, a kökörcsin és a csírázó gabona gyógyhatásút. A kelet­ázsiai, a kínai és japán ősi gyógyászatban már ismerték a mandragoragyökér, a re­barbara, a fokhagyma gyógyító hatását. A római birodalom bukása, a keresz­ténység térhódítása után a gyógyítás tudo­mánya is a kolostorokban élt tovább, főleg szerzetesek és apácák foglalkoztak gyógyteák készítésével. Tudásukat a nagyrészt görög és római gyűjtemények­re, gyógyászati ismeretekre- alapozták, ugyanakkor a népi megfigyeléseket, ta­pasztalatokat is felhasználták. Egyébként a népi gyógyítás és az orvoslás tudománya a középkorban sem technikájában, sem a használt szerek, alapanyagok tekinteté­ben oly nagyon nem különült el. Jó példa erre az érvágás, amely a középkorban, de később is a legismertebb gyógyeljárások közétartozott, ezért aztán emberen, álla­ton egyaránt alkalmazták. Nyugaton a 12. században kezdődött el szélesebb körben a gyógynövények is­mertetése. Füvészkönyvek jelentek meg, amelyekben receptek, tanácsok olvasha­tók a gyógynövények felhasználásáról, írásos feljegyzések már a 13. században említik, hogy a fejedelemségekben műkö­dő, a mai orvosoknak megfelelő borbé­lyok gyógynövényekkel is kúrálták a be­tegeket. Az első magyar orvosi könyv 1578- ban jelent meg Kolozsvárott. A szerző, Melius Juhász Péter Herbárium című munkájában csaknem hatszáz növényne­vet közöl, köztük hasznos gyógynövé­nyek neveit, javallatokat és állatgyógyá­szati tanácsokat is ad. Pápai Páriz Ferenc 1690-ben szegények számára ír könyvet a gyógynövényekkel való orvoslásról. A 16.-18. századi orvosi könyvek is sokat merítenek a falusi nép gyógyítási tapasztalataiból, ismeretanyagából. Napjainkban a könyvpiac slágerei kö­zé tartoznak a népi gyógymódokat feldol­gozó, ajánlgató könyvek, a könyvespol­cok tele vannak gyógynövényeket ismer­tető kötetekkel. Akadnak orvosok, akik már nem idegenkednek a termé­szetgyógyászat eredményeitől, sőt már tudományos, főleg gyógyszeripari kuta­tások is folynak annak érdekében, hogy a népi gyógyászat bizonyított eredményeit átmentsék a korszerű orvostudományba és a gyógyszergyártásba. Természetes, hogy a népi gyógymó­dok köré az évszázadok során rengeteg babonás hiedelem, misztikus, mágikus elem rakódott le, ősi, pogány rítusok ugyanúgy megtalálhatók köztük, mint a keresztény hagyományokat idéző eljárá­sok. Ha ezeket a hiedelmeket, mágikus elemeket figyelmen kívül hagyjuk, a ma embere számára is sok használható gyógyeljárást tudunk összeválogatni a népi gyógyászat nemzedékről nemzedék­re öröklődött értékeiből. Kiss György Mihály Autósoknak Észfék... Be vagyunk biztosítva Hosszas viták után, július elsejével hatályba lépett a gép- járművek kötelező biztosí­tásának szerződéses rend­szere. Az Alkotmánybíróság ugyan megtárgyalja a Magyar Autóklub ezzel kapcsolatos megkeresését, de ez most a lé­nyegen nem változtat: aki biz­tosításra kötelezett járművével közlekedni akar, rendelkeznie kell biztosítási szerződéssel. Volt „szerencsém” részt ven­ni az említett hosszadalmas vi­tákban, így jól ismerem a rend­szer bevezetése mellett és elle­ne felhozott érveket. Autós­ként magam is szívesebben fi­zetném tovább a biztosítást a benzin árában, hiszen évente 6-8 ezer kilométert hajtva nyilván olcsóbban jönnék ki a Ladámmal. Vannak azonban más szem­pontok is, és a közlekedés biz­tonságával foglalkozó szak­emberként, ezekre figyelem­mel, mindig a szerződéses rendszer mellett voksoltam. Őszintén szólva számomra nem a kormány szándéka volt a fontos, vagyis megszabadul­ni egy újabb költségvetési tá­mogatástól. Sokkal előbbre való az, hogy a szerződéses rendszerhez tartozó bonus- malus, a jutalmazás és elma­rasztalás majdani bevezetése ösztönözni fogja a járműveze­tőket a kisebb kockázatválla­lásra, a balesetek elkerülésére. Azokat meg különösen, akik nem kötöttek biztosítást, hi­szen baleset esetén a kárt nekik kell megtéríteniök, és ez bi­zony milliós tétel is lehet ma­napság. Az is haszonnal jár, hogy talán végre rend lesz a gépjárművek nyilvántartásá­ban, mert most, véleményem szerint, több százezer olyan jármű közlekedik, amelyet so­kadik tulajdonosa használ, de még mindig az első szerepel a nyilvántartásban. Mi ugyanis spórolós nép vagyunk, nem szívesen fizetjük ki az átírási illetéket. Sokan aggódnak amiatt, hogy a balesetet okozók között lesznek olyanok, akik meglép­nek a helyszínről, esetleg ha­mis adatokat hagynak hátra. Egymáson és önmagunkon se­gítünk azzal, ha nem becsukott szemmel és füllel megyünk el az ilyen események mellett. Senki nem válik azzal besúgó­vá, a rendőrség ügynökévé, ha feljegyez és szükség esetén rendelkezésre bocsát olyan adatokat, amelyek segíthetik a károkozó azonosítását. Végül is igaz, hogy mindenkit érhet baleset, ma egy autóstársam, holnap esetleg én szorulok ilyen segítségre. Megrögzött optimistaként nagyon bízom abban, hogy a most óriási tehernek tűnő - so­kaknak valóban az - biztosítási díj előbb-utóbb természetes lesz, és megjelenik majd a bé­rekben, netán a nyugdíjakban is, ahogy ez régen funkcionál Európa sokat emlegetett, tő­lünk fejlettebb országaiban. Addig azonban nem tehe­tünk mást, mint fizetünk, még ha fogcsikorgatva is, elvisel­jük türelmesen a sorban állást a befizetésnél, a rendőrök el­lenőrzését, hiszen ők csak a kötelességüket teljesítik, és igyekszünk elkerülni a balese­teket abban a reményben, hogy tíz év múl va csak a jelen­legi alapdíj 50 százalékát kell fizetnünk biztonságos maga­tartásunk jutalmául. Kalanovics László rendőr ezredes, az OKBT titkára Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom