Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-27 / 199. szám
4 Húszon innen—tízen túl 1991. AUGUSZTUS 27. Puccs neki! Megint megkönnyebbülhet a világ. Szinte hallom, ahogy felszakad a sóhaj alólam az aggódó égitestből - bizonnyal meghűltek medrükben a folyók. Igaz, ami igaz, kicsit berezeltünk, megnehezült a levegő körülöttünk. Észrevehettetek, valami fojtott csend ülte meg „percekre” az országot is. A pápa lábanyomába sár fröccsent, távoztában elsötétült az ég a világ egyhatodán. Hál’istennek (és Jelcinnek) kiderült időben, hogy csak futó felhőzet volt, puccsféle. Nem a szokásos elhúzódó, véres dráma, az emberéleteket követelő, hanem meghitt és családias. Diadalba torkolló! Azért két este így is Keleten nyugodott le a nap! Kidrukkoltuk sok- millióan ez alatt a hatvan-egynéhány óra alatt, hogy így legyen. S ki hitte volna, a kíméletlen hideg- háborús évtizedek után, hogy megtörténhet valaha ez a birodalmi kézfogás, hogy már-már barátjaként fogja emlegetni Amerika feje tengerentúli kollégáját; annak a másik koldus félgömb sorsa alakulásának letéteményesét. Persze, igaza van, népének pedig egész egyszerűen ez az érdeke. (Bár az is kiszisszent fogai között, hogy sajnálja - de nagyon -, hogy látogatásakor Jelcint csak a „hátsó ajtón” engedte be a Fehér Házba...) Ez a Medve már különben sem az a Medve, de nem is Misa mackó, a plüssbábu. Szóval vége hát. Jancsó filmbéli rémálma így nem lesz már soha valóság, avagy Isten mégis előrefelé megy!?... técsi / Állatságok (További részletek Konrad Gesner - zürichi szobatudós és városi orvos - 1551-ben készült müvéből:) Az oroszlán: Az oroszlán a négylábúak királya, amit mindjárt elárul széles, bozontos mellkasa, fenséges termete, járása, komoly arckifejezése, hatalmas karmai. Merész, bátor, pompás, erős, vidám természetű állat... Szeme rémületet keltő, fogai élesek, hatalmas nyakában nincs ízület, ezért is nem tud hátra nézni. Farkukkal sokszor csapkodják saját testüket, így ingerelvén magukat a harcra. Az oroszlán a természettől fogva melegvérű, ezért nem búja a napsütést Ha valamely állatot üldöz, rendszerint ugorva ejti el, ha azonban maga menekül, nem ugrik... Hosszú életű, előkelő, nagylelkű, erős és férfias jellemű állat Áhítja a győzelmet, de emellett elnéző, igazságos és hű azokhoz, akikkel együtt él. Járás közben farkával elsimítja a nyomait, hogy a vadász ne követhesse és meg ne találja kölykeit. A leopárd: A leopárd félelmetes állat, falánk és fürge, és nagyon- nagyon vérengző. A leopárdok szörnyen szeretik a bort, hihetetlen mennyiséget tudnak belőle inni, rendszerint akkor lehet őket megfogni, amikor lerészegednek. Az embert a leopárd szörnyen gyűlöli, még a festett képét is szétszaggatja. Ha azonban halott ember fejét pillantja meg, elmenekül. Az ilyen vadállatnak persze kevés a haszna. Szőrméje ritkán kerül el hozzánk. Szárnypróbálgatások Munkácsi Tamás verseiből Illicit Sárga rudakkal a zsebében Vasszínü szűrrel a fején Kábult rugókkal a szemében Stílszerű giccsel telve így... így jelenik meg majd Elővakarja belőlem az örömet Földbe fojtja gigászi vészfüty- tyeinket Kitörli romlott tabugödrünket Blansíroz minden lágyult mámort így jön el a tám A vastagokat? őket addig üti Széklábbal míg meg nem halnak Csak azért, mert már nem lehet őket elviselni Életünkre törnek A tám bolondít mindenkit Ezüstszőke tejet majszol Spekulánsokba mártja leheletét Rekedt vonalaknak int megálljt Sötét enyészettel néz farkasszemet Barátunk helyre tesz mindent Odébbcsúsztatja a borzongást Hamvasztja a mélybetiportak láncfonalait Vízbe hajítja a szemlélődő szemeit Kiszürcsöli jótéteményízü szavainkat ő az aki nem cecelegyez Félgömbszínü szép nőket... Saját lebernyegünkbe harapunk Vagdaléksóhajunk elmélyül Nyilvános pillantásokba dobunk tárgyakat Nem áll meg egy helyen Ajtónkról leszakadt nyikorgás Szemünkből kiszáradt fény Kimondott vad nemszeretés Súgó-búgó huncut megbántás Mindezt összegzi elhajítja Távirati simogat ás hallatszik Test télén vágy eltérítése látszik Lefizetett gondolat kering V_________________ Kiterjesztett tudás satnyul Vállrángással vesz tudomást minderről Vaktában szabdalja a szmogot Vakon lép a veszélybe két lábbal Vajszívüen megsimítja a bűnösök arcát Vadul vájkál mások bensőjében Hosszú szájjal röhög Körbe-körbe nézek látom itt van Mégsem lehet észre venni Mégis láthatatlanul jár-kél; Kínhalál szemei kacajt fakasztanak Mindig gyalog fut Péppé aszalt aforizmákat zeng Minden szájtalant szájon csókol Szemtelenül belénkfecskendezi magát Elűzi a zúgó magányt sfélelmet Olyan jó, hogy itt van Lessük, hogy mit mond Kérünk tőle, mert neki van Barátait megöleli értük él... Csak a vastagokat nem kíméli. Explicit Ma ismét nehézfegyverekkel lőtték a tömeget. Százötven halálos áldozat. A gyilkosok hazamentek. Hazamentek, leültek a tévé elé, eltek, 'utak, elolvasták az esti újságot, nézték a pókokat a falon, nyikorgó ágyra ülve megcsókolták kedvesüket, lefeküdtek... Csak éjféltájt riadtak fel; papírkedveseik hamuvá égtek, ólomtestüket a tűz ólomgomolyaggá olvsztotta. .Jsten áldjon, jó vitéz, halálba mégy, halálba!' ______ _______J A diszkó messze van Beállt a sötét. Gépem a szokásosnál is jobban zümmögött. Szombat esti utam hátralevő szakaszára csak az unalom kísért el. Két stoppos lengetett Lányok. Megéreztem, kizárt, hogy szívük akkorát dobbant volna, mint régen az enyém, amikor végre valahára megálltak mellettem, főleg ilyen idő tájt. Mintha nem rám vártak volna. Persze nem Még tart a tangás időszaka Távol álljon tölünk a konzervativizmus. Leplet a pangás időszakára, és lebbenjen fel a fátyol a lényegről. A mérték a képen látható aranymetszés legyen. Még tart a nyár, de fél fenékkel már az őszben vagyunk. Nem baj, ha hidegebbre fordul az idő, mert ahogy a dal mondja, lehet fgy, lehet úgy, az álmok mezején találkozunk ml még, ö meg én. is lényeges ez. Hazáig majd jót fecsegünk, egyúttal törlesztek valamit abból a tetemes adósságból, amit mint ingyen utazó, derék gépkocsivezetőknek köszönhetően halmoztam fel az évek során - gondoltam én. Immár nyugatinak számító keleti gyártmányú hajtányom akkora meglepetést okozhatott, melynek következtében szavuk is elállt. Annyira, hogy egy,.hellóra” vagy egy „köszire” sem futotta. Sebaj, a fontos az, hogy most már jobb a kocsi útfekvése. Nem pattog annyira. Rafinál tabbnál rafináltabb kérdésekkel kíséreltem meg beszélgetést provokálni, de az eredmény siralmasabb volt, mint amilyenek az első idegennyelv-órán adott kurta válaszok lehetnek. Ráadásul olyan kelletlen hangon szólt az okosabb, amely rosszabbul esett mint az iskolatáblán megcsikordu- ló köröm hangja, más hideglelést okozó műveletről nem is szólva. Végül is - zártam le egy gondolatsort - jól néznénk ki, ha az utak mellé csak vándor regősök, vagy trubadúrok állhatnának ki. Szélvédőmnek csapódva apró rovarok fejezték be szárnyalásukat. Mint az emberek, talán ők is visz- szapergették eseménytelen múltjukat. A benti történésekhez képest az ő életük kalandok valóságos sorozata lehetett. Szerencsém volt, hogy ragyogott a telihold és a kilométertáblák is jól látszottak. Szórakozottan hol ide, hol odanéztem, és egy rég elfelejtett dalt fütyültem. Reméltem, nem sértődtek meg hogy felvettem őket.- Lehűlt a levegő - váltottam frappánsan témát. - Nem fázol? - kérdeztem a mellettem ülőtől.- Nem. Egyébként is hajnalban még hidegebb van - világosított fel, s közben attól tartottam, hogy a kis levegővételtől szemértelenül feljebb húzódik egyébként sem hosszú, testhez simuló ruhája.- Hajnalban?- Igen, a múltkor is akkor mentünk haza a diszkóból.- Hoppá!- Kisújon nincs jó diszkó. - A múltkor is vettem egy rágógumit és 20 forintot kértek érte - tette világosabbá a homályosabb részleteket a másik. Kinyílt a világ. Jól kiveséztük ezt a témát. Otthon voltak benne. Az ilyen lányoknak tényleg a diszkóban a helye. Miért is ne? Elvégre mindenki szeret szórakozni. Tudjuk, Szolnokon sokkal több mindent lehet csinálni szombat este. Itt van például a tánc. Aztán az is kiderült, hogy nemrég még a Szomszédok teleregény egyik szereplőjét is látták. Hihetetlen, de őt is hajnalban, ahogy éppen ment az utcán. Előkerült még sok ilyen érdekes történet. Egy szó mint száz, Törökszentmiklós után úgy belemelegedtünk a társalgásba, hogy kis híján rágyújtottunk egy cigarettára. Nem bántam meg, hogy megosztottam velük a szűk légteret Valamit mindig tanul az ember: minek veszek én fel este, diszkóba tartó lányokat? Szerencsére a természet egyenlőségpárti. Lehet patikamérlegen méri a fej adagját ám kézzelfogható adományokkal kárpótol - jutott eszembe, amikor végre kikászálódtak rafináltan kiképzett limuzinomból. Egyik barátom minden helyzetben jól használható szólása töltött el ismét igazi békével: aranyos itt mindenki. szurmay Madonnával az ágyban... és az ágy szélén di.) Ott folytatódik az exkluzív interjú, ahol legutóbb abbamaradt...- Szomorúan és nyíltan bevallja barátainak, hogy Sean Perm volt az a férfi, akit a legjobban szeretett...- Igen. Azt hiszem hogy kettőnk között a probléma abból fakadt, hogy túlságosan is hasonlítunk, egy kicsit olyanok vagyunk, mintha én a húga, ő a bátyám lenne. Nagyon izgató volt attól, hogy olyan lázadó, őrült, vad, idomítha- tatlan. Mindig az olyan férfiak vonzanak, akiken nem tudok uralkodni, olyan erős egyéniségek, mint Warren Beatty, vagy olyan veszélyesek, mint Sean. De van egy pillanat, amikor már túl messzire mennek a dolgok... Volt, hogy arra ébredtem éjszaka: „Uramisten! Hozzámentem életem nagy ő-jé- hez, de vége.” Egy válás épp olyan fájdalmas, mint egy haláleset, de remélem, idővel újra jóbarátok leszünk.- ön szerint egy férfi szemszögéből nézve könnyű magával élni?- Biztosan nem. Nagyon kevés az olyan férfi, aki nem érzi magát fenyegetve attól, ami vagyok, vagy az életstílusomtól. Nagyon nagy csodálattal és gyengédséggel viseltetek azok iránt, akiknek van bátorságuk arra kérni, hogy velük járjak, ugyanis nekik valószínűleg fogalmuk sincs, miféle kalandba keverednek ezzel.- És mi a véleménye, vajon a nők kedvelik önt?- Azt hiszem, nagyon sokan szexuális fenyetésnek éreznek engem. Jelenleg valóságos polémia folyik a feministák között: vannak, akik azt mondják, hogy én visszafelé lendítettem a nőmozgalom ügyét, mások pedig pont az ellenkezőjét mondják, miszerint előre. Én személy szerint azt gondolom, hogy az intelligens nők nem tekintenek fenyegetésnek.- Ha időnként vakációzni megy, mit csinál leginkább?- Nem szeretem a nyaralók mentalitását. Nem szeretek napon sütkérezni, vagy egy hetet eltölteni egy yachton, elmenni a hegyekbe, síelni, ez nem az én világom. Nekem az ideális nyaralás az, hogy elmegyek például Londonba végigjárni a színházakat, vagy Párizsba, ahol múzeumba járok, vagy pedig egész egyszerűen otthon maradok olvasni és írni.- Úgy hírlik, hogy ön félelmetes üzletasszony, vagyonát pedig kétszázmillió dollárra becsülik...- Mondjuk úgy, tudom hova teszem a pénzem, s hogy körültekintően fektetem be. Kétszázmillió dollár talán az az összeg, amit egész életemben összekerestem, de az biztos, hogy ennyi nem marad, miután kifizettem az összes számláimat és az adót.- A filmben egyetlenegyszer látjuk sírni, mégpedig barátja, a festő, Keith Harring halálakor. Egyébként turnéja bevételeinek 10 százalékát az AIDS-esek javára ajánlotta fel.- Könnyű pénzt adni, ha van bőven.- Végül is örül, hogy megcsinálta a MADONNÁVAL AZ ÁGY- BAN-t?- Igen, nagyon elégedett vagyok, hogy megcsináltam, s ezután a film után magamat is jobban szeretem egy kicsit.- Akkor ez haladás, hiszen ön gyakran nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem szereti saját magát...- Ez örök probléma marad számomra, s egyébként ez az egyik oka annak, hogy annyit dolgozom. Vannak pillanataim, amikor kételkedem, s felteszem magamnak a kérdést: vajon intelligens vagyok- e? Tehetséges? Érdekes? S vannak más pillanatok, amikor tudom, hogy az vagyok, és egy kicsit jobban szerethetem magam. De ha az embert egy olyan közönség ítéli meg és bírálja amelyik nagyítóval figyeli az embert, akkor nagyon nehéz dolog mást csinálni. Volt idő, amikor kezdtem én is elhinni mindazt, amit az emberek mondtak rólam: hogy én csak egy hideg, nagy- ratörő, számító cafka vagyok, akinek csak a siker számít, s mindenkin uralkodni akar. Aztán a filmet megnézve, azt mondtam magamnak: Nahát! Hisz én egy nagylelkű valaki vagyok. És azt hiszem, nagyon sok dolgot megbocsájtottam magamnak. Ügy éreztem, hogy sokkal barátságosabbnak kell lennem magamhoz, s hogy több toleranciával, szeretettel kell viseltetnem önmagam iránt. Mozimesék Sam Raimi: Darkman Ezt a filmet ma még nem lehet megcsinálni! Hibátlan mérnöki munka, a képi lehetetlen egy verziója - képtelenül jó! Továbbmegyek, szerintem egyenesen felülmúlhatatlan 1991-ben, egyszerűen, mert nem érkezett még el az ideje, hogy üyen filmeket gyártsanak. A Darkman így már a jövő század filmje! Ám alig jelent meg a mozikban, néhány vakmerő, sznob kritikus(hölgy), máris és mégis besorolta az áúag-tökéletes tömegtermék kategóriájába. Megnézve azt kell, hogy higgyem, ők nem láthatták a produkciót, vagy legalábbis nem ezt Mert összevissza irkál/beszél aki össze merészeli vetni a miénket a megszokott amerikai akció-futószalagtermékekkel. Megvallom, én nem találtam erre való utalásokat benne: ez már egy új műfaj. Igazán csak azt nem értem, hogy tudták a világ elől ennyire eldugni a filmet eltitkolni egy technikai remekmű születését Hogy, hogy nem dongták körül a legyek világra- hozatálát - ahogy megszokhattuk -, miért nem kotyogták ki jóelőre műhelytitkait így persze még sokkal megrázóbb lett a meglepetés, s feledhetetlen a film. Még aki nem is tiszteli különben az ilyesféle látványba- zárt, klipp-kalandfilmet, annak is le kell, hogy essen az álla attól a körmönfont alaposságtól, abszolút precizitástól, ahogy a majdhogynem teljesen ismeretien alkotógárda dédelgette sci-fi meséjét. Nem csoda hogy vei őtrázó hallgatás üli meg i nézőteret, egyik ámulatból a másik ba zuhan 50 forintjáért a mozinéző. Hogy mi a sztori? Egy tudós, ak egy pokolgépes merénylet folytál elveszti arcát, szembetalálja magát i Gonosszal. A törtető, elvakult üzlet emberrel. Kezdődik újra a nagy é örök csata - kettejüké -,a pólusol harca, miközben kíméletlen tempó ban zúdul le a vászonról a sokfél hatás, kép. Mert a lángelme nem tá gít, szembeszegül. A szintetikus bő - saját találmánya - ezerarcúvá teszi könnyedén vál togatja megjelenései i Ám az új anyag még nem tökélete; 99 perc után mindig megsemmisül, alóla előtűnik ugyanaz a szétégei külső. S mögötte egyre inkább meg sérül a személyiség is, kicserélődi az ember, s helyére beköltözik eg másik, Darkman. Már nem képes el viselni az Egyetlen Nő szerelmi serit, mindinkább tisztába kerül el fajzottságával. Kilép hát az ajtón, bt levész a tömegbe - mindig valami lyik új arcát viseli. 6 maga lesz tömeg. Megrázó vég. Mondom, szenzációs a film, vali Sággal belefárad a szem mozgalma: ságába, villámgyors áttűnéseibi Egyedül csak a nyúlós muzsiké bosszankodom, mert nem épül sze vesen a képekbe, csak rájuk, közéjt csorog. A zene így lebeg a történi fölött, alárendelt marad, s néhol < kifejezetten zavaró, elvonja a ügye met. Tulajdonképp egy másik fii: zenéje! De mindegy. Még így százszorta a Darkman, mintaTenr nátor gyötrelmes második része. TécsIZoltá Alek Keshishian Madonnával az ágyban Már az is különös állítás, hoj eme produkció rendezővel bi Mindegy. Még egy „rendezetler filmnek is jobbnak kellene lenn Ettől legalábbis. Nem akarok sen! sem lebeszélni (dehogynem), de az alkotás pontosan 114 perccel tö mint amennyit érdemes látni belő Hamis, ám nem kis hamis. A sho business centrifugájában kerin fröcskölős filmes végtermék. A cl kumentum műfaj meggyalázása, r velhogy hitelesnek próbál látszóc a Ids Piszok Hiszen hiteles árr szentimentálisán vicsorgó apuka, meg a sok huncut táncos-homok bociszemű legény. Egyikük, a fi kéjesen ásítozó befejezésekor rádi ben, hogy ő még Madonnátis szert Hiába, Madonna mindenkié. Még ágyban is. Hatvani Tarn
