Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-05 / 207. szám
1991. SZEPTEMBER 5. Hazai körkép 3 Kétezer kilométeres napló Pénz, money, das Geld Mi sem vagyunk kivételek Három fiú nagy kalandja Három főiskolás fiú, egy karcagi, egy miskolci és egy hajdú- szoboszlói, kerékpáron ment Ausztrián át az álmok városába, Velencébe. A karcagi Ferenczi Gyula elsőéves hallgatója volt a nyíregyházi Tanárképző Főiskolának biológia-testnevelés szakon. Vizsgáit jó eredménnyel letette, a karcagi focicsapat tagjaként megnyerte a megyei bajnokságot A nyarat egy nagy biciklitúrára használta fel. Az első állomás Dunaújváros, másnap Alsóörs, itt zuhogott az eső. A következő napon Körmendig mentek, még egy jó hazai vacsora a Korona Szállóban, aztán reggel átlépték a határt. „Gleisdorf- ban egy osztrák férfi még kérdezte, van-e már szállásunk? Úszómester volt egy szabadidő- központban, annak a pályáján fölverhettük a sátrat, még a bezárt uszodába is beengedett zuhanyozni.” Másnap a 18 százalékos lejtőn begurultak Grazba, egy föld alatti autóparkolóban lerakták a bicikliket, szétnéztek a városban. Magyar fiatalokkal találkoztak, akik utcai zenéléssel próbáltak egy kis pénzt keresni. Délután indultak tovább Packra, de nem jutottak el az 1166 méteres csúcsig, mert jó 10 kilométerrel előtte rájuk sötétedett Egy osztrák hölgy szállást adott nekik egy hétvégi ház fölső szintjén, megvacsoráztatta a fiúkat, akik az ébredést követően csak délután indultak tovább, miután megfiirödtek a ház mellett futó patakban. Wolfsbergig jutottak, ismét patakban fürödtek, egy parkolóban aludtak. Másnap újra a pedált tekerték, Klagenfurtban szétnéztek. „Gyönyörű! Minél beljebb jut az ember, annál szebb.” Most következett az út legszebb része, a Wörthi-tó. „Csodálatos! Kisebb, mint a Balaton, nagyon tiszta.” A víz mellett aludtak. Egész éjszaka esett az eső, de reggel már sütött a nap, tudtak úszkálni. Aztán irány Villach, Tarvisio. Már az olasz oldalon álltak meg, mert nagyon esett az eső. „Láttuk, hogy magánterület, mert ruhaszárító kötél alatt volt a sátor, amiből ki sem tudtunk bújni, mat az eső másnapig esett.” Utána indulás, aznap még 102 kilométert tekertek, négy alagúton mentek keresztül, a leghosszabb 867 méta volt Egy út matti étteremnél sátoroztak le, majd korai indulás után délután 3-kor már Velencében voltak. „Az Akadémia mellett van egy nagyon olcsó szállás, főleg diákoknak. De nekünk még ez is megfizethetetlen volt. Megengedték, hogy a bicikliket betegyük egy zárt helyre, zuhanyozhattunk is, de non aludtunk ott. Vaporettóra szálltunk, és kimen- tünk a Lidóra kétnapi élelemmel, hálózsákkal. Tízkor bezár a strand, de nekünk sikerült a kerítésen belül maradni. Lefeküdtünk a homokra, aludni viszont egy percig sem sikerült a szúnyogoktól és a hőségtől. Napközben aztán kipihentük magunkat. Az olasz nők nagyon szépek, barnák, ott napoztak monokini ben, de nekem nem elég sportosak.” Visszamentek Velotcébe, a Do- mus Cavanisba, megvacsoráztak, zuhanyoztak és . . . „És kimentünk az éjszakába. Csodálatos! Ha ezt tudjuk, azt az egy éjszakát nem a Lidón töltjük. Kivilágítva a Szent Márk tér, éjfélig kipakolva az éttermek elé az asztalok, turisták - már aki meg tudja fizetni a 8 ezer lírás tonikot -, szól a zene, rengeteg a magyar. Senki nem akarta elhinni, hogy biciklivel mentünk Velencébe. Aznap éjjel a Szent Márk tér kövén aludtunk. A kutya sem szólt hozzánk. Egyébként is, egész úton nagyon aranyosak, segítőkészek voltak az olaszok is, osztrákok is. Másnap megnéztük a rengeteg templomot, múzeumot, a várost. Ehhez sok pénz kellett. A hőség elviselhetetlen volt. Még egy éjszakát töltöttünk a tér kövén, de a következő napon elindultunk hazafelé.” Nem siettek. Egy szupermarket előtt letáboroztak, vásároltak, éjszakára nem verték föl a sátrat, csak hálózsákokban aludtak a kivilágított parkolóban. Ám ezen az éjszakán .. . „Ezen az éjszakán a szemközti raktárban megszólalt a riasztó. Rendőrök jöttek, arra ébredtem. Turisták? Igen. Magyarok? Igen. Beszélnek angolul? Nem. Németül? Nem. Én annyira álmos voltam, hogy nem értettem semmit, odaküldtem őket a társamhoz, aki kicsit tudott németül. Másnap reggel a srác azt mondja: azt álmodtam, hogy rendőrök voltak itt. Nem álmodtad, valóban itt jártak, te beszéltél velük németül.” Másnap kerestek egy szaelőtPortog- ruaróban, aki megjavította az egyik fiú biciklijét, nem kért semmit, sőt még alkatrészeket is adott, hátha kell. Tarvisio előtt húsz kilométorel táboroztak le ismét egy gyönyörű helyen. Reggel fölmásztak egy hatalmas vízeséshez, utána átmentek az olasz oldalról az osztrákra, csak Vil- lachban álltak meg, ahol . . . „Ahol vettem egy klipszet. Ezt a pedálra lehet szerelni, beledugom a lábam, nemcsak nyomom a pedált, hanem húzom is. Könnyebb az emelkedőn. Az áruház igazgatója adott ajándékba tollat, prospektusokat, aztán meghívott minket egy sörre.” Legközelebb a Wörthi-tónál álltak meg a fiúk, itt néhányan már ismerősként üdvözölték Ferenczi Gyulát és társait, hitetlenkedve hallgatták a velencei bicikliút hírét. Másnap Klagenfurton keresztül Wolfsbergen túl egy parkolóig tekertek, de ott meg kellett állni, mert nagy vihar közeledett. A következő nap korán indultak, ugyanis még a hűvösben szerettek volna átjutni a pac- ki emelkedőn. Nyolc kilométeren keresztül tolni kellett a bringát, de csak feljutottak a csúcsra, ahol... „Ahol megreggeliztünk, kiteregettük az előző napi vizes cuccokat. Gyönyörű idő volt, délutánra megszáradtak a ruhák, aztán indulás. Grazban megálltunk egy sportáruháznál, vettünk ezt-azt a következő biciklitúrákra, majd Gleisdorfig karikáztunk.” Itt már ismerősek voltak a szabadidőközpontban, lezuhanyoztak, a focipályán sátrat vertek. Korán indultak. „Nem is gondoltam, hogy biciklin is lehet aludni. Csavartunk hazafelé, de aznap 150 kilométert haladtunk csak, mert élveztük az osztrák rendőrség vendégszeretetét. Fürstenfeld 18 kilométerre van a magyar határtól, ott egy osztrák személyautóval csókolóztam össze. Áz illető jobbra kanyarodott irányjelzés nélkül, engem nem vett észre, a klipszemnek a csatja megkarcolta az autót, kábé másfél méter hosszan. Én észre se vettem. Mentünk tovább. De megállítottak. Rendőrség, kihallgatás, amely baráti csevegésbe fulladt, a jegyzőkönyv felvétele pedig humorba, mert az osztrák zsaru majdnem megőrült, amikor le kellett írnia, hogy Hajdúszoboszló. Úgy búcsúztak el, hogy niksz problem, szervusz.” Irány a határ. „Úgy mentünk, mint egy puskagolyó. Nagyon jó volt hazaérni. Isteni finom volt a marhapörkölt galuskával, amit Körmenden ettünk. Hazai. Az igazi persze Karcagon várt, otthon.” Ferenczi Gyula hazaért, de már újabb túrákat tervez. Jövő nyáron Monacóba szeretne eljutni. Kerékpárral. Az ősszel még Magyarországon és Csehszlovákiában akar egy kicsit biciklizni, no meg végigfutni a maratoni távot De ez már egy másik napló története. Körmendi Lajos König László, Szolnok polgár- mestere múlt heti sajtótájékoztatóján az önkormányzat nevében hitelek felvételét ígérte a nehéz helyzetben lévő költségvetési támogatásra rászoruló intézmények javára. A dolog aktualitását a sport, de különösen a színház támogatási igényeinek előtérbe kerülése adta. Az állami költségvetés egyre kevésbé járul hozzá az intézmények fenntartásához, az intézmények viszont ezt nem tudomásul véve az önkormányzatoktól szeretnék megkapni a korábban is megszokott pénzeket. Könnyebbik eset, ha csak az infláció mértékének megfelelő, automatikus növekedést kérik. Néhány esetben, mint például a színházé is, ennél is jelentősebb az igénynövekedés. Hozzáteszem, nem kifogásolható módon. A kérdés azonban az, hogy képes-e bármelyik önkormányzat többet adni, esetleg szinten tartani a kiadásait. De fel lehet tenni úgy is a kérdést, csak az a megoldás, hogy az önkormányzat adjon több és több pénzt. Nyilvánvaló, egyértelmű választ nem lehet adni. így mi is csak adalékokkal szolgálhatunk, amelyről azután vitatkozni is lehet. Az állami költségvetés hiánya az év közepéig elérte a 61,1 milliárd forintot. Mindez párosul azzal, hogy mindenki az adó csökkenését és az állami támogatások növelését szorgalmazza. Ugyanakkor a gazdasági visszaesés ebben az évben is folytatódik. A GDP, leegyszerűsítve a hazai termelés értéke várhatóan5-6százalékkalesikvisz- sza. Mindez adóalap-csökkentő tényező, hiszen kevesebb a realizált nyereség, kevesebb a kifizethető bér. Közben az ország jelentős mértékű szerkezetátalakuláson megy keresztül, amelynek során erőteljesebb ma még a leépülési folyamat, mint az új ágazatok, vállalkozások felfutása. Ennek következményeként erőteljesen nő a termelőágazatokban a munkanélküliség. A probléma kezelésének elvileg járható útja az államháztartási hiány növelése, de ez, minthogy fedezetlen pénzkiáramlással jár, erőteljes inflációs hatású. Ezt sem akarja senki. Mindezek miatt 1992-re a költségvetés tervezetében jelentős tételt tesz ki a kiadások visszafogása, mindenekelőtt a költségvetési „A buborékgyáros’’ Hangyási Miklós már megette kenyere javát, és bizony, sok ezer hektó szénsavas ital lecsorgott azóta az emberiség torkán, mióta szikvízkészítéssel foglalkozik Cibakházán. Apja nyomdokaiba lépve folytatta a különps mesterséget, vitte tovább az 1898-ban létesített üzemet Ma már nyugdíjas, ám 78 évesen is leszállít havonta 5-6 ezer liter szódavizet. Követője nemigen akad - sokan ráuntak az „együgyű” munkára - ö mégis azt vallja, nem unta meg mai napig, amit csinál. (Fotó: Tarpai Z.) intézmények s a honvédelem területén. A várható önkormányzati igényeknek is várhatóan csak mintegy kétharmadát lehet kielégíteni. önmagában is sajátos helyzet lehet ha valaki szét akarja választani a termelőágazatok s a nem termelő ágazatok helyzetét. Az ott végbemenő folyamatok szükségszerűen jelentkeznek itt is. Ha a termelés visszaszorul, a munka- nélküliség nő ennek révén, ugyanennek jelentkeznie kell az iskolákban, a könyvtárakban, a művelődési intézményekben, az állam- igazgatásban stb. Feltehetjük persze a kérdést mi lesz az ott folyó munkával, ki viselje a következményeket, egyáltalán mi lehet a célszerű magatartás. Alaptétel a funkció átmentése, ha minimális szinten is annak megőrzése. Az önkormányzatok csak ennyit és nem többet vállalhatnak. A magyarázat egyszerű: nincs, nem lesz több pénz. Mit jelenthet ez? Mondjuk az iskolában a többletszolgáltatásokért fizet az igénybe vevő. A könyvtár nem 8-12 órát tart nyitva, hanem kevesebbet, kevesebb személyzettel, dologi kiadással. Szándékosan nem írtam, hogy kevesebb könyvet vagy egyáltalán ne vegyenek, mert ez már a funkció halálát jelenti. A művelődési intézmények esetében is hasonló a helyzet, bár egyértelmű tippet adni nem lehet. A színház esetében járható út lehet a kevesebb bemutató, s ne adj isten csak az idényre biztosított 100 százalékos fizetés. Ha ez hét hónap, mert többre nem futja, akkor a maradék időszakban mondjuk csak 70 százalékos a fizetés, viszont mindenki azt csinál ezen időszak alatt, amit jónak lát. Mindez másutt is megfontolandó, de a lényeg végül is az, hogy a felülről jövő támogatások biztos voltára ma egyszerűen nincs garancia. Az elkövetkezendő pár évet, ki hogy tudja, átkeli vészelni, még egyszer hangsúlyozva az értékek, az alapfunkció átmentésével. Az önkormányzatok ilyen szempontból a lehető legrosszabb helyzetben vannak. Fentről az állam teszi velük azt, amit neki kell tenni a hozzá tartozó intézményekkel. Talán ezt is figyelembe lehet venni. Mindez nem azt jelenti, hogy Szolnokon másképpen nem lehet csinálni. Tartok tőle, hogy sajnos mi sem vagyunk kivételek. Füle István Veszélyes útkanyar. Megyénkben a legveszélyesebb utak egyik a 442-es számú. Ezen a több mint 40 kilométeres távon egyre több baleset van. Legutóbb Cibakházán egy teherautó és egy Lada nem fért el egymás mellett az ún. temetői kanyarban. Szerencsére csak anyagi kár keletkezett Fotó: T. Z. Diagnosztika világszínvonalon Egyéves előkészítő munka eredményeként befejezéséhez közeledik annak az orvosdiagnosztikai központnak a kiépítése, amely jelenleg még szokatlannak tűnő színvonalas szolgáltatásaival fogadja majd nemcsak a fővárosi, de az ország bármely részéről érkező betegeket. Szerelik már a dollármilliókat érő műszereket és berendezéseket, indulnak az üzemi próbák, s a beruházók biztosak abban: még idén októberben megnyithatja kapuit a Nemzetközi Egészségügyi Központ, a MÁV Kórház Dózsa György úti új épületének földszintjén. Az izraeli Elmedic cég magán- intézményeként, 100 százalékos külföldi tulajdonban működő vállalkozás várhatóan a magyar egészségügyi ellátás integráns eleme lesz. A Nemzetközi Egészségügyi Központot műszerparkja különösen alkalmassá teszi a szív- és az érrendszeri betegségek, az agyi elváltozások és a terhesség korai szakaszában jelentkező rendellenességek kiszűrésére, illetve vizsgálatára. Az új, nagy kapacitású és világszínvonalú orvosdiagnosztikai központot kezelőorvosi beutalóval mindenki igénybe veheti a társadalombiztosítás terhére. A központ üzemeltetését végző orvoscsoport különleges szolgáltatásaival éjjel-nappal, azaz a nap husszonégy órájában a rászorulók rendelkezésére áll majd. Magyar hajósok balesete Három magyar vitorlásversenyzőt ért baleset tegnap Ausztrália partjaitól északkeletre, ahol hajójuk korallzátonynak ütközött. A hajósokat, akik az Európa 92 elnevezésű világ körüli verseny résztvevői, az AP amerikai hírügynökség Bazs antik János, Botka Zsolt és Goth Ákos néven azonosította. A verseny rendezősége mindhármukat kimentette a tengerről, a mentőhajó várhatóan csütörtökön ér velük partot Ausztráliában. A magyarok Jolly Joker nevű, 14 méter hosszú hajóját a Pápua Új— Guineát és Ausztráliát elválasztó Torres-szorosban érte a baleset, s a verseny szervezői szerint nem valószínű, hogy kísérletet tesznek a vitorlás megmentésére. A 89 hajóból álló mezőny Angliából indult, s a tervek szerint szombaton érkezik Ausztráliába.
