Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-14 / 215. szám

SZEPTEMBER 14. Szolnoki Extra 5 Rettenetesen jó Tényleg, írta is már valaki, ret­tenetesen jó, hogy végre újra üzle­tet nyithat mindenki, akinek pén­ze, tehetsége van hozzá, hiszen mi­csoda dolog volt az, hogy a hetve­nes évek tájékán csak itt, a megye­székhelyen vagy negyven kocs­mát, talponállót (van-e még, ki e szót, fogalmat ismeri?) bezárt az önkény, azazhogy a szigorú hiva­tal, amikor pedig az embereknek (még) volt pénzük arra, hogy egy- egy féldeci, egy sör, egy fröccs mellett kibeszéljék magukból (igaz, csendesen, körülnézve, ki hallhatja, hallgathatja ki) a baju­kat, amikor baráti körök mondták: jöjjenek akkor a sörök, mert itt már csak az Ámor, mámor segíthet. Hi­szen olyan nyomorult az élet, hogy csak félmámorban viselhető el, s inkább a mámor meg az édes álom, mint a szürke valóság. Ami ugye másból nem állt, hogy az alig meg­fizetett munka az élet egyetlen ér­telmes célja. S bár egy időben po­litikai tényezők kézfogás után, szinte választ se várva, föltették a másik kérdést is, „hogy vagy, a család?” - már nem volt biz’ be­csülete a családnak se, hiszen nyűg volt az, a családnak fedél kellett a feje fölé, meg mindennapi kenye­rünk, meg kolbászunk, meg min­den - s az ember csak ment a fizetés után az ótépébe, töltötte ki a sze­mélyi, az áruvásárlási, a lakásvá­sárlási kölcsönök csekkjeit. S mire végre kifizette - meg a villany- számlát, meg a fűtést, meg a tele­font (ha volt, legtöbbször hol nem volt) -szóval addigra tényleg úgy kuncogott a krajcár, hogy az ember legszívesebben betért egy kiskocs­mába vagy talponállóba, hogy le­öblítse a torkára szorult keserűsé­get. Kis pénzből éltünk, de jól - de jól tudtuk, mire futja, ha futja... Tényleg, írta is már valaki, ret­tenetesen jó, hogy újra üzletet nyit­hat mindenki, akinek pénze, tehet­sége van hozzá. Tényleg, itt, a vá­rosközpontban is, akár egy három­száz méteres körzetben is úgy nyíl­tak, nyílnak az üzletek, mintha ter­mészetes vagy mesterséges meg­termékenyítéssel szaporítanák - és főleg a kocsmákat meg az éjjel­nappal, de legalábbis kora reggel­től késő estig nyitva tartó, főleg italkereskedéssel foglalkozó bol­tokat. amelyekben ráadásul a tisz­tes haszon dominál. Tehát nem osztályos vagy osztályon felüli áron kérheti ki a betérő a féldecijét, a sörét, a fröccsét, hanem megle­pően olcsón, ami ebben a mai vi­lágban még ösztönző is, hiszen mindennek ára az egekig ment, megyeget. Az élelmiszer-áruhá­zakban már nem is kereskedők, ha­nem árcédulázók dolgoznak nap mint nap. Hát akkor ugye tényleg a boldogság kis szigete egy-egy hamar közkedveltté vált kocsma, presszó, boltocska, hiszen nem számít a szombat, még a vasárnap se, jöhetmehet, ihat, vehet boldog, boldogtalan - különösen a boldog­talan, aki amúgy is az utcák, terek vándora, aki örül, ha sorstársaival lerogyhat egy ilyen kocsma, bolt­közeli terecskén egy-egy kellemes kis park padjaira, kibeszéli magá­ból a nyomorúságot, hogy már tar­tozik mindenkinek, s még a lakás, az áruvásárlási kölcsönének tör­lesztésére se tud hónap elején az ótépébe futni, mert neki már mind­egy, hónap eleje van, vagy vége, munka sehol. Az a kis segély meg ugye el­megy a mindennapi kenyerünkre - ilyenkor szokták körberöhögni egymást, hogy a sör folyékony ke­nyér, s már fogják is az üveg nya­kát, mert az a jó kis bolt olcsón adja. Egész nap eltelhet így, kis­kocsmák közelségében, még lehet toborozni is cimborákat, hogy együtt legyenek a bajban, bánat­ban -piában! Hát nem rettenetesen jó? (SJ) Egyházi hírek Római katolikus egyház Vár Főplébánia Előzetesen tudatjuk, hogy 22- én vasárnap 10 órakor lesz a hit­oktatást megnyitó szentmise a Vártemplomban, a Várplébániá­hoz tartozó óvodák és iskolák hittanosai számára. Belvárosi Plébánia Vasárnap, 15-én 8.30 órakor lesz a hitoktatási tanévnyitó szentmise a diákok és a szülők részére a Belvárosi Nagytemp­lomban. Szintén e napon 16 óra­kor a Hetényi Géza Kórház ká­polnájában betegek és látogatók részére szentmise lesz. A templom bejáratánál olvas­ható a hittanosok iskolánkénti és csoportonkénti beosztása. Jézus Szíve Plébánia Az itteni feladatokat a plébá­nos betegsége miatt ideiglenesen a Belvárosi Nagytemplom plé­bánosa látja el. Görög katolikus egyház A Széchenyi-lakótelepen levő piros iskolában minden vasárnap délelőtt 9-től 10 óráig görög ka­tolikus hitoktatás lesz. Ezt köve­tően 10 órakor kezdődik a szent­mise. Református egyház A konfirmáltak bibliaórája minden pénteken 17 órakor, a közép- és főiskolás fiatalok bib­liaórája minden szombaton 17 órakor lesz a gyülekezeti terem­ben. 22-én, vasárnap az országos erdélyi nap keretében istentisz­teletet tartunk a református templomban. Evangélikus egyház Minden vasárnap, a 10 órás istentisztelet után 1 1 órakor evangélikus hitoktatás lesz a templomban. 22-én, vasárnap T ranssyl vánia nap lesz. Az e napi perselypénzt az erdélyi gyülekezetek megse­gítésére küldik el. Rendeletek A város közgyűlése augusztus 27-ei ülésén az alábbi önkormány­zati rendeleteket hozta:- A közgyűlés egyes feladatai ellátására, hatáskörei gyakorlásának átruházására, a fellebbezések elbírálásának rendjére a 23/1991. szá­mút;- A Szervezeti és Működési Szabályzat 1. számú mellékletének - a polgármesteri hivatal belső tagozódásáról, munkarendjéről és ügy- félfogadási rendjéről - módosítására és kiegészítésére a 24/1991. számút;- Az egyes tanácsi, illetve önkormányzati rendeletek szabálysértési rendelkezéseinek módosításáról a 25/1991. számút;- Az első lakáshoz jutók pénzügyi támogatásáról szóló módosított 13/1991. számú rendelet módosításáról a 26/1991. számút;- Szolnok sportjának támogatásáról a 27/1991. számút. A rendeletek az ügyfélszolgálati irodában megtekinthetők. Döntések és viták Megszokott dolog, hogy a szolnoki önkormányzat képvise­lő-testületének délután egy óra­kor kezdődő közgyűlése a leg­jobb esetben az esti órákba nyú­lik. A városlakók erről persze mit se tudnak, mint ahogy arról se, hogy egy-egy döntés mögött milyen vita húzódik meg, milyen vélemények csapnak össze, mi­előtt szavazásra kerülne sor. Ilyen volt a keddi közgyűlés is, ahol több fontos kérdésben kel­lett dönteniük. Nagy vitát szült többek között „A város lakás- gazdálkodásában alkalmazandó elvek kialakításához” címet vi­selő előterjesztés. Az elvek sze­rint igazodni kellene a lakbérek megállapításában a piaci viszo­nyokhoz, de perszenem minden­kinél és nem mindenütt rögtön. Lenne egy olyan bérlakásban élő réteg, amelynél azonnal érvé­nyesíteni lehet a piaci lakbére­ket, lenne olyan réteg, ahol egye­lőre korlátozott a lakbér, de meg­határozott időn belül piacivá vál­toztatnák. Persze maradnának szociális bérlakások is, valamint komfort nélküli és szükséglaká­sok. Az előterjesztés szorgal­mazza a bérlakások eladását is. Füle István képviselő úgy vél­te, hogy túlhangsúlyozott az elő­terjesztésben a lakások eladása. Az önkormányzatnak rendelkez­nie kell bizonyos lakásállo­mánnyal, hogy a lakásmobilitást biztosítani tudják. Kéri József alpolgármester hangsúlyozta, hogy jelenleg a pi­aci viszonyok nem érvényesül­nek a lakbérekben. Bállá György képviselő szerint a piaci árakhoz igazodni nem lehet úgy, hogy közben nem teszünk szociális lé­péseket. Az előterjesztésben pe­dig nem látja ezeket a szociális lépéseket. Ismét Kéri József kért szót. El­mondta, pillanatnyilag nem le­het tudni, hogy bizonyos műsza­ki állapotú lakásban élők milyen anyagi helyzetben vannak. Min­denesetre a lakbérhátralékok óvatosságra intenek. Szükség van arra, hogy a lakásbérlők szo­ciális helyzetét ismerjék, hiszen nincs értelme úgy feltenni a kér­dést, hogy egy-egy lakó meg tudja-e venni a bérlakását, ha az a kérdés, hogy ki tudja-e fizetni a lakbért? König László polgármester a kintlévőségekről, lakbértartozá­sokról beszélt. Véleménye sze­rint nincs értelme attól behajtani a lakbért, aki utána szociális se­megkérdőjelezték, hogy az ön- kormányzat megfontoltan, a vá­ros érdekében és felelősen dönt az épület sorsáról. Elmondta, hogy hogy több olyan építésztől is kértek véleményt, aki nem a megyében él, tehát nem elfogult. Mivel a háznak a városkép szem­pontjából meghatározó szerepe van, nem javasolták a lebontását. A megtartás mellett tették le a voksukat, még olyan formában Nagy vitát idézett elő az épület sorsa gélyért folyamodik, hogy meg tudjon élni. A vitatott kérdések közé került a Baross utca 8. szám alatti ház eladhatósága is. Ez az épület a város központjában, a volt párt­házzal szemben található, és meghatározó szerepe van a város arculatában. A polgármester hozzászólásá­ban nehezményezte, hogy még a közgyűlés előtt olyan vélemé­nyek láttak napvilágot, amelyek is, hogy felújítva más funkciója lesz, mint most. Volt olyan el­képzelés, amely a tetőtér beépí­tését is magában foglalta. Egy másik javaslat szerint csupán a városkép szempontjából jelentős értékek (pl. homlokzat) megtar­tásához kell ragaszkodni. Ignácz Ervin képviselő úgy vélte, hogy a közgyűlés témája nem lehet a homlokzat, csupán az, hogy az épület eladható-e vagy sem. A felszólalás ellenére tovább folyt a lehetőségek mérlegelése. A polgármester elmondta, olyan javaslat is érkezett az építészek­től, hogy a Sütő utcai rész stílusát kellene megőrizni. Mások sze­rint pedig ezt nem szabad, mert szemközt modem irodaház áll. Ismét más szerint pedig az építé­szetben éppen az a jó, hogy kont­rasztokat teremt, tehát nagyon jól megfér egymás mellett a mo­dem és egy régebbi korokat idé­ző épület. Ismét más vélemény: nem szabad konzerválni az épü­let hibáit, a kor szellemének megfelelően kell átépíteni, hogy teret adjon. A határozati javaslat végül is két alternatívával került a köz­gyűlés elé. Az első lehetséges variáció az épület feltétel nélküli értékesítéséről szólt. A másik pedig arról, hogy eladható az épület, de a Baross utcai rész stí­lusát meg kell őrizni. A közgyű­lés ez utóbbit fogadta el. Nagy vitát kavart a Napsugár Gyermekház jövője is. A tervek szerint az intézmény önállósága megszűnik, és a születendő váro­si művelődési központba integ­rálják. Két vélemény született a gyermekház jövőjéről: Várhegyi Attila alpolgármester szerint a gyermek közművelődést a váro­si művelődési központban is megfelelően lehet végezni. Má­sok (többek között a Napsugár gyermekházban dolgozók) úgy vélik, hogy a művelődési köz­pontba integrálódva csorbul a feladat, és a Gyermekház önálló­ságának megszűnésével elveszt­jük azt a lehetőséget is, ami még megvan a városban a gyerekek szabadidejének, szünidejének hasznos eltöltésére. Végül a közgyűlés az integrá­ció mellett szavazott. Bár a fel- vetődöft kérdésekre a választ igazán az adja meg, hogy iskola után, hét végén hová mehetnek a gyerekek, no meg az, hogy ho­gyan és hol töltik el majd a kö­vetkező nyarukat.-pé­Mi újság a Szecskán? A város múltjából Városunk nem mutatja fel látvá­nyosan történetének emlékeit. Nem is sok maradt belőlük, ke- resztúton lévén, járó-kelő hadak csizmája taposta el a legtöbbjét nyom nélkül. Őrzőjük csak az em­lékezet, ami egy-két töredékben, írásban talál fogódzót magának, de e kevés nyomon elindulva is néha érdekes dolgokra bukkanhatunk. Nincs olyan ember, akinek II. Rákóczi Ferenc neve ismeretlenül csengene. Azt már kevesen tudják, hogy a nagyságos fejedelem sze­mélye, azon az emberen keresztül, aki nevelője volt, s egyik formálója jellemének, gondolkodásának, Szolnokhoz is kötődik. Bárkányi János volt munkácsi éveiben tanítója, aki a török-meg­szállta Szegeden végzett hitszóno­ki munkája után töltötte be ezt a hivatalát, s innen került várplébá­nosnak Szolnokra. Kapcsolatuk az itteni években is megmaradt, a fe­jedelem figyelemmel kísérte ked­ves tanítója sorsát. Betegségében gondoskodott róla, majd élete vé­géig adományokkal segítette. Bár­kányi János 1710-ben hunyt el, hi­vatása gyakorlása közben. Pestises betegek között végezte munkáját, midőn a kór őt is elragadta. Emlé- .két az egykori szolgálati helyén le­vő márványtáblán kívül keze voná­sa is őrzi II. Rákóczi Ferenc tan­könyvében. ,,A bölcsesség kezdete az Urfé leime.”-S­Mielőtt belekezdenék részle­ges krónikámba, csak két mon­dat erejéig rabolnám türelmüket. Bizonyára lesznek olyan olva­sók, akik ismét sérelmezik a Szé- chenyi-lakótelep ilyetén megne­vezését. Nekik csak annyit: való­színűnek tartom, hogy a gróf csak életének utolsó éveiben ad­ta volna áldását e lakótelep név­adására. Tiszteletlenségemet tiszteletem határozta meg. Tehát mi újság? Megkezdő­dött az iskola, és mi újra kicsit többen vagyunk reggelente a bu­szon. Amiből már van elég, de közlekedésüket senki sem érti. Értetlenül figyeljük, hogy ho­gyan érkeznek a menetrendtől eltérően kettesével-hármasával a buszok. Egymás után szépen sorban, úgy, hogy még várakoz­niuk is kell a megállóba való be­állásig. A baj csak az, hogy ezek­nek a buszoknak 5 percenként kellene érkezniük egyesével, és nem 10-15 percenként hármasá­val. Nem fogadható el válasz­ként az, hogy a forgalmi viszo­nyok az okai ennek a torlódás­nak, hiszen ez akkor nem lenne minden napra jellemző. Vannak persze új dolgok is. Szerelik a hideg- ill. melegvíz­mérő órákat a lakótelep lakásai­ban. Már ahol igény és lehetőség van a mellékvízmérők felszere­lésére. Hiszen a lakótelep jó né­hány utcájában olyan vízrend­szert alakítottak ki, hogy csak több órával lehetne a vízfo­gyasztást mérni a lakásban. A több óra azonban többletköltsé­get is jelent, amit a lakók zöme jelen pillanatban (s talán később sem) tud vállalni. Az újabb épí­tésű házak lakói sem boldogab­bak. Otthonuk vásárlásakor megkapták a felszerelt melevíz- mérő órát is. Ez azonban sosem működött. Most, amikor néhá- nyan használni szerették volna, kiderült, hogy nem lehet. Ugyanis ez az óra nem hitelesít­hető. Nincs más megoldás, újat kell helyette vásárolni. Ha mind­ezek ellenére mégis felszereltet­tük az órát, akkor is érhetnek bennünket meglepetések. Kide­rülhet, hogy az eddig korszerű­nek vélt magyar gyártmányú au­tomata mosógépünk egy víznye­lő gépezet. Négy-öt mosás bizto­san 1 m3 víz díjával tesz szegé­nyebbé bennünket. (Csak záró­jelben jegyzem meg, hogy ha­gyományos mosógép csak igen körülményesen működtethető az ilyen típusú lakásokban, ugyanis nem alakítottak ki lefolyót a für­dőszobában.) És persze nem célszerű tovább halogatni az állandóan folyó WC-énk javíttatását se. Végül egy „vidámabb” hír. Tegnap papírgyűjtés volt vala­melyik iskolában. A papírok kö­zött talált pomóújságon egy kb. negyedikes osztály teljes fiútár­sasága több mint fél órán keresz­tül hangos kacagással szórako­zott a szomszéd lépcsőház előtt. Híradásom befejezve hozzát- szem: nekik legalább jókedvük volt. PÁ Mozizóknak! A Tallinn moziba máris beköszöntött az ősz! Esetünkben ez egész pontosan műsorrendváltozást takar, amelynek hatálya el­őreláthatólag tavaszig tart. Érdemes hát megjegyezni, hogy az előadások immár fél 6-kor, illetve fél 8-kor kezdődnek. Az ínyenceknek még annyit, hogy a csütörtökönként vetítésre kerülő „művészfilmek” továbbra is várják közönségüket. E hónapban - Szolnokon először - a francia Bunuel és a német Fassbinder műveit kezdik felváltva bemutatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom