Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-25 / 224. szám
4 1991. SZEPTEMBER 25. Nyílt tér c Levél Rómába - levél Szolnokra Anomáliák Szolnok váro~ kultúrájában Szolnok város kulturális élete jelenét és főleg jövőjét a ma hozott döntések hosszú távon és alapvetően meghatározzák. E közhelyszerű megállapítás különösen érdekes akkor, ha minden politikai vagy egyéb, a kultúrán kívül eső szempontot félreteszünk, és azt megpróbáljuk egységes organikus egészként felfogni. Vagyis mint mecénás, az alkotórészeket nem kívánjuk egymással szemben kijászani, egyeseket kiemelni és a többiek rovására preferálni. Ebből a számunkra legegészségesebbnek tartott alapállásból nézve, a város liberális önkormányzatának számos érthetetlen-értelmezhe- tetlen döntése született, különösen a támogatásokat illetően. Némi magyarázatul talán csak a közelmúltban, az egyik megyei napilapban megjelent interjú adhat, ahol városunk egyik prominens szabadelvű személyiségétől megtudhattuk: még nincs kész a liberális program. Hiányát eddig is tudtuk, éreztük. (Holott a program elkészítésére nem száz, hanem közel háromszázhatvanöt nap állt rendelkezésre.) Mert egy ésszerű program alapján, egy, a kultúra fontosságát felismerő önkormányzat nem tehet olyan lépéseket, amelyekkel kulturális intézményeit oly mértékben zsugorítja, hogy Amikor rendszerváltozásról beszélünk, sokszor az ember a történelem nagy igazságait veszi segítségül az elemzések jobb és hatékonyabb értelmezése végett. Ilyen nagy igazság az, hogy a munkás- osztály a forradalomban csak a láncait veszíti, és helyette egy örök életet nyer. Ez így igaz, de ez a tétel úgy is igaz, hogyha a forradalmat a kommunista értelmiség kezdeményezi, és azt sikeresen véghez- viszi, akkor elveszíti a negyven év bűneiért járó láncokat és büntetéseit, és helyette örök életet nyerhet. Nos, megnyerték az örök életet Antall József és kormánya jóvoltából, és megvan minden lehetőségük, hogy ők lesznek a jövő „bárói, grófjai és milliomosai”. A pénzük már megvan hozzá, hisz a negyven év alatt összerabolták magukat. A hatalmuk is megvan, mert Antall miniszter úr szerint minden becsületes embernek helye van; és: érdekes, minden becsületes és mindenki becsületes volt a negyven év folyamán. Demokrácia nincs, csak a lehetőségeink vannak meg a demokráciára. Ugyanis az előző, illetve a forradalom végbement, következik, hogy demokrácia nem is lehet, mert ehhez a forradalomhoz a népnek semmi köze nem volt, de nem is vett részt benne, természetes, hogy demokrácia sincs. Mi kell a demokráciához? Hiteles emberek, és nem „hamis próféták”. A hamis prófétáknak úriember módjára le kell hogy lépjenek. Erre fel azt lehet látni, hogy volt miniszterek, államtitkárok, pártfunkcionáriusok bújnak meg különböző pártokban, és főleg az MSZP-ben, hisz az nem más, mint a „pártdiktatúra malaclopó köpönyegébe bújva” menekült volt elvtársak. Ezeknek az embereknek pedig csak egy dolguk lehet, elszámolni a népnek, mert addig nem lesz demokrácia, nem lesz rendszerváltozás és nem lesz társadalmi megbékélés sem. A napokban elemezték külföldi szakértők, ha Közép-Európa nem kap külföldi kölcsönöket, akkor a demokratizálási folyamatokat a nacionalizmus, a diktatúra gyökerei teremtődhetnek meg. Ezért szükséges gazdasági törvények mihamarabbi meghozatala a parlamentnek. A privatizációs törvény, a szakszervezeti törvény, a munkástanácstörvény és a vállalatveazok valós működését lehetetlenné teszi. Az önkormányzat nehéz anyagi helyzetével nem magyarázható, ahogyan a város tudományos és művészeti életének két „fellegvárát”, a megyei múzeumot (Szolnoki Galéria) és a megyei könyvtárat támogatásban részesíti. Jelentőségükhöz képest a támogatás összege - méltatlan módon - morzsáknak is alig nevezhetők. Erre magyarázatot akkor sem találhatunk, ha tudjuk, hogy a két intézmény tényleges fenntartója a megyei önkormányzat. Viszont tevékenységük 70-80 százaléka Szolnok város lakosságát érintik elsősorban. A tervek szerint az eddigi Megyei Művelődési Központ városi művelődési házzá válik úgy, hogy hat művelődési szakember dolga lesz a város közműveltségének emelése (megtartása). A Gyermekház megszüntetésére is van „elképzelés”. A gyermekek iskolán kívüli művelődését, szórakozását a jövőben a művelődési ház tevékenységi körében integrálják az új „koncepció” kimódolok Sajnálatosan kell megállapítani, hogy Szolnokon a kultúra drasztikus mértékű leépítése folyik, amelyre példát a megye egyetlen településén sem találni. A nagy múltú szolnoki képzőzetői törvény megalkotása. A privatizációs törvény késleltetése további központosításhoz, a spontán privatizáció folytatásához, a külföldi tőkebeáramlás késlekedéséhez, a munkanélküliség fokozódásához vezetett. Az MSZDP földre- formprogramjában a magántulajdonosi farmgazdaságokban rejlő gazdasági előnyök hangsúlyozásából indul ki, míg a kormánypártok a tulajdon rehabilitációjának oldaláról közelítették meg. Ezáltal a kárpótlási törvény, mely hosszú és áldatlan politikai csatározás eredménye, tulajdonképpen senkinek sem jó. Ezért szükséges az őszi parlamenti ülésszakon részleteire bontva módosítani, illetve kiegészíteni. Az államnak „a lakbérek, energiaárak, minimálbérek, nyugdíjak, munkanélküli-segélyek és végkielégítések rendszerén át olyan biztonsági hálót kell létrehozni még ebben az évben, mely az ország minden lakosa számára biztosítani tudja a minimális szociális biztonságot. Mindezt előre tervezve, és nem utólag kullogva az egyes életszínvonalat rontó intézkedések után.” Mi, szociáldemokraták az egyenlő teherviselés helyett, ami jelenleg van, a va- gyonarányos teherviselés megvalósítását tudjuk csak támogatni. Az új társadalombiztosítási törvény tervezetében szerepel a nyugdíjkorhatár emelése, mellyel nem érthetünk egyet. „Nem alakult ki klasszikus jobboldal, így baloldal sem.” Az MSZP-vel kapcsolatos vitáinkról, nézeteltéréseinkről már kifejtettük álláspontunkat. „Mi hasonlóan látjuk az MSZP helyzetét, mint Bihari Mihály politológus, aki az MSZP-t homályos politikai nézetek gyűjtőpártjaként jelöli, ahol az idealizált bolseviz- mus, a reformkommunizmus, a technokrata elit és a szociáldemokrata egyaránt ' árten *van . . a múltból át^|Ralámitak- tikával és kiszorítással az MSZP a szociáldemokrácia politikai hegemóniájára törekszik, hiszen ez, az egyetlen lehetősége van arra, hogy tartós jelenlétét a magyar politikai közéletben megalapozza.” Rácz István MSZDP megyei titkára Pusztai István MSZDP Tiszaföldvári Szervezet elnöke művészeti élet továbbvitelére még embrionális állapotú elképzelés sincs. Hacsak nem számítjuk annak azt a szerencsétlen tervezetet, ami az 1902-es egyesületi alapszabály lekoppintása. A városvezetés koncepciótlanságában sajnos egyetlen „koncepciót” vélünk felfedezni: a város minden kulturális jellegű intézményétől annyi pénzt vonni el, amennyiben (a minisztérium mellett) egyedüli fenntartója tud lenni a színháznak. Vajon ez a döntés szakmai vagy politikai jellegű volt-e?! Félreértés ne essék. Tisztában vagyunk azzal, hogy nincs olyan szolnoki polgár, aki ne lenne büszke a felújított Szigligeti Színházra, annak országos jelentőségű művészeti múltjára, jelenére. Nem a színház ellen vagyunk, hanem az egészséges arányban jelen lévő kultúra mellett. MDF Szolnoki Szervezete Elnöksége Megjegyzés „A pápa és a savanyú narancsához Talán érthető dr. Horváth József felháborodása a Magyar Narancs pápamellékletével kapcsolatban. Én is elítélem azokat a megnyilatkozásokat, amelyek embereket elítélnek azért, mert hitük van, s vallásukat gyakorolják. A „pápamellékletben” is megjelentek (csekély számban) hasonló érzelmi töltésű cikkek. Csakhogy szeretnék rávilágítani arra, hogy a Narancs szerkesztői olyan emberek, akik mindenfajta tekintélyt elvetnek. Éppen ezért nem bókolhattak s hajthattak fejet a katolikus egyházfő megváltásként beharangozott látogatása előtt. Mert II. János Pál nem Jézus Krisztus, hanem egy ember, aki mellesleg visszafogott beszédeivel rám is jobb benyomást tett annál, amit vártam. Térjünk ki egy kicsit a pápalátogatást megelőző időszakra. Nem sokkal azelőtt jelentek meg azok a publikációk, melyek nem teljesen alaptalanul, egy katolikus nacionalista kurzus kialakításától tartottak. Ráadásul a pápa nem sokkal magyarországi látogatása előtt Lengyelországban egy igen agresszív abortuszellenes kampányt foly- tatott Walesával egyetemben, törvényként akarva akaratát végrehajtani. Ami ugyebár azt jelenti, hogy a terhességmegszakítás eltörlése mindenkire nézve kötelező lesz, nemcsak a katolikus hívekre. Ehhez pedig a pápának kívülről beleszólva nincsen joga! S elgondolkodtató, hogy a katolikus többségű Lengyelországban mégis mekkora ellenállásba ütközik az abortusztörvény. Félő volt, hogy a pápa nálunk is megpenget ilyen húrokat, nem beszélve arról, hogy a pápa, mint a Vatikán első számú képviselője, politikus is. S a politikából - ahogy azt a Fidesz egyik vezetője nyilatkozta - az erkölcs mint politikai kategória hiányzik. Joggal feltételezhettük tehát, hogy a Vatikán jól felfogon érdekében a pápalátogatást felhasználja arra, hogy Kelet-Európát, s Magyarországot is természetesen, a katolikus egyház háttérbázisaként megnevezze, ellensúlyozva ezzel a nyugati, liberálisabb egyházakat. S mivel vannak olyanok, akiknek az egyház, illetve annak az előzőeknél is egy kicsit konzervatívabb politikai irányvonala egyáltalán nem tetszik, nem lehet csodálkozni azon, hogy nem mindenki borult le a Szentatya lábai előtt. A hangnem pedig ilyen! Én magam jobban szeretem ezt, mint az ájtatoskodó, terjengős mellébeszélést. Az általam igen tisztelt doktor úrnak pedig javaslom, hogy a „jóérzésű’ ’ emberek reagálását is olvassa el a Magyar Narancs most megjelent számában. • Kocsis Nándor A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget. Kedves Csiszár László! Megszólított, hát kénytelen vagyok Önnek válaszolni. Jelzem, hogy ezt nem nagy kedvvel teszem, mert az ilyen elfogult, vérszagot kívánó írásra nem kellemes válaszolni. Különösen nehéz a válasz azért is, mert vagy belekeveredett a barátja (Dr. Tóth K. János kanonok úr) a meglehetősen ellentéteket szító, Isten szolgájához méltatlan minősítésbe, mikor azt mondja, hogy: „Amíg gyilkosok, nemzetrontó bitangok Magyarországon szabadon járnak minden felelősségrevonás nélkül, ott a demokrácia bátran felkötheti magát.” Hát kérem, ez az Isten szolgájának a rövid, velős véleménye, amelyben beleadott apa- it-anyait, csak azt nem tudja, hogy a demokrácia nem tárgy, nem személy, így hát nem lehet felkötni. Hát így van ez, ha valaki nem azt a munkát végzi, amit hivatásszerűen kellene végeznie. Ráadásul a tisztelt kanonok úr külföldről igyekszik az ellentéteket szítani azok között a magyarok között, akik hazájukat tisztelve és szeretve igyekeztek és igyekeznek a vérzivatarok és megrázkódtatások után talpra állítani, felvirágoztatni. Önnel, kedves Csiszár, több kérdésben vitatkoznom kell, mert „meglehetősen vérengző” hangvételű fejtegetései vannak, amelyeket én az Ön vad indulatainak tulajdonítok. Félreértés ne essék, én egyetértek Önnel abban, hogy vannak közöttünk „gyilkosok, nemzetrontó bitangok, keretlegények stb.” Csak tetszik tudni, az nem mind „vörös”,' hanem van közöttük más színeket imádó és a dolgozó embereket ké- nyük-kedvük szerint kiszolgáltató bitangok is, de vannak még olyanok is, akik emberek ezreit küldték a vágóhídra, vagy lőtték bele a Dunába. Természetesen bűnös a „vörös ’ ’ gyilkos is, és felelősségre kell vonni, de bűnös a más színű gyilkos is, akiket ma már „politikai foglyoknak” neveznek, mert bűneikért már vezekeltek. Van Önnek egy pikáns megállapítása a „vörös keretlegények”-ről, amely így hangzik, hogy: „Mentik á vagyonukat, égre emelt kézzel és habzó szájjal szidják az Antall- kormányt! Igen, és ezt tehetik büntetlenül.” Én azt hiszem, hogy Ön tájkozottabb az olasz fővárosról (barátján keresztül), mint a valós belpolitikai helyzetről, mert ha nem így lenne, akkor tudná, hogy a „vagyonmentők” inkább patkány módjára megbújnak és hallgatnak, vagy belépnek valamelyik kormányzó pártba. „Égre emelt kézzel” természetesen azok szidják a kormányt, akik munkanélkülivé váltak, vagy akik az állandó bizonytalanságban élnek, és nem tudják, hogy mi lesz holnap. Természetesen Önnek, mint istenfélő hazafinak, ez furcsa, de azért „demokráciáról” beszél és büntetést követel. A többi „kimerítő’ ’ áldozásaira nem kívánok válaszolni, mert szerintem a kanonok úr mint igaz hazafi, kellőképpen tájékozott az Ön tájékoztatásából. Nem kívánom azt sem idézni, amit Ön ravasz szofisztikái játékkal leírt a Szovjetunióban lezajlott „vér nélküli” puccsról. Miután kiáradozta magát, így folytatja: „És itt, nálunk már hallatták hangjukat a magyar Janajevek, Thürmerek és Tolnaiak. Torzult vigyorral nyilatkoztak, rádióvaljártak-keltek, úgy gondolták, alattomos közhangulatkeltésük beérett.” Hát kérem, erre a pimasz hazugságra már nem merem azt írni, hogy „erős” csúsztatás, mivel ezekben a napokban nem tartózkodtam Szolnokon. Kedves Csiszár! Az ilyen emberekre azt szokták mondani, hogy „emberi mivoltából kivetkőzött rágalmazó!” Azt hiszem, hogy tőlem még soha nem hallotta vagy olvasta azt, hogy én a múlt hibáival azonosultam volna, de azt még sokszor hallja, hogy ebben az országban elsősorban azoknak van joga reális követelésekre, akiknek a keze nyomán épültek fel új városrészek, gyárak, autósztrádák stb., nem pedig azoknak, akik külföldről drukkoltak vagy ellendrukkerek voltak. Én azt hiszem, hogy az mindenkinek a szíve joga, hogy kiknek az érdekét képviseli. Még egy gondolatot: azt hiszem, hogy én sohasem fasisztáztam le Önt, pedig a vérengző mondanivalója ezt többször indokolta volna, mert hiszen ilyen szavakat használt, mint: „keretlegények, nemzetrontó bitangok, közönséges banditák” stb. Látja, én ezt nem tettem, és ezek után döntse el a tisztelt olvasó, hogy milyen megnyilvánulásoknak van létjogosultsága. Azt a demokratikus jogállamot pedig köszönöm, és nem kérek belőle, ahol mesterségesen igyekeznek személyeket elvétől eltérő megnyilvánulásokra bírni, vagy elnémításukra törekszenek, mert ez nem más, mint diktatúra. Hát ezekre kívántam reagálni, kedves Csiszár László, és most én kérem Önt, hogy tartózkodjon az „alattomos közhangulatkeltéstől”, mert nem biztos, hogy az mindig eredményre vezet. A tisztelt barátja, a kanonok úr, isten szolgája és európai ember gyakrabban látogassa meg az „őshazát”, és a valóságban is ismerkedjen a szabad és független hazával és a demokráciával. Én a magam részéről befejezettnek tekintem az Önnel való vitát, és visszautasítom a személyemet érintő hazug rágalmakat. Tisztelettel: Tolnai Antal Szolnok Economoj + AGRÖKER EGYÜTT AZ ÖN ÉRDEKÉBEN A gépjárművek, mezőgazdasági erő- és munkagépek javításához ajánlunk különböző méretű csapágyakat, ékszíjakat, szimmeringeket, hidraulikus és pneumatikus tömítéseket, valamint különféle fém- és pillanatragasztókat. «wes. Volt vagy lesz rendszerváltás? Az Új Néplap politikai vitafóruma
