Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-23 / 222. szám

1991. SZEPTEMBER 23. Sportextra 9 Dr. Boros Ottó vízilabda emléktorna Szolnokon maradt a díszes serleg Tóth Csaba (7-es számmal) a szolnokiak nyolcadik gólját lövi a BVSC kapujába Először rendezett tornát dr. Boros Ot­tó emlékére a Szolnoki Vízügy SE és tervezik, hogy a jövőben minden évben megismétlik. Szombaton a BVSC, az FTC, a Szeged és a házigazda csapat szállt vízbe a Damjanich uszodában. Délelőtt két mérkőzést játszottak, dél­után a vesztesek a harmadik, a győzte­sek pedig az első helyért küzdöttek. A délutáni megnyitón dr. Vezsenyi Péter szakosztályvezető méltatta a né­vadó, párját ritkító nagyszerű pályafutá­sát. Boros Ottó Szolnokon ismerkedett meg a vízilabdával, százkétszeres ma­gyar válogatott, Melbourne-ban és To­kióban olimpiai bajnokságot nyert lég- jobbjainkkal, Rómában bronzérmet szerzett, háromszoros Európa- bajnok, 207 OB I-es mérkőzést játszott, a Szol­noki Dózsával pedig hatszor nyert ma­gyar bajnokságot. Fénykorában a sportág géniuszának nevezték. Pályafu­tása befejeztével tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak is. A tornán sorsolással alakultak ki a mérkőző felek. A Szolnok csapatában bemutatkozott a Szentesről igazolt 24 éves kapuvédő, Bodrogi Attila, a gyó­gyulófélben lévő Molnár pedig a partról szemlélte társait. Az első mérkőzésen: Szeged-FTC 12-10 (2-5, 5-2, 3-1, 2-2). V.: Kosztolánczi, dr. Hecsei. Legjobb dobók: dr. Török B., Csapó 3-3, dr. Tóth, Török T. 2-2. A másodikon: Szol- nok-BVSC 13-11 (2-2, 4-2, 3-1, 4-6). V.: Kosztolánczi, Marjai. SZVSE: Bodrogi-Pintér Z. 1, Mohi 5, Dudás, Tóth Cs. 2, Lihótczky 1, Magyar 3. Cse­re: Nagy T. 1, Kiss A., Vargya$, Monos­tori. A BVSC legjobb dobói: Balogh 4, Németh Zs. 2. Érdekesség, hogy dr. Fa­ragó Tamás is játszott. A 3. helyért: FTC-BVSC 15-13 (6-3, 3-3, 2-5, 4-2). V.: Marjai, dr. Hecsei. Ld.: Sárosi 4, Fazekas 3, Bíró, Juhász 2-2, ill. Csányi 6, Szabó 3. Az első he­lyért Szolnok-Szeged 12-9 (3-3,4-2,3- 2, 2-2). V.: Marjai, Kosztolánczi. Szol­nok: Kis T.-Pintér Z., Mohi 3, Dudás 2, Tóth Cs. 2, Lihótczky 2, Magyar 1. Cse­re: Nagy T. 2, Kiss A., Varga T., Krasz- nai G. Szeged legjobb dobói: Szabó 3, Csapó 2, dr. Dömsödi 2. A tornán meg­jelent dr. Boros Ottó özvegye is, a ván­dorserleget fia, dr. Boros Tamás adta át a csapatkapitány Tóth Csabának. Cseh Sándor, az SZVSE edzője: -Úgy érzem, szépen megemlékeztünk az olim­piai bajnokról. Csapatom lelkesen, fe­gyelmezetten játszott, megérdemeltük a győzelmet, ami biztató a bajnoki rajt előtt. (pi) Autocross Sarkadi „beköszöntés aranykoszorúval távozott Az autócross ob túrkevei fordulója a szervezők nem kis bosszúságára két ne­gatív „csúcsot” is hozott. Soha ilyen kevesen (talán 800-an) nem voltak a pálya szélén, és 1982 óta minden eddigit alulmúlt az indulók (22) száma is. Ez utóbbi miatt egyből a középfutamok kezdődtek, ahol vegyesen indultak az 1600 kcm alatti és feletti kategória résztvevői. Miután a MAMSZ szakbi­zottsága a crosskörből kiiktatta a nagy ugratót (egy látványossággal keve­sebb), a ver­senyzők jó­szerével sík terepen gyűr­hették egy­mást. A selej­tező a menők közül csupán Őz László­nak hozott kellemetlen séget, vezető helyről kény­szerült kiáll­ni, műszaki hiba okán. Az 1600 kcm fe­letti géposz­tály döntője a rivális nélkül Az 1600 kcm alatti kategória díjkiosztója, a dobogó tetején Sarkadi, mellette a helyezettek: Darázs és Szabó. _______________________ m aradt Nagy Sándor számára könnyű hétvégi autózássá redukálódott, ennek ellenére győzött, és egy fordulóval a bajnokság vége előtt már bebiztosította összetettben első helyét. Az immár nyolcszoros bajnoknak előbb-utóbb hátrányára válik, hogy a hazai pályákon nem tudják teljes erőbedobásra késztet­ni. A helyi Szabó Kálmán Yamahájával szintén sétakocsikázott, mert pechjére a rajt után elszakadt motorjának gázbow- denje. Ezt kézzel lehet ugyan húzni, de akkor meg nem megy a sebességvál­tás... A szerény szurkolóhadnak a végé­re mégis akadt örömteli esemény, erről a törökszetmiklósi Sarkadi István gon­doskodott. A sportág nagy tehetsége az idei szezonban öt fordulót zsinórban ki­hagyott, most látszik, milyen rosszul tette. Az 1600 kcm alatti fináléban meg­győző magabiztossággal hagyott el mindenkit, többek között a jelenlegi él­lovas, szegedi Darázs Antalt is. Ha min­den energiáját, no meg pénzét az autoc- rossra áldozná, Túrkevén akár bajnok­ként is köszönthettük volna. Eredmények: 1600 kcm felett 1. Nagy (Autofer) Porsche, 2. Nóbik (Tápéi ESK) Skoda, 3. Kis (K-SPED) Porsche. 1600 alatt: 1. Sarkadi (Primom) Alfa- Romeo, 2. Darázs (Szegedi Roller SE) Renault, 3. Szabó A. (Autofer) Lada. Lazányi József Labdarúgás NB II. Keleti csoport Békéscsabai Előre FC-Szolnok 4-0 (3-0) Békéscsaba, 300 n., V.: Győr (Letr- rich, Szabó A.) Békéscsba: Baji-Zahorán, Ionut, Szenti, Ottlakán-Belvon, Csató (Ma­jor L. 36 p.), Manaila, Kasik (Argye- lán 69. p.)-Kurucz, Miklya. Edző: Pásztor József. Szolnok: Ladányi-Kántor, Ágh, Földi-Moldván, Hegedős (Pető 74. p.), Lajkovics, Horváth (Birinyi 46. p.)-Bontovics, Rostás, Tóth. Mb. edző: Moldván Miklós. Gólszerző: Ionut a 8., Manaila a 22., Kurucz a 26., Miklya a 87. percben. Sárga lap: Ottlakán a 19., Kántor a 35., Rostás a 85. percben. A 8. percben megzörgették a hálót a házigazdák, amikor Belvon lőtt be éle­sen, s a legmagasabbra ugró román ide­genlégiós, Ionut öt méterről az elalvó kapus mellett a hálóba fejelt, 1-0. A 22. percben Miklya átkígyózott a 16-os magasságában három védőn, a labdát középre gurította, éppen berob­bant a másik román idegenlégiós, Ma­naila elé, aki futtából védhetetlenül a bal alsó sarokba vágta a pettyest, 2-0. A 24. percben a vendégek kapujaelőtt nagy tűzijáték alakult ki. Háromszor is kijött a védőkről a labda, végül Kurucz hat méterről a tehetetlen Ladányi mel­lett laposan a kapu közepébe gurított, 3-0. A 29. percben Rostás bődületes erejű csavart szabadrúgása a jobb kapufán csattant. A 85. percben újabb szabadrúgáshoz jutottak a vendégek. Rostás addig-addig igazgatta a labdát, amíg a játékvezető elunta és sárga lapot mutatott föl a játé­kosnak. Ezután a csatár minden dühét beleadva 22 méterről nagy bombával lepte meg Bajit, aki helyén volt. Már mindenki beletörődött a végeredmény­be, amikor Major L. lesgyanús helyzet­ben kiugratta Miklyát, aki végigszágul­dott a szolnoki térfélen, végül a kimoz­duló kapus lába mellett hat méterről a jobb alsó sarokba lőtt, 4-0. A lila-fehérek röpke negyedóra alatt „elrendezték’ ’ a mérkőzést. Ezután hiá­ba „rajzolták” át a védelmüket a szol­nokiak, csak annyit értek el, hogy az egyre inkább jóllakó békéscsabaiak nem tudták bevenni a kapujukat, kivéve a lefújás előtti perceket. A vendégekben csupán Rostás nagyerejű bombái tartot­ták a lelket, de ez is kevés volt a dicső­séghez, a házigazdák megérdemelten győztek. Jók: Ionut, Szenti, Belvon, Kurucz, ill. Moldván, Bontovics, Rostás. Pásztor József: - A második játék­részben nem támadott le a csapatom, a Szolnok pedig igyekezett elkerülni a még súlyosabb vereséget. Moldván Miklós: - Egyéni hibák so­ra, illetve az első félidő kapkodása dön­tötte el a találkozó sorsát. Jávor MAGYAR OLIMPIAI CSAPAT HIVATALOS BIZTOSÍTÓJA Bedőltem a kihívásnak Néhány éve rájöttem arra, hogy ne­migen bírom az éjszakai szolgála­tot”. Egy hosszabb külföldi túrának úgy éjfél körül vágtunk neki, s bizony a határon túl a hajnali órákban majd­nem leragadt a szemem, pedig az útnak legalább a fele még hátravolt. Azóta hasonló vállalkozásba nem fogok, ha­csak . . . A múlt hét közepén eme kellemetlen emlékem visszaidézésével és jó adag előítélettel, valamint feleségem kétke­dő tekintetének kíséretében ültem ko­csiba az éjszaka, hogy a kihívás napján a reám rótt feladatot teljesítsem. Az alvó településeken áthaladva csupán egy-egy nonstop büfé környékén volt némi élet; a négyes főút parkírozóiban külföldi kamionok és román rendszá­mú Daciák utasai szundítottak. Első állomáshelyem bejáratánál a Berek­fürdő táblánál semmi gyanúsat nem tapasztaltam, a központban aztán egy csapásra elillant az álom a szememből. Szendergő andalgásom tovaröppent a pirospozsgás arcok és csillogó tekinte­tek láttán. A részönkormányzattal bíró kistelepülés (még Karcaghoz tartozik) apraja-nagyja érezte annak a lehető­ségét, hogy falujukat ezek után már nemcsak a gyógyvizét emlegetve is­merhetik országszerte. Mintha polgá­rai a nagytestvértől való elszakadást is demonstrálni kívánták volna kollektív megmozdulásukkal. Nulla órakor százharmincán várták izgatottan az el­ső Challenge Day-feladat startját, be­érkezés után sorra peregtek az esemé­nyek, fáradhatatlannak bizonyultak a szervezők, akik maguk is élen jártak az önként vállalt program teljesítésében. Az üveggyárban sem csökkent a lendü­let, az izzó kohók magukra maradtak legalább negyedórára, hogy kezelőik (némelyikük ímmel-ámmal) hozzájá­ruljanak a sikerhez. Három óra után sokan (főleg a gyerekek) pihenőre tér­tek, azonban fél hatkor már újra ösz- sze sere glett a „kemény mag”, és egy megállón át tolta az üvegyári műszak- váltásra igyekvők buszát. Pirkadatkor a kaszások fenték szerszámaikat, majd szabályos rendeket vágtak az útszéli réten. Ha nem látom, talán nem hiszem el, hogy a mai „elembertelenedő’ ’ világ­ban mennyi humánum, szeretet, tenni akarás, segítő szándék, helyenként vir­tus tör fel tartós lappangás után em­bertársaimból. Hazafelé jövet gyerekkorom MHK-s időszaka jutott eszembe, mikor a va­sárnapi akadályversenyre hatalmas műgonddal készültek a felnőttek. És mekkora büszkeség dagasztotta a mel­lét a győzteseknek, akiket egész falunk példaképének tekintett. Mintha a vidé­ki kistelepülések lakói még ma sem fertőződtek volna meg teljesen a roha­nó világ ezer ,,betegségével”, mintha a szolidabb életszínvonal nemesebb emberi tulajdonságokat táplálna ben­nük, mint a szuperkényelemben élő metropoliszok heterogén népében. Ilyen és hasonló gondolatok kava­rogtak a fejemben, mikor egy pótkocsis IF A fütyült el melletem. Jól tette. Álmo­dozva közlekedni igen veszélyes. ni .______________________________J Karmazin a kupagyőztes Jól szerepeltek a válogatottak Remek hazai siker született szombaton a városi sportcsarnok­ban a nemzetközi karateverse­nyen. Hat ország 74 férfi és 45 női versenyzője mérte össze felké­szültségét, tudását az előbbieknél knock-down, az utóbbiaknál clic­ker rendszerben. Az erősebb nem képviselői tehát „leütésig” küz­döttek, míg a szebbikéi csak jelez­ték a találatokat. Persze azért náluk is előfordult néhányszor, hogy egy-egy kisebbfajta „lórúgás” az állcsúcson vagy a gyomorszájon ült. Furkó Kálmántól, a kyokus1 hinkai karate válogatott vezető edzőjétől azt is megtudtuk, hogy a szolnoki verseny nemcsak egysze­rű erőfelmérő, hanem a november­ben megrendezésre kerülő tokiói világbajnokságra való felkészülés egyik állomása is. Az utazó keret­be pályázók - Karmazin Gy. (Szolnok), Vincze L. (Keszthely), Brezovai L. (Szentes), Kovács Zs. (Kőbánya) - kipróbálhatták magu­kat egy erős mezőnyben. Arra való tekintettel, hogy a vb-n nem lesz­nek súlyhatárok, a válogatottak mindnyájan a + 80 kg-ban indultak. Forrt a levegő a három küzdőtéren. Az egyiket a hölgyek birtokolták, ahol nem keltett igazán nagy meglepetést, hogy a döntőig a szolnoki Lesskó Anna és a kő­bányai Smid Gabriella jutott. Az elégedett, szépszámú hazai közönség óriási tapssal fogadta a két bíró döntését a küzdelem után: győzött Lesskó Anna! A férfiak há­rom súlycsoportjának nyolc-nyolc leg­jobbja összesen csaknem ötszáz deszkát tört össze, volt akinek csak kilenc sikerült, más elérte a tizenhatot is. Fontos volt ez a jelenet, hiszen a későbbieken döntetlen esetén a töréstechnika billentette egyik .irányba a mérleg nyelvét. Óriási küzdelem alakult ki a legjobbak között. Már nem is okozott meglepetést egy-egy szép köríves rúgás, találattal a végén. Izmos kezek ke­resték a találati pontokat a testen, fürge lábak bombázták a combok belső felületét kitartóan. A 70 kilogrammosak döntő küz­delmét az ötdanos Furkó Kálmán vezette és a nyíregyházi Bence Antalt találta jobb­nak a budapesti Kalmár Árpáddal szem­ben. A 80 kg-os súlycsoportban lengyel győzelem született. A legnagyobb érdeklődés a +80 kilog­rammoscsoport döntőjét kísérte. A szolno­ki Karmazin György és a kőbányai Kovács Zsolt álltak szemben egymással. Nem lát­szott eldőlni a küzdelem, Karmazin rúgá­sokkal, Kovács a gyomortájék folyamatos öklözésével próbálta a fölényt kicsikarni. A vezetőbíró, Adámi László (öt dán) sze­rint ez nem sikerült egyiküknek sem. Eb­ben az esetben a töréstechnika döntött a szolnoki versenyző javára. A hálás közön­ség ünnepelte a kettős hazai sikert. bcs Karmazinnál a láb mindig kéznél volt Fotó: Novák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom