Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-22 / 195. szám
4 1991. AUGUSZTUS 22. A szerkesztőség postájából Mindennapi gondjaink Az áramszámla Az asszony kézen fogta két gyerekét, fölült velük a szolnoki buszra, s jött a szerkesztőségbe. Azt mondta neki valaki a törökszentmiklósi polgármesteri hivatalban, forduljon az újsághoz, hátha ott tudnak valamit segíteni a családján. Hát itt van, tessék megnézni a gyerekeket, s tudni, hogy élettársa a családi pótlékkal együtt 10 ezer forintot visz haza havonta. Ebből él a négytagú család, aki érzi, nem kérdi, hogyan. O tavaly nyáron megnézte a villanyórát, s elcsodálkozott. „Nem járt, futott. Futottam én is, a kirendeltségre, kértem, jöjjenek ki, biztosan valami baja van. Nem jöttek ki, ám amikor télen leolvasták, kérés nélkül kicserélték az óránkat. És ezután, az idén májusban kaptam az értesítést, hogy 12062.50 forint hátralékom van, noha - itt a takarékszövetkezeti értesítés -, minden második hónapban befizették a TITÁSZ által megállapított összeget. Ugye, egy olyan családban, ahol havi tízezer forint minden bevétel, borzasztó nagy tpher ez. Rohantam a TITÁSZ kirendeltséghez, reklamáltam, aztán Szolnokig is eljutottam, s ott engedélyezték, hogy háromhavi részletben fizethetem. Akkor, az első részlet befizetése előtt - nem volt négyezer forintom erre - az önkormányzat, tekintettel a két gyerekre, adott 2900 forint rendldvüli segélyt, itt van róla az igazolás. Befizettem az első részletet - addig ki volt kapcsolva az áram, a nagy nyárban, nem magyarázom, mit jelent. Most, hogy esedékes már a második részlet, megint csak baj van. A nagyobbik gyereket iskolába kellene készíteni. Hát kérem, mit segítenek?” Hát kérem, az ember, az annyi bajhoz, nyomorúsághoz szokott ember csak ül magába roskadva, s nem tud megszólalni se. Igen, mindennapjaink egyik gondja. A villany, amit követ - vagy megelőz - a vízdíj, hogy ősszel-télen majd hihetetlen nagy robbanással kövesse a fűtési díj. Ez az asszony eljött az újsághoz, de hát mit tehet ilyenkor az újság?- Sajnos, nem egyedüli eset - mondja a TITÁSZ igazgatója, s sorolja, hogy közületek, magán- személyek mennyivel adósak, s hogy egyre több, aki nem fizet. Igaz, ezen a telefon egyik végénél se csodálkoznak. Egyre drágább az élet, s egyre több az egy keresetből élő család vagy a munkanélküli családfő. Nyilvánvaló, hogy semmiféle elengedésről nem lehet szó. Mindenesetre megnézik. Az asszony kézen fogja a két gyereket, fölül velük a miklósi buszra, lehet, kidobott pénznek tartja az útiköltséget is. Ki tudja, mi lesz? Megint marad mosógép, hűtő, fény nélkül a család? Madarász Tibor TITÁSZ- igazgató már másnap szól. Kideríthetetlen, miért volt annyi az 1990. évi fogyasztás. Azt azonban engedélyezi, hogy a hátralevő 8 ezer forintot 12 hónap alatt fizesse ki a család. A gázszámla L. Istvánná nyugdíjas a szolnoki Várkonyi térről telefonál. Hasonlatokat kereső hírlapíró erre mondaná: sír a telefon. Csakhogy L. Istvánná nemcsak sír valóban, hanem mérges is, de nagyon: „Fölkerestek a TIGÁZ- tól, s aláíratták az egész házzal, mikor jöhetnek a szokásos, ötévenként esedékes ellenőrzésre. Mondtam, nekem mindegy, csak reggel ne, mert szegény jó uram sírjához megyek olyankor a temetőbe. Hát ma megjöttek. Kis habot kentek ide-oda, aztán kiállították a számlát, fizessek 465 forintot. Csak nyeltem és azt mondtam, két nap múlva kapok nyugdíjat, addig nekem nemhogy négyszáz, még száz forintom sincs. Nem követelőztek, azt mondták, írjam csak alá, majd kiküldik, majd befizetem. De hát mondják már meg, miért ennyi az az ellenőrzés, ami nemcsak nekem fontos, hanem a TI- GÁZ-nak is? Itt lázong, jajgat, sír az egész ház, ennyit még soha nem fizettettek velünk. Hát minden bőrt rólunk akarnak lehúzni, a kisemberről? Mi lesz ebből kérem, ide jutottunk?” Úgy tűnik, ide. A vízdíj G. Sándomé csak nézett, amikor látta, mennyi pénzt vontak le az átutalásiján vízdíjra. Nem volt rest, elment a díjbeszedőhöz, ahol elmondták neki, hogy az ő 49 négyzetméteres paneljában június 1-jétől 9 köbméter hideg, 9 köbméter meleg vizet „átalá- nyosítottak” havonta. Ezért attól kezdve havi 750 forintot fizet. Ennyi. G. Sándomé öreg lábaival továbbment. A lakásszövetkezetbe, megkérdezni, nem lehetne-e vízórát fölszerelni, s ha igen, az mennyibe kerülhet, hiszen ő egyedül nem pocsékol el havonta 18 ezer liter vizet. Különben is, a lánya kertes házban, három gyerekkel két hónapra fizet annyit a vízért vidéken, mint ő. A lakásszövetkezetben nem kapott vigaszt. Fölvilágosították. Ezek olyan panelok, hogy ha lakásonként mérni akarják a vízfogyasztást, három vízmérő óra kell minden lakásba. Ahány vízcsap, annyi. És az ára! .".. G. Sándomé tehát tehetetlen. Mint ahogyan sokan azok a panellakásokban Szolnokon. Azért hívta föl a szerkesztőséget, hogy bejelentse: márpedig ezentúl pocsékolni fogja a vizet. Amíg bírja, mindennap mos, a mosogatásnál folyatja a csapot, s nem várja meg a hasmenést, időnként öblíti az illemhelyet, ha kell, ha nem. Igen ám, csakhogy: „A vízdíj most már a nyugdíjam egytizede. Azt mondták a díjbeszedők, hogy a fűtéssel együtt októbertől havi ötezret fizethetek - jó esetben. A villany- számlát is megemelték, a - nem folytatom. Kérem, hol lehet elintézni, hogy ezek a magányos emberek gyorsan, fájdalommentesen kimúljanak?”, * * * A strucc is így csinálja Az Új Néplap augusztus 8-i számának A szerkesztőség postájában című rovatban megjelent egy levelem 40 százalék =10 százalék cím alatt. Az írás tartalma, emlékeztetésül: a Patyolat meghirdetett egy 40 százalék erejéig kedvezményes tisztítási akciót, amelyről a gyakorlatban kiderült, hogy a fent említeti cég sajátos felfogása szerint a 40 százalék csupán 10 százalék engedményt jelent. Augusztus 13-án elsétáltam az immár kitisztított függönyeimért. Amikor megkérdeztem, mennyit fizetek, az orrom elé tétetett ugyanaz a levél, amelynek tartalmát már korábban is volt szerencsém megismerni. Vagyis: a 40 százalék rendületlenül 10 százalék Patyo- latéknál, s így csakis a tisztítási díj 90 százalékának lepengetése után vehettem újra birtokomba kedves függönyeimet. No comment - mondaná ilyen esetben a művelt angol. Én azonban még megőriztem egy hangyányit negyven-egynéhány év kiszolgáltatottsága után is kuncsafti önérzetemből, és ebből a béka- perspektívából bátortalanul bár, de mégis megkérdezem: kedves Patyolat, a Te vezetőid, akik nem olvasnak újságot, nem hallják meg az Új Néplap olvasóinak jókedvű élcelődését félresikerült akciód felett, és főleg nem teszik jóvá az ügyfeleket lóvá tevő intézkedésüket, mit gondolnak: vajon meddig válik még be a pezsdülőben levő gazdasági élet kellős közepén a struccpolitika? Dr. Murayné Szathmári Judit Szolnok, Várkonyi tér 3. fsz. 2. Munkanélküliek leszünk? Munkahelyünk, a tiszaföldvári téglagyár tavalyi eredményei alapján szép nyereséget ért el. Ezért érthetetlen a számunkra, hogy napjában a végleges leállásról, minden dolgozó elbocsátásáról hallunk vezetőinktől. Igaz, azt is tudjuk, hogy vezetőink nem készítettek semmiféle tervet a téglagyár lábon maradása érdekében. Arról viszont kaptunk tájékoztatást, hogy lépcsőzetesen állítják le a munkát, de nekünk ez nem megoldás. Végkielégítésről szó sem lehet, a közelben semmiféle lehetőség nincs elhelyezkedésre. A nyersgyártást már július 31-én leállították, s többségében asszonyok dolgoztak ott. Most egy hónapig nyolcvan százalékos munkabért kapunk, aztán mehetünk majd a felmondás elteltével mi is a segélyért. Csakhogy nekünk a munka nélkül kapott kis összeg nem vigasztaló! Családosok vagyunk, hiteleket fizetünk, mert házainkat nem ajándékba kaptuk, hanem sok munkával és kölcsönnel magunk építettük. S ekkor még nem is szólunk a többgyermekes családok létfenntartási nehézségeiről, a kenyér, a hús, a cukor - minden - áremelkedéséről. Szeretnénk dolgos, becsületes magyar emberhez méltóan élni még akkor is, ha az eddig el nem ért luxusról még néhány évig változatlanul le kell mondanunk. Most 17 munkás leépítése kezdődött, szeptembertől állítólag mind a negyvenötén mehetünk. Igaz: mit jelent negyvenöt dolgozó az országos statisztikában? Sürgős intézkedést várunk nagy gondunkban a mezőtúri központunktól is! Maradunk tisztelettel: Tiszaföldvári téglagyári dolgozók (A levél feladójának kérésére nevét nem közöljük.) A többség megszavazta A tószegi halastó körül több száz zártkertet osztottak ki az elmúlt tíz év során. Tizenkét munkatársammal én is ott vagyok kerttulajdonos. 1991 áprilisában levelet, nyilatkozólapot kaptunk Papp István polgármester (elvtárs) úrtól. Arra kért nyilatkozatot, hogy a kerttulajdonosok évi 500 forintjáért mezőőröket alkalmazhasson. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy akár évi 500 forintot is erre áldozzak, egyébként is a sok száz kert őrzése elképzelhetetlen - miközben azt is jól tudjuk, hogy kárért csak a biztosító fizet. Ezért a levélre nem is válaszoltam. Ám jött a következő levél augusztus 13-án (igaz,július 23-i dátummal), s arról tájékoztattak, hogy mivel a többség megszavazta a mezőőr alkalmazását, felszólítanak, csekk mellékletével, hogy az időarányos részt, 210 forintot fizessem be erre a célra. Próbáltam telefonon megkérdezni, hogy is lesz ez, hogyan állapították meg a mezőőr munkaidejét? Sajnos a polgármesteri hivatal nem adott választ. Ezért fordulok most a nyilvánosság előtt a polgármester úrhoz: válaszoljon a tószegi zártkertek mezőőrének munkaidejéről, béréről a lap nyilvánossága előtt. Á kérdést nyolc kerttulajdonos nevében teszi föl: Egy szolnoki kerttulajdonos (név és cím a szerkesztőségben) Az emberség jóság stációi 1. Augusztus 5-én, a kulcsot belülről hagyva, úgy behúztam magam mögött lakásom ajtaját, hogy a sebtében odahívott lakatos se tudta kinyimi. Kénytelen voltam a tűzoltósághoz fordulni. A szolgálatban levő négy tűzoltó egyszerűen bámulatos gyorsasággal kinyitotta a lakást. Mindezt olyan gyorsan tették, hogy meg se tudtam köszönni jóságukat. Most pótolom: nagyon szépen köszönöm! Kisbocskói Ferencné Kassai u. 68. 2. Augusztus 12-én felülvizsgálatra volt behívóm az esz- tékába. Mivel rokkant vagyok, mindkét lábamat elvesztettem, a rehabilitációs központ először a mentőket kérte volna, hogy szállítsák be a magamfajtákat. Biztosan sok dolguk volt, nem vállalták. így a rokkantkocsival rendelkező sorstársak vállalták föl szállításunkat. Nagyon jólesett az emberségük s Nász Margit elnök, valamint társai szervezése. Sántha Lászlóné Ecseki u. 5. Sancella sarok. A szolnoki Széchenyi 100-as ABC-ben a Sancella termékeiből egy állandó sarkot alakítottak ki. A bolt vezetői azért döntöttek így, mivel a lakótelepen sok a gyerek. S ezért is a Liberó pelenkákat olcsóbban adják, mint a többi szolnoki boltban. -nzsA tárgyalóteremből Kivont karddal, úgy tatárosan Elismételte azt, amit már olyan sokszor elmondott, hogy a név kötelez, vagyis hogy velük nem lehet csak úgy büntetlenül vitába keveredni. Aki mégis megteszi - ráfizet, mégpedig nagyon, mert a család minden egyes tagja tudja a kötelességét: „megdorgálni” azt, aki ellentmond, vagy szigorúan megbüntetni bárkit, aki arra vetemedik, hogy visszaüt. Véleményük szerint tehát csak kötelességüket teljesítik akkor, amikor vélt igazuk bizonyítására elégtételt vesznek, még akkor is, ha tudják, hogy az ilyen igazságtétel következménye a börtön. Jászberényben a Vastag fiúk azok, akik túlfűtött önérzettel és legtöbbször önbíráskodással őrzik a család hímevét. Közöttük is a legönérzetesebb a legidősebb testvér: Vastag Ödön József, Jászberény, Faiskola út 5. szám alatti lakos. Önérzetét „dagasztotta” az a büszke tudat, hogy ő még a Vastagék között is kiemelkedik. Tapasztalt, sokat próbált ember, eddig már hatszor volt büntetve, az utóbbi 10 esztendőből 7 évet és 8 hónapot börtönben töltött le.' Büszke volt arra is, hogy ő, a legidősebb testvér - amikor éppen szabadlábon volt - megvédte, mert meg kellett védeni az öcsikéket. A fiútestvéreit, akik már jócskán túl voltak a huszadik születésnapjukon, és akik ugyancsak börtönviselt emberek. Az nem zavarta, hogy egyikük se szorul már védelemre. Bizonyítéka ennek, hogy a sokféle botlásuk között mindig fő helyen szerepelt a súlyos, jobbik esetben a könnyű testi sértés. Azon a kora tavaszi nap délutánján se lett volna szükség Ödön bátyó segítségére, amikor István nevű testvére szóváltásba keveredett Tóth István helyi lakossal. Öccse egyedül is boldogult volna, hiszen egy 86 centi hosszú karddal volt felfegyverkezve. A testvéri szeretet azonban megszólalt Vastag Ödönben, kikapta a kardot öccse kezéből, és ő eredt a menekülő sértett nyomába. A következő utcában utol is érte, és amúgy tatárosan rásuhintott a karddal. Az ütéstől megszédült Tóth a földre zuhant, ott érték az újabb kíméletlen csapások. A dühöngő Vastagot végül lefogták, de a sértett így is súlyos, tartós sérüléseket szenvedett a fején, arcán kezén és a térdén. A sérülések gyógytartama meghaladta a 20 napot. A Jászberényi Városi Bíróságon Táborosné Dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet Vastag Ödön József ügyében. Súlyos testi sértés büntette miatt mint többszörös visszaesőt 1 év börtönbüntetésre ítélte, és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság elrendelte, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet jogerős.- ésalHozzászólás - A szerkesztőség postájához Augusztus 15-én A szerkesztőség postájából rovatunkban közöltük fényképpel bizonyítva B. J.-né szolnoki olvasónk panaszát, aki a lapunkban többször megjelent hirdetés alapján megrendelte egy vállalkozónál öreg fürdőkádja új- razománcozását. Nos, olvasónk a június 29-én elvégzett munka után immár hetek óta tehetetlen, mert sem a megadott telefonszámon - ahol ügyeletet ígértek -, sem pedig nyíregyházi címén nem találja a mestereket. A kád zománca ugyanis használat közben lepattog. Még aznap telefonon kereste a rovat szerkesztőjét az IKV ügyintézője. Mondanánk meg, ki az a kisiparos, aki ezt a „munkát” elvégezte, mert az IKV is megrendelte nem is egy kád zománcozását egy szolnoki illetőségű mesternél. Miután kiderült, nem azonos vállalkozóról van szó, úgy véltük, eloszlott a félreértés - bár e sorok írója kicsit aggódott: e ritka szakmában lehet hogy többen dolgoznak Szolnokon? Másnap megjelent Foga- rassy Gyula vállalkozó, aki - vélhetően nagy bosszúsága ellenére is - udvariasan kérte, nevezzük meg a nyilvánosság előtt a kádzománcozókat, s mondjuk ki: nem az ő munkája miatt panaszkodott olvasónk. Ugyanis ő is kádzománcozó. Ezután már gyorsan próbáltunk a hibán javítani. A bírált vállalkozó telefonügyeletese - miután már nem vállalja a megbízást -, egyszerűen nem tud érintkezésbe lépni volt megbízóival, pedig eddig 14 (tizennégy) reklamációt jegyzett föl. Megkértük panaszkodó olvasónkat, a nála levő számláról és garanciajegyről közölje a vállalkozók nevét. így kiderült: Szoboszlai István és Orbán Sándor nyíregyházi illetőségű kisiparosok hirdették a kádzománcozást, mindössze kétezer forintért. A bírálat, a reklamáció tehát nekik szól, bár a bélyegző megtévesztő. Az ügyben vétlen Fogarassy Gyula vállalkozótól csak elnézést kérhettünk. Mentségünkre csak annyi szolgál: első írásunkban egy rossz munka, egy reklamáció miatt nem akartunk név szerint elmárasztalni egy embert se. . Összeállította: S. J.
