Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-05 / 181. szám

4 # A szerkesztőség postájából 1991. AUGUSZTUS 5. Szegény Tisza, miért is bántjátok? A július 25-i Új Néplapban „Úgy, mint tavaly” címmel je­lent meg egy információ, amely­nek lényege, hogy a Tisza közép­ső szakaszán a vízminőség rom­lását állapították meg a szakem­berek, s ezután fokozzák az el­lenőrzést. Ezt követően két napig tisztább volt a víz, legalábbis mi, sporthorgászok ezt tapasztaltuk. Azóta viszont még lehangolóbb a helyzet. Nem állítom, hogy csak az az oka, amit én, laikus gondolok. Tisztítják a Millér-csatomát, amire természetesen szükség van. Erről a Kötivizig szakem­bereinek tudniuk kell, hisz az ő „birtokuk”. Azt esetleg még nem látták, hogy ez a tisztítás hogyan zajlik. A hínárt hálóval kihalásszák, és szépen beleenge­dik a szőkének egyáltalán nem nevezhető Tiszába! Szerintem villás emelővel kellene kiemelni a hálóból a hínárt, s elszállítani. (Nyugaton ezt zöldtrágyaként hasznosítják.) Sporthorgásztár- saim nevében kérem, sürgősen intézkedjen, akire tartozik! Ki­próbáltam: a horgászzsinórt a fo­lyóba dobtam, s néztem az órát. Egy perc elteltével vitte-húzta a rárakódott hínár. Ugyanakkor külföldieket láttam a folyón ka­jakkal, kenuval. Nem győzték lapátjaikról lerázogatni a pisz- kot-szennyet. Nem hiszem, hogy ők jövőre ismét hozzánk jönnek kikapcsolódni. És eddig a bűzről nem szóltam, pedig az is megér­ne egy misét... A Tisza mind­annyiunk kincse! De nem úgy bánnak, bánunk vele! Rácz András Szolnok A kiséri művésziélek ezermester Bokor Ferenc még kisiskolás volt, amikor beleszeretett a ko­vácsoltvasba. Egy kerítés mellett ment el, akkor ébredt fel benne a vágy, hogy ő is ilyet csinálhas­son. Kovácsinas lett hát. Mestere nála 24 évvel idősebb bátyja lett. Nyolc testvér közül négyen kö­töttek ki e szakma mellett. Min­dig arról ábrándozott, hogy olyan tárgyakat alkosson, amit más még utánozni se tud. Szor­galmasan gyűjtögette a könyve­ket a kovácsművészetről, alaká­sok belső díszítéséről. És a fan­táziája is megmozdult... A képen látható kandallóele­meket a MÁV gépjavító üzem 67 éves nyugdíjasa készítette, akit úgy hívnak a faluban: mindent csináló Bokor Ferenc. Az Ipar- művészeti Vállalat exportosztá­lya egy mintapéldányt küldött a frankfurti iparművészeti vásár­ra, ahol nem csak elismerést, megrendelést is kapott egy frankfurti luxusszálló öt szobá­jában található kandallójára. Magyarország több közintézmé­nyében van dísztárgya. Készített szellemes talajművelő szer­számokat; esztergapadját is ma­ga fabrikálta. A kovácsoltvastól messze esik a hegedűkészítés. Bokor Ferenc erre is „berendez­kedett”. Hegedűit harminc éve szárított fenyőfából alkotja a művésziélek ezermester - írta Tánczos Alajos jászkiséri olva­sónk. A fotót is tőle kaptuk. \ Gondolatok egy hirdetés kapcsán Érdeklődéssel várom a kárpótlási törvényt, hogy egy 1949-ben Szolnok várossal kötött érvényes szerződés 1951-ben történt jog­talan megszüntetése miatt keletkezett anyagi kár megtérítésére lesz-e mód. A Kassai söröző cégtáblája alatt ugyanis még megtalálnám a „Séra József borozója a Halászcsárdához” feliratot. S mindez a Néplap­ban megjelent árverési hirdetmény kapcsán jutott eszembe. Ki gondolta volna, hogy egy 1949-ben közérdekből elvett kocsmát 1991-ben közérdekből adjanak el, jószerivel ki sem fizetve az eredeti tulajdonost? ...Akinek persze csak akkor lenne meg a négy-ötmilliója a licitre, ha nem vették volna el. De akkor meg most nem is kellene megvenni. Ördögi kör, amiben biztosan sokan táncolunk. Séra Béla Szolnok , Hagyják dolgozni a fehérnadrágost! A július 27-én megjelent Uszo­dai képek-hez a következőket fű­zöm. Ä táblán látható „Az uszoda egész területén labdázni tilos” ki­írást ki lehetne egészíteni azzal, hogy „Ne téveszd össze az uszodát a játszóparkkal, és a fürdőzőket a játszótársaddal! ’’.Nemkell félteni a gyerekeket, hogy megsértődnek. Nem olyan érzékenyek, hogy ab­bahagyják a játékot. Gondolom, én sem vagyok az első, akit egy célt tévesztett labda hátba- vagy pofon csapott, miközben gyanútla­nul úszkáltam. A hölgynek igaza volt! Kétségkívül a vízért me­gyünk az uszodába. Engedtessék meg azonban, hogy a vízzel való „találkozást’ ’ magam határozzam meg. Ne egy neveletlen gyerek spricceljen le. Az pedig sajnálatos, hogy még vízipuska is kinőhette magát. Csak hagyják nyugodtan, hogy a fehémadrágos ember vigyázza a rendet, hiszen azért van ott, azért fizetik. (De nem az utóbbi a lé­nyeg!) A fürdőzők a magas jegyá­rak mellett joggal elvárják, hogy nyugodtan pihenhessenek, hűtőz- hessenek. N.A. Szolnok UFÓ, gömbvillám? - Kidőlt fa okozta távvezetéki zárlat... UFÓ a városban(?) címmel rö­vid cikk taglalta az Új Néplap júli­us 30-i számában, hogy mit is lát­hattak a későn fekvők július 29-én éjjel a Zagyva ártérnek a Tüdőkór­ház körüli szakaszán. A szemtanúk a következőket látták-hallották: zúgást, ropogást, robbanást, erős fényt és ködöt - továbbá: fényes alakzatot, majd füstöt, - aztán: teniszpályából elő­bújó fényes, aranyszínű gömböket, amelyek rózsaszínű, legyezőszerű tüneménnyé változtak. Voltak, akik „Alcsiban morogva haladó fényt” is észleltek. A cikkben szó esik a Titász aznapi üzemzavarai­ról is, mint lehetőségről, vagy a Zagyvába hulló gömbvillámról, il­letve a címben is szereplő UFÓ- ról. Amit az áramszolgáltató mon­dani tud erről az eseményről, az sajnos ellene mond mindazon sok­színű látásoknak, amelyek valami természetfeletti tüneményt véltek látni - sőt: hallani is - a szolnok- szajoli 120 ezer Voltos távvezeté­künkön bekövetkezett aznap éjsza­kai üzemzavar alkalmából. A gya­kori dörgésekkel és villámlásokkal kísért zivatar során (talán ezért a zúgás, ropogás, robbanás!) egy fa rádőlt a távvezetékünkre, és azon zárlatot okozott. Ez július 29-én 0 óra 54 perckor egyfázisú földzár­latként indult, majd a lekapcsolást követő egy perc múlva a bekapcso­lást újra megkísérlő automatika most már - fáziszárlatot észlelve - végleg lekapcsolta a hálózatot. Ezt követően még 2 óra 21 perckor volt egy újabb, sikertelen bekap­csolási kísérlet. E zárlat és a sikertelen bekap­csolások mindegyike villamos ív­képződéssel és hanghatással is járt, s így bizonyára ez okozta azt a jelenséget, amelyet sokan más­nak véltek látni. Mindemellett nem kizárható, hogy e zárlat kap­csán, vagy a zivatari viszonyok következtében még egy vagy több gömbvillám is kialakult. A gömb­villámok keletkezésére a tudo­mány még ma sem tud egyértelmű magyarázatot adni, s a ma legin­kább elfogadott „mágnestövény” elmélet - s a többi nézet - ismerte­tésére itt nincs hely. Ezért talán az a legcélravezetőbb, ha bizonyosra vesszük a zárlatot, esetlegesnek a gömbvillámot, és kizártnak az UFÓ-t. (UFÓ ugyanis csak nálunk van, s egyre gyakrabban! így ne­vezzük azon fogyasztóinkat, akik a vélt rossz árammérőjük miatt - amely „mindig’ ’ többet mér a kel­leténél - Uj Fogyasztásmérő Órát reklamálnak.) Madarász Tibor üzemigazgató Titász Vállalat Szolnoki Üzemigazgatósága A „hegyibeszédek” és a terméketlen ,,talaj” A július 29-i Új Néplapban a Hulladik típusú találkozások cí­mű cikket olvasva mélységes egyetértés és némi szégyenérzés telítettségével tettem le az újsá­got, és hogy rögtön tollat is fog­tam, annak ugyanaz a kiváltó oka. Mégpedig: a cikk írója kor­társam, de mondhatnám padtár­samnak is; együtt szívtuk ma­gunkba hazánk legfelsőbb szak­iskolájának patinás levegőjét azokban a padokban és azoktól az előadóktól, akiknek útmutatá­sai alapján már több kollégánk nevelt a haza dicsőségére olim­piai- és világbajnokokat egya­ránt. Mi is ezt a pedagógiát, ne­velést alkalmazzuk, és tette ezt a cikk írója is elégszer, és nap mint nap meggyőződhetett annak ha­tásfokáról. Igaz, nála ez már a múlt, de vagyunk néhányan, akik tovább húzzuk az igát a sporttársadalom valamely peri­fériáján, ahonnan egyszer talán följut majd valaki - lehet -, és akkor majd senki sem kérdezi meg tőle: hány fáról szakasztott gyümölcsöt... Egy pillanatig sem akarom vé­delmezni a garázda kölyköket, hiszen mi, szolnokiak, akik nap­ról napra együttsünk a hobbi­sokkal, elhatároljuk magunkat az idegenek gaztetteitől, s bár mi sem vagyunk egyformán hibát­lanok, mégis szégyenkezünk a kajak-kenu társadalom évről év­re bekövetkező tiszteletlen meg­nyilvánulásaiért, és károkozó cselekedeteiért. Mégis el kell pa­naszolnom - nehéz ma a pedagó­gus sorsa. Hiszen még a jó tanít­ványt is megfertőzi a rossz, és „hegyibeszédeink” a jóról, ajól- neveltségről sokszor hullanak terméketlen talajra. De honnan is tudnák, mi az, hogy magánterü­let, magántulajdon, meg hogy felelősségrevonás. Jobb esetben nevetségessé válunk ezekkel a szavakkal, rosszabb esetben összefognak ellenünk, ránk süt­ve a meg nem értő pedagógus megjelölést, és ezzel talán vége is a nevelői karrierünknek. Talán ezért öblögeti néhány kollégám a rekedtre ordított torkát nem ép­pen szeszmentes italokkal? De azért a trágárságot én sem értem - az nem vezet sehová, vagyis dehogynem, de erről talán más­kor. A kivételek nevében: Deme József MINDENÜTT JÓ - LEHETNE Legjobb a kertes ház címmel közölték július 22-én R.P.-né levelét. Én mindig falun éltem, mégsem értek egyet vele. A falun és kertes házban élőkre is vonatkozik a kamatadó. Hiszen mi is kölcsönből építettük fel otthonunkat. Nagyon sokan nem tudtuk visszafizetni az adósságunkat. Az én példámat említem. Két gyermekem van, jelenleg gyesen vagyok. Havi jövedelmünk 15 ezer forint. Nekünk is ruházni, etetni kell csemetéinket. Mi is fizetünk 2300 forint villanyszámlát, 1000 forint vízdíjat, 4500 forint OTP-részletet, újságot, tévét. Télen nem jön ki kétezerből a fűtés, a melegvíz. Egyszerű központi fűtés mellett a mostani szénárak mellett ez körülbelül nyolc-tízezer forint havonta - ha meleget akarunk a lakás­ban. A zöldségfélék pedig csak pluszköltségek (és -munka) árán terem­nek meg a tenyérnyi kertben. Tavasszal a vetőmag, nyáron az öntözés kerül sokba. Akinek nincs kertje, az itt is a piacról él. Az ólakban pedig - ha van - a jószágok, az a 20-30 csirke, egy-két malac mindennap eszik, és nem is keveset a drága takarmányból. Falun a fizetés is nagyon alatta marad a városinak. Igaz? Tessék megpróbálni. Azért nem tudtuk kifizetni az OTP-tartozásunkat, mert nincs biz­tosíték arra, hogy a kölcsönre kölcsönkért pénzt vissza is tudjuk adni. Pedig kertes házban élünk. Itt nálunk nagyon sok két-háromgyerekes család örülne a havi 25 ezer forintnak. (E sorok egy kenderesi asszonytól érkeztek névvel, címmel, aki azt kérte: kiléte maradjon a mi titkunk.) I _________A TÁRGYALÓTEREMBŐL . Több, mint tíz évet hozott össze a ,,Tizek” bandája Nehéz feladatra vállalkozna az, aki a kilókat nyomó paksa- méták - vádiratok és ítélethoza­talok - között lapozgatva keresné a választ az izgalmas kérdésre. Arra, hogy az a kompánia, amelynek ügyében a bíróság ítélkezett, vajon most - tíz év és néhány hónap fegyház- és bör­tönbüntetéssel -, hozta össze a „nagy időt”, vagy az volt a több, amit a „társaság” tagjai eddig már eltöltőnek (leültek) a bör­tönben. Az iratköteg valahánya- dik lapja aztán választ ad a kér­désre. Ä tíz tagú banda résztve­vői közül az egyik most csak 7 hónapot kapott azért a bűncse­lekményért, amit egy nappal az­után követett el, hogy letelt az a hatnapos „kimenője”, amit a szegedi BV Intézetből kapott, ahol 8 év 6 hónap börtönbünte­tését tölti. Ezzel élen járt, hiszen a társai közül négynek kellett „összefogni” ahhoz, hogy a leg­utóbbi bűncselekményeikkel összehozzanak 8 év 4 hónap bör­tönt. Létszámát tekintve nem min­dennapi bűntársulat ügyét tár­gyalta nemrégiben a Jászberényi Városi Bíróság. Tízen szorong­tak a vádlottak padján, közülük öten „törzsvendégek”. Régi is­merőse a bíróságnak Tallósi Já­nos, Jászberény, Akácfa út 18. szám, Vastag Béla és János Jász­berény, Kürt út 8/a„ Nyíri Sán­dor Újerdő 65/a és Varga Ferenc Tőtevény 202 szám alatti lakos. A többiek, Gallai István, Nyíri József, Lénárt Erzsébet, F.Gy., M.J. helyi lakosok. Ok úgy csa- pódtak a bandához, mint olyan ingadozó természetű emberek, akik a bűncselekményekben in­kább a vagányságot és nem az ocsmány tettet veszik észre. Kisebb csoportokban, de min­dig valamelyik „vezéralak” irá­nyításával követték el a bűncse­lekményeket. Loptak személy- gépkocsikat, vittek el palack hű­tőládát vagy gázpalackot. Áru­házakba, büfékbe törtek be, ahonnan ingyen, záróra után, kartonszámra szerezték be a ci­garettát, az italt vagy az élelmi­szert. Udvarokba hatoltak be, hogy kerékpárokat, építőanya­gokat lovasítsanak meg. Több mint 90 ezer forintos .kárt okoz­tak annak a sértettnek, akitől elektromos gyalugépet és fű­részgépet loptak. A garázdaságtól sem idegen­kedtek, ittasan mindig belekö­töttek valakibe, akit jól el lehe­tett verni. A Jászberényi Városi Bíróság dr.Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet a tízes banda ügyében. Lopás és más bűncselekmények miatt T allós Jánost 2 év 10 hónap fegyház, Vastag Bélát 3 év fegy­házbüntetésre ítélte. Nyíri Sán­dor 1 év 4 hónap, Vastag János 1 év börtönt kapott. Büntetésüket valamennyien, mint többszörös visszaesők kapták. A közügyek gyakorlásától 2-4 évre tiltották el őket, A többi vádlottra 3 hónap és 1 év közötti börtönbüntetést szabtak, amely­nek letöltését a bíróság - Nyíri József és M.J. kivételével - 2-3 év próbaidőre felfüggesztette. Áz ítélet nem jogerős.- ésal­Szerződésszegések Tovább már nem tudom ma­gamba fojtani a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatra el­hangzott vádakat. Egyszerű dol­gozó nő vagyok, hogy meddig, azt még nem tudom. De egy biz­tos, hogy a GMV nincs egyedül ebben az országban a szerző­désszegésben. Nagyon sok tsz „köszönheti” vezetőinek, hogy nincs egy kis tartalékuk, mert ha pénzhez jutottak, akkor a veze­tők a külföldi utaktól kezdve a személykocsik cseréjéig min­dent megvalósítottak, és még a mai napig is él ez a felfogás. Ha már a szerződésszegésről beszélünk, akkor joggal felve­tődhet: az állampolgárokat meg- kérdezték-e a szerződés figyel­men kívül hagyásáról például a sertések, a málna esetében. To­vább sorolhatnám, hogy mik tör­téntek meg ebben az országban az elmúlt két évben. Az „állam­bácsit” is felelősségre lehetne vonni, hisz az országban renge­teg családot érint a kamatadó. Amikor 5000 forinf marad egy hónapi megélhetésre, s abból még ki kell fizetni 1500-at, ak­kor kérdem én: ki a szerző­désszegő? Azok az emberek, akik ezt végrehajtják, biztos, hogy jó fizetést kapnak, nem be­szélve azokról, akik ezt törvény­be iktatják. Nem ártana, hä a mi­niszter urak meghallgatnák az egyszerű embereket, mert amit a Parlamentben hallanak, az nem a nép szava, nem a nép jajkiáltá­sa... Egri Istvánná Tiszaföldvár Az érem másik oldala Az Új Néplap július 24, 25 és 31 -i számában megjelent „A Holt- Tisza többet ér 600 teleknél ’ ’ című vitához a város közvetlenül érin­tett lakossága nevében az alábbia­kat kívánjuk hozzátenni: Felháborítónak tartjuk, hogy a Víz- és Csatornamű Vállalat zárt- kertek csatornázásával foglalko­zik, amikor köztudott, hogy a Holt-Tisza tarthatatlan vízminősé­gét elsősorban a Kertváros csator­názatlansága okozza. A Holt-Tisza partján évek során több ütemben kiosztott több száz üdülő- és zártkerttulajdonos a vi­zet -jogosan - fürdésre, sportolásra kívánja használni, és használja is, annak ellenére, hogy a vízminőség erre nem megfelelő, tehát arra al­kalmassá kell tenni. A Holt-Tisza nemzetközi, illet­ve városi evezőspálya, ami megfe­lelő vízminőséget és karbantartást igényel. A Kertvárosban kialakított II. építési övezet, és az ott előírt zárt­sorú sorházas beépítés csatorna nélkül eleve szabálytalan volt, a 15-20 éve működő közműpótló berendezések elhelyezése és meg­oldása az épületek állagát veszé­lyeztetik, a gyakori szippantás költsége pedig a lakások rezsijét lényegesen megnöveli, nem be­szélve a vállalat szolgáltatásnak nem nevezhető tevékenységéről. Összegezve: ha a városi önkor­mányzat, valamint a Víz- és Csa­tornamű Vállalat a holtág jövőjéért aggódik, és valóban tenni akar var lamit érte, akkor első lépésként a Kertváros csatornázásának a meg­oldásához biztosítsa a feltételeket. Mi nem újságban csattogó szócsa­tát szeretnénk, hanem a Holt-Tisza állapotát világosan látók és ezért „akarni és tenni” tudók eredmé­nyes együttműködését. A gyermekeik egészségéért és a Holt-Tiszáért aggódó szülők Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom