Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-26 / 198. szám

1991. AUGUSZTUS 26. Sportextra Lábtenisz EB-páros Szolnok Európa-bajnok a Dárdai-Zoufal páros Szombaton este a technikai érte­kezleten kiderült, az eredetileg tízcsa­patos mezőny megcsappant, mert Anglia, Németország és Olaszország legjobbjai az utolsó pillanatban le­mondták a részvételt. Az ünnepélyes megnyitóra Svájc, Görögország, Ausztria, Szovjetunió, Románia, a Cseh és Szlovák SZK és Magyaror­szág válogatottja sorakozott fel az Olaj-csarnokban, hogy meghallgassa König László polgármester kétnyelvű (magyar, német) köszöntőjét. Josef Rothenfluh, az IFTA elnöke történelminek nevezte a szolnoki ese­ményt, hiszen hasonló rendezvényt még nem bonyolítottak, mióta a labda gömbölyű. A selejtezők két csoport­Útmutató Ha elindul egy őrület, előbb-utóbb mindenhol keretek közé szorítják, mert ugye a szabályok nélkül csak a szabad csapatok „portyáznak”, szer­vezett rendezvényeken kötött előírá­sok az irányadók szerte a világban, így a lábtenisznél is. Nézzük, a páros lábteniszt milyen fontosabb előírásokhoz köti az IFTA. Legfontosabb a játéktér mérete (8,2x12,8 mm), amely egy teniszpá­lya négy adogató udvarával azonos, a 110 cm-es háló két-két részre osztja, a normál focilabdának csupán egy­szer szabad talajt érnie, de nem köte­lező. Az adogató (mindig az, aki a pontot nyerte), a térfele jobb oldalá­ról, a vonalon kívülről köteles átrúgni a labdát ellenfele hasonló udvarába (átlósan), a kézzel lepattintott játék­szert elindítva. Mérkőzés közben leg­feljebb kétszer érinthető a labda (ka­rok és kezek kivételével bármivel, de nem egymásutánban), sorrendiség nélkül. A hálók felett szabad blokkol­ni, de csak annak érintetlenül hagyása mellett folyhat tovább a küzdelem, más esetekben a „vétkes” ellenfele kapja a pontot, amelyekből tizenötöt kell gyűjteni egy szett megnyerésé­hez. Aki hamarabb eléri (kétpontos különbséggel), nyilván a játékot is nyerte, és amennyiben a következőt is „behajtja”, a mérkőzés győztesének nyilvánítják. Ha a háló feletti közel­harc során közös labdaérintés történik és az a pályára pattan, folytatódik az összecsapás, de ekkor már csak a még „érintetlen” társ bekapcsolódásával. Az egész találkozó alatt két alkalom­mal kérhető 30-30 másodperces tech­nikai szünet. Gondolkodott az IFTA a büntetésekről is. Tiltakozás, rekla­máció, időhúzás esetén figyelmezte­tés jár, a másodiknál kiállítás követ­kezik, de ilyenkor a harmadik neve­zett cserejátékos kiegészítheti a meg­fogyatkozott párost. Ha netán mind­kettőt leparancsolják a játéktérről, 2-0-ás győzelmet könyvelnek az el­lenféljavára, egyenként 15-0-ás szet­tenként pontértékkel. ban kezdődtek, a mieink a szovjet­ekkel és a románokkal alkották a cson­ka B-csoportot. A legtöbb pontot gyűjtött első négy együttes jutott be az elődöntőbe, ahol először a Cseh és Szlovák Szk - Szov­jetunió összecsapásra került sor. Ha­mar kiderült, a magyarok miért tartot­tak északi szomszédainktól. Ivanecky és Bertkó már a magasiskoláját mutat­ta be ennek az új sportágnak, döntőbe jutásuk egyetlen pillanatig nem for­gott veszélyben. A Dárdai - Zoufal kiscsapat útja Románián „keresztül” vezetett. Gö­röngyös volt ugyan az eleje, ám 6-6 után hamar meglett az 1-0, majd hosszú labdamenetek végén tízpontos különbséggel 2-0. Következett az álomdöntő, Magyarország - Cseh és Szlovák SZK. Kezdetben érezhető volt, hogy nem csak a háló feszül szinte pattaná­sig, hanem az idegek is. Vendégeink jobban kezdtek, Bertkó hátul mindent befutott, Ivanecky pedig bonibaerős leütései mellett Zoufalt is jól blokkol­ta a hálónál. Zúgott a „magyarok, ma­gyarok”, és nem hiába, mert 3-9 után 11-11 volt az állás. Izgalmas csatában végül a mieink alul maradtak, 0-1. Fordulás után 3-3-nál rontott adogatá­sok örvendeztették meg a két tábort, majd 6-3-nál cserélt az ellenfél, Zsi- gola lépett pályára. Nem segített. Vá­logatottunk egyenlített, jött a döntő döntője, amelyen Dárdai szerezte az első pontot nagy ováció kíséretében. Ekkor azonban fordult a kocka, és 3-7-nél cseréltek térfelet a csapatok. Mintha csak ezt várták volna a fiúk, pillanatok alatt 11-8-ra fordítottak. Négy pontnyira az aranytól, aztán há­romra, az ellenfél is, aztán ő kettőre, mi is, 13-13. Ernő perdít, 14-13, Iva­necky hosszút üt és VEGE! Európa-bajnok a Dárdai-Zoufal kettős! Szép volt fiúk! Végeredmény: 1. Magyarország, 2. CSSZSZK, 3. Románia, 4. Szov­jetunió. Különdíjak: Legsportszerűbb csapat a Szovjetunió (Ideál ajándéka), Legküzdőképesebb együttes Svájc (Ignácz Kálmán), Legjobb magyar pá­ros (Új Néplap), a közönség díját (Tóth Zoltán) az osztrákok nyerték. Hálóharc. Dárdai (hajpánttal) elpöcköli a labdát ellenfele elöl Vass Károly azon szerencsések kö­zé tartozik, aki szemtanúja lehetett a honi lábtenisz első mozzanatainak. Kamaszként ’41-ben, a régi falelátós Üllői úti pályán látta, amint az akkori sztárok közül a Szojka dr.- Polgár Dru- mi páros a Kiss - Sárosi duó ellen vívott vérre menő csatát, a játékteret övező futópályán egymásra rakott két darab fapadot használva hálónak. Ő maga a Váci úton kergette a labdát a Vízmű ifiben, felnőttként a BLASZ I.-es Hídépítők színeit képviselte. Ötvenhattól Amerikába költözött, ám amikor már lehetett, rendszeresen hazalátogatott, és nem mulasztotta el kedvenc időtöltésének művelését a lábteniszt. Ma is szívesen emlékszik a vízipolós Váczira, a jégkorongozó Karcsi bácsi Horvátra, Deákra vagy a birkózó Gu- rics Györgyre, akik szabályosan kul­tuszt csináltak az akkor még legfeljebb melléksportágnak számító lábtenisz­ből. Véleménye szerint mindenképpen szót kell ejteni a forradalmi újítókról, a Kozma Mihály - Tóth Kálmán ket­tősről, a két egykori honvédos focista úttörőként jegyezte be nevét a nagy­könyvbe. Karcsi bácsi nem is bírta tovább a kétlakiságot, ’87-ben hazatelepült. Mint nyugdíjas építész örömmel vette a maiak felkérését. A Dárdai - Zoufal kettőst három éve menedzseli, látja el tanácsokkal. Az Eb után szeretné fiait külföldön is „eladni”, mert szerinte a két játékos világklasszis szinten ját­szik, amiből ugye hamar tőkét lehet kovácsolni határainkon túl. Ma 63 esz­tendősen is kiváló kondíciónak ör­vend, naponta legalább egyszer lábte­niszezik (6-8. szettet), kiegészítésként úszással lazít.- Ajánlani szeretném a fiataloknak ezt a sportágat. Ne higgyék azt, hogy nem kell hozzá különösebb kondíció. Bizony aki. kipróbálja tapasztalhatja, jól megmozgatja az ember minden tag­ját, feltéve, ha komolyan csinálja. Csak úgy érdemes. Nem szabad elke­seredni az esetleges kezdeti kudarco­kon, sok gyakorlással és kitartással mindent el lehet érni, mint ahogy az élet más területén. Vélemények Névery Endre, a Magyar Lábtenisz Szövetség elnöke: ­Szuper szervezést csináltak a szol­nokiak. Mikor az IFTA-tól meg­kaptuk a megbízást, egyből Tisza- parti társaimra gondoltam. Nagyon bízóin abban, hogy az első Eb híre lökést ad egyre terebélyesedő sportágunknak, és két év múlva még nagyobb mezőny fog össze­gyűlni terveink szerint Görögor­szágban. Dárdai Ervin: - Ekkora mécs­esét régen játszottunk Nándival, óriási sikernek könyvelem el győ­zelmünket.- Zoufal Nándor: - Kőkemény ellenfélre találtunk, amely kezdet­ben meglepett a blokkolással, vé­gül küzdenitudásunk hozta meg a nagyon várt sikert. Vass Károly: - Rendkívül bol­dog vagyok, hogy a kaposvári egyéni aranyhoz mi is hozzátet­tünk egyet, amit rendkívül sok és kemény munkával értünk el. Túróczy Sándor a szervező bizottság elnöke: - Egyesületün­ket (Szolnoki Testedző Egyesület) nagy és szép feladattal bízták meg. A szponzorok segítségével sikerült zavartalanul lebonyolítanunk a tor­nát, amin az aranyérem a korona. jón a szere­tett sportága „leszárma­zottjának” tekinthető 1 áb ten i sz versenyen.- Már a mi időnkben is nagy nép­szerűségnek örvendett ez a játék, bár akkor a szo­bái y o k a t megállapo dás alapján tartottuk be. Volt, mikor röplabda szabályokkal, eseten- kén> kétérintövel, patta­nás nélkül, amolyan ki­egészítőként tereltük a labdát órák hosszat. Már régóta töröm a fe­jem azon, hogy Jászbe­rényben megszervezek egy városi bajnokságot, de ezidáig egységes, hi­telesített szabálykönyv nem állt rendelkezésre, nem mertem belevágni. Most már ez is rendelke­zésre áll, remélem minél több partnert fogok tud­ni megnyerni, és a Jász­ságban is meghonosít­juk a lábteniszt. Ezen az Európa-baj- nokságon a magyarok mellett a csehek és a ro­mánok tették rám a leg­mélyebb benyomást, bár hozzá kell tennem, hogy játékuk nagyon racioná­lis, nem minden mozdu­latuk igazolja a labda­rúgáshoz való kötődést. Ettől függetlenül na­gyon jó kezdeményezés­nek tartom a lábtenisz versenyszerű üzését, mert véleményem sze- ■ rint hasznos lehet a hi­vatásos és amatőr lab­darúgók számára egya­ránt, miután gyorsasá­got, ütemérzéket, labda­biztonságot lehet vele nagymértékben fejlesz­teni. Magyarok a dobogó tetején Fotók: Mészáros János Szöveg:Néder István ílllKi K öztudott, hogy a hetvenhatszoros magyar válogatott labdarúgó, dr. Fenyvesi Máté már évti­zedek óta Jászberény­ben gyógyítja az állato­kat. Az öregfiúk váloga­tottjában még a mai na­pig fellépő egykori játé­kos - akit társai csak Tüskének becéztek - nem mulasztotta el, hogy ne kíváncsiskod­Tüske

Next

/
Oldalképek
Tartalom