Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-27 / 226. szám

T 1991. SZEPTEMBER 27. Hazai körkép 3 Veszélyben a szakképzés Megszűnő tanműhelyek, magukra maradt iskolák A megyei munkaügyi tanácshoz, a megyei és a szolnoki önkor­mányzatokhoz egyre több jelzés érkezik, amelyek lényege, hogy nagy veszély fenyegeti a szakképzést. A legújabb fejlemények közé tartozik, hogy a vállalatoknál sorra jelzik a tanműhelyek felmondását, megszüntetését, s ezzel alapjaiban veszélyeztetik a rendszer működését. Ezért is kerestük meg Szentiványi Zoltánt, a megyei önkormányzat munkatársát, a kérdés egyik szakér­tőjét, aki az alábbi helyzetképet adta: A társadalmi és gazdasági rendszerváltás nem hagyta érin­tetlenül a szakképzés körülmé­nyeit sem, megváltozott a gaz­dálkodószervezetek szakképzés­sel kapcsolatos magatartása is. A gyakorlati oktatást végző válla­latok nagy része felhagy ezzel a tevékenységgel, az állam az ed­digi módszerekkel már nem, a piaci mechanizmusok pedig még nem képesek megteremteni a gazdaság és a szakképzés össz­hangját. A szakképző intézmé­nyek a növekvő problémahal­mazzal egyre inkább magukra maradnak. A szakképzés jelenle­gi struktúrája, tartalma, színvo­nala nem felel meg a mai köve­telményeknek, így nem is alkal­masak a mai s még kevésbé a jövő igényeinek megfelelő szak­emberek képzésének biztosí­tására. A gyakorlati oktatásban az iskolai és vállalati tanműhe­lyek egy része elavult gépekkel, korszerűtlen tananyaggal dolgo­zik. Egyre nagyobb gonddá válik az, hogy az említett vállalati tan­műhelyek léte is veszélyben fo­rog, s így az iskolák nem lesznek képesek szakképzést folytatni. Ezt elkerülendő a helyi önkor­mányzatoknak célszerű lesz megvizsgálni a felszámolásra kerülő tanműhelyek megszerzé­sének lehetőségét. Erre jó alkal­mat nyújthat a megyei munka­ügyi központ napokban megjele­nő pályázata, amely, bár szerény mértékben - mindössze 21 millió forint áll rendelkezésre >, tudja támogatni az ilyen törekvéseket. A pályázat elbírálása során, mint azt az MMK-ban megtudtuk, el­sősorban a megszűnő tanműhe­lyek pótlását s ezen keresztül az iskolákat szeretnék előnyben ré­szesíteni, nem kizárva a vállalati pályázatokat sem. Az esetleges többletmunkahely teremtése, s ezen keresztül más források igénybevételének lehetőségére szintén van mód. A tanműhely-felszámolás a megyében legalább 1500 tanuló szakmai végzettségét veszélyez­teti. Különösen nagy létszámot érint Szolnokon, Túrkevén, Ti­szafüreden, Kunszentmárton- ban, de nemcsak ezekre a váro­sokra jellemző. A probléma a megyében azért is súlyos, mert itt az iskolai tanműhelyek aránya az országos átlagnál is kisebb. Iskolai tanműhelyi képzésben a tanulóknak csak 11,3 százaléka részesül. Az igazi megújulás persze csak akkor várható, ha a tanmű- helyi probléma megoldása együtt jár a képzettségi szint nö­vekedésével, s ennek megválto­zott szerkezetével. Az ellent­mondást és a feladat érzékelteté­sét jól szemléltetik a következő számok is. Amíg az iparban a megye lakosságának 40 százalé­ka dolgozik, a szakmunkástanu­lók aránya 62 százalékos az ipari szakmákban. A mezőgazdaság és élelmiszeripar esetében ugyanez a szám 32 és 8 (!), az építőiparban 5,3 és 10,6, a keres­kedelemben 11,3 és 16, a szol­gáltatások területén 4,3 és 10, a szállítás, hírközlés területén 10,0 és 0 (!). Van min tehát gondol­kodni, van mit csinálni. Füle István Levéltárak — kárpótlás- A levéltárak állják a kárpótlási igény benyújtásához okmányokat kérők rohamát, többnyire el tudják látni a szükséges dokumentumok­kal az egykori tulajdonosokat - hangzott el csütörtökön Nyíregy­házán, ahol kétnapos országos szakmai konferencia kezdődött a kárpótlás levéltári feladatairól. A levéltárak mindenekelőtt az egykori lakó-, valamint ipari és ke­reskedelmi épületek tulajdonosai­nak tudnak segítséget adni. A há­zak, kisüzemek és üzletek tulajdon­jogát igazoló iratok zöme ugyanis a birtokukban van. Ugyancsak szinte hiánytalanul rendelkezésük­re áll az egyházak ingatlanjairól a kimutatás. Korszerű teátrum Pécsett Európa egyik legkorszerűbb teát­ruma lesz a hat évig tartó felújítás után október 3-án újra megnyíló Pécsi Nemzeti Színház. Lengyel György igazgató az új évadról szól­va elmondta, hogy nemcsak a nagy­színház rekonstrukciója, hanem a vezetésével elkezdett társulatépítés is sikeresen befejeződött. A forgó­színpaddal, liftekkel, állítható elő- színpaddal, modern világítás- és hangtechnikai berendezésekkel fel­szerelt nagyszínház, továbbá a ka­maraszínház mozgatható játéktere, valamint a stúdióelőadások befoga­dására is alkalmas két próbaterem színészeknek és rendezőknek egy­aránt kitűnő lehetőséget nyújt el­képzeléseik megvalósítására. Beszélgetés Bökönyi Sándor akadémikussal A bronzkor ajándékai Mint arról lapunkban is hírt adtunk, nem­zetközi régészeti konferencia kezdődött hét­főn Szolnokon, a Technika Házában. Az egy­hetes eszmecsere témája Dél-Kelet-Európa bronzkora az időszámításunk előtti 1900 és 1200 között. A konferenciára Európa számos országából érkeztek bronzkorral foglalkozó régészek. A tanácskozáson összesen harmincnyolc előadás hangzik el, s az eszmecseréhez kap­csolódóan kiállítás is nyílt a Szolnoki Galé­riában. A csodálatosan szép tárlat a Kárpát­medence szívében fellelt bronzkori tell-kul- túrákat mutatja be. A kiállításhoz ízléses, szép katalógust is készítettek, amelyet Stan- czik Ilona emlékére ajánlanak. A nemrégiben elhunyt régész annak idején számos bronz­kori ásatást vezetett megyénkben. Külön em­lítést érdemel a gyerekeknek készített színes katalógus, amely igen szemleletesen mutat be egy bronzkori településrészletet s mind­azokat a tárgyakat, eszközöket, amelyeket a bronzkorban „találtak fel”.- Mi mindent adott az emberiség számára a bronzkor? - Többek között erről érdeklőd­tünk Bökönyi Sándor akadémikustól, az MTA Régészeti Intézetének igazgatójától.- Az emberiség történetében jó néhány úgynevezett technikai forradalom zajlott le. Az első az volt, amikor „leszálltunk a fáról ’ ’, majd a neolitikum, az újkőkor hozott forra­dalmi változásokat többek között az élelem megtermelésével. A bronzkor ugyanolyan fontos, korszakalkotó állomás, mint az előbb említettek. A bronzkorban áttértek az embe­rek a vadászatról a házi állattartásra, új növé­nyeket honosítottak meg, például a rozsot, új eszközök, fegyverek jelentek meg a bronzön­tés jóvoltából. Emellett edények, ékszerek,' szobrok is készültek bronzból, de sorolhat­nám hosszasan a bronzkor sok-sok találmá­nyát.- A konferencia megnyitóján elismeréssel szólt arról, hogy a neolitikum után a bronz­kori konferenciának is otthont ad Szolnok, s kifejezte abbéli reményét, hogy a továbbiak­ban sem szakad meg a nemzetközi konferen­ciák sora.- Szekszárd és Szolnok az a két város, amelyek felváltva rendezik az intézettel kö­zösen a régészeti nemzetközi konferenciá­kat. S valóban jó lenne, ha anyagiak miatt nem szakadna meg a hagyomány, hiszen az eszmecsere nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy a vidéki kutatóhelyek s a régészek be­kerülhessenek az európai tudományos vérke­ringésbe. A kiállítást eddig már több ország­ba is kérték, s minden esély megvan rá, hogy a neolitikumhoz hasonlóan „bejárja’ ’ Euró­pát. Emberek ezrei ismerkednek meg Szol­nok nevével, s megcsodálhatják azt a gazdag bronzkori kultúrát, amely a Kárpát-meden­cében virágzott több ezer évvel ezelőtt.-tg­Képes beszéd Menetelés Európa felé- Mondd csak, Márton, miért is mentünk mi világgá?- Ilon, én azt mondtam, me­gyünk. Azt nem, hogy világgá.- Jo jóidé már mióta mind jö­vünk, azaz megyünk, elgágoghat- nád már, hova csaltál.- Miért? Neked nem mindegy, hova? Csak itt ne kelljen maradni. Állandóan baj van velünk, tapasz­talhattad ...- Igen, hát ez igaz. Kárpótlás ide, kárpótlás oda, vagy túl sok van belőlünk, vagy túl kevés.- És állandóan lebaromflazzák a fajtánkat hazánk fiai. Tele van a bögyöm a nagy gazdákkal és akis­gazdákkal is.- Nekem is. Néztem minap a tévét, alig tudtam befogni a cső­röm. Nemrég még békés stagná­lást ígértek, de nem gondoltam volna kis agyammal, hogy ebből pontosan ez lesz: meg sem töm­nek, le sem vágnak ...- Fel sem dolgoznak, meg sem simogatnak, repülni sem minket tanítanak.- Pedig jó lenne repülni, nekem már emberszem nőtt a talpamra. Nem intünk le inkább egy kocsit?- Szó sem lehet róla, Ilon! Nem gépesítünk. Azok ott bent csak száguldjanak, úgyis vagy neki­mennek valaminek, vagy az üzemanyaguk fogy el.- De én már fáradt is vagyok, meg rettenetesen szúrja a csőröm a sok kipufogógáz. Legalább pi­henjünk egy kicsit a zöldben.- Nem! Bezzeg már vágnád has­ra magad... Riszáld csak ügyesen a farod tovább, mert belecsípek a püspökfalatodba. Megyünk ügye­sen, lassan, de biztonságban itt, a kerítés és a fehér vonal között.- Rendben, de áruld már el vég­re, Márton, hogy hova!- No jó, de több gágogás nincs: megyünk Európa felé. Megmutat­juk Mitterand-nak s a franciáinak, hogy a magyar barom(fi) úgyis bemegy a Közös Piacra ... Molnár H. Lajos Fotó: Tarpai Zoltán Látlelet A hazugság és a félreértés cinkossága Kényszeredetten is tudomásul vehetnénk akár, hogy a kormány­zó és az ellenzéki pártok képviselői között egyre szaporodnak a kölcsönös vádaskodások. Mégpedig olyan „forgatókönyv” sze­rint, mely közvetlenül le sem fordítható. Mert ha a hatalmon lévők másként vélekednek például a nyilvánosság szerepéről, ebből nem következik az, hogy az ellenzékiek folyton-folyvást hazudnak. S mintha ezek a vádaskodások inkább egy lelki diszpozíciót készí­tenének elő, mint észlelhető agymosást. Egyszerűen fogékonnyá akarnak tenni bizonyos eszmei áramlatok iránt, melynek egyik következménye, hogy fegyvertelenné válunk a manipulációkkal szemben. Közben észre sem vesszük, hogy már rég egy valótlan politikai közegben mozgunk. Csak éppen látásmódunk alakult át, s vele a köznapiság színezete is. így azután már végképp nem lehet eldönteni, ki hazudik és mikor; részint annyira személytelenné vált a hazugság, és annyira valószerűvé használhatósága, hogy egye­nesen a mindennapi élet részeként jelenik meg. A kétértelműségek olyan viliódzó rendszere alakult ki, melyet a köznapok világában nehéz áttörni. A nyílt hazugság ugyanis könnyen lelepleződik. Csak a valóságmozzanattal terhelt vagy valóságfunkciót nyert hazugság ellen nehéz orvosságot találni. S ugyanígy a féligazsá­gok és a félreértések akaratlan összjátékával szemben. Mert ebben az összjátékban - elég, ha csak Kónya Imre nagy vihart kavart „tanulmányára” gondolunk - mindig van egy nagyobb-kisebb százalékkal szereplő valóságmag, amely tényszerűen hitelesíti azt, ami hozzátevődik. S ez a valóságmag segíti elő - morálisan is - a félreértés mechanizmusát, az önáltatás látszatelfogadó és önbizta­tó gesztusát, valamint a hazugság e valóságként való funkcioná­lását. Hatásosan ugyanis csak úgy lehet hazudni, ha az igazságnak legalább egy töredékét tartalmazza valamely kijelentés vagy gon­dolatsor. Ráadásul a félreértés vádja - hangozzék el akár kormány- párti, akár ellenzéki oldalról - morális kibúvót ad a felelősség alól, mivel a nyilatkozót látszólag felmenti a valóság tényleges és kínos következményekkel járó felismerése és vállalása alól. Ám minél több félreérthető állásfoglalás lát napvilágot, s minél gyakoribbá válik ezek „jóhiszemű” vagy félreérthető elfogadása, annál na­gyobb a veszélye annak, hogy az állampolgári bizalom végképp elfogy. És ezzel a ténnyel mindenekelőtt azoknak kell számolniuk, akik a jövő kétes bizonyítékára szeretnék építeni a jelen másképp látását. Nem véve tudomást arról, hogy a félreértés és a hazugság rövid távon mindig egymás cinkosai. Kerékgyártó T. István Konferencia Csongrádon Önkormányzatok a Tiszáért Az önkormányzatok ma még igazán nincsenek könnyű hely­zetben. A megoldanó feladatok folyamatosan jelentkeznek, mű­ködésük feltételrendszere ugyanakkor a kívántnál lassab­ban körvonalazódik. Ennek elle­nére nem rekednek meg a napi gondoknál, hanem bizalommal tekintenek a jövő felé. Jól pél­dázza ezt az is, hogy a Tisza men­ti települések önkormányzatai - a folyóval kapcsolatos - közös gondjaik, elképzeléseik és lehe­tőségeik megbeszélésére, össze­hangolására egy kétnapos konfe­rencián kerítettek sort Csongrá­don. A Tisza a közvetlen környeze­tében levő települések számára meghatározó jelentőséggel bíró természeti adottság és egyben fontos gazdasági potenciál. Bár a régi időkből sokfajta hasznosí­tást ismerünk, az elmúlt években a települések gazdasági céljaik megvalósításához - számos ok­ból - messze nem vették igénybe a folyó által kínált lehetőségeket (lecsökkent a halászat szerepe, vízi közlekedés alig van, az üdü­lés és idegenforgalom csak né­hány helyre korlátozódik stb.). Mindezek azt indokolják, hogy a folyónak a települések életében betöltött szerepével az eddigieknél hangsúlyozottabban kell az érintett önkormányzatok­nak foglalkozni. Csongrád me­gyében, ahol a két legnagyobb mellékfolyó torkollik a Tiszába és az alsó szakasz miatt is, külö­nösjelentősége van e témának. A közelmúltban készült el a folyó védelmével és hasznosításával foglalkozó koncepció. Ennek kapcsán kezdeményezte a Csongrádi Megyei Közgyűlés a Tisza menti önkormányzatok részvételével a konferencia összehívását. A kezdeményezés­hez - a konferencia rendezője­ként - több országos és regionális hatáskörű szervezet is csatlako­zott. A konferencián Abádszalók, Csongrád, Szeged és a jugoszlá­viai T örökkanizsa polgármestere foglalja össze településük és a Tisza sajátos kapcsolatrendsze­rét, majd különböző - a témához kapcsolódó - szakterületek ma­gas szintű művelői adnak tájé­koztatást a folyó jobb hasznosí­tásával kapcsolatos lehetőségek­ről. így előadás hangzik el a víz­gyűjtő terület hidrológiai viszo­nyairól, a Tisza és a termé­szetvédelem kapcsolatáról, a halgazdálkodás lehetőségeiről, az önkormányzati vagyonnal összefüggő kérdésekről, a vízi közlekedésről, szállításról, a vízi turizmus fejlesztésének lehető­ségeiről és még több kapcsolódó témáról. Az eszmecsere további aktua­litását adja, hogy a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet a közelmúltban készítette el „A tiszai vízi turizmus fejlesztésé­nek lehetőségei” című tanul­mányt, amely jó alapot szolgáltat az érintett települések együttmű­ködéséhez e témakörben. A szervezők úgy gondolják, hogy ez a konferencia is hozzá­járul az önkormányzatok gazda­sági lehetőségeinek feltárásá­hoz, a szakemberek számára pe­dig az önkormányzatok sajátos szempontjainak megismerésé­hez. Remélik, hogy szoros és hasznos együttműködések bon­takoznak ki, és további ilyen ren­dezvények alapja teremtődik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom