Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-26 / 198. szám
4 1991. AUGUSZTUS 26. A szerkesztőség postájából A nyár emlékei Köszönet a jászfényszaniiaknak Augusztus elején néhányna- pos bibliai táborban vettünk részt Jászfényszarun. Megnéztük a tájházat, az Orion gyárat, a környék szép erdőit, a fácánost, a vadkacsatelepet. Felmentünk a templomtoronyba is. Jaczkó György görög katolikus pap minden nap misét tartott a szoL- noki gyerekeknek. Esténként mesélt franciaországi zarándokúba élményeiről is. Volt cserkésztalálkozó, sőt eljutottunk a jászberényi múzeumba és a templomba is. Szeretném megköszönni azt a szívből jövő, önzetlen segítőkészséget és szeretetet, amit a faluban tapasztaltunk. Ezsiásné Mészáros Ágota, az étterem vezetője sokat segített a programok szervezésében. Kis Sanyi bácsi biztosította az ingyenes szállást, s előkészítette utazásainkat. Sok gyümölcsöt, süteményt kaptunk kedves emberektől. Áz állatorvos is vendégül látta a gyerekeket, a tiszteletes úr és felesége szép énekekre tanította őket. Mindez olyan rendkívüli gondoskodást jelentett, amilyent nem is reméltünk ebben a zaklatott világban. Nagy örömmel gondol vissza minden szolnoki kisdiák az ott eltöltött napokra. Tarjányi György né tanító, Szolnok, Abonyi úti Ált. Iskola Huszonöt gyerek tábora Szolnokon augusztus 5-10. között vadász- és környezetvédelmi táborban üdült huszonöt, a megye különböző településeiről érkezett gyerek. Az egyhetes táborozást a megyei vadászszövetség fővédnöksége alatt támogatókkal sikerült összehozni. A gyerekek napi százhúsz forintért szállást, teljes ellátást kaptak, s Bálint Ferenc fővadász vezetésével tartalmas és emlékezetes napokat töltöttek a vadászszövetség erdészházában. A programok szervezésében Bartucz Judit, Patakiné Őz Éva, Fekete Éva- pedagógusok, illetve a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai- valamint Kövér Gyula hivatásos vadász jeleskedett. A Tiszához közeli gyönyörű környezetben a hajnali vadlestől az esti tábortűzig, videóig, vetélkedőig minden a gyerekek kedvét szolgálta. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület képviseletében a tábor egyhetes életének személyes tanújaként minden közreműködőnek köszönetét mondok: Mészáros István A Galga-expedíció kérése Augusztus 3-án a szülőföldkutató Galga-expedíció száztagú táborával ellátogattunk a gyönyörűszép Jászberénybe. A délutáni órákat a Lehel strandon töltöttük. Sajnos, jóval távozásunk után vettük észre, hogy egy Praktica típusú fényképezőgépet és egy kisméretű válltáskát ottfelejtettünk az egyik pádon. Visszaérkezve acsai táborunkba azonnal írtunk a fürdő vezetőjének, de ő szomorúan közölte, hogy az elhagyott tárgyakat senki se adta le távozáskor. A lapon keresztül szeretnénk megkérni a becsületes megtalálót, hogy a további munkánkhoz nélkülözhetetlen eszközöket szíveskedjen hozzánk eljuttatni, vagy annak helyéről bennünket értesíteni, hiszen nem tudhatta, mi a tennivalója a név és cím nélküli tárgyakkal. Előre is nagyon szépen köszönjük mind a lap, mind pedig a kedves megtaláló szíves segítségét. Tisztelettel a Galga-expedíció Parancsnoksága Túra, Úttörö tér 1. szám 2194 V___________________________ _____________________________/ E gész nyáron „kizárva”? Szandaszőlősön lakom és nyári szabadságom ideje alatt figyeltem föl a jelenségre, ami sajnos az egész idei szünidőt jellemezte. A kis településen a gyerekek egész nyáron „ki vannak zárva’ ’ a művelődési házból. Illetve, naponta csak délután négytől térhetnek be oda sportolni, könyvtárba, - hasznos időtöltésre. Pedig nagy szükség lenne ezen a városszélen arra, hogy a srácok ne az utcákon csatangoljanak, unalomig rúgják a focit. Kérdésem: miért nem lehet legalább fél napig a szünidőben a gyerekek előtt kinyimi a helyi művelődési házat? Már azt is tudomásul vennék sokan, hogy a sportterem használatáért fizetni kell - csak lenne hely. Gondolom, jövőre jobban megszervezik a szünidei programokat, hiszen sok gyerek szívesen járna a vakáció idején a művelődési házba. Juhász László Szolnok Az öröm elillant Az elmúlt években annyit foglalkoztak a hírközlő szervek a mozgáskorlátozottak sorsával, hogy ma már úgy áll a dolog: szerencse, ha egy mozgássérült van a családban! Sokan a szemünkbe vágják, hogy kiemelt családi pótlékot kapnak a mozgássérült gyerekek szülei - ami sajnos egy pár cipőre se elég. Sajnos, állapotuknál fogva a földön töltik el idejük legnagyobb részét, ami háromszor- négyszer annyi ruházatot igényel, mint amennyi egy ép, egészséges gyermeknek kell, - dehát ne soroljam, úgysem értik meg, kinek, minek? Most a közelmúltban újabb segítséget harangoztak be: a kormány döntött arról, hogy azok a mozgáskorlátozottak, akiknek nincs gépjárművük, évi ötezer forint közlekedési támogatásban részesülnek. Augusztus 12-én délelőtt én is megjelentem 14 éves gyerekemmel a bizottság előtt, örömmel, hogy végre valami anyagi támogatásban részesülünk. Az öröm - valamennyiünk öröme - azonban csupán pillanatig tartott. Megmagyarázták, hogy csak akkor kapom meg a fenti támogatást, ha a gyermekemet havonta egyszer 180 kilométer távolságból hazahozom. - Ezzel a hírrel csak rontottak sok mozgássérült ember sorsán, s ráadásul csak a tájékoztatást hallva ismét mondhatják: már megint a mozgássérültek! Többen megbeszéltük, ezt mi adjuk hírül! Labáth Erzsébet Szolnok Szépséghiba A tiszatenyői önkormányzat hozott egy olyan döntést, hogy a község minden 0-18 év közötti gyermekét 1200 forinttal támogatja. Az elgondolást jónak tartom, csakhogy a dolognak van egy kis szépséghibája. A segélyből nem részesülhetnek azok, akik rendszeres nevelési segélyt kapnak, és azok sem, (még ha az év elején történt is), akik ebben az évben már kaptak a gyámügytől segélyt. Természetesen (természetesen?) nem kaphatnak azok sem, akik az idén fejezték be középiskolai tanulmányaikat, s eddig nem tudtak elhelyezkedni, pedig a szülők ilyen esetben sem családi pótlékot, sem pedig másmilyen támogatást nem kapnak. Ezek a fiatalok a munka- nélküli segélyre is csak bizonyos idő eltelte után jogosultak. Mindezek alapján azon gondolkodom, hogy tulajdonképpen kiket akar az önkormányzat támogatni? Az biztos, hogy nem a rászorulókat! Kérem Önöket, hogy amennyiben levelem le- közlik, úgy a nevemet (még a monogramomat se) közöljék, mert nem szeretném, ha ez a továbbiakban a hátrányomra lenne... Rendszeres olvasójuk Durva volt a kereskedő Most, az augusztus 20-ai ünnepi bevásárláskor a Széchenyi piacra mentünk friss kenyérért. A pékség pavilonja előtt körülbelül 50-60 ember állt sorba, s bár az én állapotomban (héthónapos terhes vagyok) ez nem volt könnyű, mi is csatlakoztunk a sorhoz, ami nagyon lassan haladt. Amikor végre a pékség melletti zöldséges pavilon elé értem, az üzletből kijött egy fiatal hölgy és mérgesen arrébb akarta tuszkolni a sort. Az volt az indoka, hogy azt a helyet ő fizeti, álljunk messzebbre, mert elálljuk az ő vevői elől az utat. Én még mondtam is a férjemnek, hogy igaza van, de a sor nem mozdult, így én is hiába álltam volna ki. Ekkor a hölgy egyenesen hozzám fordult, és még mérgesebben csak hozzám szólt, hogy ne állj am el az utat. Egyes számban beszélt, pedig rengetegen voltunk. Megkértem, hagyjon engem békén, így is elég ekkora teherrel ilyen melegben sort állni. Visszament az üzletbe és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kiabált ki, mindennek lehordott engem, ami csak a száján kifért. A mai világban, amikor az embereknek sok a gondjuk, legalább a kereskedőktől elvárnánk, hogy udvariasan bánjanak velünk. Megjegyzem, én is kereskedő vagyok, de sem a főnökeimtől, sem a kollégáimtól ilyen hangnemet még nem hallottam. Igaz, én a Széchenyi ABC-ben dolgozom, és abban az áruházban általában csúcsforgalom idején is elégedettek a vásárlók. Mindezt tanulságként írtam le. Szalisznyó Benőné Szolnok Az egész falu öröme A tárgyalóteremből Italra még futotta, ételre már nem Kezdődhetne az egész úgy, mint a mesében, hogy elindult a három szabólegény. A változat csak annyi, hogy hármuk közül ketten - a legfiatalabb és a „legidősebb’ - kőművesek, a középső az állatgondozó. Nem voltak testvérek, pedig lehettek volna. Egymást követő években született testvérek, hiszen az egyik 18, a másik 19, a harmadik pedig 20. életévét taposta. Valami volt azonban, ami mégis testvériessé tette barátságukat. Az, hogy együtt jártak szórakozni és együtt vallották: szórakozni annyit jelent, mint jót mulatni, az pedig nincs itazolás nélkül. A három jóbarát: Torba István (azóta már nagykorú) Jászszen- tandrás, Munkácsy u.39. Magda László, aki ugyancsak helyben a Felszabadulás u. 26. és Bartók János József, Munkácsy u.33. szám alatti lakosok. Ók hárman indultak el azon a nyári napon, egy igazi jó görbe estet tartani. Kora délután kezdték el Jász- szentandráson a terepszemlét és késő este lett, mikorra elérték azt a mámoros hangulatot, amivel megállapíthatták, hogy jól sikerült a görbe este. Természetes, hogy az elfogyasztott szeszes italtól lett mámoros a három jóbarát. Az se vitás, hogy a gyomor dacolva a fej mámorával követeli a magáét, vagyis ha éhes, hát enni akar. Ezt érezhette a három cimbora amikor záróra után hazafelé tartva megálltak F. N. helyi lakos melegkonyhás büféje előtt. Torba István, mint a legfiatalabb és legfürgébb vállalta, hogy ha kell a kerítést is megmászva, de szerez valami harapnivalót. Jó helyen „tapogatózott”, mert az udvar egyik sarkában egy, csak tetőből álló fészerben ott állt ígéretes falatokat rejtve egy mélyhűtőláda. Torba szeme azonnal megakadt azon a 10 kg félkész pacalon, amiért ő élt-halt. Azután eszébe jutott, hogy a vacsora - még hajnalban is - egyhangú hacsak egyféle, ezért kiegészítette a pacalt vagy 30 hamburgerpogácsával. A zsákmányt a kerítésen át adta ki az ott várakozó társainak és egyikük lakásán megfőzték á pacalt. Közben kettőjüknek eszébe jutott - azoknak akik már voltak büntetve -, hogy a lopott holmit, ha megtalálják lefoglalhatják. Az övékét aztán nem - mondták elszántan - és hamar megették az egész pacalt és a kisebb vajlingot is megtöltő hamburgerpogácsát. A Jászberényi Városi Bíróság dr.Gondos Imre Tanácsa hozott ítéletet a három jóbarát ügyében. Mindhármukat lopás miatt mondta ki vétkesnek, ezért Torba Istvánt és Bartók János Józsefet 7-7 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, Magda László 8 ezer forint pénzbüntetést kapott. Az ítélet jogerős. - ésal Zagyvarékason a Sziget és az Akácfa utca környékén nagy öröm volt augusztus végén. A Sziget utcában társadalmi munkában készült játszóteret avattak. Már a nyár elején megkezdődtek a munkák Tar Imre zagyvarékasi polgár- mester közreműködésével először fásítottunk, aztán felújítottak két mérleghintát, festették a játszószereket. Pihenősarok is van asztallal, padokkal, valamint mászókák, homokozók és a legkisebbeknek egy aranyos kis házikó. Az ünnepi ava- tóra Budai József egy jókora birkát áldozott a közösség kedvéért, s jóízű pörköltet Seller Károly főzött belőle bográcsban. Minden környéklakó meghívott volt, még az utca öregjei is, akiket ki nem hagytak volna az avatóból. Ők úgy mondták, nekik különösen jólesett, hogy nem felejtkeztek meg róluk a fiatalok. Zagyvarékasi olvasó (név és cím a szerkesztőségben) ✓ En is szeretem a csapatot Én is szeretem a csapatot, az Olajbányász kosárlabda csapatát. A múlt vasárnapi előkészületi mérkőzés után azonban elgondolkodtam azon, rajtam kívül hányán vannak, akik igazából szeretik ezt az együttest? Megdöbbentett például az a tény, hogy többhónapos kosárszünet után csak mintegy 1500 néző látogatott ki erre az igen magasszínvonalú, izgalmas és tanulságos meccsre. Tudom, hogy nyár van, tomboló és ún. hosszú hétvége volt és aki csak tehette, élvezte a szabadság utolsó napjait. De legalábbis számomra egyelőre nagyon fontos dolog, hogy elmenjek egy Olaj összecsapásra, ami talán a jelenlegi körülményeket tekintve „úri huncutság-”nak tűnik egyesek szemében. Eszembe jutott, hogy a sima bajnokság alatt kb. 2500 szurkoló látogatta rendszeresen a hazai találkozókat, viszont a rájátszásban akár tízezer ember is szívesen megnézte volna a sokszor nem színvonalas, inkább küzdelmes összecsapásokat. Addig vajon miért nem voltak kíváncsiak a fiúkra? Az én szememben az igazi szurkoló az, aki együtt sír és nevet a csapattal mindig és minden körülmények között és nem státuszszimbólumnak tekinti az eseményen való megjelenést. A találkozók „állandó” közönsége is több rétegből áll. Az egyik ilyen az ún. „B-közép”, tagjai hangos szóval hirdetik szeretetüket. De szereti-e az a csapatot, aki a fair play szabályait megsértve, mocskos szavakkal illeti a bírókat? Aki nyomdafestéket nem tűrő szavakkal sértegeti az ellenfelet?... Az igazi szurkoló csapatát bíztatva tapssal dicséri a szép megoldásokat és „Hajrá 01aj”-jal segíti át a néha gödörben lévő gárdát a nehézségeken. Szurkolótársaim! Ezután is legyen a jelszó: „Hajrá Olaj!”, bárhol is játszik a gárda! Egy szolnoki szurkoló Hozzászólás cikkeinkhez Július 22-i számukban „Uszodai képek” cím alatt megjelent írásuk kifogásolja valamelyik uszodában „Az uszoda egész területén labdázni tilos” knrást Nem tudom, melyik strandra gondolt az újságíró. Ha esteleg a cukorgyárira, akkor most is érvényesül, hogy ha valami még jó és valahol még rend van, minél előbb tegyünk ellene! Azon a strandon tisztaság van, rászólnak a szemetelőkre és kötelező valóban a zuhanyozás a fürdés előtt. Mi, idősebbek kisunokáinkkal nyugodtan fürödhetünk, nem kell félni, hogy fejentalál egy labda. A Tiszaligetben, a MÁV strandon van elég hely a labdázásra... A másik a vízipuska. A cikk írója szerint: „aki uszodába megy, azzal számolhat, hogy vizes lesz. ’ ’ Ezt azzal kapcsolatban jegyezte meg, hogy egy vízi pisztollyal eltalált hölgy szólt; figyelmeztette a játszókat Én is vettem az unokámnak vízipuskát lövöldözzék egymást eseüeg engem, semmi esetre se azonban idegeneket. Az újságírónak se a figyelmeztető hölgyet kellett volna megróni, hanem egymás tiszeletben tartására tanítani a különböző korosztályokat. Pl. arra is, hogyan segítsék a fiatalok az utazó időseket, kisgyermekeseket, hogyan vigyázzák a gyerekek a természetet Vagy a társadalom fiataljainak mindent lehet - az öregek meg úgyis egyre kiszolgáltatottabbak? Szabó Istvánná nyugdíjas Szolnok Cikkeink nyomán Válaszol a Patyolat Az augusztus 8-i Új Néplapban megjelent 40 százalék=10 százalék, majd augusztus 22-én megjelent A strucc is így csinálja cím alatti olvasói levélre szeretnék válaszolni. Vállalatunk a kifogásolt hirdetésben egyértelműen tudtul adta, hogy a gyorstisztító szalonban alkalmazott árhoz viszonyítva ad 40 százalék kedvezményt. A hirdetésben arra is utaltunk, hogy most ezt rövidebb idő - egy hét - alatt biztosítjuk, mint máskor. Ha a viszonyítási alapra nem hívtuk volna fel a figyelmet, akkor jogosnak tartanám, hogy félrevezettük az olvasót. Az árkedvezménnyel és a határidőcsökkentéssel nem hitelrontás volt a célunk, hanem egészséges árverseny a vegytisz- tító szalonokkal, amelyek egyébként szerződéses üzemeltetésben vannak és a vállalat konkurenseinek tekinthetők. Tehát nem monopolhelyzetben, hanem igenis versenyhelyzetben vagyunk. Egyébként a Patyolat vezetői is olvasnak újságot, bár ha szabadságon van valaki, és ezért késedelmesen tud válaszolni az olvasói levélre az nem feltétlen struccpolitikának minősül. Öllé Csaba igazgató Tisza-parti reggel Fotó: T. Z.
