Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-16 / 216. szám
1991. SZEPTEMBER 16. Sportextra 13 Mértékkel az értékkel Még annak idején - szoktam hallani az Öregektől -, úgy a mi időnkben, magunk is foglalkoztunk azzal, vajon mit írnak a másnapi lapok a meccsünkről. Milyen osztályzatot érdemeltünk a tudósítótól, kiemelt-e a jók között vagy éppen szarvashibáinkat olvasta a fejünkre. Akinek nem volt önkritikája, Uz ilyenkor „ügyeletes vak’r titulussal illette a zsurnalisztát, ám be kell ismerni, sokkal több akadt azon esetekből, amikor több volt a hírnév mint az érdem. Gyorsan hozzá kell tennem, az efajta higgadtabb kalkulus, sokéves múltra visszatekintő elmélkedés eredménye. A tévedés jogát fenntartva úgy érzem, más mértékkel mértek a mi időnkben, mintha a verejtéknek nagyobb lett volna a becsülete, s a kevesebb fizetés is többet ért a vásárlóerő nélküli mainál. Folyamatosan figyelemmel kisérem az egyetemes és a magyar sportélet rangosabb eseményeit, és szomorúan tapasztalom, egy-két sportágat kivéve mekkora sebességgel távolodik tőlünk a világ élvonala. Egy dologban azonban nem hagyjuk magunkat lefőzni: a ködösítésben, magyarázkodásban. Abban akár világbajnokok is lehetnénk, különösebb erőfeszítés nélkül. Mert nem baj, ha kiesünk a labdarúgó EB selejtezőin, hiszen mi már a ’94-es VB-re készülünk, méghozzá a jó irányban megkezdett úton. Öttusázóinkat a nemzetközi maffia parancsolja le a dobogó legtetejéről, vízilabdázóink pedig képtelenek a sípmesterek kegyeibe férkőzni, és folytathatnám. Létezik jó néhány panel, amit szakavatatlan szakembereink mindig az aktualitásnak megfelelően húznak elő formatervezett adidas szabadidőruhájuk zippzá- ros zsebéből. Közülük a balszerencsét emlegetni ma nem szerencsés, idejét múlt. Sokkal hihetőbbnek tetszik a hátrányos anyagiak emlegetése, azzal meg lehet még hosszabbítani a szerződést. Ugyancsak divat az ellenfelet az egekig magasztalni, megúszva vele saját gyengeségeink feltárását, de ha nincs rá mód, akkor a legkézenfekvőbb a gálád bírók és versenybizottságok nyakába varrni a „zakókat”. Nincs bennünk annyi kurázsi, hogy kijelentsük: szegények vagyunk, nem tudtunk felkészülni, nem indulunk a soron következő világversenyen. Sajnos sokan még mindig azt hiszik, majd a versenyláz, a címeres mez, a győzni akarás , feldobja” sportolóinkat, és azzal kompenzálni bírják az ellenfél erejét, gyorsaságát, ügyességét. Lejárt lemez. Szerencsére vannak Széchy-tanítványaink és Polgár-lányaink is. Nekik nincs szükségük a légvárak védelmére, ők az igaziakat ostromolják rendre nagy sikereket aratva. Náluk nincs és nem is lehet baj az önbecsüléssel, hiszen értéküket saját eredményeik taksálják a lehető legmagasabbra. Amit rendkívüli szívóssággal értek el meglévő tehetségüket kihasználva, céljaikat nem a közvélemény manipulált rokon- szenvére építve akarják elérni, hanem a munkára alapozva. A jó példa épp oly ragadós mint a rossz. Csupán affinitás kérdése minden további. ni V ____________________________________J S zabadúszók a medencében Vége a telefonrendelésnek A jó öreg Damjanich uszoda sok mindent átélt már az elmúlt évtizedekben, medencéiben későbbi olimpiai és világbajnokok sajátították el az úszás tudományát. Volt olyan időszak is, amikor státuszszimbólumként az eminens megyei vezetők és kíséretük „bérelte” ki a hajnalok friss vizét. A Vízügy SE, mint legfőbb „fogyasztó”, napjainkban a vészgazdálkodás stádiumában próbál megmaradni a vízszint felett, s hogy négy szakosztályát megtarthassa, önállósodást hirdetett számukra. Elsőként az úszók éltek a kényszer szülte, mégis észszerű lehetőséggel, ők azonban távolról sem bánják, hogy így alakult. Látogatásunkkor kiderült: tiszta vizet öntenek a pohárba. Az újjászerveződött szakosztály igazgatója, dr. Lengyel Györgyi, önálló menedzsere, Ignácz György, vezető edzője, Takács Zoltán, aki láthatóan örömmel vette a szabadságot, és nagy vehemenciával magyarázta, mennyiben más az élet most, mint korábban. A működési feltételek számláját továbbra is az egyesület állja, ám minden más kiadás a szakosztály zsebére megy, a rávalót saját magúknak kell előteremteni potenciális szponzorok bevonásával. A szakmai munkában is alapvető változások álltak be. Megszűnt a „Pistike úszó, mert uszodába jár” - felfogás. Két, egymástól jól elkülönített csoportra osztották a szakosztály tagjait, amelynek bárki tagja lehet a jövőben, és szolgáltatásként (!) kívánja ellátni feladatát. A mintegy háromszáz fős csapatból tizenegy (8-11 éves) gyereket emeltek ki, akiket kifejezetten a sportág versenyszerű űzésére tartanak alkalmasnak. Felkészítésük annak megfelelően történik, míg a többieknél az egészséges életmódra való nevelést próbálják elfogadtatni, szintén szakképzett edzők segítségével. Külön foglalkoznak azokkal - Szvetlána Podoroga gyógytestne- velő -, akik valamilyen sérülés vagy betegség után mint terápiát kívánják igénybe venni az úszást. És mindezt havi 150 forintos tagsági díjért. Ha azt vesszük, hogy ezért az összegért bárki (!) kaphat szakembert, húsz órán át vízfelületet, kellemes programot, nem lehet ok panaszra. Csak hát az uszodai belépő még ezután jön. Gyerekeknek 2500 forint évente. Az ötesztendős nebuló napi belépője 50 forint egy 50 perces oktatásra. Ugyanannyi, mint aki egész napon át strandol a Daniiban. így már nem is olyan csábító a mindenképpen rokonszenves kezdeményezés. Magyarul: az egészséges életmódot választani szándékozók hátrányba kerülnek, ami mélyen ellentmond a társadalmi törekvéseknek. Hogy mekkora lesz a társadalmi igény ezek után az úszásra mint egészségmegőrző programra? - egyelőre megválszolhatalan. Ellenben a versenyúszók az idén megdöntötték kilenc megyei csúcsot, melyek közül nem egy már több mint tíz esztendeje fennált. Még látványosabb előrelépésre 2-3 év múltával lehet számolni, mert tehetségben nincs hiány. Megszűnt a tehetségtelen, de protekciós gyerekek telefonon történő, „megrendelésszerű” beiskolázása, a természetes szelekció fogja eldönteni a jövőben, hogy kik lehetnek Dar- nyiék és Egerszegiék utódai. N. L Kisújszállás első Európa-bajnoka A 20 kg-t feje fölött tartó vézna kisgyerek, s a 135 kg-t teljesítő fiatalember egy és ugyanaz: Tyukodi András Fotó: MJ. Nem várt, csodálatos magyar sikert hozott az első ízben megrendezett serdülő súlyemelő Európa-bajnok- ság. Fiataljaink nem kevesebb, mint huszonöt érmet szereztek Kassán, s ehhez egy arany, és két bronzérmével a Kisújszállási MÁV Egyetértés sportolója, Tyukodi András is hozzájárult. Hazatérte után a szakosztály súlyemelő termében, edzője, Szabolcsi Károly jelenlétében -beszélgettünk. András, te vagy a város első Európa-bajnoka, jelent ez valamit számodra?- Azt hiszem, ma még nem igazán tudom felfogni, mit értem el, időbe telik, míg megemésztem a történteket. Az azért jólesett, hogy a városban figyelemmel követték az eseményeket. Mikor megjöttem az Eb-iől, fogadott a polgármester úr, én végeztem el a kezdőrúgást a labdarúgó mérkőzésen, egyszóval sokan gratuláltak. Mióta „kínzód” magad ebben az ideálisnak cseppet sem nevezhető pincében?- Hetedik éve járok már edzésre Szabolcsi Károlyhoz. O csalt le még 1984-ben, mikor toborzót tartott az alsós gyerekek között Vézna, gyengécske legény voltam, s megtetszett a jókiállású férfi izmos kaija. Elhatároztam, én is olyan erős leszek. Kezdetben szüleim tudta nélkül jártam le a foglalkozásokra. Igaz, ezek egy éven keresztül csak játékos ügyesség-, és gyorsaságfejlesztő gyakorlatokból álltak, de közben olyan kapcsolat alalult ki Karcsi bácsi és köztem, hogy azután elzavarni sem lehetett volna mellőle. Vakon bízom tanácsaiban, s mint a példa mutatja, nem hiába. Óriási érdemei vannak sikeremben. Hogy készültél a kontinens- viadalra?- Mivel a súlyemelőknél nem különböztetünk meg külön verseny és felkészülési időszakot, minden nap tréningezek, s ez nem volt másképp az Európa-bajnokság előtt. Nyertem diákolimpiát, kétszer voltam második az ob-n, tehát eddig bejött ez a módszer, így badarság lett volna változtatni rajta. Dobogó közelébe vártam magam Kassán, s ezt ugyan el is értem, mégsem vagyok maradéktalanul elégedett, hiszen lökésben „bennem maradt” pár kiló. Lesz erőd végigmenni a megkezdett úton, nem csábítanak a különféle szórakozási lehetőségek?- Másodikos szakközépiskolás vagyok, s szeretném eredményesen befejezni tanulmányaimat. Az iskola és az edzés mellett nincs időm a lazításra. Nekem a súlyemelés nem csak sportot, hanem ki- kapcsolódást, szórakozást, sikerélményt jelent. Tudom, ahhoz, hogy pályafutásom töretlenül íveljen felfelé, előbb utóbb el kell mennem Kisújról, de ez egyelőre még odébb van. Valami megváltozott az utóbbi időben Kisújszálláson. A kilenc évvel ezelőtt elkezdett tervszerű nevelőmunka úgy látszik meghozza gyümölcsét, sajátnevelésü fiataljaik sorra érik el a kimagasló eredményeket Tyukodi András után már a következő generáció egyik tagja, a kölyökkorú Antal Ferenc is meghívást kapott a korosztályos nemzeti válogatottba, mely a Duna Kupa nemzetközi viadal előtt lép a dobogóra. Géléi József A tanulóifjúság testi neveléséért _______________ A mozgás: egy falat kenyér Tizenkét .éve él Szolnokon Ali Csabáné. Egerből - ahol a tanárképző főiskolán végzett - költözött Szolnokra. Tanári munkássága elismeréseként a közelmúltban kapta meg a „Tanulóifjúság testi neveléséért” plakettet és oklevelet. Nem csoda, ha egy-egy testnevelőről kiderül, maga is aktívan sportolt valamikor. így van ezzel a tanárnő is, aki a főiskolai kosárlabdacsapatban játszott. Mikor Szolnokra került, a Kohói iskolában kezdte működését, majd az úszással került közelebbi kapcsolatba: több ezer aprócska másodikos sajátította el védőszárnyai alatt a vízen maradás, haladás fortélyait. Szerette munkáját, de hát a tornaterem „szaga’ ’ csak hiányzott. Négy évvel ezelőtt a Varga Katalin Gimnáziumban vállalt testnevelői állást. Ahogy fogalmazott, több legyet ütött így egy csapásra. Az uszoda közelében maradt, de visszatért a testnevelési órák oly áhított légkörébe. Olyan kollektívába csöppent, amely alkalmas arra, hogy céljait megvalósíthassa. Ezek között az első helyen az szerepel, hogy a gyerekeket a négy év alatt minél szélesebb körű mozgásanyaggal ismertesse meg. Ezzel látja biztosítottnak azt, hogy a fiatalok képességeiknek megfelelő formában folytathassák később a sportot, akár az élvonalban, akár „csak” a mindennapos testedzésben, amely „úgy kell a szervezet számára, mint egy falat kenyér ”. „Mindenki megtalálhatja a megfelelő mozgás- anyagot” A szerény, de határozott hölgy némi meghatottsággal gondolt vissza a kitüntetés körülményeire. Meglepetésként érte a hír, hogy meghívták a testnevelők országos konferenciájára, a plakett átadására. A teremben pedig éppen főiskolai testnevelője mellé került, aki hatvan évesen szintén az említett oklevelet vehette át. így van ez! Úgy kezdődik a dolog, hogy a testnevelőnek a testnevelője a példaképe .. bcs A Szolnoki MÁV Lövész Klub, Damjanich Kupa elnevezéssel íövészversény- sorozatot indít általános iskolások részére. Hat-hat fős csapatok (3 fiú - 3 lány) nevezhetnek. A selejtezők szeptember 26-tól folyamatosan zajlanak, november 30-án pedig a szolnoki városi lőtéren a hat legjobb együttes méri össze tudását. Az első, egy évre elnyeri a Damjanich Kupa vándörserleget. A lövész klub versenyzői egyébként a közelmúltban szép eredményeket értek el Salgótarjánban és Nyíregyházán. Legközelebb az országos bajnokságon állnak lőállásba a legjobb szolnokiak, ahová név szerinti meghívót kapott Soltész Piroska, Kovács Róbert, Keskeny József, Munkácsi Attila és Fazekas Attila. A MÁV MTE NB U-es női tekézői is megkezdték a bajnokságot. MÁV MTE-ÁÉV 6-2 (2224-2136). A MÁV MTE: Sziget iné 390, Szabó 388, Hegedűs 359, Slédemé 356. Szakmáryné 351. Nagy várakozás előzte meg az első összecsapást, s bár néhány játékos eredménye elmaradt a várakozástól, sikerült elérni a négy egyéni pontot és a csapatgyőzelmet. Az ellenfélből Huszár 386 és Nagyné Zombori T. 370 gurított a legjobban. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a vasutasok női szakosztálya toborzót hirdet 14 éves kortól. Érdeklődni lehet szerdán és pénteken a Körösi úti tekecsamokban. Az NB II. Keleti csoportjában a Mezőtúri AFC férfiegyüttese 6-2-re (2453-2426) legyőzte a Hódgépet. Mezőtúr: Szöllősi 413, Rácz 389, Egei 420, Hegyi 408, Bordács 403, Polgár 420. Végi izgalmas mérkőzésen nyertek a hazaiak, ami remélhetően erőt ad a játékosoknak a további jó folytatáshoz. Karcagi siker született Békésen, a kosárlabdázók előkészületi tornáján. A kunságiak nem a legjobb előjelekkel utaztak, Földvári, Tóth és Örlős sérülés miatt hiányzott. Meglepően jól helyettesítették őket a fiatalok, mint például Bajári Zsolt, aki a döntőn kiemelkedően játszott és 69 ponntjával elnyerte a torna legeredményesebb játékosának járó kü- löndíjat. Eredmények: Karcag-Békés 82- 69 (41-39), Karcag-Olajbányász H 55- 48 (28-20), Karcag-Békéscsaba 55-53 (19-26). NB ll-es férfi kézilabda-mérkőzésen: Mezőberény-Tiszaföldvár 24-26 (12-11). Tiszaföldvár: Majer-Stiegler, Szőke 2, Vincze 1, Tóth 12, Balones- cu 1, Lipka 3. Csere: Szekeres 1, Melis, Fehér 4, Csorba 2, Farkas (kapus). A földváriak a hajrában tudtak fordítani, a győzelem értékét növeli, hogy egy jó képeségű csapat otthonában sikerült a bravúr, amelyhez a kiemelkedően játszó Tóth járult hozzá a legtöbbel. Szabadkai vendégei voltak a Vízügy SE serdülő vízilabdázóinak, az összecsapás 19-12 (4-3, 4-3, 4-2, 7-4) szabadkai győzelemmel zárult. A találkozó érdekessége volt, hogy a gyermekek a felnőtteknek előírt időket játszották negyedenként. Az első kettőben még kiegyenlített játék folyt a medencében, később azonban a technikásabb, gólratörőbb és főként idősebb játékosokat felvonultató vajdaságiak szemre is tetszetősen kombinálva nyertek, ráadásul szurkolótáboruk is nagyobb volt, mint a hazaiaké. Viktor Zsarkov, a Szolnoki Olajbányász bajnok kosárlabda csapatának frissen igazolt szovjet bedobója súlyosnak látszó bokasérülést szenvedett a kaposvári Füszért Kupát megelőző utolsó edzésen. Azóta kiderült, szerencsére kisebb a baj, mint kezdetben tűnt. A szentpétervári fiú rövid kényszerpihenőjét kihasználva hazautazott családjáért, s 19-én, csütörtökön már vissza is tér a Tisza-partjára, hogy bekapcsolódjon a munkába „Te vagy a legény Tyukodi pajtás...”