Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-21 / 194. szám
1991. AUGUSZTUS 21. • • • 5 Azt beszélik a faluban „Nincs már semmiből semmi” • • „Útik agyon a szabadidőt” Az áfész 15. számú vegyesboltjában mondja Ádám István boltvezető: most már... Most már senkinek nem lehet panaszkodni. Még az az egyetlen szerencse, hogy ezt a boltot megépítették. Másfél éve van kész, ez volt valamikor a kultúrház a gyerekeknek, itt szó- Állítólag október elsejétől adják ki maszekba a boltot, kiveszem. Muszáj kivennem magánba, mert ha nem, mehetünk munkanélkülire. Kevés a pénzük sajnos az embereknek, nagyon kevés. A bevételen ez azért nem látszik, mert az árak odaemelkedtek, és csak muszáj megvenni. De kevesebbet vásárolnak. Sok itt a nyugdíjas. Észrevesszük, hogy nincs pénzük, hó végén már nagyon észre lehet venni. A hentesáru egyáltalán nem megy. Vágnak az emberek állatot minden hét végen. Malacot, birkát, mikor mit. Minden hét végén lehet tőlük venni, száz forintért olyan húst veszünk, amilyet akarunk. Itt lakunk a faluban már ötvenhat óta.- Akkor tudna mesélni egyet s mást a faluról...- Hát tudnék mesélni, de nem érdemes. Azért nem, mert itt megharapnak az emberek hamar. Itt egymásról nem érdemes mesélni, másról jobb, ha hallgatunk. Hát nem így van? Nincs már semmiből semmi, csak vagyunk. Mióta ez az önkormányzat van, nemigen néznek ránk. Tiszafüreden van az önkormányzat, nem vesszük észre, hogy ránk is néznének. Azelőtt még volt falugyűlés, el lehetett dolgokat mondani, de rakoztak. Most átmentek amoda, de olyan kis helyük van nekik, hogy az nevetséges.- Vannak itt még gyerekek?- Hát, bizony nem olyan sok születik, de azért még vannak. Eléggé el van öregedve Kócs. Jószágot már nem érdemes tartani egyet se. Megszabadulunk a tehenektől, nincs már itt semmi se. Összesen vagy harminc tehén van az egész faluban. Azelőtt meg volt száz is.- A presszó miért nincs nyitva?- Hallott már maga olyan nyitvatartási időt, hogy reggel ötkor nyit és nyolcig van nyitva? Még szombat-vasárnap is? Egész nap meg lesik itt az emberek, hogy hol van valami. Őszintén mondja meg, hallott már ilyet? Délután kinyit még öttől nyolcig, de ez egész nap nincs nyitva. Hogy minek építették azt ide, jó volna megkérdezni valami jó illetékestől, de nemigen tudna rá válaszolni. De itt nincs is illetékes Kócson. Itt nem törődik senki semmivel. Majd ha mi maszekbe kivesszük, akkor mi rendezzük a falu sorsát, de mi már annyit dolgozunk pluszban, hogy ennél többet már nem lehet, még vasárnap is nyitva tartunk. Pedig csak alapfizetés van. De muszáj nekem kinyitni, mert nincs itt semmi. Jönnek az emberek a lakásra. De én adok is nekik, mert tizenhét éve vagyok egyfolytában ezen a munkahetem ___________________________ A szabadtéri klubban jobb „Az emberek el vannak keseredve” Bállá Györgyné fiókposta-vezető szintén tősgyökeres kocsi, huszonöt éve dolgozik ezen a helyen. Feltételeztem, mindent tud arról, hogy mi újság a faluban.- Hát. . . tudom - mondja határozottan. - Túl sok jót nem tudok mondani ezzel a rendszerváltással kapcsolatban. El vannak keseredve az emberek. Jószágtartással foglalkoztunk, és még azt a lehetőséget is elvették tőlünk, hogy azt a néhány kis forintot megkeressük. Nem kell a jószág, nem kell a sertés, itt általában hizlaltak, és tehénnel foglalkoztak. Most, ugye, nem kell a tej, nem kell a hízó. Illetve kellene, de olyan felvásárlási áron, hogy nem éri meg. Ezért vagyunk elkeseredve, és kilátástalan a helyzetünk, mert mikor oldódik meg a probléma? Volt itt téesz is, állami gazdaság is, most nincs. A földek a füredi téesz meg a Hortobágyi Állami Gazdaság birtokában vannak.- Az itteniek vagy őseik nem voltak tulajdonosok, hogy most visszaigényeljék a földet?- Hát éppen ezen filozofálunk most... Visszaigényelni nem sokan akarjuk, mert nem tudjuk megművelni. Mivel? Hogy azt a kis kárpótlási jegyet mire tudjuk felhasználni, még nem tudom, most tanulmányozom az ügyintézési tanácsadót. Nem mindenki számára közérthető. Én megértem, mondjuk, sokan jönnek megkérdezni hozzám, hogy is megy a dolog, mi kell a visszaigényléshez. Jó, hogy van a földhivatal, de ezeknek a kocsi öregeknek nehéz beutazniuk, jobb lenne, ha valaki onnan jönne ki egy hónapban egyszer. Ezek a dolgok azért nem találtak megoldást, mert nincs, aki képviselje a lakosságot. Még a postát is meg akarták szüntetni, még ezt is el akarták venni ettől a kis falutól. Az emberek kérelmet küldtek be a postához, hogy már ezt az utolsó lehetőséget ne vegyék el tőlük. Hát hogyan járjanak be oda-vissza negyven kilométerre, hogy feladjanak egy csomagot, feltegyenek egy táviratot? Egyetlen egyszer van orvosi rendelés egy héten, és ha valakinek orvos kell, mentő kell, rohannak hozzám éjjel-nappal.- Ezek szerint ön itt a helyi tanácsadó?- Minden gondjukkal-bajukkal jönnek hozzám az emberek: nyugdíjüggyel, családipótlék-üggyel, segélykérelmekkel . . . Hallottam most is, hogy a minimálbérként nem fogadták el a nyolcezer forintot, megmaradtak a hétnél. Hát tessék megmondani, gondolkoznak azok, akik a törvényeket alkotják és nyolcvanezer forintot keresnek havonta, hogy én a családommal hogy tudok megélni hétezerből? . . . Itt, Kócson egyre rosszabbul élnek az emberek. Eddig rengeteget dolgoztak, és megengedhettek maguknak olyan luxust, hogy hét végén elmentek a családdal a fürdőbe, megengedték maguknak, hogy egy ilyen alkalommal ötszáz forintot elköltsenek. Most már annyira sincs pénz, hogy vasárnap bemenjenek Éüredre. Hát egy fagyi húsz-harminc forint... Itt még az sincs, hogy van egy munkahelyem, és egy kis mellékfoglalkozásból van még egy kis jövedelmem. Itt még a napszámban végzett munka lehetősége sincs meg. Hátrányos helyzetbeír vagyunk abból a szempontból is, hogy az sincs, akinek a szegényember elmondja a panaszát. Mert kihez menjünk? Mert még nincs törvény, még nem született meg, még erre sem hoztak szabályt, arra sem . . . Gyakorlatilag a szegény embernek nincs támogatója. Ezért volna jó, ha havonta egyszer vagy legalább kéthónaponként egyszer kijönne valaki a tiszafüredi polgár- mesteri hivataltól, és meghallgatná a falusi embereket...- Ezek a gyerekek mit csinálnak itt? - kérdem Tóth Zoltánná klubkönyvtárvezetőt.- Most épp a szabadidejüket ütik agyon - válaszolja. - Láthatja, hogy igazából egy lerobbant helyen vagyunk, úgyhogy csak formálisan létezünk, nem sok értelme van . . . Éppen magnót hallgatnak... A régi klub, ahol most a bolt van, az volt a mi igazi helyünk, akkor még volt klubélet, el lehet mondani. Az egy lényegesen nagyobb területű akármi, mint ahol most mi vagyunk. Aztán átpate- roltak ide minket, szükségmegoldásként. Tulajdonképpeni klubtermünk ez a kis vityilló, ahol hét végén diszkót csinálnak a gyerekek, ennyi. Mert ott túl volt egy pingpongasztalunk, akkor még zenehallgatás mellett elpüfölték a pingpongot. Meg hát összejöttek, és ennek annyi értelme volt, hogy táraséletet éltek. Aztán leszűkítettek minket, itt maradt a csodás könyvtárunk, most mondjam azt, hogy igény nincs rá?- Ezek a gyerekek kedvtelésből jönnek be?- Kettő közülük az enyém. A másik kettő a szomszédban nyaral, a hosszú hajú a boltos kislánya, ennyi az egész. Valamikor úgy volt, hogy a nyári szünidőben nem volt mit kezdeni, otthon unták magukat a gyerekek, aztán bejöttek, és pingponggal csak eltelt az idő. Most nem nagyon jönnek be. A pingpongasztalt felállítani képtelenség. Annak idején hadakoztunk, hogy hagyják ezt csak a klubnak, nincs nekünk szükségünk ekkora könyv- állományra, amit igazából nem is sűrűn forgatnak, nem lehetett őket meggyőzni. Ok meg ragaszkodtak ahhoz, hogy a könyvtár mégis megmaradhasson.- Kik azok az ők?- Hát annak idején a tanács, aztán meg a városháza. Itt volt a fejünk fölött hónapokon keresztül a damoklészi kard, hogy maradunk, nem maradunk, tudja. hogy nagy művházakat is bezárnak. De hát itt, az Isten háta mögött ez is valami. ’86-ban, amikor idekerültem, az elődöm egyben még tanácsi kirendeltségvezető is volt. Most az önkormányzatnak nincs Kócson kirendeltsége. Július elsejéig nyolcórás alkalmazott voltam, most négy órában foglalkoztatnak. De nagyon nagy fejtörés volt, mert ahol ténykedés van, ott fenntartási költség csak van, a villanykályháinkkal főleg télen, meg bérköltség, meg anyám tyúkja... és végül így döntöttek, hogy maradjunk négyórások. Tősgyökeres kocsi vagyok, de dolgoztam közben különb helyeken, ezt nagyon nem szeretem, mert semmi értelme sincs. Vagy harminc gyerek van a településen, itt a klubban nagyon megváltozott az összetétel, ide most tényleg csak a gyerekek jönnek. Régebb voltak fiataljaink. Van itt egy csodálatos presszó...- Mitől csodálatos?- Azért mondtam, mert ha én dönthettem volna el, soha nem tettem volna ide. Ott, az út mellett van a Kaparó csárda, az elég, nagyon jól megvolt a falu a presszó nélkül. Hívhatják ezt akár Ultra presszónak is, akkor is csak egy koszos kocsma, ti- zen-valahány évig nagyon jól megvoltunk nélküle, amikor kiötölte egy ügyes tanácstag, hogy milyen nagy szükségünk van rá. Ha valaki nagyon akart inni, hát megvette a boltból és hazavitte, és még jól is járt, mert olcsóbb volt. A régi helyiségben (a mostani boltban) volt színes tévé és video, olyan feltétellel vették nekünk, hogy vagy két-három év alatt kellett volna behoznia az árát. De olyan kicsi volt a bevétel, hogy elvették, bekerült a füredi könyvtárba, mi kárpótlásként kaptunk egy tévét, de amióta áthurcolkodtunk, nem tudjuk használni, mert azt a nyomorult antennát át kéne telepíteni. * Kérdeztem a gyerekeket is - nem túl okosan -, hogy mit csináltok? Mit mondhattak volna: unatkozunk! Régebb tanyaközpont volt Kócsújfalu Egy kis kitelepített Tiszafüred Sok köze Kócshoz nincs Sok tanya volt a környéken szétszórva. Azok a tanyák most nincsenek meg, s nehéz meghatározni, hogy ez most tulajdonképpen mi. Talán település. Kétszáznegyvenhat lelket számoltak meg legutóbb. A tiszafüredi önkormányzathoz tartozik, de mintha mostohagyereke volna. Legalább a lakosság fele nyugdíjas. Állítólag a buszmegálló a „szórakozóközpont”, odajárnak a fiatalok, ott gyülekeznek minden este, ott beszélgetnek, firkálnak a falra, meg hasonlók... Talán ezért mondja egy kislány: Kócson a legszebb a buszmegálló. Nemrég készült el a településen a nyilvános telefonfülke, és néhány lakásba is beszerelték a készülékeket, amelyek be vannak kötve a táv- hívásos rendszerbe. Állítólag ez az egyetlen dolog Kócson - mármint a telefonfülke -, ami működik. Egyelőre ... A gyerekek még nem telefonáltak életükben soha, épp arról tárgyalnak, hová kell betenni a pénzt és mennyit. Nem találják a lyukat... Talán jól jellemzi az „átalakulást”, hogy iskola volt - nincs. A bolt és a presszó épülete régebben az iskola alsó tagozatának tantermeit és a tanári lakásokat foglalta magában, a vasipari szövetkezet épülete pedig az általános iskola felső tagozatáé volt. Majdnem minden kihalt itt, a Hortobágy szélén, az Isten háta mögött. A presszó zárva, az utca szinte néptelen. Ami nyitva van, oda bemegyünk. Kócs területén van egy kis vasipari kisszövetkezet. A gyártáselőkészítő Kecskeméti Ferenc világosít fel:- Összesen 120 fő a dolgozók száma. A termékskála elég széles. Dolgozunk a bányaipari vállalatnak, különböző alkatrészeket, gépeket, berendezéseket gyártunk nekik. A Diósgyőri Gépgyárnak is termeltünk egy időben, de mivel ők a szanálás közelében állnak, megcsappant a rendelésük. Van egy német cég, akinek emelőberendezéseket gyártunk, ezek ilyen teheremelő liftek kisebb építkezéseknél, amit összeraknak és gyorsan szerelhető, órák alatt lehet bontani és egy másik helyre telepíteni. A vasszerkezetet teljes egészében mi készítjük, a gépi részét a németek csinálják meg kint.- Az itt dolgozók java része kocsi, vagy máshonnan járnak ide?- Hát Kócs, ez egy elég kis hely, nem tudom pontosan, mert én sem vagyok kocsi, Tiszafüredről járok ki. Itt a dolgozók 95-96 százaléka tiszafüredi, kócsiak is dolgoznak egypáran.- Miért? Kevés a kócsiak közül a jelentkező?- Hát nem tudom pontosan . . ., megszabja a jelentkezők körét is a vasipari kisszövetkezet tevékenysége, itt főleg olyan munkásokat foglalkoztatnak, aki lakatos, hegesztő, tehát szakképzettek. Itt ez egy kis falu, nem sok ilyen szakképzett van. Azok elmentek máshova. Akik itt maradtak, főleg a mezőgazdasági munkához értenek.- Akkor elmondható, hogy ennek a kisipari szövetkezetnek sok köze Kócshoz nincsen. Ez egy kis ,,kitelepített' ’ Tiszafüred.- Tulajdonképpen igen. De ebből a pozícióból nem tudom megmondani. A faluban - nem biztos, hogy rossz nyelvek - azt beszélik, lett volna, volt is jelentkező a kócsiak közül is betanított munkára meg szakmunkára is, akiket visszautasítottak. A kisipari szövetkezet vezetősége - akik szintén Tiszafüredről járnak ki - a füredieket részesítették előnyben. Az oldalt összeállította: Molnár H. Lajos Fotók: Tarpai Zoltán „Nem törődik senki semmivel” „Szól a rádió” ...
