Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-12 / 187. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. AUGUSZTUS 12. Késői köszöntő Kiss Imréné mezőtúri olva­sónk levelét augusztus 8-án kap­tuk meg. Mint írta, utazása miatt jelentkezik csak most soraival. Igyekszünk hát mielőbb közre­adni. (A beküldött fotót nem tud­juk közölni.) „Július 26-án töltötte 102. éle­tévét Mezőtúr híres szűcsmeste­re, a köztiszteletben álló Bene­dek István. Küzdelmes, nagy válságokkal terhes életéről az el­múlt években már több ízben is megemlékeztek a megyei és a helyi lapok. Meghitt, derűs nyu­galmat árasztó otthoni környeze­tében köszöntötték fel az önkor­mányzat képviselői. Kedves ne­velt lánya és veje vigyázzák nap­jait. Az ő segítségükkel nézhet­tük meg a féltett ereklyét, az 1932-ben készített dohánybama- fekete selyemvirágos irha fél­bundát, mely igazi remeke a szakmának. Kézről kézre járt az a gyönyörű ónfedelű üvegkupa is, amelyből a családi legenda szerint Kossuth Lajos is ivott. Szobája falán elhunyt szerettei­nek emlékei őrzik a múltat. Fo­tók, festmények, művészi kézi­munkák idézik szüleit, fiatalon elhunyt, festőnek is tehetséges testvérét és két feleségét. Az elhangzott jókívánságok mellé talán annyit lehetne hozzá­tenni, hogy még sokáig szeret­nénk Pista bácsit látni kis séta­botjával városunk főterén és a templomban, hogy másokat is erőssé tegyen az ő hite és példája: „Az Úr megtámogat minden ele- sendőt, és felegyenesít minden meggömyedtet. ’ ’ Kissé késve, utólag kívánunk - olvasóink nevében is - minden jót Benedek Istvánnak! Erzsiké néni embersége Kórházból, műtétről jöttem haza nemrég. Sorra látogatnak meg jó barátok, rokonok, isme­rősök. Ki szeretetből, ki illendő­ségből. Ki tudja, kit mi motivál. Örülök jelenlétüknek, érdeklő­désüknek. Szívesen fogadom a virágokat, a süteményeket, az erősítésemre szánt gyümölcsöt. Úgy gondolom, az érkezők őszintén kívánják, hogy mielőbb meggyógyuljak. Kivel-kivel hosszú órákat is képes vagyok beszélgetni, olyankor elfelejtek fájdalmat, gyengeséget. Mindezek ellenére a legmeg- hatóbb pillanatokat egy egyszerű asszony által küldött őszibarack- befőtt szerezte. Almomban se gondoltam, hogy a nemrég meg­özvegyült, szüleim utcájában la­kó, általam alig ismert asszony gondol rám, s befőttet küld édes­anyámtól. Megérintett Erzsiké néni embersége, szeretete. Meg­lepő ez, ebben a szeretet nélküli világban. Kaphattam volna man­nát, bármit, ezzel a befőttel nem ért volna föl. Eszembe jutott, hogy Erzsiké néni - akivel egyébként magam egy-két mon­daton túl talán soha nem váltot­tam szót - lánya, Csősze is meg­látogatott korábban, amikor be­teg voltam. Rá se számítottam akkor. S lám: rájuk mindig lehet számítani. Kár, hogy nagyon ke­vés Erzsiké nénivel, Csőszével találkozunk napjainkban. Bálint Zsuzsa Abony Egy kisvállalkozó nagy kálváriája Sok kisnyugdíjas hónapokkal ezelőtt szomorúan hallgatta, hogy Mezőtúron bezár az egyet­len hatósági húsüzlet, ahol min­dig lehetett jó árut kapni 30-50 százalékos kedvezménnyel. Ez különösen a mi számunkra érthe­tően azt is jelentette, hogy már- már nem hetente, hanem kéthe­tente is alig kerülhet a tányérunk­ba hús. Bizakodó csak a bolt vezetője volt, aki ígérte, hogy a hálás ve­vőket nem hagyja cserben, vál­lalkozóként új üzletet nyit. Elha­tározását tett követte, azonban arra a kálváriára, amit végigjárt, s jár ma is, nem számított. Opti­mista volt, s bátrabb a lehetséges­nél, mivel biztatást kapott min­denütt (szóban). Meg hát ő is ol­vasta az ígérgetéseket, melyeket különböző programokban ma is hirdetnek: segítik a szolgáltatás, a lakossági ellátás fejlesztését. Ami ezután következett, azt csak erős akaratú, elszánt, az em­bereket tisztelő és szerető egyén tudja végigcsinálni - vállalva a szakadatlan szélmalomharcot az „illetékesekkel”. Végre engedé­lyezték az üzletek megnyitását. Ez maga a csoda, a siker valósá­ga. A „mini” saját vágóhíd azon­ban még nem kapott „zöld utat”, ami másutt természetes és támo­gatott. Azaz, nem mindenben és mindenütt megy ez ilyen nehe­zen. Milyen kár, hogy eddig hall­gattunk a bolt vezetőjére, s nem gyűjtöttünk sok-sok aláírást tilta­kozásunk jeléül, vagy lemond­tunk a tömegdemonstrációról. Talán kevesebb kudarcélmény­nyel, hamarabb a nagyközönség szolgálatába állíthatta volna az üzletet. Gondoljuk, megérdemli az általános tanulság mellett leír­ni nevét. Köszönjük Zuppán Zol­tán vállalkozónak és az őt segí­tőknek munkáját. Roszik Pál kisnyugdíjas Mezőtúr Hozzászólás cikkeinkhez A gyerekek ragaszkodnak nevelőikhez Munkatársunk július 27-én megjelent „Pofonok vagy Kéte- lyek”című írásával nem ért egyet N-né J. Cs. szolnoki olva­sónk, aki azt kérte, nevét ne kö­zöljük. Indokát elfogadjuk. Sze­mélyesen ismer sok, Homokon nevelkedett gyereket, s termé­szetesen ott munkálkodó peda­gógust is. Nem tudja elképzelni - írta -, hogy bármelyik nevelő vemé a tanulókat, főleg nem úgy, ahogy a riportban megszólaló Csaba és László elmondta. Azt még elhinné, hogy a titokban tör­ténő cigarettázásért kapnak egy pofont, ami jogos is volna. Le­vélírónk szerint nem szabad min­dent komolyan venni, amit - az általában beteg - gyermekek mondanak. Az intézményt ked­vezőtlen színben tüntette fel az újságíró - véli. Különben is, nem tegnap történt az állítólagos eset, hanem két évvel ezelőtt. A Csaba és László által említett pedagó­gust (pedagógusokat) is meg kel­lett volna hallgatni. Igaz, helyet­tük vagy nevükben nyilatkozott az iskola igazgatója. N.-né azt tapasztalta hosszú évek során, hogy a gyermekek ragaszkodnak nevelőikhez! (Újságban) levelezés helyett - személyes tárgyalást! Építőipari Kisszövetkezet, a FE- MÉP Faipari Kft., valamint a Szállító-Javító Kft. dolgozói (száztizenhét aláírás) „aláírás­sal” jelent meg. Dr. Fazekas Sándor, Karcag Városi Önkor­mányzat polgármestere az ön- kormányzat nevében Laskovics János úrnak, az imént említett kisszövetkezet elnökének címez­te hozzánk küldött levelét, ame­lyet kivonatosan közlünk: Tisztelt Elnök Úr! A 363/1991. sz. levelével, melyben Ön azt állítja, hogy a Városi Önkormányzat megala­pozatlan döntést hozott, amikor a Városi Bíróság épületének felújí­tási munkáit nem a Nagykunsági Fém- és Építőipari Kisszövetke­zetnek „ítélte oda”, a képviselő- testület 1991. július 9-i ülésén foglalkozott. Számomra érthetet­len, hogy ezen az ülésen Ön miért nem fejtette ki véleményét sze­mélyesen is, megkönnyítve ezál­tal a testület véleményalkotását. (Az ülés időpontjáról külön írá­sos értesítést küldtem.) Az önkormányzat véleménye szerint az Ön által írt levél hang­neme elfogadhatatlan, tartalma pedig jelentős részben téves in­formációkon alapul. Egy levél tartalma nyilván nehezen vá­lasztható el annak formájától, hangnemétől. Az Ön írásában felvetett gondok és súlyos vádak komolyságát maximálisan elis­merve, mégis kérdés számomra, hogy mi indokolja azt a sértő, nemritkán bűnbakkereső, provo­katív hangnemet, amely a levél jelentős részét áthatja, és elfo­gadhatatlan mind a gazdasági életben, mind a karcagi közélet­ben is .. . Nincs tudomásom ar­ról, hogy akár én, akár a képvise­lő-testület ilyen hangnemet hasz­nált volna bárkivel kapcsolatban is, hivatalos megnyilatkozásai során. Joggal várjuk tehát el, hogy a hozzánk fordulók is be­tartsák az általánosan elfogadott érintkezési normákat. Ami a testülethez írott levél tartalmát illeti, abban olyan pon­tatlanságok, illetve csúsztatások vannak, amelyekkel Önnek, mint az események kezdetektől fogva tevékeny résztvevőjének, nyil­ván tudomással kellett bírnia. Ezek közül mindjárt az első hely­re kívánkozik, hogy a kérdéses munka odaítéléséről nem a kép­viselő-testület döntött, hanem a fővállalkozó - egy zártkörű, meg­hívásos árajánlatkérést bírált el, ahol kikérte az önkormányzat képviselőinek véleményét is. A meghívott hat kivitelező közül három pályázott. A legalacso­nyabb árajánlatot a szolnoki be­jegyzésű, de karcagi tagokkal, il­letve alkalmazottakkal is rendel- kező Kas Kft. tette. Az önkor­mányzati képviselők felhatalma­zása arra szólt, hogy a legalacso­nyabb árajánlatot támogassák, hiszen a műszaki tartalom adott volt. Mivel a bíróság felújítása az Igazságügyi Minisztériummal közös beruházás, és mindkét fél rendkívül szűkös anyagiakkal rendelkezik, a több százezer fo­rintos árkülönbözet alapján dön­töttek a kedvezőbb ajánlat mel­lett a fővállalkozó, illetve az ön- kormányzat képviselői. Ami azt az ajánlatot illeti, hogy a vitatott árkülönbözetet a szövetkezet közcélra fel kívánta ajánlani, ez kétségtelenül elhangzott, de le­vélben az Elnök úr elmulasztotta feltüntetni, hogy az árajánlatok elbírálása után egy héttel került erre sor. Az egész levelet áthatja az a vád, hogy ezen munka meg nem nyerése miatt a szövetkezet elle­hetetlenül és munkanélkülivé válnak az ott dolgozók, és ezért az önkormányzatot terheli a fele­lősség . . . Szerintem a kép nem ennyire egyszerű. Mindenekelőtt el kell gondolkodni azon, hogy vajon a szövetkezet vezetője megtett-e mindent az adott hely­zetben azért, hogy minél több munkát szerezzen. El kell gon­dolkozni azon, hogy Ön, Elnök úr, vajon időben tájékoztatta-e az önkormányzatot arról, milyen fontos a szövetkezetnek ez a munka, amikor a bírálás után és nem előtte kereste fel a polgár- mestert. El kell gondolkozni azon, hogy vajon mennyire lehet eredményes az üzleti életben az a retorziókat kilátásba helyező tár­gyalási és levelezési mód, ame­lyet az Elnök úr választott? El kell gondolkodnia a szövetkezet tagságának azon, hogy vajon mennyire volt eredményes üzleti stratégia az, hogy az elmúlt egy­két évben három kft. is alakult a szövetkezet tőkéjének igénybe­vételével. Ön levelében felteszi a kérdést, hogy vajon kinek fűződött sze­mélyes érdeke az önkormányzat tagjai közül ahhoz, hogy a vita­tott munkát ne a Nagykunsági Fém- és Építőipari Kisszövetke­zet kapja meg, hanem más. Ké­rem Önt, hogy név szerint nevez­ze meg azt vagy azokat, akikre gondol! Ne rágalmazzon általá­nosságban! A gazdasági verseny szabályait rögzítő törvényes ren­delkezések kizárják az olyasfajta megkülönböztetést, amelyre Ön hivatkozik. Nem tudok olyan ön- kormányzatról, amely kizárta volna a vidéki vállalkozókat a helyben végzett munkák elnyeré­séből. Ezt az is tanúsítja, hogy a karcagiak is szép számmal vál­laltak munkát más településeken. Egyébként tájékoztatásul szeret­ném közölni, hogy eddig vala­mennyi városi beruházást helyi kivitelezőkkel végeztetett el az önkormányzat, és a bíróság fel­újítása is 90 százalékban karcagi dolgozóknak ad megélhetést. Kérjük, hogy mindezen ténye­ket szíveskedjék megfontolni és a szövetkezet dolgozóival megis­mertetni. Mindenképpen le aka­rom továbbá szögezni, hogy a képviselő-testület elismeri azt a munkát, amit a szövetkezet dol­gozói Karcag városért tettek, és ezúton kérem Önt, hogy szíves­kedjék hivatalomban felkeresni annak megbeszélése végett, hogy miként segíthet az önkor­mányzat nehéz helyzetükön! Triennálé vagy biennálé? „Idestova egy évtizede rendezi felváltva Mezőtúr és Karcag a keramikusok seregszemléjét, az Alföldi Fazekas Triennálét. A kétévenkénti kiállítás házigazdá­ja az idén Karcag”. A Kántor Sándor emlékére rendezett fazekastriennálét aján­ló cikkük - július 18. - a fenti mondattal kezdődik. Az érdekes, figyelemfelkeltő írás azonban félreérthető: Amennyiben a kiál­lítást kétévenként rendezik, ak­kor biennálé, nem pedig trienná­lé. A triennálé ugyanis háromé­venként rendezett eseményt, ki­állítást stb. jelölhet csak. Gon­doljunk csak a 3 férfiúból álló triumvirekre! A cikk később a negyedik me­zőtúri triennálét emlegeti, majd az idei, immáron ötödik Alföldi Fazekas Triennáléról olvasha­tunk. Amennyiben az idei, ötödik triennálét közel egy évtizede ren­dezték meg, akkor 5x3, azaz 15 évnek kellett volna eltelnie az el­ső időpont óta. Szeretnénk tudni, kétévenkénti kiállítást, azaz biennálét rendez­nek-e a keramikusok, mert ha igen, akkor a triennálét a nyomda okvetetlenkedő ördöge juttatta véletlenül a nevezett írásba. Rimóczi Gáborné Hamar Márta Szolnokból elszármazott budapesti lakos) Észrevételét köszönjük. Igaza van! Természetesen az informá­ció szerzője (is) tudja, hogy a triennálé háromévenkénti bemu­tatót, kiállítást jelent. A tárgyalóteremből Ittasan, jogosítvány, rendszámtábla nélkül! Őt hidegen hagyta az, ami sok százezer autótulajdonost elkese­rített. Az egekig szökő benziná­rak mellett a felhőket súroló kö­telező gépjármű-felelősségi biz­tosítási díj, ami tovább nehezíti az amúgy is nehéz életet. A má­sokét, de nem az övét - mondo­gatta -, mert őrá semmiféle ren­delet nem vonatkozik. Gépko­csiján például nincs rendszám- tábla, így kikerült a biztosító „lá­tószögéből”. A jogosítványát pedig nem vehetik el. Mert már elvették... Kökény Sándor, Zagyvarékas, Mező I. út 34 szám alatti lakos a „több minden szabad” remé­nyében helyezte magát törvé­nyen kívüli állományba. Elmon­dása szerint elege van abból a törvényből, amely eddig már hétszer büntette. Büszkén vallja viszont, hogy nem dicsekvés, ha élménybeszámolóin elmondja: a létező bűncselekmények szinte minden formáját megtapasztalta már. Büszke továbbá arra is, hogy nála nincs uborkaszezon. A „balhék” elkövetése és a bünte­tés-végrehajtási intézetbe „köl­tözés” közötti időt is kihasznál­ja. Legutóbb például ez idő alatt egy igen jövedelmező akciót bo­nyolított le: birkákat lopott. A bírósági tárgyalásra tehát előzetes letartóztatásból és fegy­veres kísérettel jött. A vádiratból ott kiderült, hogy Kökény ez év április 30-án jócskán ittas álla­potban száguldozott kocsijával Jászladány belterületén. A köz­úti közlekedés szabályait még azzal is megsértette, hogy veze­tői jogosítvány nélkül ült az 1991 eleje óta rendszámtábla nélküli kocsi volánjához, Akkor, amikor ugyancsak ittas vezetés miatt a Jászberényi Városi Bíró­ság 14 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, és 1 év 2 hónapra eltiltotta a járművezetéstől. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet a vádlottak padján szinte már törzsvendégnek számító Kökény Sándor ügyében. Ittas járművezetés miatt mint több­szörös visszaesőt 6 hónap bör­tönbüntetésre ítélte, és 2 évre el­tiltotta a közügyek gyakorlásá­tól. A közúti járművezetéstől másfél évre „fosztotta” meg. A bíróság kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bo­csátható. Az ítélet jogerős.- ésal­Bonyolítás és bolondítás. Ezúton kell sajnálattal közöl­nöm, hogy a jászjákóhalmi pol­gármesteri hivatal nem küldött „Szerencsés felépülést!” felira­tú kártyát Graig Shergold angol kisfiúnak. Ez így nagyon gonosz megállapításnak tűnik, de mind­járt megindokolom. Amikor elő­ször a kezembe került a kisfiú neve és kérése - kb. két évvel ezelőtt a Vasárnapi Hírekben -, gyorsan szaladtam a postára, ne­hogy elkéssek, teljesülhessen utolsó kívánsága még életében, hogy ő kapja a legtöbb lapot a világon és bekerülhessen a Re­kordok Könyvébe. Igaz, hogy akkor még képeslapot kértek. Amennyi felkérést viszont azóta kaptam ez ügyben, annyi képes­lap már nincs forgalomban köz­ségünkről, sőt az egész Jászság­ról sem. Azért a nevem szerepelt még a jászberényi könyvtár által küldött üdvözleten is. Aztán kez­dett a dolog gyanússá válni: hála Istennek, hogy a kisfiú azóta is életben van, ez biztos a gondos ápolás eredménye, az viszont nem tudom, minek az eredmé­nye, hogy még két év után is hétéves. Úgy látszik, amellett, hogy nem romlott az egészségi állapota, nem is öregszik. Mostanság viszont úgy tűnik, intézményesített kézbe került az ügy: egy bizonyos Hungária Ho­bo Kft. bonyolítja a levelezést, akiken keresztül az évtizedeken át viruló, egymást hülyítő levél­láncok mintájára lehet tíz továb­bi címre küldeni a felhívást. Itt aztán a dolog végképp gyanússá vált. Eme kisfiú - aki lassan már nagyfiú lesz - még sehol nem jelent meg riportban, fotón - egyáltalán hogy néz ki, és léte- zik-e? Én is segítettem már több olyan gyerek kezelési költségei­nek előteremtésében, akik fotó­val, bővebb tájékoztatással meg­jelentek itt-ott, de egy komolyta­lan akcióban nem vagyok haj­landó részt venni. Ez a levelezés most már a hi­vatalokba is „begyűrűzött”, s miután a megye több polgármes­teri hivatala is hivatalos levélben felkért az akcióban való részvé­telre - s a jelek szerint nekik más gondjuk nincs is, mert buzgón sokszorosítottak -, ezért született e levél. Támadt egy ötletem: mivel ná­lunk - Jászjákóhalmán - most az egyik legnagobb gond az: ho­gyan tudják néhányan megvenni a téli tüzelőjüket, miután már ét­kezésre is alig futja, ezennel el­indítok egy láncot: polgármeste­ri hivatalunk szeretne bekerülni a Rekordok Könyvébe, mint olyan hivatal, mely a világon a legtöbb brikettet kapta postán. Rajta hát: küldjön címünkre egy szem brikettet, és ezt a felhívást továbbítsa tíz helyre! Thank you! Fodor István Kérjük olvasóinkat, hogy észrevételeikkel, panaszaikkal személyesen vagy telefonon augusztusban - szabadságolások miatt - lehetőleg délelőtt 9 és 11 óra között keressék fel szerkesztőségünket. Megértésüket köszönjük. V_____________________________________J Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné zöltünk e helyen egy levelet, amely a Nagykunsági Fém- és Július 8-án Kedvező döntésre várnak a karcagiak címmel kö­Az első közös fedél alatt... Fotó: N. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom