Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-17 / 217. szám
1991. SZEPTEMBER 17. Megyei körkép 3 Tiszafüred városközpontjában, a polgármesteri hivatal szomszédságában felújítják az ÁFÉSZ-irodaházat. Kárpótlási helyzetkép OrszágosaírT^TefKis/üllek uz - első összesítések a kárrendezési “hi vataTok^ef^önégy' freténekfor— galmáról. Ezekből az adatokból— kitűnik, hogy a vártnál keveseb- heh - mindössze 11 és fél ezren - nyújtották be eddig kárigényléseiket. Sokan viszont még csak most tájékozódnak. Szűkebb pátriánkban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében is ez a helyzet, hisz az eltelt egy hónapban mindössze hétszázan érdeklődtek, s közülük 543-an adták be szabályosan kitöltött adatlapjaikat. Jóval nagyobb lenne ez a szám, ám - mínt megtudtuk - sokan még ma is ■ tanácstalanok, ha kárpótlási ügyeik intézéséhez vagy a kérdőívek kitöltéséhez fognak. Éppen ezért a napokban ismét fölkerestük dr. Gerendásiné dr. Horváth Gabriellát, a megyei kárrendezési hivatal vezetőjét, s egyebek közt megkérdeztük tőle, hogy most leginkább mire hívná föl az igénylők figyelmét?- Legelőször is talán arra - kezdte -, hogy a jogosultak közül mindenkinek meg kell vásárolnia a postán a kárpótlási egység- csomagot, mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy például a képeslapon bejelentett igényeket nem tudjuk elfogadni. Nem véletlenül említem éppen ezt, mert még a napokban is kaptunk ilyen képeslapokat. S ami még nagyon fontos: ha valakinek több helyrajzi szám alatti ingatlanát államosították, akkor például a föld vagy a ház esetén annyi F, illetve H jelű lapot kell kitöltenie, ahány hely- rajzi számon szerepelt az adott ingatlan.- Ha a leszármazottak többen ,mxtuik,aJikor is meg kell venni mindegyikőjüknek a-megfelelő __adatlapot? ~~ - azokat az eredeti dokumentumokat - fékét nem a másolatokat -, amelyek valójában á tüiájxteffijegoLbizonyítják, csakegyikőjüknekkell becsatok... ni, a többiek viszont jelezzék, hogy milyen ragszámú boríték- ban találhatók a szóban forgó iratok.- Mi van olyankor, ha utólag még kiderül, hogy például újabb helyrajzi számokon is szerepel földjük az igénylőknek?- Akkor sem kell pánikba esni, mert menet közben is be lehet küldeni az igénylést. Ilyenkor viszont már csak a megfelelő betétlapot - például föld esetén az Fjelűt - kell kitölteni és eljuttatni hozzánk. De ne felejtsék el ráírni a lapra az eredetileg benyújtott boríték ragszámát.-------m»”öják_még ma is, h ogy a földhivatalok, a téeszek - egyike, másjka nem hajlandó -me^admMMUönbözőliiaáJfMö^ helyrajzi számait.- Erről mi is hallottunk. Megnyugtatásul elmondanám, hogy kiment a körlevél minden földhivatalhoz és téeszhez, amiben fölhívtuk a figyelmüket,Jiogy _az_ adatok kiadása kötelező. Egyébként a 104/1991. (VIII. 03.) sz. kormányrendelet is ezt ítja elő. Ahány helyrajzi szám, annyi adatlap- A kárpótlás kapcsán kevés szó esik azokról az emberekről, akiket korábban meghurcoltak, internáltak vagy kitelepítettek. Nekik is a megyei kárrendezési hivatalokban intézik az ügyeiket?- Nem. Ilyen esetekben az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal az illetékes.- A korábbi kisajátítási ügyek is önökhöz tartoznak?- Nem, mert korábban ilyen jogcímen vették el vagy államosították ingatlanaikat - nos, őket az.akkori forgalmi értéknek megfelelően már egyszer kártalanították. Mi csak azokkal az esetekkel foglalkozunk, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélküEvették el az emberek ingatlanait.- Annak idején például a téeszek megváltási árat fizettek a tulajdonosoknak (^közösbe került földjeik után. Akik így jártak,- rrcosi mit csináljanak?- Az akkonomi volt kárpótlás, s így a hasonló cipőben . járók r.ytrgodtan benyújthatják kárigényeiket hozzánk.- Azok, akik jelenleg is téesz- tagok. és a nevükön van továbbra is afökfssak éppen a közös használja - ugyancsak ide. forduljanak?- Nem feltétlenül szükséges, mert a termelőszövetkezettel is rendezhetik dolgaikat, s ők aztán úgy egyezkednek, ahogy akarnak.- Eddig főként a földingatlanokról beszéltünk. Mi van olyankor, ha valakinek a házát és a hozzá tartozó udvarát, kertjét vettékel?- Belterületi ingatlanok esetén számon van, akkor az épület ^tápterülete után kérhc.tó a kár- -pöllás-------———-— ___ D e előfordulhat olyan eset is, hogv aJiáz és a kéri más-más helyrajzi szám alatt szerepel. S ha az a kert építési teleknek is megfelel, akkor mindkettő - vagyis a fiaz és a telek négyzet- métere - után jár a kárpótlás.- Bonyolítsuk egy kicsit a dolgot: mi van akkor, ha. mondjuk vállalkozó volt az illető, s a háza mellett a telkén például még egy malom is állt?- Nos, ilyen esetben lehetőség van a mérlegelésre. Magyarán az igénylő eldöntheti, hogy az alkalmazottainak száma vagy a ház és a malom alapterülete után kéfi-e a kárpótlást.- Vegyünk egy újabb példát. Ha valakinek volt egy tanyája, de azt időközben lebontották, most mi a teendője?- Természetesen benyújthatja kárigényét, s ha igazolni tudja, hogy az épületek alapterülete mennyi volt, akkor az után jár neki a kárpótlás, ha viszont nem, akkor csak 100 négyzetméter után kap kártérítést.- Jóllehet, még korai a dologról beszélni, de mégis megkérdezem : ha majd a földek árverésére sor kerül, hol indulhatnak a jogosultak?- Háromféle megoldás is kínálkozik: vagy ott, ahol lakik az illető, vagy ahol téesztag, vagy pedig ott, ahol az igénylendő földje van. Ezek közül természetesen mindenki kiválaszthatja a számára legjobbnak tűnő, egyik lehetőséget.- Köszönjük a tájékoztatást! N. T. Je/jyzetíapo^ Gipszben Bármennyire rendes fickó legyen is a főnök, a beosztottja csak ideig-óráig tudja (őszintén?) sajnálni, amikor egy nap meglátja, hogy begipszelt lábbal tipeg be a munkahelyére. Biztos fáj szegénynek, bizonyára kényelmetlen, de végül is segít rajta, könnyelműen eltört csontdarabkáit illeszti majd helyre. Ez a látvány utáni első gondolat abban a bizonyos beosztottban (munkatársban?)... A második, hogy a sajnálatos esemény bizonyos - egyre nyilvánvalóbb - előnyöket hordoz a munka- közösség (így saját) számára is. Mindig pontosan lehet tudni, hol tartózkodik „a boss”. A folyosó betonján közeledő vagy távolodó kopogó kocogásból kivehető, mikor érkezik, mikor távozik - azaz, mikor kell az embernek a „munka lázától égnie”, mikor lazíthat, mely pillanatban kell abbahagynia a telefonos bájcsevegést, és mikor ugorhat át nyugodtan a sarki kocsmába, mert tiszta a terep. Nem tud benyitni az irodaajtón váratlanul, mert képtelen lábujjhegyen járni, minden második lépésének súlya van. Nem hallgathatja ki a hátam mögül a folyosói különmegbeszélést, mert lehetetlen hangtalanul megközelíteni a tett színhelyét. Szóval, észrevétlen mozgásában korlátozott, észrevétlen tekergésre képtelen, akár a legelészni kolomppal a nyakában kieresztett jószág. Harmadik nap kezd felderengeni a gipszbe me- revítettség talán legfontosabb hatása: a jellemátalakító ereje. Vagy legalábbis a munkahelyi hangulatot (légkört?) befolyásolni képes áldása. A lezser, sportos mozgás szinte ösztönöz az energikus fellépésre, megengedi, hogy lendületes, határozott (netán ideges) légy, a gipszes bicegés a ritmus fékezé- :nvs/eríl. n kényszerm o zdu 1 at okk a 1 összhangban lévő gondolatTmegfontoltságra - szóval, ^nemigen ugrálhatsz. Talán a mások szenvedéseivel ~ S7pl7lfe^rví-?»7Tl'iriri' ...............üti ja js o ondhanTgrp^T^rrrT'Jlu u I rrnn fuvrp Pétépgtpfe-nebb, hogy a főnök többet mosolyog (kínja ellenére?), máskor viharfelhőket kavaró problémákat intéz el az „annyi baj legyen” kézlegyintéssel, hisz amúgy is van nyűg elég, kinek a keresztje, kinek a gipsze ... Nem szeretnék kajánkodni, de a begipszeltség jótékony következményeinek számbavételekor elkerülhetetlenül ötlött fel: mi lenne, ha ezt az ősi gyógymódot nem csupán csontbántalmak kezelésére használnák? Igen tág, a társadalmi élet számos területén alkalmazható perspektívákat nyit (mi az, hogy nyit? tesz végtelenné) az a felismerés, hogy adott esetekben meg lehetne válogatni, kinek mijét (melyik testrészét) tehetnénk meghatározott időre gipszbe. A kezet, amely igaztalanul üt vagy lop; a nyakat, mely olyan fejet hord, amelyik csak a bólo- gatásra vagy a nem intésére képes; a hajlongásra kényszerített derekat vagy a tartásnélküliségre kárhoztatott gerincet; netán a fölöslegesen járó, semmitmondó szájat... Képzelgéseimben ott tartottam, hogy már a be- gipszelésre alkalmas testrészekként kategorizáltam embertársaimat, amikor megzavart egy hang, egy ismerős, komótos koppanássorozat. Hol vagyok? Mint az a bizonyos beosztott a munkahelyén, főnöke közeledtét jelezte a fülem a lakásomban. Néhány perces tanulmányozás, alapos megfigyelés után kétségtelen a tény: a fölöttem lakó szomszédnak begipszelték az egyik lábát... Mint mondjak néhány nap elteltével? Nem túl nagy boldogság számomra, hogy tudom, mikor van a konyhában, mikor esett le az ágyról a gipszes lába a szobában. Felmerül a kérdés: hol üljön többet az ember, a munkahelyén vagy otthon? Most szurkolhatok, melyiknek mikor veszik le a gipszét. Vagy hogy mikor kerül abba az én - ugyan melyik? - testrészem. Molnár H. Lajos Van közünk hozzájuk Menekültekkel táTalFoZMi ■Magyarországon?^; néhány esztendővel ezelőtt még sokak szemében teljességgel abszurdnak tűnt a kérdés. Ma viszont már ez a dermesztő valóság. Kezdődött ugye két- három évvel ezelőtt az erdélyi magyarokkal meg románokkal, s most itt vannak a horvátországiak. S bizony, ha erről a dologról esik szó, rögtön nehézzé válik a beszéd, s óvatossá az írás. Talán azért van ez így, mert az ember már előre néz, s arra gondol, ha visszatérnek hazájukba a most nálunk lévő menekültek, nehogy itt elejtett mondataiknak később majd otthon igyák meg a levét. Am azt viszont semmiképp sem szabad elhallgatnunk, hogy igenis kötelességünk emberséggel segíteni a hozzánk érkezőket. Annál is inkább, mert bizonyára egyikük sem jókedvéből hagyta el az otthonát, s alaposan átgondolták,"hogy mit tesznek, mielőtt még ingó és ingatlan vagyonaikat hátrahagyva, egyszál ruhában és egyetlen fillér nélkül átlépték a határt. Persze az is igaz, hogy - ma, amikor rendkívüli feszültségek vannak itthon is, és forr körülöttünk a világ - nem mindenki örül nekik. Ez derült ki egyébként azon a nemrégiben Tiszaörsön megtartott falugyűlésen is, ahol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviselői igyekeztek volna a falubeliek beleegyezését kérni ahhoz, hogy a községben horvátországi menekülteket helyezhessenek el. Az a néhány rosszalló megjegyzés, ami ott elhangzott, szerencsére nem talált visszhangra, mivel az emberek többsége apói beszélt, hogy segíteni kell a rászorultakon. Ám mégis továbbgondolásra érdemes a dolog, mert engem is meglepett, hogy ezeknek a szerencsétleneknek a helyzetét miként látják egyesek. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a szolidaritás, az együttérzés hiányzik belőlünk, amit, Hajói belegondolok, tán még meg is értek. Hisz ezek a dolgok csak közösségekben fejlődhetnek ki. Magyarán: akkor tudunk együtt érezni valakivel, ha van közünk hozzá. Tényleg, van közünk hozzájuk? Azt hiszem, igen. Mert akik nem örültek annak, hogy például Tiszaörsön menekülteket akarnak ideiglenesen elhelyezni, s lumpenekről, csavargókról, csövesek- "röTT alkohol isták ról me g munkakerülőkről beszéltek - bizonyára még sohasem Tatátkoztakjgazi menekültekkel. Én viszont már többször is. S miiKlTg'' láttam rajtuk, hogy milyen sokat jelentett nekik a segítség, mégha adni nem is mindannyian tudtunk, de vannak olyan helyzetek, amikor a biztató szó, az együttérzés sokszor többet ér mindenféle földi jónál. Ennek ellenére mégsem hagynak nyugodni azok az elmarasztaló vélemények, amelyeket az utóbbi időben a menekültek kapcsán többször is hallottam. Mert ugyan nem kenyerem az általánosítgatás, de mégis megkockáztatom, hogy ami jellemző az egyénre, az bizonyos fokig a nemzetre is érvényes, így aztán könnyen meglehet, hogy az a fajta kép, miszerint mi vendégszerető nép vagyunk, sajnos ma már kissé hamis. Pedig hajói belegondolunk, a befogadás erkölcsi kritériumának mindig is megfelelt ez az ország. Talán elég a második világháború lengyel menekültjeire vagy francia hadifoglyaira gondolnunk. Mégis úgy tűnik, hogy mostanában éppen a más országbeli honfitársainkat a legnehezebb befogadni: nehogy ez a tény felbátorítsa az üldözőket, s ezt a nemzetiségi kérdés lehetséges megoldásaként kezeljék. Előfordulhat persze, hogy ódzkodásainknak más okai is vannak. Mert mint ahogy nemrégiben egyik ismerősöm mondta, itt, ebben az országban élők többsége is menekül. Igen, menekül a legkülönfélébb kellemetlenségek elől, önmaga és lelkiismerete elől, a percemberek, a tegnap még eredményeiken trónoló és múltbeli sikereiket hangoztató mai reformerek, meg az elől, nehogy ki kelljen mondaniuk afehérről, hogy fehér, a feketéről, hogy fekete. Pedig előbb-utóbb szembe kell nézni önmagunkkal és a szigorú tényekkel, hozzátéve, hogy a menekültkérdés igazi megoldása is csak az lehet, hogy mindenki szülőföldjén élhesse le az életét. Még akkor is, ha az az ország, ahol világra szülték, nem éppen ötvözi mondjuk Tajvan, Dél-Korea, Svédország vagy éppen a pápai állam nagyszerűségét és gazdagságát magában. Nagy Tibor Fizioterápiás kezelés A világon szinte mindenütt eredményesen alkalmazzák a limphüdémás betegek újfajta fizioterápiás kezelését, amelyet dr. Déri György professzor dolgozott ki a németországi Bad Sakingen-i szanatóriumában. Hazánknak a módszert ingyen ajánlotta fel, ezzéf is segítye széles körű „„elterjesztését. A VfágyarXiyógv tornászok T ársasá- ga és a Magyar RákTága szervezésé- _ ben megkezdődött a főiskolát végzet^ gyógytornászok tanfolyami oktatása, valamin; az-Orvostovábbképző Egyetem Fi/ioterápiásTanszékén az új módszer elméleti és gyakoiTárr— „.képzése. ~~— M^JJmtóí lláinor Szabolcs