Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-30 / 228. szám

1991. SZEPTEMBER 30. Sportextra 13 Szereposztás fővárosi szemlélettel Nem kis felháborodással olvasták a dr. Boros Ottó-emléktomán az FTC vízilabdacsapata edzőjének, Juhász Károlynak a Kurírban megjelent nyilatkozatát. Idézzük: „A szakmai testület hozott egy elfogadható szabályzatot” (már­mint az átigazolásról. A szerk.) „erre a liga teljesen felforgatta. Ott ugyanis nagy a vidéki túlsúly, azok meg védik az érdekeiket. De az az érzésem, ezek ellentétesek a magyar pólóval. Normálisan az lenne a jó, ha egy vidéki kinevelné a játékost, az pedig beérve a fő­városba igazolna. Természetesen nem ingyen - de nem is ennyi­ért!” (Mármint az elfogadott új átigazolási szabályzat előírja. A szerk.) Végre egy őszinte beszéd, végre egy nyílt hang. Végre egy ken­dőzetlenül nyilvánosság elé került vélemény, amit eddig a főváros­ban csak köntörfalaztak, burkoltak, de alaposan éreztettek a vidéki csapatokkal szemben. Az FTC edzője kiosztotta a szerepet. Félrerúgva a magyar vízi- labdasport érdekeit, kategorikusan kijelenti, hogy a vidék az al­sóbbrendű és másodrangú, szolgaszerepre kárhoztatott, amelynek egyetlen kötelessége csupán, hogy kiszolgálja fővárosi hatalmas­ságokat. A vidéknek nincs joga, csak kötelessége. Csak termeljen, a fővárosiak pedig majd aratnak. Pozíciójukkal rendszeresen visz- szaélve, aljas módon állandóan magyar válogatottságot és olimpiai részvételt, magas jövedelmet ígérgetve csalogatják a vidéki fiatalo- kat.Szakembemek nevezhetők az olyanok, akik képtelenek nevelni fiatal játékosokat? Akik úgy akarnak érvényesülni és a felszínen maradni, hogy az ország különböző területeiről összelopkodják a tehetségeket? Szegény Juhász Károly, legalább számolni tudna. A ligában ugyanis az arány 8:4 a fővárosi csapatok javára! Az ilyen szemlélet ellen a vidék nevében tilatkozunk, visszautasítjuk, és ér­deklődéssel várjuk, hogy a ligában lesz-e számonkérés? Mert aki a sportéletben így gondolkodik, akinek ilyen a szemlé­lete, az inkább való vásári kikiáltónak vagy piaci kofának!-taki­V ________________________________J A lövészek sportolni szeretnének Érdekes lenne tudni, hogyan viszonyulnak a laikus, a sportág­tól távol álló emberek a lövészet­hez mint sporthoz. Úgy jelenik-e meg képzeletükben, mint a fegy­verkezési verseny egyik elenged­hetetlen előfeltétele, vagy egy­szerűen a szórakozásra, a kikap­csolódásra asszociálnak? Vajon miként látják önmagukat a „pus­kások”, miközben arról beszél­nek, hogy a sorozásra behívott fiatalok 30 százaléka fizikailag alkalmatlan a katonai szolgálatra. Molnár János, a MTTSZ Szol­noki MÁV Lövészklub ügyveze­tő elnöke magától értetődően me­séli, hogy a lövészedzések bizo­nyos része fizikális terhelésű. Kezdve a bemelegítéssel, ami kö­zel fél órát tesz ki, s a még min­dig nem a főmunkához tartozó célra tartás ezután kezdődik.- Nem vurstlimódszerekkel dol­gozunk - veszi át a szót Berecz Lajos, a megyei elnökség ügyve­zető elnöke. Annak érdekében, hogy a gyerekek a versenyeken 5- 6 kilós fegyverekkel 30 lövést le tudjanak adni úgy, hogy ne re­megjen meg a kezük, igencsak fel kell készülni. Tíz méterről például a gombostű fejénél kisebb pontot kell eltalálni ahhoz, hogy tízest érjen a lövés. Ráadásul, ha egy ötven lövéses versenyszámot ve­szünk alapul, lövésenként 10 má­sodperces légzésszünetekkel, ki­derül, hogy a másfél órából a célra tartást is beszámítva 10-15 percet töltenek levegővétel nél­kül. A kisöbű sportpuskások 3-4 kilót képesek leadni egy-egy ver­senyen. Talán nem merült még feledő­be, hogy a lövészek, akárcsak a búvárok, modellezők és még so­rolhatnánk, 1989. szeptember 30- ig az MHSZ-hez tartoztak. An­nak megszűntével az utódszerve- zet(ek), azaz a jelenlegi klub(ok) következő év februárjában jött(ek) létre.- Egy huncut garas nélkül hagytak itt bennünket - magya­rázza tovább Berecz Lajos. A klu­boknak annyi vagyonuk maradt, amennyi a tagsági díjból, a szponzorok támogatásából be­folyt. Teljesen nulláról indultunk el. Igaz, az ingóságainkat itt­hagyták, azoknak az eladásával próbáltunk meg előbbre lépni. Időközben a kezelői jog a Kincs­tári Vagyonkezelő Szervezet ke­zelésébe került, így most pusztán ingyenes használók vagyunk, de állnunk kell az üzemeltetési költ­séget, plusz 1,8 százalék elhasz­nálódási díjat kellene fizetnünk. Érdemes utánaszámolni, ha az 1986-ban épült lőtér napi értéke 50 millió forint körül van, akkor hány százezer forintra jön ki ez az összeg. Fejőstehénnek tartják az embert? Meg lehet nézni, hogy az ötéves fenállás ellenére hullik a vakolat, máladozik a fes­ték, a fű nincs lekaszálva. Ezért is van csupán ennyi gyerek, mert ha a szülők meglátják, hova kerül csemetéjük, inkább eltiltják őket. Tény, a MÁV Lövészklubnál mindenki munkaidő után, társa­dalmi munkában dolgozik. A meglévő eszközök eladására nin­csen lehetőség, maszek munkát meg ugyebár ebben a „szakmá­ban” elég nehéz szerezni. Köz­ponti támogatásként erre az évre írd és mond 2800 forintot kaptak az OTSFl-tól, a tavalyi országos bajnokságon, kiemelt versenye­ken elért pontok alapján. Idei leg­jobb eredményük: az ifjúsági fiúk pisztolycsapata (Munkácsi Attila, Keskeny József, Kovács Róbert) az országos bajnokságon harma­dik helyen végzett. A gondok el­lenére mégis élvezettel mesélik azt az érzést, amikor tízes talála­tot érnek el, sőt kettőt-hármat- ötöt egymás után. Még akkor is, ha sportágukat űzni mostanság nem éppen telitalálat. (ko-) A tanár úr személyes példát mutat Két bronzérem a „Mesterek” bajnokságáról A Damjanich uszodába, a többüknek már rend­szeressé vált kispályás mérkőzésről érkezett, ame­lyen minden szombaton a szavaival élve „a vén hülyék focija” megy, a végkimerülésig. Folytatás a medencében, ahol naponta úszik, szabadidejének zömét testmozgással tölti. Dr. Krasznai Géza tanár úr, a Hetényi Géza Kórház pathológiai osztályának vezető főorvosa nemcsak tanácsaival érvel a rend­szeres sportolás, a mozgás mellett, hanem szemé­lyesen példát is mutat. Olyannyira, hogy még ran­gos versenyeken is helyt áll, méghozzá nem ered­ménytelenül. Coventry angol város adott otthont szeptember első harmadában a senior úszók Európa-bajnoksá- gának, amit a szigetországiak a Mesterek bajnok­ságának neveznek. Az életkort ötévenként csopor­tosítják, az érdeklődést pedig mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy Európa tizenkilenc országá­ból ezren indultak. De ki jogosult arra, hogy egy ilyen nagyszabású seregszemlén indulhasson?- A Budapesten működő Senior úszóklubtól - amelynek elnöke az egykori neves úszó, Csikány József - kaptuk a tájékoztatást. - Nem elég csak tagnak lenni, szponzorokra is szükség van, akik részt vállalnak a költségekből. A Profil Trade Kül­kereskedelmi Kft. vezetője, Boros Gyula és Varga Ferenc támogatta az utazásomat, így lettem tagja a harmincfős magyar küldöttségnek.- Amint hallot­tuk eredményesen versenyzett, és ér­mekkel tért haza. Milyen számok­ban állt rajtkőre?- Az ötven-öt- vennégy éves év­járatban a legidő­sebbek közé tar­toztam. Az ezer versenyző négy­ezer számba neve­zett, reggel nyolc­tól este nyolcig pezsgett a víz, volt olyan szám, amelyben húsz futamot is rendeztek. Ilyen sport­szerű, feszes versenyen, ilyen kemény küzdelem­ben még nem vettem részt Mindenki győzni akart. Az 50, a 100 és a 200 méteres hátúszásban indul­tam, a végső sorrend az időeredmények alapján alakult ki. Első nap a száz méteren ötödik lettem, s ez arra volt jó, hogy felmérjem az esélyeimet. Másnap ötvenen 34,2 másodperccel a harmadik helyen végeztem, és a bronzérem birtokában meg­nyugodva, megnövekedett önbizalommal, kétszáz méteren 2:513 mp idővel egy benyúlással marad­tam le az ezüstéremről. Ötven méteren angol és iz­raeli, kétszázon pedig német és spanyol versenyző előzött meg. Az angolt kivéve valamennyien fiata­labbak nálam. Remélem, hogy tagja lehetek annak a magyar csapatnak, amely jövőre Indianapolisban a világbajnokságon indul. Akkor már egy korcso­porttal idősebb leszek. Coventryben a szállás, az ellátás ragyogó volt, s csak egy közös nyelvünk volt, az úszás. A tanár úr Debrecenben, egyetemista éveiben versenyszerűen úszott, és a válogatottságig vitte. Felejthetetlen emléke marad, amikor 1957-ben a magyar-francia viadalon hátúszásban képviselte a nemzeú színeket. Az OB II-ben pólózott is, marad­hatott volna élsportoló, de a hivatását választotta. A sporttól azonban nem szakadt el. Két fia is vízi­labdázik. Sport és nyelvtudás, aztán jöhet a szak­ma. így lesz egész az ember - vallja. Géza fia Új Zélandban angolt tanult, aztán Németország követ­kezett, majd ismét Új Zéland. Ma már perfekt be­széli az angolt és jól a német nyelvet. Most Béla járja ugyanezt az utat. A tanár úr pedig szabad ide­jében úszik, focizik, súlyt emel és teniszezik. El­mondta, hogy versenyzőtársai a fejlett nyugati tár­sadalomban hetenként húsz órát úsznak. Talán ha­marosan mi is eljutunk oda. (pi) Karcag rangja emelkedett Beszélgetés dr. Fazekas Sándor polgármesterrel A közelmúltban nagyszabá­sú országos megmozdulás résztvevői lehettek a különbö­ző települések, persze csak azok, amelyek időben leadták nevezésüket. Megyénkből szám szerint tíz város és falu vetélkedett a Kihívás napján, a különböző katagóriákat a lakosság lélekszámának meg­felelően alakították ki. A 15-50 ezerig terjedő városok rangso­rában izgalmas hajrá után Karcag nyert. A városházán is volt zenés tornaóra, amelyre ha némi késéssel is, de szó sze­rint befutott dr. Fazekas Sán­dor polgármester, aki azóta már átvette a győztesnek járó jutalmat a fővárosban. Leg­alább egyméteres Miska-kan- csóval ékesített szobájában ar­ról érdeklődtünk, mekkora bravúrnak könyveli el Karcag lakóinak, diákjainak országos hírű sikerét.- A bravúr mindig viszonyítás kérdése. Mindenesetre a karca­giak ilyen mértékű megmozdu­lása a mai időket figyelembe vé­ve valóban bravúrnak fogható fel, hiszen a mindennapi megél­hetési gondok miatt alig marad energia sportra, kultúrára. A szervezők és résztvevők nagy lelkesedést tanúsítottak, ami szá­momra azt jelenti: nem igazán a negyedórás sportolás, mint in­kább az összetartozás érzése motiválta lakóinkat.- Úgy gondolom, némi köny- nyebbséget jelentett a résztvevők számának növelésében az isko­lák jelenléte, amelyek tanulói nagyot lendítettek a karcagi „szekéren”.- Igen, van egyfajta iskolavá­rosi vonásunk, de az üzemekben és más intézményekben hason­lóan sokan megmozdultak. A kistelepülések ebből a szem­szögből nézve hátrányban lehet­tek ugyan, de mivel ott minden­ki ismer mindenkit, könnyebb a falut beszervezni.- Mire fordítják a 80 ezer fo­rintos vásárlási utalványt, mi­lyen új sportkoncepciót kíván­nak kialakítani a közeljövőben?- Az elnyert összeget a városi tanuszoda építésére szeretnénk felhasználni a strandfürdő terü­letén. Sportkoncepcióról talán túlzás beszélni, mivel a finanszí­rozásban még nincs elkülönítve a hivatásos és az amatőr sport. Ellenben egészség és sporttámo­gatási elképzeléseink vannak, amelyek tartalmazzák az egye­sületek több mint hárommilliós támogatását, a gyógytestnevelők foglalkoztatását, rendezvények segítését.- Gondoltak-e arra, hogy egy kiemelt sportágat „megfuttatva” még nagyobb hírnevet szerezze­nek városuknak?- Nincs határozott szándé­kunkban, mert az a többi rovásá­ra menne. Nálunk hiányoznak a nagy reklámmal bíró cégek, ki­esünk az idegenforgalom útirá­nyából, ezért szerintem a sokol­dalú gondoskodát kell szem előtt tartanunk.- Ezt elfogadom, de akkor mi­lyen módon kérik számon az egyesületektől azt, hogy a kapott forintokat mire költötték?- Januártól életbe lép az átdol­gozott támogatási rendszer, amely az eredményességen ala­pul. Várhatóan sportágakat, szakosztályokat és nem egész egyesületeket fogunk segíteni. Mivel költségvetési közpénzek­ről van szó, figyelni fogjuk an­nak felhasználását, az eredmé­nyességtől tesszük függővé a következő évi kiutalást.- Mint magánembernek, mi­lyen a kapcsolata van a sporttal, és mint Challenge Day-győztes polgármester, mit tesz másként a hétköznapokban?- Igazolt sakkozó voltam ko­rábban Kisújszálláson, de igazá­ból kerékpározni szeretek, még­hozzá hosszú távokon. Már két­szer elbicikliztem az Adriáig, „megmásztam” az Alpokat és a Kárpátokat is, a képviselő-testü­let tagjaival tréfás focimeccseket szerveztünk. Helyi eseményekre sajnos rit­kán jutok el, mert nagyon leter­heltek a hétvégéim. Különöseb­ben nem befolyásolja tennivaló­imat a győzelem, de azt el kell mondjam, igen jóleső érzés kerí­tett hatalmába a fővárosi díjki­osztón. Azonkívül nem lehet el­felejteni azt sem, hogy a verseny napján a rádió óránként be­mondta Karcag pillanatnyi állá­sát, ami a városnak éppen úgy rangot, önbecsülést adott, mint ahogy nekem. néder NB Il-es férfi röplabda-mérkőzés: Szolnoki Titász-Berettyóújfalu 3-0 (12, 12, 7). Titász: Tompa, Fekete, Balázs, Kovács, Peágity, Nagy. Csere: Csordás, Király. Edző: Pénzes György. A bajnok­ság kezdetén négy fiatal játékos került az együttesbe, ami új csapat építését jelenti. Az átszervezés nehézségeit figyelembe véve küzdelmes mérkőzésen, megérde­melten nyert a Titász. Jók: Fekete, Tom­pa, Peágity. Ifjúságiak: Sz. Titász-Be­rettyóújfalu 3-2. NB Ul-as férfi asztalitenisz-mérkő­zésen a Volán Rákóczi együttese 9-9- es döntetlent ért el a Szentessel. A kö­zepes játékerőt képviselő vendégek nagy akarással küzdöttek, mindkét pá­ros számot megnyerték, s ezzel elosz­latták a hazaiak győzelmi reményeit, akik közül csupán Barátit játéka emel­kedett ki. Győzelmek: Baráth 4, Csaj­bók 3, Ábel, Tasi 1-1, ül. Nagy 3, Er­dész, Sebestyén 2-2, valamint Nagy- Erdész és Sebestyén-Balogh párosok. NB U-es női tekemérkőzésen Nyír­egyházi Taurus-Szolnoki MÁV MTE 4- 4 (2306-2309). MÁV MTE: Szabó 414, Kállainé 404, Filep 378, Hegedűs 375, Szigetiné 375, Slédemé 363. A szolnoki hölgyek első alkalommal szerepeltek idegenben azzal a céllal, hogy megőriz­zék veretlenségüket. Az első két pár után 58 fás hátránnyal lépett pályára Kállainé és Szabó. Bravúros hajrával sikerült a hátrányt ledolgozniuk és három fás el­őnyre szert tenni. Eredményük egyben két egyéni pontot is jelentett, amely meghozta a döntetlent a vendégek szá­mára. A Lehel SC Tenisz Szakosztálya Lehel Kupa országos utánpótlásver­senyt rendezett, amelyen 9 egyesület 58 versenyzője állt rajthoz. Győzte­sek: újonc lányok: Balogh Nikoletta (Gyöngyös), gyermek lányok: Zaja Ágnes (Lehel SC), újonc fiúk: No­votny Ádám (Eger), gyermek fiúk: Ott Márton (Vasas SC). A másodosztályú birkózócsapat-baj­nokságon a Szolnoki MÁV MTE a Tata­bányai Bányászt fogadta. A bányászok jobb erőt képviseltek, sokszoros magyar bajnokok, nemzetközi versenyek helye­zettjei erősítették soraikat. Ezúttal is fel­váltva, kötött- és szabadfogásban rendez­ték a bajnokságot, a súlycsoportokat sző­nyegre lépés sorrendjében állapítottuk meg, az elöl állók a hazai versenyzők. 48 kg kfi: Kolompár-Pirka 0-4, 130 kg szf.: Pintér-Czug 1-3,52 kg szf.: Tőkei-Szabó 1-3, 100 kg kf.: Nedbalek-Turák 3-1, 57 kg kf.: Sulyok-Fónai 1-3, 62 kg szf.: Ta- kács-Sámuel 3-1, 82 kg kf.: Bozsó- Kosztyák 0-4. Végeredmény: Szolnoki MÁV MTE-Tatabánya 13-26. NB Il-es kézilabda-mérkőzés: Újkí- gyós-Tiszaföldvár 28-21 (12-8). A bajnokságra is esélyes Újkígyós némi játékvezetői támogatással tudott győz­ni. Tiszaföldvár-Túrkeve 36-30 (17- 14). A két csapat találkozóján keveset törődtek a játékosok a védekezéssel. Balanescu kiváló irányító és Tóth gól­erős játéka révén a földváriak biztosan nyerték a megyei rangadót. Szolnokon rendezték a Köztársasági Kupa lövészversenyt kispuska, légfegy­ver és sportpisztolyos számokban. Győz­tesek: légpuska ifjúsági fiúk: Rádi Le­vente (KÖTIVIZIG), csapatban: KÖTI- VIZIG. Felnőtt férfiak: Horváth Lajos (Húsipar), csapatban: Víz- és Csatorna­művek. Sportpisztoly nők: Földes Irén (KÖTIVIZIG), férfiak: Kézér Gyula (TVM), csapatban: TVM. Kispuska, if­júsági fiúk: ifj. Kovács Lőrinc (Ganz Da­nubius), nők: Soltész Klára (Ganz Danu­bius), csapatban: KÖTIVIZIG.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom