Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-07 / 209. szám

1991. SZEPTEMBER 7. Szolnoki Extra Esti kiállítás Múlt szombaton számos ér­deklődő tekintette meg Sárkány Sándor kiállítását a művésztelep 9-es műtermében. Rendhagyó bemutatót tartottak, fordított es­te volt. Alkotásaival, hangulatá­val, fojtott hangon diskuráló vendégeivel. A park sötét nyu­galmával a terem csupasz izzói­nak fénye állt szemben, a késői időponttal a kíváncsiak száma, a megszokással pedig a szellemi nyitottság. A különböző művé­szi produkciók mellett talán nem árt, ha olykor-olykor erősebben fűszerezik a szolnoki kulturális életet. Lehet, hogy az elképzelé­seknél fanyarabbra, édesebbre, esetleg erősebbre sikerül a prog­ram, de ez nem baj. Az ízlések szerencsére különbözőek. Bár zömében fiatal vendégei voltak a kiállításnak, úgy tet­szett, a bemutatott nonfiguratív festmények nemcsak egy kor­osztályt vagy egy réteget vonza­nak. A résztvevők között ott volt a művésztelep több alkotója is. Nálunk azért szúr szemet e műfaj - vélekedett a képek festője -, mert más nemigen műveli Szol­nokon ezt az irányzatot, más­részt csak azt lehet kritizálni, aki próbálkozik. Fotó: Tarpai Itt a szolnokiak beszélnek Ijesztő állkapcsok A kutyákkal kapcsolatos la­kossági panaszokkal, eddig megjelent cikkekkel több, igen apró betűkkel szedett, vastag kó­dexet lehetne megtölteni. Tartal­ma nem lenne túl érdekfeszítő, hisz itt is csak a kulcsszavak sor­rendje cserélődne, s olvasása közben a kóbor ebektől tartó pol­gár hajlamos lenne olyan szkep­tikus kijelentésekre ragadtatni magát, mint amilyen a „kutya ugat, a karaván halad”. Sum­mázva mintegy, hogy ebben a kutyaütő témában alig változik valami. A másik oldal pedig bi­zonyítaná, hogy mindent meg­tesz a harapásveszély megszün­tetése érdekében. Nincs is okunk kételkedni állításuk igazában. Csakhogy az a baj, nem akarnak szűnni ezek az átkozott ebügyek. Vígh Istvánék Szandaszőlő- sön, a Munkácsi M. utcában lak­nak. Telefonáltak szerkesztősé­günkbe, hogy ott, feléjük, az is­kola mellett, közelebbről az újonnan átadott emeletes családi házak környékén egyre több gazdátlan ebbel találkoznak. Sö­tétedés után gyakrabban tüne- deznek fel. Van olyan éjszakai műszakba járó dolgozó, aki ko­rábbi kényelmetlen meglepeté­seiből okulva kövekkel, bottal felszerelkezve indul munkába. Ráadásul nem olyan szobaku­tyákról van szó, melyeken el­csúszhat a figyelmetlen járóke­lő, hanem német juhászokról, kuvaszokról. Az itteniek számá­ra közömbös, hogy a házőrzők miért váltak hontalanná, azt sze­retnék, ha mihamarabb eltüntet­nék őket. A hozzánk forduló család - mint elmondták - nem kutyaelle­nes, hisz évekig tartottak egy szép'spánielt. Attól tartanak, hogy az utcán játszó gyerekeket bármikor megmarhatja valame­lyik gazdátlan állat. Ne adj isten, hogy így legyen, de akkor pedig azt nem tudhatják, hogy a négy­lábút beoltották-e vagy sem. Kötelező eboltás Szolnok. Az ez évi kötelező eboltásról adott ki hirdetményt a polgármesteri hivatal. Ezek szerint az alábbi helyeken és időben szerveznek eboltást: szeptember 7-én 8-12 óráig az Achim u. 26.-ban levő állatorvosi rendelőben: 9-én 17-18 óráig a Modla tanyán; 10-én 15-17 óráig a Gábor Áron téren és 15-18 óráig a Vágóhíd úti élelmiszerbolt előtt; 11 -én 15-17 óráig a kertvárosi áfész-bolt mellett és 15-18 óráig az Abonyi úti ABC előtt; 12-én 9-11 óráig Szanda- szőlősön, a Netovább csárda helyén, 15-17 óráig Szandaszőlősön a mozi előtt, 15-18 óráig a Pozsonyi u. 68.-ban és 15-17 óráig a Béke Tsz központjában; 13-án 16-17 óráig Alcsiszigeten az ÁG-központ- ban és 15-18 óráig a kisgyepi italbolt előtt; 16-án 15-18 óráig a Körösi úti élelmiszerbolt előtt. A pótoltás szeptember 21-én 8-12 óráig az állatorvosi rendelőben (Áchim u. 26.) lesz. A veszettség elleni védőoltás kötelező, melyre minden harmadik hónapját betöltött ebet el kell vinni! Az oltás elmulasztói szabálysér­tést követnek el, mely ebük kiirtásával járhat. Törjük magunkat Ságváris siker az országos videoszemlén Bárki lehet hunyó Lapunkban hétről hétre olvas­hatják a szomorú baleseti statiszti­kákat. Az elmúlt hét napon a me­gye, útjain összesen 21 kisebb-na- gyobb közlekedési baleset történt. Elgondolkodunk azon, hogy négy halálos áldozatot is szedtek az utak. Sajnos feltámasztani őket már nem lehet, azonban a súlyos vagy könnyebb sérültek felépül­nek, és már újra egészségesen, tö­rött autóik után néznek. Nem kevesebb, mint két és fél millió személygépkocsi rója a ma­gyar aszfalt-, beton- vagy földuta- kat. Ma már csak az a jármű vehet részt a forgalomban, amelynek tu­lajdonosa valamelyik cégnél meg­kötötte a kötelező felelős­ségbiztosítást. Annak idején, még június közepén mintegy egymillió négykerekűnél nem gondoskodott erről gazdája. Sokan az utolsó na­pokra hagyták a szerződés megkö­tését. Akkor jött a hír, a Providen­cia Rt. a negyed-, és féléves időtar­tam mellett vállalja a havi biztosí­tást is. Megkerestük az osztrák­magyar társaság szolnoki kiren­deltségét, és az eddigi tapasz­talatokról érdeklődtünk. Mennyire törjük magunkat? Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az összes megkötött felelős­ségbiztosítás mintegy 15 százalé­kánál történik káresemény. A tár­saság terveiben az szerepelt, hogy a 2,5 millió személygépkocsi 10 százalékánál Bonyolítsák a biztosí­tást, ezt azonban túlteljesítették. Talán szerepet játszott ebben az egy hónapos biztosítás bevezetése. Az erre történő átállást a számító- gépes hálózatnak köszönhetően tudták egyik napról a másikra elér­ni. A kárigény bejelentése alapján a mozgó szakértő a helyszínen mé­ri fel a kár mértékét. A kisebb összeget helyben fizetik. Akkor válik bonyolultabbá a helyzet és hosszabbá az ügyintézés, ha több autó vesz részt a balesetben, más­más társaságnál kötött biztosí­tással. Azért mégis jó lenne, ha abban törnénk magunkat, hogy ne törjük magunkat.-b­A kilenc díjból kettő Szolnokra került A stáb az egyik elkészült filmjét nézi a szakköri szobában Sportnyelven fogalmazva nem várt eredményeket értek el a szolnoki Ságvári Körúti Általá­nos Iskola filmesei Zánkán, az első nemzetközi gyermek- és if­júsági videoszemlén. Ugyanis a Sulák Istvánná szakkörvezető ta­nár és a Koncsek Ferenc oktatás­technikus irányította öttagú stáb (Szabó Zita 8. b, Poszt Tamás és D. Szabó Miklós 8. a, Kármán Dániel és Menyhárt Dávid 6. c) a kilenc díjból kettőt is elnyert. A versengő, filmkészítő diá­kok tíz-tizennyolc évesek voltak, akik összesen harminchét alko­tással, munkával próbálkoztak a háromnapos seregszemlén. A ságvárisok három rövidfilmmel szerepeltek a kivétel nélkül kül­földi szakemberekből álló tízta­gú zsűri előtt. Akadt közülük egy, amelyik egy elsős diák egyetlen napját elevenítette meg. A másik a Barátaink, az állatok címet kapta, míg a harmadik, a Száznyolc év története az ország legidősebb lakóját, a jászkíséri Ládi Istvánnét szólaltatta meg. Ez a munka a dokumentumfil­mek kategóriájában a szerkeszté­sért, a képi tömörségért, egyszó­val a látottak és a hallottak egy­ségéért különdíjat kapott. A cím mellé néhány ezer forint, hat vi­deo- és ugyanannyi magnókazet­ta is járt. Ä felsorolás korántsem teljes, hiszen csokikkal is jutal­mazták az alkotókat, bár ezek az ajándékok sajnálatos módon már nem érték meg a boldog stáb ha­zaérkezését. Szintén díjat kapott az Egy napom az iskolában. Ami a következményeket il­leti, az iskola fizette a részvételi költségeket, a városi önkor­mányzat mikrobusza pedig in­gyen szállította őket Zánkára és vissza. Az igazgató úr meg az osztályfőnökök pedig meleg kézfogással gratuláltak az egy szem ifjú hölgynek és négy fiú­nak, akik - ezt csak úgy mellesleg jegyzem meg - jogásznak, épí­tészmérnöknek, újságírónak, csillagásznak és tervezőnek ké­szülnek. Hogy melyikőjükből lesz esetleg híres operatőr, dra­maturg, esetleg rendező? Az or­szágos siker ellenére úgy tűnik, egyikőjükből sem. Jobban mondva azért nem fordítanak há­tat ennek a csodaszép szakmá­nak, hiszen a két felnőtt segítsé­gével iskolatévét szerkesztenek, indítanak be. A legelső harminc- perces adásnak - amely előrelát­hatólag szeptember végén kerül képernyőre - a felvételei már ké­szülnek, és annyit elárulhatok a részletekről, hogy nem lesz unal­mas ez a fél óra. Elvégre ezeket a riportokat, beszélgetéseket, történéseket diákok készítik diá­kokról. Mégpedig olyanok, akik az első, országos videós sereg­szemlén valahol a felsorolás ele­je körül, táján végeztek... Sz. M. Fotó: Korényi Kincsem patkónyomain Van egy istálló valahol a Széchenyi-la- kótelepen, túl a Gyermekvároson, sőt a volt munkásőrség épületén is. Sokan hall­hattak már róla, biztosan akadnak, akik közelebbről is megtekintették. De hogy pontosan mi folyik ott „egyszerű” lovag­láson kívül, talán kevesen tudják... „A lovaglás a sportok koronája” - vallja Coubertin báró, a modem olimpiák életrehí- vója. Az mindenképp bizonyos, hogy egyike a legszemgyönyörködtetőbb sportágaknak, s akár az összes többi, kitűnő eszköze az ember testi és szellemi épülésének, erkölcsi jellem­formálásának, munkaképessége növelésé­nek. A lovaglást sokáig úri sportnak, a va­gyonosok kultikus kiváltságának tekintették, s a második világháború után épp ezért le­rombolta nimbuszát, valósággal hadat üzent neki a „néphatalom”, vélvén, nincs rá szük­ség, mert „nem szolgálja a társadalom érde­keit”. Ennek eredményeként meg is csap­pant jócskán a honi paripák száma, s míg a századfordulón közel egymillió ló szántott, ügetett, vontatott a kor Magyarországán, má­ra ez a szám 66 ezerre zsugorodott. Azóta szerencsére újra fordult egyet a világ! Las- san-lassan megint „divatba jön” a lótartás. Megyénkben immár nagy lovashagyomá­nyokkal rendelkezik Abádszalók, Szentta­más, Kőtelek, Kunmadaras és Szolnok. Lo­vasaink nemcsak az országos, de a nemzet­közi versenyeken is megállják (illetve meg­ülik) helyüket, igaz, keveset hallhatunk ezek­ről az „eltitkolt” eseményekről. Hazánkban elterjedt lófajták a nóniusz, lipicai, a mezőhegyesi és kisbéri félvér, va­lamint a gidrán, de akad szép számmal angol és arab telivérekből is. Sajnos igazán jó sportlovunk kevés volt és van, de minden idők legeredményesebb versenylovával mégis mi büszkélkedhetünk. 1874-ben a vi­lág egy szilaj, magyar tenyésztésű, nagyrá- májú, sötétsárga telivérre figyelt, melynek neve ma már fogalom: Kincsem. A verhetet­len csodakanca, a „Hungarian Wonder Ló, verseny, hangulat. Négy lábon jó, de két lábon jobb. amely négy esztendőn keresztül, összesen 54 versenyen győzte le sorra ellenfeleit, a kö­zeli Tápiószentmárton- ról indult világhódító útjára... Hogy mi is maga a lovaglás? Genetikai örökségünk? Erőpró­ba? Szenvedély? Elég nehéz kérdés. Ä ló tel­jesíti képességeihez mérten a követelmé­nyeket, viszont a lovas személye az, amely a maga intellektusával, technikai és taktikai készségével irányítja, kiműveli a lóban rejlő képességeket. Kettejük bensőséges együttléte egyszerre megmagya­rázhatatlan harmónia és kemény munka. A lovaglás alapjai tulaj­donképpen néhány hét alatt elsajátíthatók, ám hogy valakiből jó lo­vas váljék, hosszú-hosszú évek kitartó és kö­vetkezetes munkája szükséges. Ez azon ke­vés sportok egyike is, ahol nem fontos a korok és nemek szerinti hátrányos megkü­lönböztetés. A Szolnoki Lovas Klub Sportegyesület történetében új fejezet kezdődött 1982. de­cember 27-én, amikor átköltöztek mindenes­től a Keskeny János úti régi istállóból a Szé- chenyi-lakótelepszéli gyönyörű, nádfedeles épületbe. Sajnos az építkezés teljes befejezé­séhez nem sikerült se akkor, se azóta elég pénzt előteremteni. Ám a félig kész, új otthon hatása is hamar megmutatkozott az elért eredményekben. Több arany-, ezüst- és bronzjelvényes versenyző, első osztályú lo­vas került ki innen. Azt már nagyon kevesen tudhatják, hogy e költözködéssel szinte egy időben adott elő­ször otthont Szolnok városa az Általános Is­kolák és Középfokú Tanintézetek Országos Díjugrató Lovasbajnokságának, amiből idő­közben élő hagyomány teremtődött. Azóta - egy alkalomtól eltekintve - szeptember ele­jén rendre megtelik a tiszaligeti „aréna”, s kilencven-száz ló és lovasa méri össze gye­pén tudását, bizonyít önmaga és mások előtt. Most újra eltelt egy hosszú év, megint kez­detét veszi a vetélkedés, randevút adnak egy­másnak a legifjabbak. Akik örömüket lelik e mesebeli állatok látványában, közelségében, egyáltalán a színvonalas versengésben ma és holnap a KRESZ-park mögött, a Liget legvégén meg­találhatják számításaikat! ifj. Gy. P. és T. Z. Fotó: Tarpai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom