Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-14 / 189. szám

4 1991. AUGUSZTUS 14. Nyílt tér A munkavállalók védtelenek lehetnek Ma nem időszerű Szakszervezetek - megmérettetés A nagykoalíció önfeladás Nemrégiben újabb törvények születtek - méghozzá sürgősség­gel. No, nem a gazdaság talpra állításáról, nem a kiszolgáltatott munkavállalók végkielégítésé­ről, utcára kerülésének megaka­dályozásáról, nem az energiaár­emelés kompenzálásáról és nem is a munkahely teremtést szolgá­ló privatizációs bevételekről, megélhetésünk garanciáiról. Ilyeneket 3,5 millió munkaválla­ló nevében „csak” öt szakszer­vezeti konföderáció akar. Velük vajon miért nem akar szót érteni a hatalom? Nem kétséges, kiknek áll érde­kében, hogy a valóban égető gondók megoldása helyett to­vábbi ellentéteket a munkaválla­lók tárgyalási pozícióinak gyen­gítését eredményező törvények szülessenek szakszervezeti va­gyonról, tagdíjfizetésről. Hogy a tagdíjfizetés eddig is önkéntes volt? Igaz. Mi akkor a cél? Talán csak az, hogy lehető­leg minél több munkavállalóval megunassák a sorozatos nyilat­kozattételt. így a létező nagyobb, valódi érdekképviseletet vállaló szakszervezeti tömörülések - fél­reértés ne essék, az MSZOSZ-en kívül több is van ilyen! - hátha tagot veszítenek. A tisztes meg­egyezést nem vállaló szerveze­tek vezetői számára ez ugye az osztozkodásban így is arányosan kedvezőbb helyzetet teremt. Tö­rődnek is ők a megtévesztett, le­morzsolódott munkavállalók ér­dekeivel! Persze lehet, hogy ez még mind semmi. Előfordulhat az is, hogy a hatalmi kegyosztás­ból született törvényt „alkotói” az 1950-es évekre emlékeztető tagtoborzásra is fel akarják hasz­nálni. Megpróbálhatják. Egy dolgot azonban soha nem tudnak igazolni, mégpedig azt, hogy va­laha is úgy akartak, mertek mun­kavállalói érdekeket védeni, mint a vagyonmegosztásban korrekt megegyezési szándékot igazoló föderációk tették már a Németh-kormány idején. Pedig megpróbálni is valami ilyet kel­lene! Vagy egymás elleni hada­kozásban „jeleskedni” is elég? Meg lehet élni ebből is? Nem hiszem, hogy van tagság, ame­lyik vezetőit ezért fizeti! Tömegek lelkiismerete - fő­ként, ha saját érdekvédelméről van szó - nem engedi meg, hogy hatalmat szolgáljon. Nem is aka­rom tehát a vagyonmegosztás­ban gyámolításra szoruló veze­tőikkel azonosítani az általuk képviselt tagságot. Ezt azért sem teszem, mert példák igazolják szerte a megyében, hogy a mun­kavállalók egyformán kiszolgál­tatottak - épp ezért hovatartozás­ra való tekintet nélkül képesek is megfogalmazni közös érdekei­ket. Velük illenék már régen minden érdekvédelmi szervezet vezetőjének törődni, nem pedig - akár vezetőtársaik lejáratása árán is - „sikeres” parlamenti szerep­lésre törekedni. Számos példát ismerünk saját hétköznapi történelmünkből is, hogy a „hű” szolgák sorsa is e- lőbb-utóbb az, hogy menesztik. És hogy félre ne magyarázzon senki: szolgák vagyunk mi is. Csakhogy más érzés munkavál­lalók tömegeinek, és más a hata­lomnak szolgálatára szegődni. Akik fizetnek, akiknek a szabad választásokon kinyilvánított szándéka szerint vagyunk - nem tovább, mint ahogyan ők akarják - azokat szolgáljuk. Tagságunk tőlünk saját pénzéért követelhet. Mások pénze, mások érdeke minket nem biztathat. Mi csak egy érdeket kívánunk szolgálni - és azt sem nézzük, milyen szer­vezetbe tartozik -, a munkaválla­lókét. Egyedül erre köteleztük el magunkat, és ezt is tesszük, bár­kik próbálnak a politikától, hata­lomtól nyert „tekintélyükkel” erőt pazarló akadályok elé állíta­ni. Ami pedig a megmérettetést il­leti, erre egyrészről jók lesznek a tagdíjfizetésről szóló nyilatkoza­tok. Nagyon remélem, hogy a ma érdekvédelemre elszánt szak- szervezetek tagjai lemorzsolódá­sukkal nem fogják ellendrukke­reiket kicsinyes örömökhöz jut­tatni. Másrészt a megmérettetés talán legjobb eszköze az üzemi tanácsok megválasztása lesz. A napokban találkoztam Thoma László szakértő véleményével. Azt írja, hogy az üzemi tanácsok története Nyugat-Európában egyrészt a gazdasági prosperá­lással függ össze. „Másrészt a prosperáló gazdaságok alapján azokkal a munkavállalói, mun­káltatói, valamint kormányzati és törvényhozói felismerésekkel, hogy a jóléti társadalomban olyan fórumokat kell kialakítani, amelyek szakítanak a korábbi, a munkáltatók és munkavállalók közötti konfrontativ jellegű al­kudozásokkal, s helyette az együttműködést, adott esetben az együtt döntést állítják a kö­zéppontba ... Az együttműködés intézményei munkáltatók és szakszervezetek között egy sta­bil és prosperáló gazdaság, egy nem éles konfliktusokkal terhelt gazdasági fejlődés, és egy min­dennapokban is meghatározó, demokratikus politikai kultúra bázisán bontakozhattak ki.” El lehet gondolkodni: jóléti társadalom, prosperáló gazda­ság, demokratikus politikai kul­túra ... van, vagy nincs, az üzemi tanácsok intézménye jön - még­pedig Justitia szekerén. A kor­mányzati szándék nem köteles realitásokkal, összefüggésekkel számolni. De hajön, hát legyen. A kormányzati elképzelés vilá­gos: ha jólét osztogatásba nem tud bevonni, igyekszik tör­vénnyel - részben a felelősséget is áthárítva - önmagunk kisem- mizéséhez, a semmin osztozko­dáshoz együttműködő feleket kreálni. A politikai kultúra ürü­gyén pedig annyi engedtessék meg csupán: a középkori lovagi kultúra erényeinek birtokában valamivel büszkébbek lehet­nénk.' Mire lesznek jók mégis az üze­mi tanácsok? Remélem arra nem, hogy a beleszóllás jogával megtévesztett munkavállalók szem elől tévesztik érdekeiket. De arra minden bizonnyal igen, hogy lezárják a szakszervezetek közötti legitimitási vitákat, hogy a különféle szakszervezetek megméretésének eszközeként szolgáljanak. Megmérettetésről, nem pedig lejáratásról beszélek. Félő ugyanis, hogy sokakban már ma is zavar támadt. Nem a maga feladataival törődik ugyanis mindenki. Néhányan a maguknak emelt mérce helyett, finoman fogalmazva, szíveseb­ben foglalkoznak mások minősí­tésével. A dolog lényege: az üzemi ta­nács választások időszaka meg­méri a különböző munkavállalói érdekvédelmi szervezeteket. De ne csodálkozzon senki, ha továb­bi káoszt teremt, hiszen van, aki már ma a tervezetek vitájában sérelmezi, hogy a tíz százalék vá­lasztói arányt (reprezentativi­tást) el nem érő szervezetek hát­rányos helyzetbe kerülnek. Ilyen magas mérce lenne a tíz száza­lék? Az üzemi tanácsok intézmé­nye és a szakszervezetek létezése egyébként mindenütt a világon szerves munkamegosztást felté­telez. Ennek lényege: a tagság­gal, üzemen kívüli szervezetek­kel és partnerekkel, sztrájkjoggal nem rendelkező törvényi kény­szer erejével létrehozott, megha­tározott szűk területen, korláto­zott tulajdonosi szerepet gyakor­ló üzemi tanácsok csak erős, üze­men belül tagsággal, üzemen kí­vül pedig felkészült szervezők­kel, szakértő munkaszervezettel, megfelelő infrastruktúrális felté­telekkel rendelkező szakszerve­zetek bázisán dolgozhat eredmé­nyesen. A munkamegosztást jól szemlélteti, ha a mai Mt. 10/A.., valamint ezzel szemben a 11 -17. között különbséget teszünk. Az üzemi tanácsok a vezetésben va­ló részvétel intézményei lesznek, a szakszervezetek pedig a mun­kavállalói érdekvédelem egyet­len biztos lehetőségei maradnak. Egyéni jogvédelmi eszközöket ugyanis a szakszervezetek kap­hatnak. És minthogy ezek az eszközök csak tagjaik érdekében vehetők igénybe, ez a munkaügyi döntő- bizottságok megszüntetése miatt is egyre több munkavállalót késztet lehetőleg a reprezentati­vitás mértékét elérő, illetve vala­melyik erős - nem hangos és mu­togató! - szakszervezetbe való belépésre, abban maradásra. El­lenkező esetben - mint a készülő Mt. tervezetekből már eddig is érzékelni lehetett - nincs más megoldás, mint hogy a munka- vállaló panaszaival védtelenül bíróság elé álljon. Számtalan példa igazolja: még soha nem késztettek ilyen erővel körülmé­nyek munkavállalókat - még azokat is, akik soha nem voltak szakszervezeti tagok a szervez­kedésre, - létszámából, többiek­kel való együttműködési szándé­kából eredően is erős - szakszer­vezetekbe tömörülésre, érdekei­nek kifejezésére és megvédésé­re. Terjéki Ferenc vasas megyei szervező Miként egy művésznek vágyál­ma, hogy nagyot, maradandót al­kosson az utókor számára, úgy el kell fogadnunk, hogy minden jó szándékú politikus természetes vá­gya és célja a hatalom elnyerése, amely lehetőséget nyújthat számá­ra, hogy hazája és népe érdekében, tudását tevékenyen hasznosítva, maradandóan írja be nevét az idő történelemkönyvébe. Én tudom, hogy a politikai élvo­nalba tartozó személyek majd mindegyikének legfőbb vágya volt, hogy az átalakulás és gazda­kibontakozás az ő személyéhez fű­ződjék, és így mint az ország gaz­dasági jólétének megalapozóját őrizze meg nevét az utókor. Azon politikusok ilyeír irányú törekvését, akiknek ehhez megvan a képessége, tudása és becsü­letessége, természetesnek, tisztes­ségesnek, sőt mi több, az ország szempontjából szükségesnek tar­tom, amennyiben ezt a nép bizal­mának elnyerése útján kívánja el­érni. Az elmúlt évben az ország népe a parlamentbe választott képvise­lői által ezt a lehetőséget Antall Józsefnek és kormányának adta meg. A többi politikus számára te­hát csak az a lehetőség maradt, hogy konstruktív bírálattal, éssze­A Magyarországi Szociáldemok­rata Párt számol azzal, hogy a de­mokratikus jogállamiságba való át­menet és a piacgazdálkodásra áttérés feszültségekkel jár. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy minden sze­mélynek joga van aszociális bizton­sághoz. Ehhez elengedhetetlen a gaz­dasági folyamatokban hátrányosabb helyzetben lévők - a munkások, munkavállalók - érdekeinek védel­me. Az MSZDP történelmi tapasz-;- talatai alapján figyelmeztet arra, hogy a munkavállalóknak hatásos ér­dekvédelmet csak hiteles, a tagság bizalma által alulról szerveződő, kel­tű javaslatokkal segítse az átalaku­lási folyamatot. Csak így maradhat továbbra is az átalakulási folyamat tisztességes résztvevője. Csak eb­ben az esetben fogja az utókor ked­vező megítéléssel illetni szemé­lyüket. Amennyiben nem ezt teszik, ha­nem saját elképzeléseiket rá kíván­ják erőszakolni a többségre és minden lehetséges eszközt igény­be vesznek ennek érdekében, úgy akadályozóivá válnak az átalaku­lási folyamatnak. Ezzel eredeti céljaikkal ellentétben, nem mint bölcs, felelősségteljes személyek­ről fognak róluk megemlékezni a történetírók, hanem mint a magyar történelemben oly sokszor tragédi­át okozó, hatalomért való civako- dás huszadik századi bajnokairól. Ezt a szégyenteljes szerepet pe­dig tudatosan vállalni nem lehet. Ez csak téves megítélésekből ere­dően jöhet létre (legalábbis bízom benne, hogy így van). Ennek a té­ves megítélésnek a forrása pedig az a hiedelem és meggyőződés, hogy csak a saját elképzelés, a sa­ját álláspont az egyedül helyes és üdvözítő. Minden más rossz! Csak ez a múltból már jól ismert, napja­inkra visszamaradt felfogás kész­tethet valakit arra, hogy a parla­ment által megszavazott, kompro­misszumok útján létrejött, sok szempontból megvizsgált törvényt újra megtámadjon, vállalva a ki­bontakozás és átalakulás késlelte- tőjének szerepét. Az az ellenzéki párt, amelyik nem képes a demokrácia legalap­vetőbb szabályát tudomásul venni. lő anyagi alappal rendelkező szerve­zetek nyújthatnak, amelyek tevé­kenységük során mindenfajta külső hatalmi befolyásolástól mentesek és egymással szolidárisak. Amint az embernek elidegeníthe­tetlen joga, hogy érdekei védelme céljából szakszervezeteket alakítson, úgy az államnak nemcsak joga, de kötelessége is mindazokat a feltéte­leket megteremteni, hogy az ember ezt a jogát megélhetésének kockáza­ta nélkül gyakorolhassa. A Magyarországi Szociáldemok­rata Párt mindezekkel összhangban kívánatosnak tartja, hogy a jövőt for­máló erők ne tévesszék szem elől a mely szerint a parlamentben több­séget kapott pártok a kiadott prog­ramjuknak megfelelően kormá­nyoznak, az elsősorban a saját de­mokratikus mivoltát kérdőjelezi meg. Ilyen előzmények után igen fur­csa dolog újra a nagykoalícióról beszélni. Talán lehetséges lenne, amennyiben az MDF elfogadná az ellenzék lenagyobb pártjának irányvonalát, egész programját, ám ez egyenlő lenne a teljes önfe­ladással, azaz a feltétel nélküli megadássl. Ezt pedig egyetlen párt sem te­heti meg! Különösen nem teheti most, amikor egy re közelebb kerül a felfelé haladás lehetősége, és egy ilyen nagykoalíció már jobbára csak a sikerekben való osztozko­dást, netán annak teljes kisajátítá­sát jelentené. A nagykoalíció gondolata a Kis­gazdapártban végbement változás kapcsán merült fel. Ebben a párt­ban az erős kéz politikája kezd ki­bontakozni, és ez bizonyára kihat a kormányzatra is. De hát ez lenne a baj? Hiszen eddig azt kifogásolták, hogy nem eléggé erős. Nem lenne helyes a bonyodalmak kiváltójáról, Tor- gyán doktorról véleményt formál­nom. Ehhez ismereteim kevésnek bizonyulnának. Azt azonban a po­litikai előzmények alapján mégis nyugodtan állíthatom, hogy a kor­mányfőnek még mindig könnyebb dolga lesz így, mint egy nagykoa­líció esetén lenne. Papp László Szolnok munkáshétköznapok nehézségeit Tanúsítsanak határozottságot, dí kellő önmérsékletet is. Az MSZDF legfontosabb feladata a munkaválla lói érdekek politikai megjelenítése Nem tesz különbséget a különféle szakszervezetek között. Továbbra ii szándékában áll kapcsolatot kiépíte ni minden szakszervezeti irányzattá - érdekvédelmi szervezetekkel, tö mörülésekkel. Álláspontunk szerint az érdekvé delmi válság csak akkor fog meg szűnni, ha a szakszervezetek problé máikat a szociáldemokrata alapérté kék mentén történő plitizálással pro hálják megoldani. MSZDP Megyei Elnökség Utoljára Tenyőszigetről A városi közgyűlés kompetens Az Új Néplap 1991. augusztus 7- én megjelent számában „A termőföld védelmében” cím alatt közölték dr. Török István úrnak, az FM Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Földmű­velésügyi Hivatal vezetőjének véle­ményét a tenyőszigeti zártkert kiala­kításával kapcsolatban. A cikkben több helyütt megkérdőjelezi a Szol­nok Megyei Jogú Város Közgyűlésé­nek illetékességét. Sajnálatos módon nem kívánta az olvasót az ide vonat­kozójogszabályok felsorolásával ter­helni, pedig ez szükséges lett volna ahhoz, hogy . . . cikkéből idézek: „megkívánja a tisztességes tájékoz­tatás, hogy ilyen nagy létszámú új tulajdonost becsületesen informál­junk ...”. Véleményem szerint nem­csak a leendő tulajdonosokat, hanem minden becsületes olvasót megillet a tisztességes tájékoztatás. Szolnok Megei Jogú Város köz­gyűlése ez év május 28-i ülésén tár­gyal taSzolnok-Tenyőszigetzártkert- kialakítását célzó általános rendezési terv módosítására, valamint részletes rendezési terv jóváhagyására vonat­kozó előterjesztést. Szükséges felidéznem a közgyűlés kompetenciáját alátámasztó jogsza­bályokat: az 1964. évi III. törvény az építésügyről, a végrehajtásról szóló 30/1964. (XII.2.) sz. kormányrende­let 5.. (2) bekezdés biztosította hatás­kör alapján, figyelemmel a 7/1983. (Ép. Ért. 23.) számú utasításra, de az 1987. évi I. törvény a földről 53. -a értelmében is a helyi önkormányzat egyetértése szükséges a zártkertté minősítéshez. Ennél fogva a testület illetékes volt e témát napirendre tűz­ni, s jóváhagyni a fent említett tervek módosítását. A részletes rendezési tervnek - a már hivatkozott jogszabá­lyok alapján - tartalmaznia kell a be­építésre vonatkozó előírásokon túl a szabályozási előírásokat is. Ezen sza­bályozási előírások többek között, de nem utolsósorban a környezet védel­mét is szolgálják a 40 m széles part menti erdősávval, a zártkert területén teljes közműellátás biztosításával, megfelelő csapadékvíz elvezetésé­vel. Egyébként az összes illetékes fő­hatósággal és hatósággal a szükséges egyeztetések megtörténtek - amelyek kifogást nem emeltek - a közgyűlés döntése előtt. Buday György Szolnok Megyei Jogú Város alpolgármestere Képviselői vállasz „Ön félreértett” Ön nemcsak engem, hanem saját pártelnökét (Kis Jánost) is félreérteti az Új Néplap augusztus 7-ei számában nyilvánosságra hozott soraiba! Mert az SZDSZ - saját programja szerint sem - jelenleg nem kíván kormánykoalíció tagja lenni. Egyébiránt, ha további kételyei vannak idézett érveimmel kapcsola ban, keressen meg levélben vagy személyesen szolnoki irodámban, Szapáry u. 19 alatt (volt HNF-székház), így a „sejtetések” helye konkrétan tisztázhatjuk az Ön félreértelmezéseit. Üdvözlettel: Petronyák Lász országgyűlési képvise ÉLKER Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. PÁLYÁZATOT HIRDET pénzügyi-számviteli osztályvezetői munkakör betöltésére. Pályázati feltételek:- szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség,- legalább hároméves szakmai és vezetői gyakorlat. A pályázathoz mellékelni kell: '- a legmagasabb iskolai végzettséget tanúsító oklevél má solatat,- rövid szakmai önéletrajzot. Bérezés megegyezés szerint. A pályázatot a megjelenés követő 10 napon belül kérjük a kft. címére /§zolnok, Barosí u. 6./ eljuttatni. A borítékra kérjük ráírni: “PALYAZAT” __________________________________________________________sági A z Új Néplap | politikai vitafóruma I MSZDP-nyilatkozat Az érdekvédelmi válságról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom