Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-05 / 181. szám
2 Megyei körkép 1991. AUGUSZTUS 5. CSÁNGÓK ÉS JÁSZOK EGYÜTT (Folytatás az 1. oldalról) nyék sorát, eredeti népviseletükben vonultak fel a főutcán a csángó vendégek és a tábor résztvevői, élen az elmaradhatatlan jász huszárokkal, akik az ősökre, 48-as dicső elődeikre is emlékeztették a szép számú nézősereget. Majd következett a csángók bemutatkozása a színpadon, akiket - mint említettem - a Für Lajos miniszter társaságában Berénybe érkezett kormányfő köszöntött, hangsúlyozván többek között a csángók magyarságtudatukért vívott küzdelmének nagyszerűségét és példájuk erejét, s ugyanakkor aláhúzván annak fontosságát, hogy mi mennyire vagyunk felelősek az ő sorsukért, s miben lehetünk segítségükre. Együtt kell gondolkodnunk magyar testvéreinkkel - mondotta Antall József -, s cselekedeteinket kettős parancs irányítja; az egyik, hogy ne ártsunk semmiképpen, a másik, hogy használjunk minden erővel, amivel csak tudunk. Azzal a tudattal kell szolidaritást vállalni a határainkon túl élő magyarsággal, hogy ők is részei a magyar nemzetnek, bár ugyanakkor nem kívánjuk, hogy ne legyenek tisztességes, hű tagjai annak az államnak, melynek polgárai, annak az országnak, amelyben élnek. Antall József elismeréssel beszélt a jászok szabadlálkozott a város vezetőivel és a városházán megjelenő csángók küldötteivel, s hosszan beszélgetett el velük jelenlegi gondjaikról, személyes problémáikról is a kötöttségek teljes mellőzésével, ol- dottan és szívélyesen. Sőt olaszul az éppen Berényben tartózkodó, s a várossal testvéri kapcsolatba lépni szándékozó itáliai Conselve polgármesterével is gondolatot cserélt a születendő kapcsolat tartalmáról, melynek vázlatos tervezetét éppen ezen a napon a délelőtti órákban adta át dr. Magyar Levente az olasz város küldötteinek, tanulmányozás és végső döntés céljából. Göncz Árpád - engedve a helybéliek kérésének - fővédnökként is megosztotta, nem gondolatait, ahogy ő mondta, de érzelmeit a fesztivál résztvevőivel, a gála közönségével. Afeletti örömét, hogy itt találkozhatott a csángókkal, akikkel nem találkozhatott MoldoGöncz Árpád csángó asszonyokkal beszélget a városházi fogadáson akik nemcsak e konferenciát tartották mederben, de egyben szellemi szülői is - dicsérendő áldozat- vállalással és kiváló hozzáértéssel - mind az internacionalista tábornak, mind a kétnapos, busás élményeket nyújtó mozgalmas és tartalmas hétvégének, amely a második napon újabb bemutatókkal, énekversennyel és este szabadtéri programmal folytatódott, kiegészülve kiadós táncházi mulatsággal és nap közben népművészeti kirakodóvásárral. Visszakanyarodván az első nap eseményeire: az esti gálán részt vett, ahogy említettem, a köztársaság elnöke is, aki ugyancsak tavában; azokkal, akik azt a tiszta forrást jelentik, amelyet mi is keresünk, hogy kifejezhessük a magunk kultúrájának igazságait, szépségeit. De örömét fejezte ki azért is, mert szabad jászok között lehet, akik mindig képesek voltak megvédeni a történelem folyamán jogaikat, s most napjainkban is bizonyára megtalálják jogaik megfogalmazásának modem formáit; most, amikor arra törekszünk, hogy alattvalókból igazi polgárokká váljunk - hangsúlyozta nagy tetszéssel fogadott rövid köszöntőjében a köztársaság elnöke. A tényékhez tartozik, mindkét illusztris vendéget kedves ajándékokkal, népművészeti tárgyakkal „lepték meg” a házigazdák és a moldvai csángók. Ez volt az első csángófesztivál, melyet jövőre újabb követ majd, azaz elkezdődött valami, ami folytatódik. Az elsőnek a sikere kétségtelen, s ez a hétvége aranybetűvel kerül majd be Jászberény történetébe, és a magyarságtudat erősítésében határokon belül és határokon túl bizonyára felbecsülhetetlen haszonnal jár. A szombati nap eseményeihez tartozik, hogy megrendezték Jászberényben a hagyományos mézvásárt, amelyen több mint százötven termelő vonultatta fel termékeit, s továbbá néhány gyártó cég a méztermeléshez szükséges eszközöket. Nagy sikert aratott a mézvásáron az árveréssel egybekötött árusítás. Valkó Mihály Dr.Benda Kálmán Az elméleti konferencia résztvevői Fotó: Korényi Éva Baleset? Gyilkosság? Öngyilkosság? Nyugodjon békében Fekete Imre 2. rész A harangszóra megérkezik Feketéné. Gyászruhát visel, arca bánatos. Elmondom mi járatban vagyok, mire ömlik belőle a szó.- Én csak egy dolgot tudok: az uram önszántából ilyet nem csinált! Olyan öngyilkos nincs, aki szennyvízbe öli magát. Akkor már kötelet köt a nyakába, vagy beugrik a Tiszába. Áz a feltevés, hogy eltévedt volna, nevetséges. Úgy ismerte a környéket, hogy senki jobban nála. Tudja, az uram a téesz egy rakodó brigádjában dolgozott. Ha hirtelen érkezett egy vagon és ki kellett pakolni, tudtak jönni az emberek szólni, hogy Imre másnap ott legyen az állomáson. És amikor november 6-án este nem jött haza, a munkatársak másnap csak kimentek az állomásra nélküle. És amikor ott kerestem, a többiek csak vigyorogtak, hogy nincs itt, nem is tudnak róla. Tessék mondani, november 7-én reggel miért nem keresték? Ahogy a termelőszövetkezettől magához nem ment senki, úgy hozzám se látogattak el, hogy mi van az emberrel. Hát ennyire hiányzik valaki, ha eltűnik? Beszélek a füredi kapitányságon a nyomozás egyik közreműködőjével. O olyan egyszerű képletet állít fel, hogy magam is csodálkozom, hogy mi lehet itt probléma? Nyilván az emberünk ott akart átmenni kerékpárral a földúton, aztán beleesett a vízbe, ami egy fél esztendő alatt besodorta középre. Mit nem lehet ezen érteni? Aztán minél többet tudok meg erről az ügyről, egyre kevésbé hiszem, hogy olyan egyszerű lenne minden, ahogy azt a hivatalos papírok állítják. A helyszínen döglegyek dongának, és megrázóan fertelmes bűz fogadja az embert a Fertő környékén. Amúgy a táj békés lenne, hiszen nádtorzsa, vadmu- rok, csalán és mindenféle gaz borítja jótékonyan a környéket, de a bűz azért árulkodik: itt bizony a környezet ellen súlyosan vétettek az elmúlt években! Illik Miklós a dögkút telepőre. Azt mondja, jó jel, ha újságíró jár erre. Legutóbb éppen akkor kapott egy 70 ezret érő konténert a dögök számára, amikor egy pennakoptató keveredett a telepre, és megírta, milyen tarthatatlan állaelhaladnia a feltételezés szerint...- Ha jött, és belecsúszott a vízbe, mért nem maradt a szélében? Márpedig bent találtuk meg a tó közepében. Tegyük fel, hogy naponta négy tartálykocsiból engedték rá a szennyvizet, az sodorta beljebb és beljebb. De a biciklit is vele együtt? Mert ott találták azt is, tőle talán három méterre.- Mások nem szoktak itt elkeveredni?- Volt olyan, hogy bejöttek ide a szovjetek egy hatalmas teherkocsival, forogtak a víz szélibe, aztán kikászálódtak és elmentek. A nyomukat egyébként még mindig meg lehet látni. De két héttel ezelőtt meg gyerekeket kellett kimenteni a vízből. A labdájuk gurult be, szaladtak utána, aztán elmerültek. Még szerencse, hogy a szülők itt voltak, és kihúzták őket. Én ezt a területet háromszoros drótkerítéssel venném körül, olyan veszélyes. Hiszen nem lehet tudni, hogy mikor hol kezdődik a víz. A városban az a hír járja, hogy talán november 6-ának ködös estéjén esetleg közlekedési baleset áldozata lett az elhunyt, és idehozta az, aki elütötte. Az a hír is szárnyra kelt, hogy Fekete Imrét egy ufó vitte el, mert abban az időben megmagyarázhatatlanul sok volt a rendkívüli légköri jelenség a térségben. A nyomozás semmit nem talált. Én azért a dolgot az ügyészség figyelmébe ajánlanám! De maradjunk azért a téglagyár környéki mocsárnál: Tiszafüred városa jól eldugta a szennyesét, amikor a Fertőt választotta arra a célra, hogy helyet találjon annak, amit jó ízlésű polgár nem tűr meg a közvetlen környezetében. Lám, ez a trágyatelep közel van a Hortobágyhoz is, melynek tisztaságára a Nemzeti Park őrei vigyáznak Debrecenből. Éppen a közelmúltban adtak életjelt magukról, amikor a tisza- püspöki strandról távolíttattak el egy autóbuszt, amelyből zöldséget és gyümölcsöt árultak volna a fürdőzőknek. Az volt az indoklás, hogy a rozzant jármű rontja a táj képét. Hát nem tudom, ezek a környezetvédelmi biztosok mikor jártak utoljára Tiszafüred téglagyárának környékén... Hogy mi okozta Fekete Imre A Lord, amelyik valamikor rendőrkutyaként szolgált potok uralkodnak a környéken. Egyébként baromfiakat tart a lapos tetejű betonépületben a telepőr. Ä ház lehetne akár egy mállásnak indult trafóépület, hullakamra vagy vegyszertároló mezőgazdasági objektum. Egyik sem, Illik Miklós szolgálati lakhelye.- Hát kérem, én nem tudom hogy keveredett oda az az ember - mondja a telepőr. - Énfelőlem nem, az biztos. Mert azt mindenki tudja, hogy négy hamis kutyát tartok, abból az egyik a rendőrségtől leszerelt jószág. Ez a Lord már felültetett egy cigánygyereket a kapu tetejére! Biztosan Fekete Imre is hallotta ezt, így nem indult volna errefelé.- De hát mégiscsak itt kellett halálát, kinyomozni nem a mi dolgunk. Tételezzük fel, hogy saját mulasztása miatt vétette el a 33-as utat, és ittasan keveredett bele a mocsárba. De hát akkor is túl nagy árat fizetett az eltévelyedésért. Egy ember elment, és a hozzátartozói nem békéinek. Érzik, nem volt törvényszerű, hogy ily ostobán fejezze be életét. Keresik a tettest, s nem tudják ki az. Csak annyit tudnak, hogy Fekete Imre még élhetne, ha egy város nemcsak a kirakatával törődne, hanem hátsó udvarának rendjére is figyelne. Már csak azért is, mert ezt a trehányságot emberélettel kell megfizetni! (Vége) Palágyi Béla Csángók a felvonulók között balladák illusztrálásával a csángó népköltészet varázslatos gazdagságát villantotta fel. De hallhattunk ismertetést a szerelmi szokásokról, az égig érő fa jelentéséről - Papp Imre és Pé- terbencze Anikó elnökletével, A miniszterelnök megnyitja a fesztivált ságszeretetéről, életerejéről, szorgalmáról, s megemlítette személyes kötődését is a jászok városához, ugyanis a Pray családból származó dédszülei itt éltek, és ma is itt nyugszanak a herényi temetőben. Megemlítendő az a közvetlen, meleg hangulatú eszmecsere is, amely a városházán, szűkebb körben, dr.Magyar Levente polgár- mester vendéglátásával a csángók képviselőivel történt, s mely nem nélkülözte a megható pillanatokat sem. (A csángók himnusza - „Mi is magyarok vagyunk” régi népdaluk különben, mikor rögtönözve elhangzott, bizony, a tudósító szívét is megszorongatta.) Itt hangzott el egyébként a gondok és a hajók mellett egy örvendetes tény is a szomorúságban, hogy tudniillik a fiatalság körében újra feléledt a vágy a magyar nyelv tanulására, egyre több csángó kisdiák vállalja a kiveszőiéiben lévő anyanyelv elsajátítását. A fesztivált nyitó műsorban eredeti táncaikból, dalaikból kötöttek csokrot a csángó résztvevők a lelkesen ünneplő jászberényieknek, az idelátogató vendégeknek. De kik is ezek a csángók, honnan „csatangoltak el” a Kárpátokon túlra, például Moldovába? Hányán vannak, hogyan élnek, mi történik azzal a kulturális örökséggel, amelyet oly híven, érintetlen szigetként őriznek, a magyarság kultúrájának legősibb rétege ez - erről tanácskoztak a délután folyamán a néprajz elismert tudósai, szakemberei. Dr.Benda Kálmán akadémikus nyitotta meg a sort, és nagy sikerű előadásban ismertette a magyarok Moldovába történő kirajzásainak történetét, a csángó települések alapításának históriáját. Dr.Faragó József akadémikus, aki Erdélyből érkezett, azokról emlékezett meg és foglalta tanulmányba őket, akik hosszú évtizedeken át a kezdetektől fogva kutatták, elemezték és tudományos rendbe szedték a csángókkal kapcsolatos ismereteket. Micsoda gazdag tárháza ez a néprajznak! Kallós Zoltán, egy másik erdélyi, a neves gyűjtő és tudós, eredeti Egy, a legifjabb erdélyi táncosok közül
