Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-12 / 213. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. SZEPTEMBER 12. Keresik a legjobb megoldást Válasz a ,,Vízmérő óráikat kérünk” c. levélre Tisztelt Levélírók! Az ugrásszerűen megnöveke­dett víz- és csatornadíjak miatt na­ponta érkeznek az önkormányzat­hoz panaszos levelek. A díjemelés gyakorlatilag mindenkit súlyosan érintett a városban, ezért indokolt e kérdéssel a nyilvánosság előtt is behatóbban foglalkozni. Szolnok város önkormányzata az idei, 11. számú rendeletében szabályozta az önkormányzati tu­lajdonú lakások és a nem lakás céljára szolgáló bérlemények v«íz- és csatornadíj-elszámolásának egyes kérdéseit. A szabályozás el­sősorban a Minisztertanács 18/1990. (I. 31.) MT. sz. rendele­tén alapszik, amely a víz- és csa­tornadíjnak a - bérbeadás útján hasznosított - lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőire való áthárításáról szól. Ezt azért fontos kiemelni, mert az ön­kormányzati rendelet nem vonat­kozik a lakásszövetkezeti vagy más társasházak magántulajdonú lakásaira, illetőleg az egyedi ma­gántulajdonú családi házakra. Ezekben ugyanis a tulajdonosok vízdíjat fizetnek, nem pedig az ön- kormányzat által szabályozott „díjmegtérítési kötelezettségről” van szó. A két díjtétel között alap­vetően a lakásokra való kivetítés módjában van különbség. Ugyanis a magántulajdonú lakások víz- és csatornadíját a lakás komfortfoko­zata és szobaszáma alapján állapít­ják meg, míg a bérleményeknél a díj alapja az épület vízmérőjén át­haladó éves vízmennyiség egy hó­napra eső része - osztva az épület lakásait használók létszámával. Az önkormányzat - az előzetes lakossági fórumon tett javaslatok alapján - a lakások létszámához igazodó díjmegállapítást tartja igazságosabbnak. Itt kell megje­gyezni, hogy mindez „csak” egy számítási módszer, magát a víz köbméterenkénti árát nem az ön- kormányzat, hanem az illetékes ágazati minisztérium határozza meg"- a területi víz- és csatornamű- veknél eltérő mértékben. A külön­böző régiókban a víz- és csatorna­díj együttes összege 19,40-49,20 Ft/m3 között van, Szolnokon 30 Ft/m3. Ez azt jelenti, hogy a víz- és csatornadíj, illetve díjmegtéríté­si kötelezettség emelkedése a víz mindenkori fogyasztói árának vál­tozását tükrözi. A víz árának meg­állapításába pedig jelenleg nincs beleszólási lehetősége az önkor­mányzatnak. Csak nagymértékű rászorultság esetén van korlátozott lehetőségünk arra, hogy szociális segéllyel enyhítsünk a terheken. Természetesen már most lehe­tőség van az egyes lakások tényle­ges vízfogyasztásának megállapí­tására - a T. Levélírók által kért vízmérő órák felszerelésével. (Er­re az önkormányzati rendelet is ki­tér.) A vízmérő kialakítása azon­ban csak a bérlők (lakók) költségé­re történhet, ehhez az önkormány­zat anyagi támogatást nem tud nyújtani. (Egy lakás vízmérő órá­val való felszerelése kb. 12-17.000 Ft-ba kerül.) Ebben az esetben is kérdéses marad azonban az egyes közös helyiségek vízfogyasztásá­nak felosztása. A jogszabály lehe­tőséget ad arra, hogy aki a díjmeg­térítési kötelezettség mértékével nem ért egyet, bíróságtól kérheti annak újramegállapítását. Ez véle­ményünk szerint azonban nem je­lenthet végső megoldást. Jelenleg az önkormányzat egyeztető tárgyalásokat folytat az Ingatlankezelő Vállalattal és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat ille­tékeseivel arról, hogy milyen mű­szaki megoldással lehetne legjob­ban és leggazdaságosabban ren­dezni a közös vízmérőhelyű lakó­épületek lakásonkénti tényleges vízfogyasztás mérését. A megbeszélések eredményé­ről, az elképzelésekről tájékoztatni fogjuk a tisztelt lakosságot. Buday György alpolgármester Amikor nagyon kellene a pénz! Megértük, hogy községünkben, Tiszaföldváron is vezetik a gázt. Örülni kellene, és örülnénk is, ha a közbeeső problémák nem okozná­nak annyi idegességet. Tavasszal elkezdődtek a mun­kák. A külső vezetéssel nem volt gondunk, mert azt a polgármesteri hivatal intézte, a probléma a belső vezetésnél adódott, amikor a terv­rajzhoz majdnem 3 hónap eltelté­vel jutottunk. Összeszedtem az ira­taimat, és az OTP-hez fordultam hitelért, ahol közölték, hogy míg a vállalati kölcsönöm nincs ott, nem tudnak vele foglalkozni. (VII. 19.) Másnap a munkahelyemen érdek­lődtem, s mondták, hogy ajánlot­tan átutalták a pénzt. . . Közben a telekkönyvi lapom lejárt, de az ügyintéző ígérte, hogy megújíttat- ja. Nagysokára, augusztus 2-án tudtam leadni az iratokat, s kérdez­tem, hogy mikor kaphatjuk meg a pénzt. Az volt a válasz, majd érte­sítenek; nagyon sok a bekötés, az ezzel járó munka, s az egyéb napi feladatokat is egyedül végzi az ügyintéző. A harmadik héten ér­deklődtem a pénz felől, mivel a gyerekektől kértünk kölcsön, hogy a kazánt, tűzhelyet, kéményt, csö­veket megvásároljuk. Nem gon­doltuk, hogy ilyen körülményesen jutunk a pénzhez, hiszen nekik is szükségük lett volna rá, hogy kifi­zethessék a lakáshitelüket. A ne­gyedik hét elteltével a polgármes­teri hivatal segítségét kértem, ja­vaslatukra fordultam az OTP-fiók felügyeletével foglalkozó ügyinté­zőhöz, aki közölte velem, hogy egy hónap a pénz átfutási ideje, és mi volna, ha mindenki sürgetné. Azonban megígérte, hogy kiszól Tiszaföldvárra, és próbál segítsé­gemre lenni. Nem hiszem, hogy nem lehet valamiféle megoldással gyorsítani a kölcsönügyek intézé­sét - írta többek között Sólyom Lajosné olvasónk. Észrevételével megkerestük a tiszaföldvári OTP- fiókot, ahol Derzsi Istvánná - egyedül intézi a hitelügyeket - ar­ról tájékoztatott, hogy augusztus 7-én kapta meg a munkáltatótól a vállalati kölcsönről szóló iratokat, majd augusztus 12-én tudta átven­ni a kölcsönszerződést, a gáztervet és a tulajdonlap-másolatot. Megje­gyezte, hogy a csúcsidőben szinte mindennap késő estig dolgozott, és hétvégeken is azért, hogy a hi­telre várók mielőbb pénzhes jussa­nak. Sajnos képtelen volt jobban leszorítani a várakozási időt. Só­lyom Lajosné szeptember 5-én vette fel a kölcsönt, de augusztus 29-én már mehetett volna érte - erről levélben értesítették. Mérhetetlen bosszúság volt Az Agrotours Utazási Irodánál augusztus 15-én befizettem egy augusztus 30-án Triesztbe induló társasutazásra. Igencsak megle­pődtem, amikor a Pelikán Szálló elől délután fél négykor induló au­tóbuszra nem szánhattunk fel. Ki­derült, hogy ez a csoport is Trieszt­be megy ugyan, de egy kft. autó­buszával. A mi csoportunknak és járművünknek pedig se híre, se hamva nem volt. Ezek után felhá­borodva mentünk a Mészáros Lő- rincz utcában lévő irodába, ahol az illetékes hölgy „mosta kezeit”, és közölte, hogy állítólag azt a buszt, amelyikkel mi mentünk volna, kellő jelentkező hiányában nem indították. Erről viszont egyikőnk sem kapott értesítést. Majd arról tájékoztatott, hogy aki az utat szer­vezte, s egyáltalán tud róla bőveb­bet - Monori Márta -, éppen kül­földön tartózkodik. A befizetett pénzünk után is csak akkor érdek­lődjünk, ha visszatér - szeptember 9-e után. Megállapításunk szerint a pénz utáni hajszában elvész a szervezés, amely mérhetetlen bosszúságot okozott mindhár­munknak, nem beszélve arról, hogy vidékről beutazók is voltak közöttünk. Használják a pénzün­ket, holott az utazás elmaradt. Kér­dezem: az Utazási Irodát milyen szankció sújtja, ha az ő hibájából hiúsul meg az utazás? Mennyit té­rít vissza nekünk, utasoknak ezért a páratlan felelőtlenségéért? Azt ugyanis lépten-nyomon hangsú­lyozzák, hogy 20-40-50 %-ot von­nak le a befizetett összegből, ha az utas visszamondja. Juhász Jenő, Szolnok „Kenyerem javát már megettem, de.. ” Sajnos az a tapasztalatom, hogy egyre romlik a kenyér mi­nősége. A karcagi és kunhegyesi kenyérgyár termékét említem, mert a félbarna, kétkilós kenyé­ren és a tiszatáji, házi jellegű egykilóson hiába a címke, mely szerint a minőségét 3 napig meg­őrzi, nem így van. Csupán egy­két napig fogyasztható, s nem is tudom megfejteni, mi lehet az oka? Mind többet gondolok a régmúlt időkre, amikor a sok százezer háziasszony egész ke­mencével sütötte családjának a kenyeret, s azt két hétig is ehet­ték, jó volt. Nem gáncsoskodni akarok, hisz kenyerem javát már megettem - 82 éves vagyok -, de azt szeretném, ha a hátralévő időmben jó kenyeret ehetnék, s velem együtt minden ember. Eh­hez kérem mindazok segítségét, akik valamit is tehetnek az ügy­ben. id. Kovács Miklós Tiszabura Az utasok elnézését kérik Lerobbant vagy megérkezett? címmel, e rovat augusztus elsejei számában jelent meg Gyergyá- des Lajos rákóczifalvai lakos le­vele. Panaszát kivizsgáltattam, mellyel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom: A július 21-én Cibakháza- Szolnok viszonylatban közleke­dő 4620/670. számú járat Cibak­házáról 4.40 órakor menetrend szerint indult, és Szolnokra - a menetrendben foglaltakhoz vi­szonyítva - 5 perccel korábban érkezett. Gépjárművezetőnk az alacsony utasforgalom mellett figyelmen kívül hagyta a menet­rendre vonatkozó előírásokat; a panaszos által jelzett Napfény megállót 5.26 óra helyett 10 perccel korábban elhagyta, ami­ért ezúton is tisztelt utasaink szí­ves elnézését kérjük. A vizsgálat során megállapí­tottam, hogy a szolnoki autó­busz-állomáson szolgálatot tel­jesítő forgalmi szolgálattevő a panaszkönyv átadására vonatko­zó kérésnek nem az előírásoknak megfelelően tett eleget. Erre vo­natkozóan - ^hasonló esetek el­kerülése érdekében - intézked­tem. Nem megalapozott viszont a panaszosnak a vasárnapi jára­tok kimaradására vonatkozó megállapítása. A mulasztó gép- járművezetőt és a forgalmi szol­gálattevőt a fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi büntetés­ben részesítette, és felhívta a. fi­gyelmüket a menetrend pontos, maradéktalan betartására, az ud­varias utaskiszolgálásra. Szabó István a Jászkun Volán igazgatója A tárgyalóteremből Nem tudta, hová megy, a feje vitte Minden összejött azon a na­pon. Fizetés volt, és manapság már ez sem egy örömünnep, mert elég egy pillantást vetni a szalagra, hogy kiderüljön: a pénz jóval kevesebb, mint amennyire szükség lenne. Tetézi a bajt, hogy ezen a napon biztos, hogy az ember útjába kerül - és mindig véletlenül - egy-egy olyan isme­rős, aki pontosan tudja, hogy hol mérik a legjobb italt. Amikor az­tán megvan az a hely, és átlépi a küszöbét, már megtette az első lépést ahhoz, hogy a végén el­mondhassa: ez a nap is végződ­hetett volna jobban. Balogh László (Jászberény, Traktor út 8. szám alatti lakos) ez év február 11 -én fogta ki azt a napot, amikor elmondhatta, hogy neki minden összejött. Fel­vette a fizetést, és hazafelé tartva összefutott az ismerőssel, aki megesküdött, hogy Jászberény­ben a Kulacs vendéglő az egyet­len olyan hely, ahová érdemes betérni. Betértek, és ismerőse es­te tíz óra után búcsúzott el tőle. Balogh is becsukta maga mögött a „Kulacs” ajtaját, de olyan ká­bult fejjel, hogy nem találta meg azt a vendéglőnél kezdődő utcát, amely egyenesen a Traktor utcá­hoz visz. Ment hát - mint később elpanaszolta, nem is ő ment, ha­nem a feje vitte -, és a Pannónia bárban kötött ki. Ott azonban „barátságtalanul ’ ’ fogadták a ré­szegen imbolygó vendéget, és megkérték, hogy távozzon. A megbántott Balogh úgy vála­szolt, hogy csak akkor megy el, ha kikísérik. A kísérők - két izmos legény - a rendező és egy pincér szemé­lyében meg is jelentek. A lát­vány futásra késztette Baloghot, és először a ruhatárat rohanta meg, ahol szemben találta magát egy erősen rá hasonlító, imbo- lyogva feléje közeledő alakkal. Csak a nagy csörömpölés éb­resztette rá, hogy egy álló tükör­rel ütközött. Egy másik ajtón keresztül a nagyteremben találta magát, amikor azonban megpillantotta a két kísérőt, elrántotta a füg­gönyt, és a kirakat vastag üvegén át kiugrott az utcára. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet Balogh László ügyében. Figyelembe vette a vádlott bün­tetlen előéletét és a bírósági tár­gyaláson tanúsított őszinte meg­bánását. Garázdaság és rongálás vétsége miatt az okozott kárral arányos pénzbüntetést kapott. Az ítélet jogerős.- ésal­Ne tetézzük a bürokráciát Hiába! Napjainkban nem jó újságolvasó embernek sem len­ni, mert a sok idegen szó és más badarságok meghüjítik az em­bert. Más vidékre nemigen megy az ember, ha nem muszáj, mert drága a benzin meg a MÁV, a Volán szállítási költsége is, így hát szűkebb hazájában (megyé­jében, városában) tájékozódik. A minap kezembe került az Esti Hírlap augusztus 29-i száma, melyben - a „Szociális feszültség ellen humán szolgáltatás” cím­szó alatt - a következőket olvas­tam: „Humán szolgáltatóköz­pontot hoz létre Szolnokon a vá­ros közgyűlése. Az új intézmény szeptember elsején kezdi meg működését, és ezzel párhuzamo­san megszűnik a korábbi család- segítő központ.” Hát igen! Most és itt Szolnokon úgy tűnik, az a legfőbb gond, hogy a megrom­lott anyagi helyzetben élő embe­reket (ennek egyes következmé­nye a családi életek megromlása) humán tanácsokkal lássák el. Gondolom, elmondják az embe­reknek, hogy szorgalmasan imádkozzanak, mert „Boldogok a földi szegények, övék a mennyeknek országa”. Ha ezt teszik naponta, lehet, hogy az Is­ten és a kormány meghallgatja őket és leszállítja a szén, a tűzifa, 'üzemanyag, élelmiszer stb. árát, és még munkahelyet is igyekszik biztosítani a fiatal és idősebb munkanélkülinek. Azért gondo­lom, hogy ilyesmiről eshet szó, mert ez a legolcsóbb HUMÁN szolgáltatás. Nézzük meg az in­doklást. „A humán szolgáltatá­sok kiterjesztését indokolja, hogy Szolnokon is fokozódik a szociális fesztültség, és ennek kezelésére az eddig működő szervezet sem létszámban, sem felkészültségben nem alkal­mas.” Hát ez már valami! Csak éppen nehéz az éhes embernek, fizetésképtelen, lerongyolódott családoknak humán szolgáltatá­sokat biztosítani, mert ettől még éhes és szegény marad. Még iz- galmasabbb az új szervezet tevé­kenységi köre. „Feladata a város reális szociális térképének elké­szítése és folyamatos gondozása, a részleges rétegelemzés; koor­dinálja mindazon szervezeteket, intézményeket, amelyek a szo­ciális problémák kezelésével va­lamilyen módon foglalkoznak.” Hát igen! Ha már szervezünk ilyen humán központot, akkor munkát is adjunk neki. Hátha megkönnyíti az utat Európa felé. „Az intézmény élére menedzser igazgatót neveznek ki, stábjához szakmai igazgatóhelyettes, pszi­chológus, gyógypedagógus, jo­gász, népművelő, szociális szer­vező, orvos és szociológus is tar­tozik.” Az persze az újságból nem tűnt ki, hogy ki fizeti a cé­get. Hát kérem szépen, most tes­sék eldönteni, hogy a tányér egyenes-e, vagy a leves görbe. Az a véleményem, hogy az egyébként is felduzzasztott álla­mi bürokráciát ne tetézzük újab­bakkal, mert ezeknek újabb és újabb költségkihatásai vannak, és sem a munkanélküliek, sem a szegény családok nem lesznek kevesebben, sőt koordinálás ide, koordinálás oda, az elszegénye­dés tovább növekszik. Tolnai Antal Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez A torz kép előbb-utóbb visszatér Az Új Néplap augusztus 29-i számában jelent meg - zsoldos - tollából a „Szerviz” című cikk, melyben Pill Elemér humorosan megfogalmazott esete olvasható a Videoton márkájú, színes tele­vízió meghibásodása kapcsán. A tulajdonos által bejelentett panasz szerint a képernyő jobb oldalán több esetben begyűrődik a kép, a tévé nézése élvezhetet­len. Kiszálló műszerészünk ­mint ahogy az már az időszako­san jelentkező hibáknál lenni szokott - a készüléket kifogásta­lan állapotban találta. Nézeget­ték, kapcsolgatták a tévét, de a hibát nem tudták előidézni. Kö­vetkezett az ilyenkor szokásos kellemetlen procedúra, a munka­lap kitöltése, a számlázás, mely a legminimálisabb kiszállási és vizsgálati díj esetén is négyszáz forint körüli összeg. Pill Elemér azonban csak a 150 Ft körüli dí­jat, a kiszállási költséget volt hajlandó elfogadni. Ilyen díjtétel nem lévén, műszerészünk kifize­tetlen számlával volt kénytelen távozni. Az időszakos hibát bejelentő ügyfeleinket - sokéves tapasz­talatunk alapján - mindig arra kérjük, hogy hozzák be készülé­küket a szervizbe, mert helyszíni javítás esetén nincs arra lehető­ség, hogy teljesítménybéres sze­relőink órákat várjanak egy-egy hiba megjelenésére. (A granciá- lis készülékek beszállítása a mi feladatunk.) Pill Elemérnek is csak azt tu­dom javasolni, hogy váljon meg egy-két napra kedvenc tévéjétől, mert a szervizben, a folyamatos üzemeltetés mellett biztosan ta­pasztalható lesz a hiba. Amiatt pedig ne fájjon a feje és ne le­gyen lidércnyomásos álma, hogy netán az adósok börtönébe jut. A kifizetetlen számlája nem kerül a jogi osztályra, mivel cé­günknél ilyen nincs is. Az év végi mérleg elkészítésénél vi­szont eredménycsökkentő té­nyezőként szerepel - hacsak utó­lag ki nem fizeti önként valaki ­mondjuk Pill Elemér, aki éppen a cikk szerzője. Cseri Andor a Videoton Márkaszerviz vezetője Szolnok * A szerző megjegyzése: Ami­kor bejelentettem hibás készülé­kemet, nem hangzott el az a ta­nács, hogy inkább vigyem a szervizbe a tévét, csak az, hogy jó előre kapcsoljam be. amit megtettem. A jogi osztályt nem az írói képzelet fogasáról akasztottam le, hanem a szerelő fenyegető­zött vele. Ugyancsak ő mondta, amennyiben nem lettem volna otthon, 150 forint körüli kiszál­lási díjat számlázott volna, de mivel átlépte a lakás küszöbét, ez az összeg már négyszáz fo­rintra rúgott. Azt már csak Pill Elemér nai­vitása (vagy az enyém) sugallja, hogy ilyen esetben a szerelő fel­ajánlhatná, a tévé belsejét szak­szerűen portalanítja, hogy mégse távozzon dolgavégezetlenül...- zsoldos ­Kertbarátok kiállítása Jászkisér idén ünnepli fennállásának 600 éves évfordulóját. A jubileumi napok egyik eseményeként kiállítást rendeztek a helyi kertbarát klub terményeiből a művelődési házban. Felvételün­kön látható a bemutató egyik érdekessége, a 19 kilósra nőtt tök. (Fotó: Mészáros) _________________________________________ A z odalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom