Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-10 / 186. szám

1991. AUGUSZTUS 10. Megyei körkép 3 Mini-minimálbérek Az eltűnt tárgyak nyomra vezethetnek A hol-lét lesz a meghatározó? A jelenlegi minimálbér hétezer forint. Akinek ennyi a fizetése, az 6 ezer 400 forintot kap kézhez a nyug­díjjárulék és a személyi jövedelemadó levonása után. Az Érdekegyeztető Tanácsban a munkavállalók szóvá tették, hogy ideje volna a minimálbért 8 ezer forintra emelni, akkor ugyanis legalább 7 ezer forintból „gaz­dálkodhatnának” a legalacsonyabb fizetésűek is.- Hogyan számították ki, hogy tavaly 4800, 5200, illetve 5800 forint volt, az idén pedig 7000 forint az a legkisebb jövedelem, amiből még meg lehetett élni. Miért kellene mégis nyolcezer forintra emelni ezt az összeget? - kérdeztük Kameniczky Istvántól, a Szak- szervezetek Gazdasági és Társadalomkutató Intézeté­nek igazgatójától.- A KSH számításai abból indulnak ki, hogy az emberek általában rendelkeznek lakással (!?), tehát a jövedelemből nem kell előtakarékoskodniuk. A mini­málbérnek csupán a meglevő lakás fenntartási költsé­geit, az étkezést és még néhány más létfontosságú kiadást kell fedeznie. Az így kialakított fogyasztói kosarat évszakonként külön étrendre kiszámítják, ez tartalmazza a szükséges kalória-, fehérje- és vitamin- szükségletet. Jelenleg havi 2480 forintból telnek ki ezek az élelmiszerek. A maradék 4379 forintot a re­zsire, az öltözködésre, a minimális kulturális igények - mondjuk a tévé-előfizetési díj - fedezésére lehet fordítani. A számítások kissé sántítanak, mert ezek az összegek nemcsak a hivatalos piaci árakat tükrözik, hanem figyelembe veszik a „KGST-piaciakat” is, a házilag elkészíthető ruházati termékek esetében pedig csak az alapanyagárakkal kalkulálnak.- A számítások másik módja az, hogy az 1989-es létminimumot felszorozzák az árindexszel, vagyis az inflációs rátával. Tavaly a 4800 forintot 29,2 száza­lékkal szorozták, ebből alakult ki az 5800 forintos összeg. Az idén 38 százalékos inflációval számoltak, a minimálbéreket tartalmazó borítékokba így 6400 forint került. Mivel azonban az „élet’ ’ túlhaladta az előzetes számításokat - gondoljunk csak az energia­árak drasztikus emelésére -, indokolt volna újra szá­molni és ennek megfelelően rendezni a minimálbére­ket. A probléma azonban rendkívül összetett. Egyrészt valóban nem lehet megélni a statisztikailag kiszámí­tott minimálbérekből, másrészt az is tény, hogy a magyar gazdaság nem termeli ki az ennél magasabb bérek fedezetét. Az esetleges fedezet nélküli béreme­lés pedig újabb elbocsátásokhoz, újabb munkahelyek megszűnéséhez vezetne. Az Érdekegyeztető Tanács­ban ezért most arról alkudoznak, miként lehetne eset­leg területenként, foglalkozásonként különbséget ten­ni a minimálbérek között, mondván: mások a megél­hetési költségek Sopronban, és mások Szolnokon; több kalóriára van szüksége a bányásznak, mint az adminisztrátornak. Lehet, hogy jövőre már a „hol-lét” is meghatározza majd a legszegényebbek életszínvonalát? Ferenczy-Europress Palackhoz bilincselve Abonyi asszonyok Fehérre fehér­rel hímeznek Nem tabu már a pébégáz Soha nem fogom megérteni, hogy illetékeseink mit manipulál­tak hosszú éveken át a propán-bu­tán gázzal. Nem tették okosan, mondhatni bután gazdálkodtak ve­le. Valamikor kiutalásra lehetett kapni a gázpalackot, igazi kurens áru volt, jó forgalma volt a fekete piacon. Később felszabadították, de csak módjával lehetett akkor is hozzájutni a palackba zárt energia- hordozóhoz; disznóvágáskor, jeles ünnepek előtt egymást taposták a településszéli telepeken az embe­rek. A magyar szinte hozzá volt bilincselve a palackjához. Ha azt mondják nekem, hogy pébégáz, egy hajlott hátú, szikár öreget látok magam előtt biciklizni az út szélén, a kormányon egy-két gázpalack­kal. Amikor pedig valaki kitalálta, hogy amúgy nyugati mintára akár a gépkocsit is lehetne üzemeltetni ezzel a környezetkímélő hajtó­anyaggal, elszabadult a pokol: rendőrök szimatoltak a csomagtar­tókba, és valóságos diadalünnepet ültek, ha sikerült fülön csípni egy gázos járművet. Én az ügyben ille­tékes tröszt tehetetlenségének szimbólumát láttam mindebben. Azét a trösztét, amelyet végre - ta­lán érdemeiért - feldarabolnak pri­vát szeletekre. Remélem, a szelle­mét egy gázpalackba zárják ... Az indulat onnan van, hogy ma­gam is használtam évtizedeken át a palackos gázt. Mondhatni, benn­fentes vagyok ebben a témában. Örültem tehát, amikor összeho­zott a sors Nyitrai Károllyal. A Kis­újszállásról elszármazott vállalko­zó ma osztrák-magyar állampol­gárságú, és a volt NSZK-ban él. Felfedezte magának hat évvel eze­lőtt Tiszakécskét, és külföldi üdü­lőcsoportokat hozott oda. Aztán a tanyasi élet komfortját kezdte*vizs- gálgatni, és eljutott oda, hogy Szol­nokon egy kft.-t szerveztek Ther- mofarm néven, amelynek funkció­ja többek között három és öt köb­méteres tartályok telepítése lakó­házak, fóliasátrak, vagy akár üdü­lők, panziók mellé. Egy 100 négy­zetméter alapterületű lakóházat egy három köbméteres tartály ké­pes egy évig ellátni „tüzelővel”, egyszeri töltéssel. Az ára? Úgy 250 ezer forint - a ház faláig érő veze­tékkel. A belső szerelés a tulajdo­nos feladata. A német-magyar kft. nemcsak a telepítést, de a szerelést, sőt a későbbiekben a gázellátást is vállalja. Nyitrai Károly szerint a világpiacon korlátlan mennyiség­ben kapható a pébégáz, így nem magyarázkodnak majd akkor, ami­kor a tartályok feltöltésére kerül sor. Aki teheti, búcsút mondhat végleg a rossz emlékű gázpalack­nak!- pébé ­Nyáron a művelődési házak többsége szünetet tart, de az abonyi Petőfi Művelődési Házban, a kézi­munkaszakkör asszonyai húsz éve minden hétfőn összejönnek. Veze­tőjük Kővágó Sándomé, aki csak szép, jó minőségű munkát ad ki a kezéből. Az általa tervezett és drukkolt terítőcskék finomak, érté­kesek. A szakkör tagjai jó ízléssel megtervezett, a díszítőművészet igazi hímzésfajtáit és motívumait varrják ki. Az asszonyok az egy­szerűbb, főként fehér hímzésű térí­tőkét, párnákat kedvelik. Jelenleg sióagárdi, palóc, korai kalocsai, galgamenti fehér lyukhímzéses, írásos darabokat varrnak. Több pályázaton is neveztek már. Szalay Mihályné egy Pest me­gyei kiállításon második díjat nyert, Kővágóné a SZÖVOSZ pá­lyázatán az első, második és har­madik díjat is elnyerte, Mezőkö­vesden, a Kis Jankó Bori-kiállítá­son két alkalommal is jutalomban részesült. Augusztus 20-ra kiállí­tással készülnek a helyi művelő­dési házban. Anyagaik két hónap­pal ezelőtt Dánszentmiklóson mu­tatkoztak be, szép sikerrel. Terveik között szerepel újabb pályamunkák elkészítése a nyíregyházi kiállítás­ra.- bzs ­Magánhorgásztó. A Nógrád megyei Nagylócon, az egykori kenderáztatóból Ispán Bertalan helyi lakos horgászparadicsomot létesített. Kikotortatta a medret, halakat telepített, a források kitisztításával megoldotta a vízutánpótlást is. Az amurok, pontyok, kárászok, keszegek, süllők horogra akasztásáért természetesen a vendég horgászoknak fizetni kell. Az így befolyt összegből fizeti a vállalkozó az éves területi bérleti díjat és biztosítja a halutánpótlást. (MTI) A doktor gyilkosait még keresik (Folytatás az 1. oldalról) Mert erre a két bűnöző - mert az ma már biztos, hogy ketten voltak - megijedhetett, s egyikük a bácsi­hoz, másikuk meg a nénihez ug­rott. Pillanatok alatt megkötözték őket, majd pedig az idős ember arcára párnát szorítottak - olyan erősen, hogy még a protézise is eltört -, aki emiatt megfulladt. A néni megúszta kisebb sérülések­kel. Természetesen földúlták a la­kást, minden értékesebb tárgyat magukhoz vettek, és ahogy jöttek, úgy el is illantak. Még ma sem találták meg őket. Sajnos. Félre akarták vezetni a nyomozókat Ám az eltűnt tárgyakat tartalma­zó lista a megyei rendőr-főkapi­tányság bűnüldözési osztályán már régen összeállt. Ezek szerint hiá­nyoznak ezüstből készült cukortar­tók, cigarettásdobozok, tálak, evő­eszközök, kancsók meg egy olyan oszlopos óra, amiből meglehet, hogy csak ez az egy található az országban. Ha egyáltalán még itt van, mert a rohamosan felgyorsuló nemzet­közi bűnözés kapcsán hallottam én már olyanról is, hogy egy vagy több hazai értékes műtárgy más országokbeli közvetítőkön ke­resztül egy harmadik nemzetbeli műgyűjtő birtokába került. Mindenesetre a szóban .forgó lista szerint 1 millió 130 ezer fo­rint értékű holmit vittek el Petko- vicsék lakásáról. Ennek az ügy­nek kapcsán fölvetődik az ember­ben a kérdés: miként lehet az, hogy a mai napig sem kerültek rendőrkézre az elkövetők? Nos, mint hallottuk, már többször is félre akarták vezetni a nyomozó­kat. Erre példaként Kapocsi Zol­tán rendőr őrnagy elmesélte, hogy egy ismeretlen telefonáló a karca­gi rendőrkapitányságra olyan be­jelentést tett, amivel alaposan gyanúba kevert egy másik illetőt. Elmondta, hogy a bűncselekmény éjszakáján maga is járt a Kálvin utca környékén, s látott a Petkovi- cséktól kijönni egy embert. Meg­adta még a személyleírását is, ami annyira jellemző és aprólékos volt, hogy amikor a kisújszállási rend­őrök meghallották, szinte fölvisí­tottak örömükben, hogy ez azonos lehet az általuk ismert egyik sze­méllyel. Kimentek hozzá, bevitték, s kiderült, hogy szóba se jöhet mint elkövető, hanem az egyik haragosa így akart törleszteni és ráterelni a gyanút. Természetesen az ismeret­len bejelentő ellen - mert menet közben kiderült, kiről is van szó - a hatóság félrevezetése miatt már eljárás is indult. Már a börtönben is beszéltek róla Nos, ilyesféle „apróságok” sok­szor nehezítik a nyomozók munká­ját, ánrők olyannyira kitartóaknak, olyannyira buldogtermészetűek- nek bizonyultak, hogy miközben keresték a gyilkosokat, számtalan más, kisebb bűncselekményt is föl­derítettek. Többek között az ügy kapcsán szóba került Rácz János helybeli, többszörösen büntetett előéletű fiatalember neve is, aki a bűncselekmény éjszakáján a vá­rosban ténfergett, s nem tudott el­számolni az idejével. S amikor a rendőrök meglátogatták a lakásán, onnan majdnem egy teherautónyi, korábbi balhékból származó lopott holmi került elő. De menet közben a sok mindent megélt nyomozók­nak mégis feltűnt ez az ember, mi­vel elég gyanús volt a viselkedése, hisz a végén már olyan bűncselek­ményeket is „elvitt”, amiről még a rendőrok sem tudtak. Nyilván ezek után elkezdtek kutatni a múltjában, s kiderült, hogy pár hónappal eze­lőtt Sopronkőhidáról szabadult. Megnézték, hogy akkoriban kikkel ült egy zárkában, kikkel tartott kapcsolatot. S a szóban forgó sze­mélyek kihallgatása során bebizo­nyosodott, hogy Rácz János már a börtönben is emlegette, hogy Kis­újszálláson él egy idős házaspár, akikhez érdemes lenne „bemen­ni”. Sőt, még tippeket is adott tár­sainak. Ezt közülük többen is jegy­zőkönyvbe mondták, termé­szetesen hozzátéve, hogy ők nem jártak Petkovicséknál. Hát itt tart jelenleg a nyomozás, ám az igazi az lenne, ha az eltűnt tárgyak közül valamelyik is megkerülne. .«Nem emlékszik semmire Rácz János már több mint egy hónapja ismét a rendőrségi fogda lakója. Persze nem a gyilkosság - hisz tagadja is, hogy valami köze lenne hozzá -, hanem különböző kisebb-nagyobb balhéi miatt került előzetes letartóztatásba. A minap beszélgettem vele. Az eltűnt - az országban talán egyetlen - oszlopos óraritkaság- Tudja, miért került ide?- Igen. Aznap este, mikor meg­történt a gyilkosság, jártam a kör­nyéken. Többször voltam büntet­ve, s elég sokan láttak. Ennyi már elég ahhoz, hogy gyanúba keve­redjek. S amikor megkerestek a rendőrök, több betörésből szárma­zó holmit találtak nálam.- Eddig hányszor volt büntetve? ?'*Eí) lesz a nyolcadik.- Hány évet ült?- Összesen tizenhármat.- Mennyi idős?- Harminchét éves vagyok.- Főleg milyen bűncselekménye­ket követett el korábban?- Vegyesen, ezt is, azt is.- Csak tudja, hogy mikért volt büntetve?- Mindig úgy éreztem, hogy pél­dát statuáltak velem szemben. S rendszerint legalább kétszer annyit kaptam, mint másvalaki hasonló balhékért.- Remélem, nem gondolja komo­lyan, hogy az igazságszolgáltatás „utazik" magára?- Csak egy példa: katonai szöké­sért annak idején elítéltek. Lesze­reltettek, s megállapították, hogy pszichopata vagyok. A sereg előtt ideggyógyászati kezelés alatt áll­tam, és nem is lett volna szabad bevonultatni engem. Ám, miután leléptem és elkaptak, a katonai bí­róság mégis egy év két hónapi fegyházra ítélt.- Ha egyszer már megszenvedett valamiért, miért kezd újabb bal­hékba?- Valószínű, hogy valamilyen kényszer dologban szenvedek.- Ezt nem teljesen értem ...- Az iránt érzek kényszert, hogy megsemmisítsem magam, hogy mindenféleképpen ártsak magam­nak. Már vagy tíz éve fontolgatom az öngyilkosságot is, de tűrök még egy kicsit.- Még elég fiatal ahhoz, hogy új életet kezdhessen . . .- Ilyen állapotban nem megy. Én már többszörösen meg va­gyok bélyegezve.- Emlékszik, hogy kezdődött?- Igen. Gyerekkoromban, az is­kolában. Már ott is fekete bárány voltam. S többször is meggyanú­sítottak például azzal, hogy lop­tam. Nem így volt, de utána vi­szont elhatároztam, ha már mondják, akkor tényleg meg is teszem. S utólag szép sorban mindig megcsináltam azt, amit rám fogtak. Látja, végül azzá vál­tam, amit akartak belőlem ...- Utoljára honnan és mikor szabadult?- Jó nyolc hónapja Sopronkő­hidáról. Ott másfél évet ültem.- Odabenn nem emlegette a hörtöntársaknak, hogy Kisúj­szálláson él egy idős házaspár, s hozzájuk érdemes lenne betörni, mert a lakásuk tele van értékes holmikkal?- Nem tudok .erről semmit. Nem emlékszem, hogy szóba ke­rült volna. Ennek ellenére persze előfordulhatott, mert voltak bizo­nyos napok, amelyek csak úgy el­szálltak fölöttem, és képtelen va­gyok visszaidézni az akkor történ­tekéi. Ennyi idő alatt ugyanis már rájöttem, hogy miként lehet átvé­szelni odabenn az éveket.- Hogyan?- Nem normális módon. Csak úgy, ha elmebeteggé válik az em­ber. Én mindenesetre már jó úton vagyok afelé...- Most mire számít?- Arra, hogy jól „megmérnek”, s kapok vagy két-három évet . . . Megint. Nagy Tibor Kitüntető díjak A Magyar Közlöny 89. számában jelent meg a művelődési és közoktatási miniszter rendelete, mely az „Augusztus 20-a, az állam- alapító Szent István ünnepe alkalmából a művelődési és közoktatási miniszter által adományozandó díjakat” szabályozza. A jogszabály szerint: A Népművészet Mestere díjat egyes alkotások vagy egész életmű elismeréseként minden évben hét népművész kap­hatja meg. A Népművelésért díjat évente 20, közművelődésben járatos szakember olyan új módszerek kidolgozásával, alkalmazásával és terjesztésével érdemelheti ki, amelyek kiemelkedő eredménnyel szol­gálták a korszerű művelődést és a művészi ízlés fejlesztését. Azoknak a múzeológusoknak, akik kezdeményezéseikkel, munkás­ságukkal jelentősen hozzájárultak szakterületük előbbrejutásához, Móra Ferenc-díjat adományoznak, e kitüntetésben a jogszabály szerint évente négyen részesülnek. A Szabó Ervin-díjat 8 levéltáros, könyv­táros, a Bessenyei György-díjat 5 népművelő érdemelheti ki kiemel­kedő munkásságával a kultuszminisztertől. A kitüntetettek díjukkal együtt 30 ezer forintot kapnak. A díjakat a miniszter szakmai kurató­riumjavaslata alapján adományozza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom