Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-16 / 216. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. SZEPTEMBER 16. Levél a polgármesterhez és a városi rendőrkapitányhoz Tisztelt König László Úr és Vörös Miklós Úr! Mi, a szolnoki Kun Béla körút 3. számú ház lakói a legmélységesebb tiltakozásunkat fejezzük ki az alábbiak miatt: 1. Lakóépületünkkel egyide- * jűleg, 1973-ban mosókonyhát, ruhaszárítót és babakocsitárolót is átadtak a lakók számára, de ezeket a helyiségeket mintegy 18 éve - az IKV intézkedésével - nem mi használjuk. Kérjük, szíveskedjenek felülvizsgálni az említett bérleményekből befolyt összeg felhasználását. (SZÓVTAXI, Zenész Szakszervezet, Ebfelügyelet, valamint egy helyiség lakássá alakításának, bérleményének díját.) 2. Az épület átadása óta a lakásbérlőknek semmiféle felújítási munkát nem végeztetett az IKV. 3. Embertelennek tartjuk a víz- és csatomadíjátalány megállapítását, tiltakozunk ellene, mert részünkről ennyi víz fel- használása lehetetlen. Követeljük, hogy az elvett helyiségekből befolyt összeget az IKV fordítsa a hideg-meleg víz lakásonkénti fogyasztásmérés kialakítására, a két felvonó cseréjére - esetleg a parabolaantenna felszerelésére. 4. Mindkét szervet kérjük, szíveskedjenek felmérni annak lehetőségét, hogy az elvett helyiségek valamelyikében létre hozható-e egy körzeti megbízott iroda, mivel a környék közbiztonsága igen rossz. Tisztelettel kérjük Önöket, vegyék figyelembe a házban lakó kisnyugdíjasok, többgyermekesek és rokkantnyugdíjasok siralmasan nehéz helyzetét, hogy most már a betevő falatra valót is alig tudjuk előteremteni. Lakótársaim nevében: Bánvölgyi Tibor rokkantnyugdíjas (A vele egyetértők: 71 aláírással) Az eredeti tulajdonosok érdekében Két évvel ezelőtt kezdődött és ’90 tavaszán nagy port vert fel a szolnok-tenyőszigeti szántóföldeladással kapcsolatos ügy. A több mint egy évig tartó - a közvélemény által nem tudott - későbbi esetek után úgy látszik, újjáéledő viták pergőtüzében folyik tovább az „esemény”. (Pl. az Új Néplap VII. 24, 25, Vffl. 7.) Csakhogy! E téma nagyon is emlékezteti az olvasók széles körét az emberi gondolatokból soha ki nem kerülhető közelmúlt könyörtelen valósága: ... A diktatúra legfondorlatosabb eszközeivel fosztani meg vagyonuktól az emberek millióit, hogy aztán kiszolgáltatottként tengődjenek a szorítás alatt. Hasonló játszódott le a kb. hetven tenyőszigeti gazdánál is, akik aztán szétszóródtak a szélrózsa minden irányában. És itt az évtizedek múltán történt eset sem egyedi, hisz kis hazánkban gomba mód szaporodtak el a divattá vált fogások a mezőgazda- sági nagyüzemekben: Nincs pénz? - Hát adjunk el földet. És lám, az ingyen szerzett földből pénz lesz. Nem is akármennyi. (Lebonyolítása pedig teljesen „törvényszerű”, a közgyűlési határozattal.) Aki pedig megveszi, szintén milliókat remél belőle. Ugyanúgy, mint a vevő által megbízott kft. (Ez ügyben talán már kettő is működik.) Az esettel kapcsolatos részletekről az Új Néplap fent említett időszakában széles körű tájékoztatást kapfak az olvasók, ezt megelőzően már jóval előbb is. Ha a volt tanácsi, jelenlegi önkormányzati határozatokat - a vevő víz- és csatornamű vállalat akaratát, a megbízott kft.-k munkálkodását, az ezekkel kapcsolatos vitákat, különböző állásfoglalásokat - akár a kívülálló egyszerű emberek, akár a jogi ügyek labirintusaiban otthon lévők vagy megütközéssel, vagy különféle vegyes érzelmekkel szemlélik, akkor mit szóljanak a legérintettebbek, akikről mind ez ideig egy szó sem esett? Akik összeszorult szívvel, tehetetlenül és bénán szemlélik, hogy tulajdonukon mások veszekednek, osztozkodnak? Vagy pedig - amiért mások súlyos milliókat tesznek el, ők elégedjenek meg a kárpótlási törvény rájuk vonatkozó határozatával, amivel soha nem tudnak egyetérteni? Vagy talán a felsőbb fórumoknál kopogtassanak, ahol annak ellenére, hogy ők a tulajdonukhoz ragaszkodnak, orruk alá dugnák a jól ismert törvényhatározatokat? Sajnos hasonló esetek tömkelegének megtörténte mutatja szemléltetően a szomorú tényt: a pénz, az üzlet, a nyereség mellett figyelmen kívül maradtak a kifosztottak. Több „volt” tulajdonos megbízásából: Guth Sándor A város büszkesége a lovarda Azok is jóleső büszkeséggel beszélnek róla, akik csak annyit tudnak a jászberényi Zagyvamenti Tsz vállalkozásáról, hogy az „összehozott” egy lovasiskolát. Egy olyan társulást, ahol a lovassport kedvelői heti két alkalommal térítésmentesen lovagolhatnak. A kíváncsiskodók azután megtudhatják azt is, hogy az iskola állandó és alkalmi tagjai - orvosok, jogászok, mérnökök vagy szakmunkások - a lovaglás mellett megtanulják a lóápolással kapcsolatos tennivalókat. Szükségük is van rá, hiszen lovaglás után csak gondosan leápolt hátast vihetnek be az istállóba. Büszkén vallja továbbá jászsági „illetőségét” az, aki a lovasiskola történetének létrejöttét ismeri, merthogy azt egyben történelemnek is lehet nevezni. A Zagyvamenti Tsz ugyanis a történelmi lovashagyományok átmentésére és megőrzésére vállalkozott. A régi méntelep utódaként létrehozta a ménösszpontosító állomást, majd megalakította az azóta Jászberény büszkeségének számító lovasiskolát. A lovas nemzet névhez, de Jászberényhez is kötődő történelem messzire, a magyar szabadságharcot megelőző időkre nyúlik vissza. Emlékeztet, hogy a császári-királyi hadsereg 32 lovasezredéből 12 huszárezred volt. Legénysége: magyarok, és hogy 1848 tavaszán csak 4 ezered tartózkodott magyar területen, pedig akkor már létkérdéssé vált az idegen földön lévő magyar huszárok hazahozatala. Történelem tehát a szabadságharcban a magyar huszárok hősies küzdelme: a jászberényi, a tá- pióbicskei, az isaszegi, a gödöllői vagy a váci csata. Ezeknek állítanak emléket az országszerte alakult és alakuló lovasegyesületek. Egyike a jászberényi lovas- szakosztály, amelynek lovasai is részt vettek és vesznek a dicsőséges hadjárat emlékére szervezett lovastúrákon és más történelmi rendezvényeken. A lovasiskola állandó tagjai, valamint a lovas sportban legjárato- sabbak alkotják a bandériumot, és a különböző rendezvények mellett részt vesznek a helyi, a területi versenyeken is. A bandérium fenntartása költséges, ezért a tsz egy alapítvány létrehozását tervezi - a jászsági önkormányzatok, a gazdaságok, a lovassportot kedvelő magánszemélyek segítségét remélve. Támogatásukkal lehetővé válna, hogy a banktérium az egész Jászságban színessé tegye az értékes történelmi hagyományokat ápoló rendezvényeket.- illés Felejthetetlen találkozás Cserkeszükül Hosszú évek után ismét összevont nyugdíjas-találkozót szervezett Cserkeszőlőn az önkormányzat és a Magyar-Román Barátság Termelőszövetkezet. Az augusztus 24-i rendezvényen több mint négyszázan vettek részt. Kellemes zeneszóval és finom ebéddel vártak bennünket a csaknem ötszáz személyt befogadó, szépen feldíszített sátorba, s a köszöntő szavak után mindenki virágot kapott. Az eseményen fellépett a helyi Pántlika együttes, valamint az általános iskolások - Fekete Istvánné tanárnő vezetésével - adtak csodálatos műsort. A résztvevők nevében ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik a színVonálas, felejthetetlen nyugdíjas-találkozó megrendezésében közreműködtek. Házi András tsz-nyugdíjas vezetőségi tag Hagyományőrzők A Törökszentmiklósi Művelődési Központban szeptember 7-én zárta be kapuit az országos kalászfonó pályázatra érkezett alkotások kiállítása. A hagyományteremtő szándékkal hirdetett pályázat célja az volt, hogy felkutassa azokat az embereket, akik még ismerik a gabonából készült fonatokat, kötéseket, kalászból és szalmából különböző dísztárgyakat tudnak készíteni. A felhívásra harmincketten küldték el alkotásaikat, s közülük huszonötén a megnyitón is részt vettek. A hirdető szervek és az utánuk bekapcsolódók bőkezűen jutalmaztak: 5 fődíjat, 5 nívódíjat és 21 különdíjat osztottak ki. (Az alkotásokat egy évig vándorkiállításon mutatják be, majd 1992. augusztus 20-án átadják a Mezőgazdasági Múzeumnak.) A kiállítás ráébresztette a látogatót, hogy az elvetett magból milyen sokféle élet bújhat ki, hogy az emberi kéz maradandóvá teheti a kalászt. És itt ilyen emberi kezekkel találkozhattunk. Hagyományőrzőkkel, akik a természet apró csodáiból újabb kis csodákat képesek teremteni. Munkáikban benne van a természet összhangja, harmóniája: arányosság, törékenység, tisztaság, természetes szépség sugárzik belőlük. (Kalászcsigákkal, harangokkal, koszorúkkal, különböző kalászfonatokból készült dísztárgyakkal, sőt használati tárgyakkal is találkozhattunk.) Megérezhettünk valamit abból a régi mondásból is, amely így szól: A búza a kenyér, és a kenyér az élet... A már-már elfeledett hagyományok szerint a búza a tisztaság, a termékenység, a jólét jelképe. Hiedelmek, legendák fűződtek hozzá. Az egyik legenda szerint minden búzaszem behorpadt végébe Isten képe van belevésve. Azé az Istené, aki jó termést, kenyeret ad a népnek. A vendégkönyvbe ezt írta valaki: „Isten tartsa meg a kezeket, akik ilyen szép dolgokat készítettek.” (Beküldött kép.) Busái Barbara Törökszentmiklós Szeretek utazni, világot látni, de... Szívesen látogatom újból azokat a szép vidékeket, városokat, ahol már jártam, ezért is örültem egy olaszországi útnak, melyet a szolnoki Déryné nőklub szervezett a MISSIO TOURS Utazási Iroda közreműködésével. Ragyogó program kínálkozott: Rimini, 3 éjszaka San Marínéban, Firenze, Velence és még Klagenfurt vagy Graz városnéző, autóbuszos körsétája is csábított. Sajnos sorban értek a csalódások. A három San Marinó-i éjszakából kettő lett, nem gyönyörködhettünk Velencében, a Canal Grande csodálatos épületeiben. Csak kívülről láthattuk a Doge-palotát és a Szent Márk- templomot, mert az idegenvezetőnk rossz szervezése miatt csak este 10 óra után jutottunk a gyönyörű városba. Elmaradt a grazi városnézés, és reklamációnkra az volt a válasz, hogy nem szerepelt a programban. Útközben például semmi tájékoztatást nem kaptunk - mondván, hogy harmincnyolc embert nem bír „túlkiabálni”. A kiabálás nem hiányzott, de néhány mondatos ismertető szükséges lett volna ahhoz, hogy az utasokban szép emlékek maradjanak az útról, hiszen sokan először látták a csodálatos tájakat, városokat. Az idegenvezető (Szilvia) mintát adott abból, hogyan nem szabad egy csoportot vezetni, mely az utazási iroda jó hírnevét sem öregbíti. A nőklub vezetőjének ezúton is köszönetemet fejezem ki, de az a véleményem, hogy a lelkes szervezés ellenére is bosszantó emlék marad az utasokban, akik nagy része nyugdíjas volt F. T.-né Szolnok A tárgyalóteremből Zárás után Emlékezhetünk rá, múlt év ősszel milyen nagy vihart kavart az az intézkedés, hogy a MAV- és a buszpályaudvarokat éjszakára bezárták, hiszen igen sok hajléktalan húzta meg magát ott éjjelente. A szolnoki buszpályaudvar is kedvelt éjszakai tartózkodási hely volt egész addig, amíg a Volán úgy nem döntött, hogy este 23 órakor - takarítás miatt - lezárják a várótermet. Ez év április tizedikén is így történt, s az akkor még igencsak hűvös időben többen kinn rekedtek - az áprilisi szeszélyes időjárás kényének-kedvének kitéve. Többek között egy idősebb hajléktalan ember is, aki sanyarú sorsán elkeseredve, egy utcai pádon üldögélve, sírva fakadt. Hamarosan védelmezőként szegődött mellé M.A. szolnoki lakos, aki igen jól megtermett fiatalember, azonban épp kissé túl volt töltve alkohollal. Ezért miután meghallgatta a pádon síró öreg szomorú történetét, azonnal reklamálni kívánt a szívtelen eljárás miatt. Berohant a pályaudvar forgalmi irodájába, és az ügyeletes szolgálattevőt vonta felelősségre. Mivel .M.A.-t felszólították az iroda elhagyására, úgy felháborodott, hogy ököllel arcul ütötte a sértettet, aki könnyebb sérülést szenvedett. Az ütés után M.A. el akart menekülni, ám ekkor már a sértett igyekezett feltartóztatni támadóját, aki nem hagyta magát, s az afférnak birkózás lett a vége. Ám ez se múlt el nyomtalanul, mert a sértett bal kezén zúzódásos sérüléseket szenvedett. Mivel - többek között - a közforgalmi személyszállítási vállalatok szolgálatban lévő, intézkedésre jogosult dolgozóit különleges büntetőjogi védelem illeti meg, így M.Ä. közfeladatot ellátó személy elleni erőszak büntette miatt felelt a Szolnoki Városi Bíróság dr.Gombos László bíró által vezetett büntetőtanácsa előtt. A városi bíróság M.A.-t 9 hónap börtönre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette, valamint 3000 Ft mellékbüntetést is kiszabott vele szemben. Az ítélet jogerős.- Bence Hozzászólás cikkeinkhez Példát mutattak a véradók A Szenzációs műtét a Heté- nyiben - „Hozzátok a kezemet” című, szeptember 7-i riporthoz szeretnék néhány gondolatot, kiegészítést fűzni, mely hozzátartozik a sérült kezének gyógyulásához. Gergely Mihály a kórházi kezelése alatt 25 egység vért és vér- készítményt kapott - 6450 ml mennyiségben, mely megoszlott a műtét idejére és az azt követó napok időtartamára. Megjegyzem, hogy a 25 vérkészítmény előállításához harmincöt-negyven véradóra van szükség! Ez év július végén, augusztus elején a sérült felesége jelentkezett nálam, a véradóállomáson, aki bejelentette, hogy a férje munkatársai véradással szeretnének hozzájárulni a mielőbbi gyógyuláshoz. A Törökszent- miklkósi Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat gondos és előrelátó szervezéssel (augusztus 6-án) önálló véradónapot szervezett - munkatársaim segítségével, melyen hetvenegyen Jászladányban nincs rendőrőrs adtak vért, s összesen 28,5 liter gyűlt össze. A véradómozgalomban eddig jól működő üzemi-véradónapo- kat a mai gazdasági, társadalmi és politikai átalakulás a dolgozók elbocsátásával, a további munkalehetőségek bizonytalanságával kedvezőtlenül befolyásolták. Köztudomású, hogy a véradók száma - különösen a nagyvárosokban - jelentős mértékben csökkent. Egy ilyen sajnálatos, súlyos baleset azonban felrázta, megdöbbentette a hozzátartozókat, a közvetlen munkatársakat, és szinte törvényszerűen, az emberi segíteni akarás valamilyen formája azonnal jelentkezett. A jóérzésű emberek összefogtak, és kitűnő példát mutattak mindannyiunk számára. Sajnálatos, hogy a riportban mindezekről nemhogy számszerű, de még gondolatfelvetés formájában sem hangzott el egyetlen mondat sem. Dr.Kun Ákos osztályvezető főorvos ki van írva, hogy ha nincs rendőr szolgálatban, akkor melyiküket hol találják. Az tényleg tiszta „röhej”, hogy 1991-ben Magyarországon van még újságíró, aki megteheti, hogy felületes, valótlan információkat tálal a tisztelt olvasók elé. Megjegyzem, hogy ez ideig hiteles, segítő szándékú írásokat olvastam - a Jászságot illetően - a rendőrség munkájáról. Dr. Mosonyi Sándor r. alezredes a rendőrkapitányság vezetője, Jászberény * Szerkesztői megjegyzés: Kollégánk valóban pontatlan volt, amikor a rendőrőrs kifejezést használta a rendőrök irodája helyett, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy az ajtaját, ablakát betörték. Sajnálatos módon jelzi a településen uralkodó áldatlan állapotot, melyen a polgármester megválasztása minden bizonnyal sokat változtathat; _________________________ A z oldalt összeállította: Csankó Miklósné Az Új Néplap szeptember 10-i számában, A mélyen fekvő település című cikkben a rendőrséget érintő több tévedés volt. A valós tájékoztatás érdekében az alábbiak közlését kérem: „A rendőrőrs ajtaja ...” aláírással közölt fotó a volt, ún. „Fogadó” udvari bejáratát ábrázolja. Ezen az ajtón járnak be a rendőrök is az épületben lévő irodájukba. Az épület a nagyközségi GAMESZ kezelésében van. Tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy Jászladányban nincs rendőrőrs, amiről Molnár úr. írt. Arra a kérdésre, hogy hol a rendőrség, tájékoztatom, hogy a jelzett napon Kohuth László r. ftörm. szabadságon volt, Kovács Zoltán r. őrm. 10 órától 18.30-ig volt szolgálatban, és amikor az újságíró megkereste, éppen előállítást foganatosított, délután pedig gimnáziumban volt. Kó- czián Tivadar r. ftörm. és Urbán Szabó Tibor r. őrm. 20 órától 04 óráig teljesített szolgálatot. A körzeti megbízotti irodán egyébként jól olvashatóan és magyarul
