Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-15 / 190. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. AUGUSZTUS 15. Anikó megtudta: A szabály az szabály Anikó ül a s7erkesztőségi szobában, s megtörtén, öregen papírok között matat. Határozat és határozat mindegyiken a cím, s Anikó, mintha nem is huszonhárom éves ragyogó fiatalasszony lenne. Igaz, ami igaz: kicsit beletörődött a nagy gondba. De hát tényleg, nagy gond az, ami a papírokon áll: Anikónak 20 napi elzárásra épp az augusztusi szép ünnep után be kellene vonulnia a büntetés-végrehajtási intézetbe. A legutolsó határozaton még arra is fölhívták a figyelmét, hogy váltás fehérneműt és tisztasági csomagot, valamint egy nápi élelmet vigyen magával. De hát Anikónak nyolc hónapos kisbabája van. Meg egyébként is... Anikó szabályt sértett. Igaz, nem tudta, nem gondolta, hogy szabálysértés lesz belőle. Május 30-án megkérte vállalkozó édesapját, vigye már el az abonyi piacra, hadd lásson egy kis világot. Apja vásározó vállalkozó, árul sokfélét, amire engedélye van. Nos, a lányával egy födél alatt lakó édesapa nem tagadta meg a kérést, Anikó édesanyja arra a pár órára boldogan elvállalta az unokát. Aztán, amikor az abonyi piacon kipakoltak, az édesapának eszébe jutott; fölkeresi egy ismerősét, ha már segítsége van. És fogta kis irattáskáját, elment. Alighogy távozott, érkezett - két, ellenőrnek bemutatkozó úr. Anikó hiába mondta jön az édesapja rögtön vissza, nála az engedély, a vállalkozói igazolvány, hasztalan. A két úr közölte, ötszáz forint helyszíni bírságot kell fizetnie. Anikónak nem volt ötszáz forintja, kérte, hadd vigyék be a községházára az igazolásokat, ha apja előkerül. Nem hallgatták meg a kérését. Június 12-én a szolnoki polgármesteri hivataltól kapta-az első határozatot, négyezer forint bírságra kötelezték szabálysértés miatt. Anikó gyorsan kérte, fizethesse részletekben. A férje épp munkanélküli volt, s ugye 5100 forint gyedből igazán nem ugrálhat az ember. A következő határozat arról szólt, hogy öthavi részletben, havonta 800 forintjával megfizetheti a bírságot, s az első .részlet július 20-ig esedékes. Igenám, de Anikó augusztus 3-án kapta meg a gyedet, vétett á határidő ellen. Nos, akkor jött az utolsó határozat: húsz napi elzárás, vonuljon be stb... Anikó huszonhárom éve minden kétségbeesésével ül a szerkesztőségi panaszirodában. Igen, persze, fizet ezentúl rendesen, s volt már ő is, édesapja is a hivatalban, ahol azt mondták, ha késett is, azért nem kell bevonulnia. Anikó eddig nem tudta, hogy a szabály az szabály. Anikó most megtanulta. A kádnak árt a használat B. J..-né szolnoki olvasónk (címe a szerkesztőségben) bizonyítékot is hozott magával. A képen látható valami nem más, mint egy újrazománcozott kád minduntalan pattogó részlete. Lapunkban olvasták a vállalkozó hirdetését, aki 2000 forintért kádak újravarázsolását ígérte. Nos, megrendelték a munkát, ráfért A vállalkozó telefonügyeletest alkalmazott Szolnokon. Hiába szóltunk, jöjjenek javítani, semmi. Aztán írtam a számlán lévő címre ajánlott levelet, semmi. Most itt állunk, kidobtunk nyugdíjas létünkre kétezer forintot az ablakon, s június 29. óta annyit Hát így jártunk. már öreg kádjukra az új fény, máz. A vállalkozó a megígért időben jött, dolgozott, számlát adott, valamint öt évre szóló garancialevelet is.- Hát ez az? - mondja panaszosunk - íme, itt a zománc, ahogy darabokban válik el a kádtól. Ahányszor fürdünk, annyiszor ragad a testünkre egy-egy darab. *** Mi is. A szerkesztőség nem vállalhat felelősséget a hirdetésekért. S bár meggyőződésünk szerint hirdetőink megbízható, komoly emberek, ilyen is akadhat közöttük. Mindenesetre az illetékesek figyelmébe ajánljuk a Szolnokon „munkálkodó” iparos tevékenységét. Kizártak bennünket a munkahelyünkről Az Ideál Kunság Kereskedelmi Kft. kisújszállási sport-, játék- és gyermekruházati boltjának dolgozói vagyunk. A hetek óta saját akaratát ránk kényszerítő ügyvezető igazgató jogtanácsosa segítségével, személyes jogainkat is eltaposva, minden megegyezési próbálkozásunkat elutasítva tartja rendkívüli helyzetben az üzletek dolgozóit. Olyan szakembereket, akik évtizedek óta becsülettel végzik munkájukat. A hatalmat gyakorló ügyvezető igazgató kizárt a munkahelyünkről. Személyes dolgainktól is megfosztva, napok óta próbálkozunk a számunkra áldatlan állapotból kijutni. Hatósággal fenyeget. Az érintett dolgozók, de a város lakossága is felháborodással éljük át ezt a felfordulást, ami körülöttünk, történik. Kérjük az Új Néplapot hozza sorainkat nyilvánosságra. Az Ideál Kunság Kereskedelmi Kft. Kisújszállási 508-as és 520-as boltjának dolgozói (a levél beküldője kérte neve mellőzését) Nehéz bízni a jövőben „Most, hogy már megszabadult a nép, s igyekszik szabadulni az olyan kétes egzisztenciájú elemektől, akik hazárd módon adósságba keverték, s kiárusították ezt az országot, amely amúgy is el volt szegényedve, valamit kellene tenni annak érdekében, hogy minket is meghallgassanak már egyszer. Ott fenn a parlamentben urainknak több gondot kellene fordítaniok arra a rétegre, amely még mindig gerincét képezi az országnak... akiknek feje felett most csapnak össze a hullámok... Több gondot fordítsanak az életszínvonal megjavítására, mert már az egyre növekvő árak szinte a csiUagos égig érnek, a bérek meg egyre csak maradnak mélyen a létminimum alatt (úgyszintén a nyugdíjak is). Pedig ez a réteg tud dolgozni, ha el nem veszik azt a maradék munkakedvét is... A részleteket Csényi József szolnoki olvasónk tartalmas leveléből idéztük. Köszönet a beteg gyerekek nevében Kislányomat a Hetényi Kórház intenzív gyermekosztályán ápolták, s napúkig mozdulatlanságra volt ítélve. A külvilággal csak egyetlen kapcsolata maradt: egy Samsung televízió. A műsorok nézése lekötötte és elterelte figyelmét betegségéről, gyorsabban teltek napjai. A gondos ápolás mellett ez is hozzájárult gyors gyógyulásához. Ezúttal szeretnék köszönetét mondani kislányom és a többi beteg kisgyermek nevében dr.Stiegler Károly úrnak, az Ag- roker Vállalat igazgatójának, aki a televíziót ajándékozta az intenzív osztálynak, valamint a gyermekosztály dolgozóinak lelkiismeretes munkájukért. Fülöpné Szitha Hajnalka édesanya Szolnok Hús, hús, hús Azért írtuk le többször, hátha az akció végére több lenne az olcsó húsból, amely augusztus hetedike óta olvasóinkban indulatokat vált ki. Nincs száma, hány telefont kaptunk Szolnokról és vidékről, amelyben csak egy volt a tény: az olcsó húshoz nehezen vagy egyáltalán nem jutnak a vásárlók. Legutóbb Kovácsné nevű olvasónk szólt be a Városmajor útról: napok óta nem kap a Vosz- tok ABC-ben húst, az olcsót még látni se volt alkalma, s hiába kérte a henteseket: a napi főzéséhez fontos két szeletke húst - akár régi áron - adjanak neki. Olvasónk épp aznap telefonált, amikor az MTI közlése nyomán a mi lapunkban is megjelent, hogy a minisztérium szerint csak a fővárosban vannak nagyobb zökkenők, vidéken az ellátás kiegyensúlyozottabb. Minek közölnek ilyen valótlanságot - kérdezte olvasónk, s az se ragadtatta el, hogy némely korábbi telefonjára javaslatot is kapott: szokjon le a húsfogyasztásról. Nos, olvasónkkal, s mindazokkal egyetértve, akik az olcsó akciót nem tudták kihasználni, mert nem kaptak a húsból, mi nem mondhatunk mást, hiszen napokig megyei körképben is bizonyítottuk: az akció a megyében se mondható eredményesnek, - sőt! Megloptak Hetvenegy éves kisnyugdíjas asszony vagyok, s július 30-án délelőtt olyan megrázkódtatás ért, amit nehezen viselek el. A tiszaföldvári áfész martfűi, 37. sz. élelmiszerboltjában fizetéskor a pénztár mellé, a polcra tettem kis nylon szatyromat, amiben 2600 forintom, egy 2500 forintos tüzelőutalványom s a személyi igazolványom volt. A boltból távozva, pár perc múlva lot- tóyásárláskor rájöttem, s futottam vissza. Az üzletvezető már arra se emlékezett, hogy letettem valamit - nála fizettem. Aztán elfutottam a rendőrségre is, ahol megnyugtattak, ők is kimentek, de értékeimnek már nyomát se találták. Azóta, ha rágondolok is, csak remegek, s a szívem is rendetlenkedik, pedig azelőtt legalább a szívemmel nem volt bajom. Csak azért írtam le mindezt, hogy okuljanak mások az én szomorú esetemből. Jordán Lajosné Martfű Vízmérő órákat kérünk Igazán nem tudjuk, hogyan gondolja a polgármester és az önkormányzat a vízdíjelszámolást. Hogyan lehet az, hogy akik kertes házban laknak, negyedévre 4-600 forint vízdíjat fizetnek, pedig ők még locsolnak is. Itt, a Széchenyi-lakótelepen a vizet csak tisztálkodásra, főzésre, mosásra, mosogatásra használjuk, ... Havonta mégis 1100-1500 forintot fizetünk, amely körülbelül 36 köbméter= 36 ezer(!) liter víznek felel meg. Ennyi vizet még egy marhacsorda se fogyaszt el. Ebben a hónapban visszamenőleg fizetni kell, egészen márciusig. Emiatt vannak családok, amelyeknek 2-3000 forint marad megélhetésre, nem szólva, arról, hogy jön az iskola, óvoda, és a gyerekeket fel kell készíteni. Miből, amikor lassan már csak vizes kenyérre futja. Ezért döntöttünk úgy, hogy csak azt fizetjük ki, amit elfogyasztottunk, kérjük a vízmérő órák felszerelését! Levelünket a polgármester úrnak címeztük, de az Új Néplaptól is kérjük közlését. A Rigó József u. 7. sz. alatti lakók, 67 aláírás Hozzászólás cikkeinkhez A termőföld védelme Még egy hozzászólás erejéig engedjék meg, hogy a tenyőszi- geti Holt-Tisza-part eladásával kapcsolatos cikkhez szóljak. Nagyon köszönöm, dr.Török István úrnak a szívemből szóló cikkét. Miért kell zártkertnek elpazarolni Szolnok egyik legjobb termőföldjét? Nem sajnálja ezt a földet a tées elnöke? Milyen mezőgazdász az - kérdezem én.-, aki el tudja pocsékolni ezt a földet, csupán azért, hogy a sok éves pazarlást valamivel (újabb pazarlással) kárpótolja. - írja hosszabb levelében Sz. M. szolnoki olvasónk, akinek kérésére nevét, címét nem közöljük. A tárgyalóteremből A túl olcsó csatornának a vize is elakad A magánépítkezés sosem volt olcsó vállalkozás, így természetes, hogy aki ilyesmire adta a fejét, mindig is törekedett arra, hogy lehetőleg minél több olcsó építőanyag beszerzésével faragjon le valamit a költségvetésből. Ez így rendben is lenne. A baj ott kezdődik, amikor az építkező az olcsót hajszolva letér a törvényes útról. Ezt tette Majorszki Lajos József, Jászszentandrás, Kossuth u. 83. szám alatti lakos. Nem egyedül, hanem ismerősével (volt munkatársával) Fazekas György, Jászszentandrás, Mártírok u. 1. szám alatti lakossal együtt hagyta el a járható utat. Az építkező Majorszki volt. Épülő családi háza már tető alatt hűsölt, amikor bánatosan eszmélt rá, hogy az esőcsatorna beszerzése újabb kiadásokkal terheli a pénztárcáját. Bánatát megosztotta ismerősével, egyben megkérte, hogy próbáljon felhajtani valahol valami olcsó, de használható esőcsatornát. Fazekas-, akinek az ács szakma volt a tanult mestersége - így otthonosan mozgott az építőanyag frontján - először vigasztalta, aztán határozottan megnyugtatta ismerősét. Kijelentette: felesleges mindenféle fejfájás, mert lesz csatorna, mégpedig olyan, amely nem kerül egy vagyonba. Azután, hogy bizonyítsa: igenis komoly a segítő szándék, ismertette Majorszkival a zseniális tervet. Néhány nap múlva - hogy pontosan melyik nap, arra már nem emlékeztek - elindultak a beszerző útra. Túlságosan nem készülődtek, mert tudták, hogy csak a helyi Haladás Téeszig kell menni. Este 8 óra volt, amikor Fazekas egy nyitott ablakon keresztül behatolt a téesz egyik raktárhelyiségébe. Ahol ő befért, ott ki is fért az a 180 folyóméter alumínium esőcsatorna is - természetesen a hozzá tartozó alkatrészekkel együtt - amit a kint várakozó Majorszkinak adott ki. A lopott holmit hazavitték, és a padláson helyezték biztonságba, azután testvériesen osztozkodtak. Majorszki megnyugodott, hogy már nincsenek csa- tomabeszerzési gondjai,. Fazekas viszont - aki éppen nem építkezett - elhatározta, hogy áruba bocsátja a keresett építőanyagot. Vesztére, mert az új csatornáról hamar kiderült, hogy honnan van, hogy hol keresik. A Jászberényi Városi Bíróság dr.Gondos Imre Tanácsa hozott ítéletet a Majorszki-Fazekas páros ügyében. Lopás bűntette mi- at, mint társtetteseket 4-4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A bíróság figyelembe vette, hogy a vádlottak eddig még nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel, ezért a büntetés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.- ésalMi újság a Szecskán? Nem tudom, milyen okból írta meg P. A. az augusztus 3-i lápban e címmel megjelent cikkét?... Először is, mi az, hogy Szecska? Ha használatos is ilyen szó, elnevezés néhány ember nyelvében, az újságban nem a negatív példát kellene erősíteni, hanem a helyeset, a hivatalosat használni. Megalázónak, lené- zőnek érzem ezt a szót! Kérdezem a T. szerzőt, őt gyerekkorában miben mosdatták? Neki nem kellett vizet melegíteni? Hogy egy rövid ideig nincs meleg víz, ez nemcsak a Széchenyire jellemző, hanem minden lakótelepre. Példa rá épp az említett lapszám azonos oldalán „Nem lesz meleg víz” című írás - igaz, hogy az a Móra Ferenc úti lakótelepről szól. A karbantartók jó munkáját dicséri, hogy a júliusban két hétre bejelentett Széche- nyi/lakótelepi karbantartással pár nap alatt elkészültek. „Meleg van a betonlakásokban” - más lakótelep nem betonból van? ...„szemét van az utcákon...” - ez az egész városra jellemző. „Emelkedett a közös költség” - Hol nem? Az állam kényszerítette ki az áremelésekkel. H. P. szolnoki olvasónk hosszabb levélben szedi ízekre az augusztus 3-án megjelent cikket. A befejezését idézzük még: „Több mint tíz éve élünk ezen a lakótelepen, de eddig jól éreztük magunkat, mert a lépcsőházunk tiszta, rendes, a szomszédok csendesek, barátságosak. A lakás kényelmes, csótány mentes. A boltokban semmivel se rosz- szabb az ellátás, mint a városban. Az utcák csendesek, nincs átmenő forgalom. - Kérdezem, miért keltének egy lakótelepnek szándékosan rossz hírét? Éz is politika? Vagy nincs témája sok embernek? Jó lenne már jókat is olvasni erről a lakótelepről, mert azért van jó is, csak azt kell észrevenni!” Aratás. A Magyar Honvédség közreműködésével készítette az MTI. Fotó: Hámor Szabolcs Kérjük olvasóinkat, hogy észrevételeikkel, panaszaikkal személyesen vagy telefonon augusztusban - szabadságolások miatt - lehetőleg délelőtt 9 és 11 óra között keressék fel szerkesztőségünket. Megértésüket köszönjük. Fotó: Illyés Csaba, összeállította: S. J
