Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-08 / 184. szám

1991. AUGUSZTUS 8. Az Uj Néplap Martfűn 5 Itt a Royal Crown Cola! A héten már az üzletekben lesz A múlt héten nagy volt a sürgés­forgás az Első Magyar Szövetkeze­ti Sörgyár Rt. telepén. Hogyne lett volna, amikor próbagyártás kezdő­dött: Hernádi Pál főmérnök az amerikai partner küldöttével fi­gyelte a cukorolvasztást, a mixe- lést, a gyártást, hogy mielőbb (s már e héten) Magyarországon is bemutatkozzék az RC-Cola, a leg­újabb idítőital. Július végén licenc és palackozá­si szerződést írt alá a gyár igazga­tója a Royal Crown Cola Co. Inter­national céggel, mely szerint alko­holmentes üdítőital-gyártás kezdő­dik Martfűn, s egy jó minőségű termékcsalád mutatkozhat be a ha­zai vásárlóközönségnek, amelynek első tagját, talán már a héten meg­találják az áruházak, boltok polca­in itt a megyében is a vásárlók. A beruházási tervet az igazgató­ság ez év márciusában hagyta jóvá, a műszaki átadás múlt hónap 19-én megtörtént, a próbagyártás pedig július végén megkezdődött. Az RC Cola értékesítése a sör­gyár Rt. kereskedelmi szervezeté­nek teljesen új feladatot jelent, hi­szen az eddig gyártott kétféle sör értékesítésének nagy részét két fő- részvényes vállalta magára. A co- laértékesítés viszont már a gyár ke­reskedelmi szervezetének feladata lesz. Ez persze arra is jó alkalom, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki a kiskereskedelemmel. Az elő­kalkulációk szerint a 2,5 dl-es üve­ges RC Cola ajánlott fogyasztói ára 9 forint lehet. Az első gyártás 350 hektoliter colát jelentett, s igaz, ami igaz: (kóstolás után mondjuk), finom ital az új üdítő. Ez persze nem véletlen, hiszen a Royal Crown Cola Co. cég az USA harmadik üdítőital-gyártó cége. A világ cola-fővárosában, Colombusban alapították 1905- ben, a azóta az USA-ban található 175 palackozója mellett a világ 55 országában árusítják üdítőit. A martfűiek remélik, itthon is kedvelt lesz az üdítő, s hamarosan az RC-Cola-család többi tagjával is megismerkedhetnek a magya­rok. Képünkön a Mixer látható, ame­lyet a héten már megszokott üzemi rendben működtetnek a sörgyár dolgozói. - Mit mondhatnánk még? - Egészségükre! Nyugdíjasok Napközben minduntalan nyug­díjassal találkozik az ember a vá­rosban. Miért ne? - kérdezhetné bárki, - hiszen a nyugdíjasnak ép­pen napközben mindig ráérős az ideje. Ráérős, - sóhajthatná bele a vitába a nyugdíjas, - hiszen még­ha szeretne is, egy keveset se dol­gozhat a többség, hiszen a mun­ka, a munkahely egyre kevesebb. Pedig biztosan sok martfűi nyug­díjas szívesen besegítene itt-ott. Legalábbis az egészséges, még nem nagyon idős nyugdíjasok. Mert így igaz: épp csak forintok­kal több átlagnyugdíjuk a megyei átlagénál. A társadalombiztosítás adatai szerint pontosan 1199 em­bernek visz havonta nyugdíjat a postás a városban. A majd ezer­kétszáz nyugdíjas átlagban 7322 forintot kap. A megyei átlag (ezek az adatok 1991 márciusá­ból valók) pedig 7300. Martfűn általában 35-40 év ne­héz munkája után érik el a korha­tárt az emberek. Itt mindig dol­goztak - mióta csak lehetett, s ennek az idén ötven éve - a nők is. Ezt a hosszú munkáséletet úgy látszik, egyelőre csak szavakban ismeri el a társadalom... Vállalkozók: Kereskednek és szolgáltatnak, adót is űzetnek rökszentmiklós, Tiszaföldvár, Szentes, Budapest. Azért azt se hallgassuk el, hogy a vállalkozók rendes adófizetői a városnak. Sőt: a legújabb kötele­zettséget, a nyugtaadásit se sértik meg. Képünkön: a butiksor kellemes színfolt is a martfűi újvárosi ré­szen, a Szolnoki út közelségében. Az alapítvány neve: Reménység Az alapozás utolsó harmadában a református templom Hajdú Lajos tiszteletes úr a ti- szaföldvári lelkészlakban a re­formátus egyház négyszázéves múltjáig vezeti vissza a földvári­ak hitéletét - amihez 1939-ben csatlakozott az alig-település, Martfű. Innét kapta a lelki szol-, gálatot egészen 1962-ig. Aztán - magyarázni se kell miért - nagy szünet következett egészen a kö­zelmúltig. A martfűi hívők ez idő alatt azonban nem szünetel­tették valamennyien hitéletüket, hanem a vallásgyakorlás legegy­szerűbb módját választották so­kan: hazajártak, Kunszentmár- tonba, Öcsödre templomba is. Most készül egy felmérés, vajon hány református él a-kisváros- ban, s egyelőre úgy tűnik, leg­alább 900-1000 református em­ber máris gyakorolja vallását. A tiszteletes úr azonban nem vélet­lenül talán, azt is megjegyzi; még mindig tapasztalható féle­lem az emberekben. Mindazonáltal a templom, a martfűi református templom már épül. Az alapozás utolsó harma­dában járnak építői, s ha ez a mostani szeszélyes időjárás en­gedi, még augusztus legelején a lábazat zsaluzása és a torony vasbeton szerelése is elkészül. Az időjárásnál is szoronga- tóbb gond azonban a pénz. Ko­ránt sincs még minden rendben, az anyagiakkal. Igaz, kaptak adományokat a kezdethez is, a továbbiakban azonban az eddi­gieknél is több pénzre lesz szük­ség. A megyei önkormányzat után, amely 110 ezer forintot adott, a helyi önkormányzat is hozzájárult az építkezéshez a te­lekkel, s a közművekkel. Kereken egymillió forintot küldött a nemes célra a minisz­ter, dr.Andrásfalvy Bertalan is a közelmúltban. Remélhetőleg egyházi, világi adakozásból föl­épül a templom, amelynek alap­kőletétele oly szép ünnepség volt a közelmúltban Martfűn, s a püspök, Kocsis Elemér is elláto­gatott a hívők nagy örömére. Az alapkő különben megörökítette a jelent az utókornak. A szokásos pénzérmék mellett elhelyezték benne a helyi újság, a MÁS, a Reformátusok Lapja és az Új Néplap egy-egy példányát is. A református egyházközösség a martfűi templom fölépítése ja­vára alapítványt hozott létre. A Reménység alapítványt a helyi OTP-fiók kezeli, s nagyon remé­lik, hogy az adakozók megtalál­ják a módját ebben a nehéz világ­ban is, hogy hozzájáruljanak az építkezéshez. Különben a tervek szerint (a makettről olvasóink is láthatják) a templom az idén föl­épül, jövőre a tetőszerkezet és a berendezés, belső építkezés ma­rad. Kivitelezője az Építőipari Innovációs Kft. - Szolnokról. A legújabb szokás szerint a templom fölépültéig változatla­nul istentisztelet van a reformá­tus hívőknek a Május 1. úti isko­lában a hónap minden második és negyedik hetének végén. Hogy az érdeklődés nőttön-nő, mi se bizonyítja jobban, mint az, hogy a júniusi püspöki látogatá­son tizenhárom kisgyereket tar­tottak keresztvíz alá Martfűn. Martfűn sosincs óvodagond Sőt: több kisgyereket vihetnek óvodába Manapság, amikor szívhez szóló kérelmek jelennek meg, amelyek közadakozásra buzdíta­nak pl. a fővárosban óvodák cél­jaira, Martfűn nyoma sincs a gondnak. Igen, az önkormányza­tok sok településen nem vállal­ják - nincs miből - az óvodák költségeit. Nos, Martfűn tapasz­talt óvónők szerint az utóbbi tíz évben egyetlen kisgyerek fölvé­teli kérelmét se kellett hely hiá­nyában elutasítani. Sőt: az idén megvalósuló terv az is, hogy az egykori pártházban is óvodát alakítanak ki a legrégibb telepü­lésrészen, s újabb lehetőséget adnak a szülőknek. Ami igaz, igaz, kell is, hiszen most ötszázra becsülhető az óvodáskorú gyer­mekek száma a városban. Há­romszázhetvenegy gyermek el­helyezésére van most lehetőség, (sok kisgyerek otthon van gye- des anyuval, kistestvérrel). Só­lyom Dezsőné, az önkormányzat megbízott igazgatási osztályve­kolaköteles gyermekről van szó, - ez utóbbiak iskolakezdés előtt egy évvel valóban fontos, hogy megismerkedjenek a közösségi élettel, a kis, kezdeti feladatok­kal. Az óvónők véleménye sze­Ádám Lászlóné is úgy tudja: Martfűn évtizedeken át az egyik legnagyobb gond a lakossági szol­gáltatásokkal, a kereskedelmi ellá­tással volt. Magyarul: kevés volt a bolt, korlátozott az áruválaszték, nem volt kisiparos, alig-szolgálta- tásról beszélhettek évtizedeken át. Most azt mondja, csak a legutóbbi egy év alatt 67 százalékkal nőtt a vállalkozások száma. A szám sze­rint: 167 vállalkozásban nyolc- vanan főállásban, ötvennyolcán másodállásban dolgoznak, még a nyugdíjasok között is vannak hú­szán, akik vállalkozásra adták fejü­ket. Ipari tevékenységet száztízen, kereskedelmit huszonötén, ven­déglátást tizenegyen választottak. Szerencsére az ipari tevékenység túlnyomó részét a lakossági szol­gáltatás címszó alatt végzik, s a legtöbben építőipari-javító szol­gáltatást vállalnak. Persze az is igaz, hogy a városon kívül is vál­lalnak munkát, ha a rendelő más- honnét érkezik.- Van cipész, fodrász elég? - hi­tetlenkedem. . - Döntse el, aki ismeri a várost, elég-e, - válaszol - hat olyan cipész van a városban, aki nemcsak javít, készít is rendelésre, aztán van főál­lású fodrász nem is egy a szolgál­tatóházban, de nyolcán saját kis üz­letet nyitottak a város különböző pontjain. Ádám Lászlóné - az önkormány­zat szakelőadója - azt azonban el­ismeri: a szakmán belüli szakoso­dás például a kereskedelemben még rejt lehetőséget a vállalkozók­nak. Martfűn nem volt s nincs bú­torbolt, csak konfekcióra szakoso­dott üzlet, s nincs lakásfelszerelési szakbolt se. így aztán olykor-oly­kor még ma is előfordul, ami har­minc évvel ezelőtt mindenhetes volt: a vásárló utazik. A bevásárló­helyek szinte változatlanok: Tö­Takarékszövetkezet a városban Martfűn már a működése második évtizedébe lépett a Tiszaföldvári Takarékszövetkezet kirendeltsége. Kiss Bálintné vezető elmondja, hogy a városlakók náluk is szívesen gyűjtik forintjaikat. A betétállo­mányuk 10 millió körüli, s ennyire tehető az adósságok összege is. Mert köztudomású, hogy a takarékszövetkezet is ad kölcsönt. Igaz, mostanában már nem kémek olyan gondtalanul kölcsönt az emberek, mint akár öt-hat évvel ezelőtt is. Ennek nemcsak a magas kamat az oka, hanem a létbizonytalanság is, - amelyről aztán se ótépé, se takszöv. nem tehet. A Szolnoki úton álló takarékszövetkezeti irodába sűrűn benyitnak azért az emberek. A takarékszövetkezet ugyanis szolgáltatásokkal is a martfűiek rendelkezésére áll. Náluk fizetik be a villanyszámlájukat azok, akik nem átutalási betétről teljesítik kötelezettségeiket. Igaz, átutalási betétszámlát is kezelnek mintegy százötven ügyfelüknek. Ők a számlavezetői a Tyereskova Lakásszövetkezetnek, s a Hungária Biztosító díjait is ők gyűjtik be. Különben a városban kétezer ember tagja a takarékszövetkezetnek. Ennyi a részjeggyel is odatartozásukat vallók száma. Akárhogy szá­molunk is, nem kevés ez a szám, hiszen majdnem a lakosság negyedét teszi ki. Képünkön egy szürke, esős délelőtt - a világos, jól berendezett óvodában. zetője a nyári nagy karbantartás idején is talál módot rá, hogy összeülhessünk egy kis óvodai traccspartira Őze Irén és Hege­dűs Pátemé óvodavezetőkkel. Őze Irén a városi, összevont három óvodát vezeti. Kilenc cso­portban 225 kisgyerek nevelése a feladata társaival. Hegedűs Pé- temé is két óvodát vezet, hét cso­portban 146 kisgyerek jár ezek­be. Mondják, valóban jó a hely­zet, s különösen jó, hogy egysze­rűen nem lehet nemet mondani fölvételi kérelemre. Különösen nem, ha veszélyeztetett, vagy is­rint igen jó a kapcsolatuk a szü­lőkkel, s nemcsak a szakma, ha­nem a szülők is elismerik színvo­nalas szakmai munkájukat, ami aztán az iskolákban is bebizo­nyosodik. Kísérletező, kezde­ményező a martfűi óvónőgárda, a Május 1. úti például a hagyo­mányok ápolásában jeleskedik, a Munkácsi úti pedig kommuni­kációs rendszerű szakképzés­ben. írta és összeállította: Sóskúti Júlia Fotó: Korényi Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom