Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-21 / 221. szám

1991. SZEPTEMBER 21. Kulturális panoráma 9 Második alkalom­mal rendezték meg a fafaragó tábort a rá- kócziújfalui általá­nos iskolában. Tata­bányáról hat fafaragó érkezett Balogh Jó­zsef vezetésével, és egy hetet töltöttek munkával. Ez idő alatt az új temetőbe, a ravatalozó elé kopja­fát állítottak a II. vi­lágháborúban eleset­tek névsorával. Az is­kolának elkészült a névadó, Herman Ottó emlékoszlopa és egy gyönyörű székely ka­pu, amely a falu büsz­kesége lett. Fotó: T. Z. A ravatalozó előtt a kopjafa, illetve Krisz­tusnak keresztet állí­tottak, amelyet már fel is szenteltek 1 Í-PS Az iskola és a falu büszkesége, a székely kapu Herman Ottó-emlékoszlop Széchenyi István naplója A napló események­ről, élményekről, eset­leg a hozzájuk fűződő gondolatokról, észre­vételekről és érzések­ről időrendben, általá­ban naponta vezetett rendszeres s többnyire nem a nyilvánosság­nak szánt személyes följegyzések. Széche­nyi István naplóját pontosan ilyennek kell tekintenünk. Mégpe­dig olyan naplónak, amely ifjúkorától ha­láláig magyarázza a nagy férfiút. Ezek a számtalan füzetbe, könyvecskébe zárt gondolatok még akkor is „magánhasználat­ra” íródtak, ha közben részleteit kinyomtat­ták. Vannak, akik úgy tartják, hogy Széchenyi írónak indult, s olyan költő vált belőle, aki versek helyett hajógyárat, hi­dat és intézményeket hozott lét­re. Széchenyi 1814-ben vetette papírra első naplófeljegyzéseit, talán atyja hatására, aki ugyan­csak vezetett naplót, vagy a kor divatja adta kezébe a tollat. Nap­lóját németül írta, mert ez ment a legkönnyebben: a szülői ház­nál, a bécsi társaságban és a had­seregben egyaránt ez volt a napi érintkezés nyelve. Magyar sza­Mottó: „... hazát nemalkot holt föld, hanem élő ember...” (Széchenyi: Hunnia, 1835) Négyfordulós vetélkedő Széchenyi István születésének 200. évfordulójára emlékezünk szeptember 21-én. Történelmünk kiemelkedő alakjának, a legna­gyobb magyarnak eszméje a mai ember számára is példaértékű. Olyan gondolkodó ember ő, aki „Ha volt magyar, kiről elmondhat­juk, hogy nem egy vidéknek, hanem hazájának, nem egy osztály- vagy pártnak, hanem nemzetének élt - Széchenyi az” (Eötvös József). .. hazát nem alkot holt föld, hanem élő ember ..címmel a Városi Központi Könyvtár négy- fordulós vetélkedőt hirdet gróf Széchenyi István születésének 200. évfordulója emlékére. A kér­dések a könyvtárban található iro­dalomra épülnek. A megfejtéseket a középiskolás és a felnőtt korosz­tálytól várjuk. A kérdések négy héten át lesznek olvashatók a lapban. A megfejtéseket a megjelenést követő hét szombatjáig vagy a négy forduló után egyszerre, októ­ber 31-ig lehet beküldeni a Városi Központi Könyvtár címére - 5000 Szolnok, Széchenyi krt. 22. A négy forduló helyes megfejtői közül sor­soljuk ki azt a szerencsés tíz nyer­test, akik a könyvtárunk által szer­vezett budapesti kiránduláson részt vesznek, s megtekinthetik a Ma­gyar Nemzeti Múzeum által rende­zett Széchenyi-emlékkiállítást. Mind a tíz nyertes egy vendéget vihet magával. További tíz megfej­tő könyvet, illetve könyvutalványt nyerhet. Az I. forduló kérdései 1. Milyen családi indíttatás irá­nyította szellemiségét, hogy a leg­nagyobb magyar nevet kapta? 2. Mi a neve annak a nyugat-du­nántúli községnek, amely össze­forrott a Széchenyi családdal? Hány településből, honnan ered a község neve? 3. Hogyan jutottak a birtokhoz, és meddig volt a Széchenyieké? 4. Mit ábrázol a Széchenyi csa­lád grófi címere? 5. Milyen szálak fűzik össze a keszthelyi Georgikon alapítóját és a Széchenyi családot? 6. Miért kapta nemzeti könyv­tárunk a Széchenyi nevet? Száz ország ismerte meg a Ewing család külső és belső ügyeit A Dallas titkai A hazai közönség épp csak hogy tanulni kezdte Jockey, Miss Elbe, Bobby, Samantha és Pamela nevét, amikor az amerikai közönség szokni kezdte, hogy elfelejtse őket. Tizennégy évi tévéházasság után a Dallas sorozat idén május 3-án örökre illegalitásba vonult - már amennyire az „örökre” komolyan vehető a kereskedelmi televíziózás paradicsomában. Mert ugyanis ha a nézettséget árgus szemekkel fi­gyelő amerikai Nielsen Ratings ar­ra a megállapításra jut, hogy a southforki olajdinasztia hiányzik a 80 (?!) legnézettebb tévésorozat kedvelőinek, akkor még a cow- boykalapos Dzsokinak is vissza kell masíroznia a képernyőre. A sorozat 1978. április 2-án vo­nult be az amerikai köztudatba, és 356 epizódjával minden idők leg­nézettebb tévésorozata lett. Tizen­két alkalomal rabolták el a fősze­replőket - busás váltságdíjat remél­ve. Négy esküvőt élt meg a sorozat. Kilencszer kerültek a gazdag Ewingokösszeütközésbeatörvény- nyel, és hatszor érte súlyos, nem egy esetben halálos baleset a fősze­replőket. (Többnyire olyankor, amikor valamelyik színész elége­detlen volt a gázsijával, a producer nem adott fizetésemelést, és a figu­rát ki kellett írni a sorozatból.) A Dallas-statisztika azt is nyil­vántartja, hogy Ewingéknál egy epizódban átlagosan 22 pohár ital fogyott, hogy a legidősebb Ewing 10 millió dollárt hagyott a fiaira, hogy a főszereplő Jockey-t négy­szer próbálták lelőni az ellenségei, és hogy 0,6 (van ilyen szám?) po­fon csattant egy-egy epizódban a képernyőn A Dallas sorozat 14 éves'„törté­nelme” során a legfontosabb sze­repek alakítói hat alkalommal cse­réltek arcot. Amikor Victoria Prin­cipal megunta Pamelát, Margaret Michaels lett Bobby felesége. Miss Ellie-t a jelenleg látható Barbara Bel Geddestől Donna Reed vette át. Samantha csalfa húgát pedig először Colleen Camp játszotta, majd a legendás Bing Crosby Lá- , jiya, Majy Crosby. Jenna Wade volt a legnehezebb helyzetben, mert az ő arcát Morgan Fairchildtól egy másik színésznő örökölte, majd Priscilla Presley-é lett a szerep - mert a producerek azt remélték, hogy Elvis özvegyének bevonulása a Dallas-klánba meg­földjét, Dallas-emblémás trikókat, papímehezékeket s egyéb nélkü­lözhetetlen szuvenírokat... Dun­can úrnak még ahhoz is volt fantá­ziája, hogy fontos üzleti reggelik számára megtéríttesse Jockey ebédlőjét - természetesen sokszo­rosát kérve annak, amibe egy drága reggeli kerül. A Dallas Nagy-Britanniában 25 millió néző örömére kezdte euró­pai életét 1980-ban, 1982-ban első hosszabítja a sorozat életét. Nem is tévedtek. Priscilla Presley azóta több filmajánlatot kapott. A legérdekesebb sztori a Ewing- házhoz, Southforkhoz kötődik. A birtokot és a házat Daliástól 20 ki­lométerre északkeletre találták producerek. A kúria 1970-ben épült, 6 hálószobás. Tulajdonosa hamar rájött, hogy a Dallas soro­zatból fényesen meg lehet élni. Az az összeg ugyanis, amit a forgató- csoporttól használati bérként ka­pott, szinte eltörpült ahhoz képest, hogy mit fizettek a turisták, akik tömegesen zarándokoltak a nyári szünetben a „Dallas” múzeumba: 4 dolláros belépőjegy fejében vé­gigjárhatták a házat, s zacskóban hazavihették a southforki kert helyre került az izraeli nézettségi listán, s a nyolcvanas évek végére legalább 100 ország megismerte a Ewing család összes belső és külső ügyét. S a Dallas hívei - akik közül Larry Hagman víg nyugdíjas a ca- lifomiai Malibun, Victoria Princi­pal boldog feleség Beverly Hills- ben, Linda Gray pedig átpártolt az igazi képernyőhöz, a filmhez - mottóként emlegetik Tolsztoj mondását: „A boldog családok mind egyformák - de minden bol­dogtalan család a maga módján boldogtalan”. Hiszen végül is a boldogságról nincs mit mondani - a boldogtalanságból pedig a Dallas kiválóan élt 14 évig. Návai Anikó vak es mondatok 1820-tol buk­kannak fel szövegében, s a har­mincas évektől egyre gyakorib­bak. Szándéka eredetileg az lehe­tett, hogy anekdotákat, tréfás tör­téneteket és érdekességeket je­gyezzen fel, olvasmányairól írt véleményt, és naplója csak foko­zatosan vált életét és gondolatait rögzítő egységes, hatalmas opusszá. Bár az első években hosszabb-rövidebb időre fel-fel­hagyott vele, 1820. június 6-tól 1840 szeptemberében bekövet­kezett idegösszeroppanásáig már folyamatos a naplója. 1856- ban ismét elkezdte naplójának vezetését. Széchenyinek a naplóírás az önismeret, az önmagával való szembesülés, önminősítés és a tökéletessé válás eszköze, a lélek magánbeszédének a kényszere. Naplójának talán legmegrendí- tőbb sorai azok a fohászok, ame­lyek az önmagát legyőző lélek és akarat nyilatkozatai. Gondosan óvta idegen tekintetektől a nap­lóját, s zárral ellátott, bőrbe kö­tött lapokra írta. Egy ideig arra gondolt, hogy halála után naplóit meg kell semmisíteni, de később megváltoztatta álláspontját, és naplóit titkárára, Tasner Antalra bízta könyveivel, jegyzeteivel együtt, hogy „ő azokkal belátása és szabad akarata szerint tegyen, meglévén nemes érzésről és tisz­ta leikéről annyira győződve, mikép semmi hatalom által nem fogja magát kényszeríttetni hagyni, hogy irományaim oly ré­szét is köztudomásra adja, mely valakit compromittálhatna, de azt lángoknak adandja át.” Széchenyi halála után a család a soproni és cenki levéltárakban levő iratok nagy részét átadta Tasnemek. 1877-ben aztán a tel­jes hagyaték a kiadás jogával együtt a Magyar Tudományos Akadémiáé lett, amelynek épü­letében külön Széchenyi Múze­umot létesítettek, ahonnan az Akadémia kézirattárába került. A napló azóta több kiadást ért meg, de ezek leginkább fordított válogatások, mint az 1978-ban kiadott is. Széchenyi jelentőségét, de még csak a mának szóló üzenetét is lehetetlen néhány tárgyilagos sorba összefoglalni, hiszen min­den vélemény, meglátás óhatat­lanul egyéni, személyes. Azt azonban bátran leszögezhetjük, hogy Széchenyi működésének, életének és gondolatainak akkor is van jelentősége nemzetünk életében, ha eltekintünk gyakor­lati alkotásaitól, mint aminők a Lánchíd, a folyamszabályozá­sok, az Akadémia és így tovább. Széchenyinek kínzó gondot je­lentett az a tudat, hogy a magyar­ságnak csupa idegen állam vagy nép között kell fenntartania ma­gát. Azért akarta nemzetét mű­veltnek és gazdagnak tudni, mert úgy vélte, ez az az erő, amelyről visszapattan minden magyar- ellenes törekvés puskagolyója. A nemzet vezetését csak „kimű­velt emberfőkkel” tudta elkép­zelni. Ezért is szólnak művei el­sősorban a magyar szellemi elit­hez, azokhoz, akiknek a mai és az eljövendő új világban is az ő értelmével, érzésével és őszinte nemzetszeretetével kell dolgoz­niuk, hogy beteljesedhessék: „Magyarország nem volt, hanem lesz!” dr. Csonkaréti Károly Meddig él egy nemzet? Ha a magyar szellemi élet törté­netét vizsgáljuk, akkor az utóbbi két évszázadban - amióta a modem nemzetté válás program és problé­ma lett - szinte bizonyos, hogy a legtöbbször éppen ezzel a kérdés­körrel foglalkoztak elődeink és kortársaink is. Mutatja ez a feladat „ideális” megoldásának folyama­tos akadályozottságát, követke­zésképp az eredmény tökéletlensé­gét is - az állandó nekirugaszkodá­sok és korrekciós kísérletek elle­nére. Ezek a kísérletek és viták szinte kezdetek óta egymással szemben álló táborokra osztották a magyarságot, s éppen a kudarcok és a félsikerek magyarázzák a megosztottság állandósulását, amely így önmagában is kudarc­képző elemmé válik. Mindegyik tábor mindig is jobban akarta, vél­te tudni, hogy mi is a nemzeti, s ezzel szemben mi a nemzetietlen. A 2000 szeptemberi számában most egy olyan eszmefuttatást ol­vashatunk Komoróczy Géza tollá­ból, amely bizonyára vitát fog ka­varni. Meddig él egy nemzet ?, teszi fel a kérdést a jeles ókorkutató, s tovább értelmez az alcím: Nemzeti identitásvitáinkhoz: egy másként gondolkodó nézetei az ókori Kelet­ről. A nézetek természetesen nem csupán az ókori Keletre vontkoz- nak, hanem - már szándékuk sze­rint is - általános történetfilozófiai igényűek, s egy majd háromezer éves babilóniai szövegemlékből kiindulva rólunk és hozzánk is szólnak. Alaptétele vitathatatlan: egy etnikum vagy nemzet identitá­sa történeti kategória, azaz válto­zik, x egyetlen nemzet sem örök­kévaló. Ebből az következik számára, hogy a nyelvi nemzet történeti esetíegesség, a politikai közösség pedig közös feladat, együttműkö­dés a problémamegoldásban. Az emberi kultúra története folyama­tos homogenizálódást és divergá- lódást mutat: „az egyöntetű embe­riség közös vonása, hogy csoport­jai mindig különböznek egymás­tól”. A vitát e gazdagon kifejtett nézettel feltehetően az fogja ki­élezni, hogy mást mutathat a törté­nelmi folyamatok látószöge, ha több évezredes folyamatot fog át, mintha „csupán” évszázadokat. Aztán elgondolkoztató az is, hogy vajon egyféle jellegű volt-e maga az ókori fejlődés ebből a szem­pontból? Vagy Európa kialakulá­sának tanulságai vajon változatla­nul érvényesíthetőek-e az utóbbi évszázadokra is? S talán az sem szónoki kérdés, hogy mi a teendő akkor, ha a közösség éppen a nyelvnek és a hozzá kötődő kultú­rának az őrzését tekinti legfőbb közös feladatának? Minden kö­zösség mindenkoron „boldogulni, megmaradni” akart, s ennek több­nyire a nemzeti, a nyelvi önazo­nosság is feltétele általában. Vasv Géza Fafaragók ajándéka Rákócziújfalunak Kétszáz éve született a legnagyobb magyar s r Egy lap a naplóból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom