Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-02 / 204. szám

1991. SZEPTEMBER 2. Sportextra Atlétika, 3. világbajnokság, Tokió Újabb világcsúcs a zárónapon Nem a legsportszerűbb gesztus­sal kezdődött a 3. atlétikai világ- bajnokság szombati napja. Történt ugyanis, hogy hatalmas trópusi esőben, 89 százalékos páratarta­lomban rajtolt a leghosszabb táv, a férfi 50 kilométeres gyaloglás me­zőnye. A táv utolsó, igen jelentős ' részét két szovjet versenyző, egy­mást segítve tette meg. Az egya­ránt 29 esztendős Alekszandr Po- tasov és Andrej Perlov úgy látták, a végén sem viszik döntésre a dol­got, összeölelkezve érkeztek a cél­ba. Gyulay István, az IAAF ügye­iben jártas, „kiskapukat” ismerő riporter ezt látva meg is jegyezte, ha rajta múlna, két világbajnokot hirdetnének. Nem mindenki volt ezen az igazságos véleményen, így értelmetlen módon a célfotó alap­ján, Potasov lett a világbajnok, míg a spliti Európa-bajnok Perlov kapta az ezüstérmet. Érdekes lenne tudni, ők maguk mit érezhették a dobogón állva, s hogyan döntöttek volna az illetékesek 10 km megté­tele után. Vasárnap zárónapjához érke­zett az edigi legszínvonalasabb at­létikai világverseny. Az utolsó pil­lanatokban végre a házigazdák is maradéktalanul örülhettek, hiszen a japán atlétika első világbajnoki címét hozta a férfi maratoni futás, amelyben Hiromi Taniguchi nem­csak vetélytársait, hanem a külföl­diek számára szokatlan meleget is legyőzte. A 31 éves futó korábbi 14 maratonija közül hetet meg­nyert, igaz, világversenyen még nem indult. Eddigi legértékesebb címeit a tokiói, a rotterdami és a londoni győzelmeivel szerezte. Taniguchi magabiztosan utasította maga mögé a mezőnyt (ideje: 2:14:57), amelyben például az olasz olimpiai bajnoknak, Gelindo Bordinnak csak a 8. hely jutott. Az ezüstérmes, a dzsibuti Ahmed Sa­lait (2:15:25) négy évvel ezelőtti, római vb-teljesítményét ismételte meg. Az immáron 34 éves olimpiai bronzérmessel - talán kora miatt - senki sem számolt igazán. A leg­nagyobb meglepetést viszont az amerikai Steve Spence harmadik helye jelentette, ugyanis a 29 éves pennsylvaniai atléta élete első iga­zán komoly maratoni versenyén indult Tokióban. Ebben a verseny­számban a kenyaiak számára nagy vérveszteség volt, hogy két esélye­sükről kénytelenek voltak lemon­dani. A címvédő Wakihuru sérü­lés, míg az idei bostoni-maratoni győztese, Ibrahim Hussein beteg­ség miatt nem indulhatott. A férfi 1500 méteren gyűlt össze talán a legnevesebb mezőny. Minderre „fittyet hányt” az abszo­lút esélyes, Noureddine Morceli. A 21 éves algériai már az utolsó kört jelző csengetés előtt megindí­totta hosszú hajráját, amit a többi­ek nem bírtak. A táv világcsúcstar­tója, a hosszú sérülés után újra egészséges marokkói Said Aouita csak 11-ként ért célba, igaz, ebben a számban még soha sem nyert rangos címet. Teljesült a jamaikai Merlene Ottey nagy álma, végre szabadtéri világbajnoki aranyérem is került a gyűjteményébe. A két sprinttáv nagy vesztese három társa segítsé­gével a 4x100 méteres váltóban vigasztalódhatott, igaz, ehhez az is kellett, hogy a toronymagas esé­lyes német sprintemők hibázza­nak. Az utolsó váltásnál Katrin Krabbe és Heike Drechsler között nem volt meg az összhang, így a jól hajrázó Ottey országos csúcs­csal elsőnek hozta be a jamaikaia­kat. Meglepetésre még a selejtezők során kizárták az Egyesült Álla­mok gárdáját, túlváltás miatt. Amint azt már az előfutamok után sejteni lehetett, az Egyesült Államok sprintváltója megjavítot­ta saját, háromhetes világcsúcsát. Szombaton a Carl Lewis nélkül rajthoz állt staféta is alig maradt el a rekordtól, így nem volt váratlan, hogy az Andre Cason, Leroy Bur­rell, Dennis Mitchell, Carl Lewis összetételű kvartett tovább fara­gott a világ eddigi legjobb eredmé­nyén. A férfi 5000 méteren a kenyai Yobes Ondieki nem sok esélyt ha­gyott vetélytársainak; a 30 éves atléta rajt-cél győzelemmel sze­rezte hazája negyedik aranyérmét. Az afrikaiak versenyfutásában a marokkói olimpiai bajnok Brahim Boutayeb bronzérmes lett. Hatalmas meglepetést hozott a női gerelyhajítás, amelyben a kínai Xu Demei több mint három métert javítva egyéni legjobbján „eloroz­ta” a címet az esélyes német ver­senyzőnők elől. A világcsúcstartó Petra Meier tíz centiméterrel a má­sodik helyre szorult abban a ver­senyben, amelyben senki sem kö­zelítette meg a 70 métert. A férfi magasugrásban minden idők nyolcadik 2.40 métert tudó atlétája, az amerikai Charles Aus­tin a világcsúcstartó Javier Soto- mayort utasította maga mögé. A kubai atléta a 2.40 méteren tett első kísérleténél megsérült, és nem is élt további két ugrásával. Az Euró­pa-bajnok, jugoszláv Dragutin To­pics csak a kilencedik lett 2.28 m- rel. A négykörös váltókkal zárult a világbajnokság. A hölgyeknél a szovjet-amerikai párharcból előb­biek kerültek ki győztesen, a ma­gyar kvartett szombati eredményé­től elmaradva 8. lett. A végére ma­radt a csattanó, a férfiak 4x400 méteres stafétájában, az utolsó pil­lanatokig izgalmas futamban a bri­tek új Európa-csúccsal, minden idők 4. legjobb idejével nyertek. A szigetországiak sokat köszönhet­nek a 400 m gát bronzérmesének, a 33 éves Kriss Akabusinak, aki az egykörös síkfutás tokiói bajnokát, az amerikai Antonio Pettigrew-t hajrázta le a cél előtt. Kézilabda NB l/B. Keleti-csoport Igazi csapatmunka Férfiak: Törökszent­miklósi SE - Taurus SE 15-10(6-5) Törökszentmiklós, 400 n. V.: Ónodi - Zsinszky. TSE: Fejes - Mester 6 (5), Csuti 2, Danyi 3, Med- gyesi, Kiss, Bukta 2. Cse­re: Tajthy (kapus), Sípos, Laki 2, Zsíros. Edző: Ko­csis Lajos. Taurus SE: Maruszki - Budai, Tarjányi 3, Eőry 2, Csányj 2, Gróf, Kersch. Csere: Sárkány (kapus), Fodor, Iváncsik 1, Bődi, Rácz 2. Edző: Horváth Ti­bor. Kiállítás: 6 ill. 12 perc. Hétméteresek: 7/5 ill. 2/0. A mérkőzés előtt némi szorongás volt leolvasható Kocsis Lajos arcáról. Nem csoda, hisz a játékosból edzővé vált kézilabdás ezen a találkozón esett át a tűzke­resztségen, a biztonság ked­véért azért melegítője alá felhúzta a 2-es mezt. - Egy jó rajt sokat lendítene rajtunk, megvan rá min­den esélyünk. Ha az utolsó pilla­natban is, de összeállt a tervezett csapat, ezért feltétlenül győzni sze­retnénk. Úgy is indult. Danyi már a 10. másodpercben vezetést szerzett, aztán Mester hetesével 2-0 a má­sodik percben. A jó folytatásról Csuti gondoskodott, és a háromgó­los előny további eredményessé­get sejtetett, ráadásul a magas vé­dőfal jól blokkolta a kaput, kivéve Eőry szépítésénél. A kezdeti roha­mozást lasúbb tempóra cserélte a TSE, ami inkább ellenfelének ked­vezett. Hosszú ideig tartó csete-pa- té, kihagyott ziccerek, csattanó ka­pufák után a Szolnokról hazatért Rácz törte meg a gólcsendet, Eőry pedig az egyenlítéstől sem riadt vissza. Ha Fejes nem véd olyan Mester mesteri akciógóllal terheli a fővárosiak kalitkáját. Fotó: Novák parádésan, akár fordíthatott volna a vendégcsapat, szerencsére Csuti egy elhibázott büntetőt azonnal jó­vá tett. A második játékrészt Mes­ter átlövéses gólja és Fejes bravúr- sorozata vezette be, aztán Mester kétszer egymás utáni biztoskezű hetesével négygólos előny (9-5) lettadologból. Akárcsak az elején, lerohanta ellenfelét a TSE, s még mielőtt megint visszaesett volna a társaság, Laki hatalmas gólt ra­gasztott a jobb alsó sarokba. Meg­nyugtatónak tűnt a 10-5, azonban Tarjányi kettő és Csányi egy talá­lata után ismét izgulni kezdett a publikum. A hajrára sikerült ösz- szekapni magát a Kocsis-legény­ségnek, a játékosok egymást felül­múlva, igazi csapatgyőzelmet arattak a bajnoki nyitányon. Jó:Fejes (a mezőny legjobbja), Sípos, Mester, Danyi, Laki ill. Csányi, Tarjányi. néder Kosárlabda, II. Olajbányász Kupa Az Olaj mindenkinek kosarat adott Elégedetten távozhattak teg­nap délben a tiszaligetből a ko­sárlabda (vagy kimondottan a Szolnoki Olajbányász?) kedve­lői. De nemcsak azért dörzsöl­hették tenyerüket, mert kedven­ceik különösebb megerőltetés nélkül hódították vissza a kupát, nyerték el mellé az ÁB által fel­ajánlott, legegyenletesebb telje­sítményért, illetve a legtöbb do­bott pontért járó különdíjat, ha­nem az alakulóban lévő csapat láttán is elégedetten dőlhetnek hátra otthon foteljeikben. Tudva­levő, tavaly a kezdőötös vitte a prímet, ha cseré(k)re szánták el magukat az edzők, igencsak fel­adták maguknak a leckét. Ugyanakkor mit lehetett tapasz­talni most, a szezon első felkészü­lési tornáján, amikor a legnagyobb meló közepette Rezák László is fá­radtnak várta gárdáját? Akkor, amikor a tavalyi „ász” Tyubin pó­ker-arccal csak a nézőtérről követ­te az eseményeket', miután pénte­ken nem sikerült megegyeznie az egyesülettel, így szerdán visszare­pül Leningrádba... Jött helyette (eredetileg melléje?) egy újabb orosz, Viktor Zsarkov, akinek - Rezák-mester nem legnagyobb megelégedésére - időnként még bohóckodásra is maradt ideje. Az Andrej „hívószó’ ’ ezúttal egyetlen egyszer sem hangzott el (annak el­lenére, hogy mindenki láthatta őt), annál inkább a Viktor és Viktória különböző cifrázása. Utóbbi bor­zasztóan gyors labdákkal lepte meg társait (nem beszélve az ellen­felekről...), és mindvégig egyenle­tes teljesítményt nyújtott. Minden poszton feltalálta magát, ha kellett, szórta a hárompontosokat (össze­sen 11 -et, úgy, hogy csak csereem­ber volt), ziccereket alig hagyott ki, lepattanókat szerzett, sőt a Cse­„zsákkal ’ ’, horgait is felelevenítet­te, a Honvéddal játszott meccsen pedig a csapat második legjobb do­bójaként 23 ponttal terhelte a pes­tiek kosarát. Akik, mármint a Hon- védosok nem igazán élvezték a MAGYAR OLIMPIAI CSAPAT HIVATALOS BIZTOSÍTÓJA Zsarkov lesz az új Tyubin? A közönség tombol, a B-közép nyomdafestéket nem tűrő rigmu­sait felváltotta Judik Bélát éltető rigmusokra, néhányan ajándék­kal megrakott kezeket várakoz­nak. Merthogy most, az Olajbá- nyász-Csepel összecsapás előtt búcsúztatják el NB I-es és szolno­ki pályafutásától a négyszeres bajnok, 62-szeres válogatott irá­nyítóját. Béla szeme pirosodik, egy-két könnycsepp is megjele­nik égő arcán.- Már egy hete ezen a búcsúz­tatón járt az agyam. úgyhogy cso­dálkoztam, hogy csak ennyire ha­tódtam meg. - mesélte másnap, a Honvéd elleni meccs szünetében.- Ezek után nem bántad meg, hogy a búcsú mellett döntöttél?- Az igazság az, hogy' nem hosszabbították meg a szerződé­semet, bár valószínűleg ellemgzó esetben én magam hagytam volna- Kinek drukkolsz ezen a meccsen, hiszen mindkét együt­tes bajnokcsapatában szerepel­tél?- Nem vitás, hogy a Szolnokért izgulok, hiszen az itt töltött három év volt a legszebb, ezek közül is kiemelkedett a tavalyi. Húszéves pályafutásom alatt nem volt ré­szem olyan élményben, mint ak­kor. A bajnokság után mindenki a tenyerén hordozott...- És most visszatértél Pestre?- Igen, ott kezdtünk építkezni, azon kívül október tájékán szeret­ném megnyitni a boltomat, ahol élelmiszert, gyümölcsöt árulunk majd. Ha rendeződnek a dolgaim, talán kosarazni is elmegyek, de kizárólag NB Il-es csapathoz. Ezzel elsietett Tóth Attila fe­leségét meglátogatni... (ko-) pel ellen még irányított is. Na, de ne zengedezzünk Zsarkovról, el­végre nemcsak rajta múlott a siker. Honfitársa, egyben barátja, Rasid Abeljanov szintén kellemes meg­lepetést okozott. A Deko ellen ő nyitotta meg a pontszerzést egy szolnoki közönség rokonszenvét, különösen Dávid Koméira, a válo­gatottban Berkics Laci vetélytársá- ra „rúgott ki” a B-közép. S ha már a királyt említettük, a vasárnapi mérkőzésen combsérülése miatt csak a kispadon ülte végig a játéki­Kajak-kenusaink bizonyítottak az előolimpián A magyarok, egészen pontosan Gyulay Zsolt tiszteletére játszották el először a nemzeti him­nuszt Castelldefelsben, a jövő évi ötkarikás já­tékok kajak-kenu versenyeinek színhelyén. Gyuzsó Szöul óta nem tudott vb-aranyérmet nyerni K-l 500 méteren, ezúttal azonban győ­zelmével reményt adott a ’92-es barcelonai olimpia előtt. A Pálizs Attila-Szabó Attila kenu kettes nem ismételhette meg vb-elsőségét, utóbbi ugyanis fegyelmezetlensége miatt nem vehetett részt az előolimpián. Helyettese, Zala György nagysze­rűen pótolta és meggyőző fölénnyel, több mint egy hajóhossz előnnyel utasította maga mögé a legnagyobb riválisokat, s gyűjtötte be a magyar csapat második elsőségét. Á vasárnapi zárónapon sem maradtak érmek nélkül a magyarok a nemzetközi kajak-kenu regattán. A mindössze 19 esztendős kenus, Ko- lonics György nyitotta a sort, bátran felvette a küzdelmet a két világnagysággal, a bolgár Ni­kolai Buhalovval, és a szovjet Ivan Klemen­tyevvel. A csepeli sportoló nagyon szépen, könnyedén evezett, 750 méternél még vezetett is, de a hajrára elfáradt, s mindkét rutinos rivá­lisa megelőzte. Harmadik helye így is dicséretet érdemel, s valószínűleg azoknak lesz igazuk, akik nagy jövőt jósolnak neki. Sokáig úgy tűnt, hogy a női kajak négyes, amelyben az állandó csapattag Mészáros Erika helyett Czigány Kinga kapott helyet, visszavág a németeknek az egy hete Párizsban elszenve­dett világbajnoki vereségért. Az utolsó métere­ken azonban Borchert és társai beleerősítettek, s nagy hajrával maguk mögé utasították a soká­ig vezető magyarokat. Ez pedig azt is jelentette, hogy Buhalov után Ramona Portwich és Anke von Seck szintén megismételte egy nappal ko­rábbi sikerét. Vajon képes lesz-e hasonló bravúrra a Pálizs Attila, Zala György kenus duó, amely szomba­ton megnyerte a rövidebb távot, az 500 métert. Nos, ahogy mondani szokás: ez nem a magya­rok száma volt, bele sem tudtak szólni az első helyért folyó versengésbe. Fáradtan eveztek, s végül be kellett érniük az ötödik hellyel. Arról a férfi kajak négyesnek kellett volna gondoskodnia, hogy a szombati jó kezdés, Gyulay Zsolt K-l 500-as diadala után ne lehes­sen panasz a zárásra sem. A Fidel László, Csí­pés Ferenc, Gyulay Zsolt és Ábrahám Attila alkotta világbajnoki címvédő kvartett a táv első felében az élen haladt, de aztán nem tudták felvenni a németek pergőbb ritmusát, utána már nem is erőlködtek, beletörődtek abba, hogy ne­kik ezúttal csak a második hely jut. Azzal vi­gasztalhatják magukat, hogy az év főverse­nyén, a párizsi vb-n fordított volt a sorrend... Ami pedig az összmérleget illeti: a 12 szám­ból ötöt a németek, kettőt-kettőt a magyarok és a bolgárok, egyet-egyet pedig a lengyelek, az olaszok és a norvégok nyertek meg. Nagy meg­lepetés, hogy a szovjetek egyszer sem állhatták fel a dobogó tetejére. dőt, hiába követelték pályára. Jó igazolásnak tűnik Hosszú „Pus­ka”, aki a csepeliek ellen váloga­tott formában játszott, de remélhe­tőleg Jáhni is hozza majd formáját. Időnként megilletődöttnek tűnt, de a Honvéd ellen voltak jó pillanatai. Az igazi irányító szerepet az ujjsé- rüléssel bajlódó Tóth Zoli helyett Horváth vette át. Hol vannak az egykori lámpalázas mérkőzések? Imi mára teljesen hozzáérett a él­vonalhoz, messziről is elvállalta a triplákat, amik rendre be is jöttek neki. Eredmények:Sz. Olajbányász- Deko 107-84 (65-38). Legjobb do­bók: Zsarkov 28/9, Tóth A. 18/6, Abeljanov 15 ill. Walke 37/12, Vainauskas 15; -Csepel 104-87 (48-46). Ld.: Hosszú 27/21, Zsar­kov 21/9, Berkics 19 ill. Michalko 26/9, Somogyi 14; -Bp. Honvéd 88-78 (50-38). Ld.: Zsarkov 24/15, Abeljanov 23 ill. Halm 28/3. A torna végeredménye: 1. Sz. Olajbányász, 2. Bp. Honvéd, 3. Deko, 4. Csepel. A legtöbb pontot dobó játékos: Walke Károly (De­ko, 84), legtechnikásabb játékos: Michalko (Csepel). (kocsis). Fotó: Novák. abba az aktív játékot. Fölmértem a helyzetemet, tudtam, mint irá­nyítóra, nem számítanak rám, en­gem pedig nem elégített ki a Béla könnyezett meccsenkénti ötperces játék. Akárhogy hitegettem volna ma­gamat, múlt szezonban is nyolca­dik ember voltam a nyolcból, nyá­ron ráadásul erősített a szakosz­tály. Teljesen harag nélkül vál-, tam el az egyesülettől, bár a baj­noki döntő után azt mondták, együtt tartják a csapatot. Ezért ésett picit faszul, amikor június­ban fözőlték ú tényt. A tegnap esti búcsúztatással azonban mindez feledve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom