Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-12 / 187. szám

6 Azt beszélik a faluban... 1991. AUGUSZTUS 12. A freskóiról híres templom aki az SZDSZ-FIDESZ támoga­tásával került a testületbe. Kiss- né rokkantnyugdíjas, de nagyon igyekvő asszony, amellett mind­máig él benne az a sérelem, ami a tsz-ben érte. Előbb a sütödéről érdeklődöm, amely nagyon ke­mény munkát igénylő családi vállalkozás. Délben jártam ná­luk, éppen akkor, amikor az apa és a fia néhány órára „ledűltek’ ’, mert szezonban csak 3-4 órájuk marad alvásra. A kánikula idején 70 fok volt a kemencék környé­kén, nem csoda, hogy nehéz megbízható munkást találni. Ép­pen most hagyta őket ott egy em­ber, pedig 11 ezer forintot kere­sett bruttóban. Képviselőként nem sok siker érte. Ügy látja, a függetlenek, a volt párttagok nagyon összetar­tanak, így aztán nemigen tudja befolyásolni a döntéseket. A pol­gármester se nagyon kéri ki vé­leményét, bár önkritikusan elis­meri, maga se sokat tett ennek érdekében. Különösen furcsáll­ja, hogy egyes községházi dol­gokról másodkézből értesül, pe­dig e tekintetben a képviselőket illetné az elsőség. Sokkal inkább a vállalkozás, mintsem a politika foglalkoztat­ja Csiszár Györgyöt, a strand és kemping vezetőjét. Annyit azért megemlít, ideje lenne felállítani ból, és nagyon örültek, hogy rá­találtak erre a kedves helyre. Na­gyon szépnek és gondozottnak tartják a környezetet, tisztának a fürdőt, sőt az illemhelyeket, zu­hanyozókat is. Megjegyzik, nem ártana, ha a nagymedence vizét gyakrabban cserélnék. Ami a ná­lunk való nyaralást illeti: azt mondják, számításaik szerint 50 százalékkal drágábbak lettünk, de ez egy magukfajta tisztviselő­nek még mindig kedvezőbb, mint az osztrák vagy az olasz árak. A kempingvezető egyetért a vendégekkel, különösen abban, hogy új medence létesítése indo­kolt. Ehhez azonban új kutat kel­lene fúratni, ami minimum húsz­millió, s további 6-7 lenne egy középnagy medence. Valószínű­leg megérné, sőt egy vízforgató berendezés se tartozhat ma már az álmok birodalmába. No meg a telefon sem, ami sok egyéb mellett azért is kellene Szent- andrásnak, hogy az ide érkező idegen akár a sátor, akár a me­dence mellől felhívhassa otthon maradt hozzátartozóját. Mindebben előbb-utóbb se­gítséget jelenthet az idén kivetett idegenforgalmi adó, ami az ön- kormányzat kasszájába kerül. Beszedését a kempingben - kü­lönösen a szezon közbeni beve­Szentandrással szemben elfo­gult vagyok. 1981-ben rendez­tem ott az első falukutató táboro­zást, szociológiai kutatómun­kám egy része ideköt, időről- időre értesülök a község gondjá­ról, bajáról és öröméről. Mond­hatnám azt is, jó évtizede az ott- lakókkal együtt keresem a társa­dalom átalakulásának mozgató­rugóit, alternatíváit és buktatóit. Ha szigorúan próbálok ítélkezni, meg kell állapítanom, hogy a fa­lutól 1960-ban elvették boldogu­lásának első számú lehetőségét, a tanyás gazdálkodást, melynek nyomán meredeken csökkent a lakosság száma, nem teremtő­dött számottevő helyi munkale­hetőség, a leépülés folyamatos­nak látszik. Ezzel párhuzamosan azonban az a változat is fennáll, melyet legutóbbi elvándorlás­vizsgálatomban összegeztem: nagyon sokan elmentek. Sok fia­tal először nem akart, de elment. Mégsem ment el mindenki! - Akik maradtak, vagy netalán visszajöttek, azt keresik, hogyan és mi módon lehetne itt, és lehe­tőleg minél értelmesebben élni. Ennek megválaszolása és ki­munkálása korántsem könnyű feladat. Szerencsére nincs már, aki parancsoljon, de megegyezni se látszik sokkal egyszerűbbnek. Most is erre kerestem válaszokat a megkérdezettektől. Fúder Mihály és családja pél­dául egyértelműen a visszajáró földben látja jövőbeni boldogu­lásának fő forrását. Tavaly is, idén is kimérették a tsz-ben az őket illető 3 és fél köblyös föld­jüket, de edyiig mindig másutt kapták azt. Ok már nagyon vár­ták és várják a kárpótlást, igazi kisgazdákhoz illően saját terüle­tüket akarják művelni. Kertész­kedéssel, ipari paradicsommal, dinnyével foglalkoznak, ami sok vizet kíván. Azt pedig nem ne­héz megérteni, hogy más földjé­be kutat fúratni értelmetlen. Felevenítve a téesz előtti gya­korlatot, egy-egy hold földet bé­relnek a hevesiektől és a jászapá­tiaktól. Az idős házaspárnak be­segítenek a fiúk, közülük az egyik éppen mostanában lett munkanélküli. Vettek egy hasz­nált K-25-ös traktort, amit most készülnek összerakni, van egy munkagépük, van két garnitúra locsolómotorjuk. Fúdemé szerint megtalálják a számításukat az önálló gazdál­kodásban, de az adott piaci vi­szonyok miatt nem kevés félsz is van bennük. Régebben 12 anya­disznót tartottak, tavaly már csak négyet, idén 3 maradt, aminek szaporulatával nem kevés bajuk volt. 20-25 kilósán szokták lead­ni a malacokat, most viszont 60- 70 kilósak is akadtak köztük, mi­re elkerültek a háztól. Az ipari paradicsommal sem mehetnek Mit tesz, aki maradt? Fúder Mihály és neje biztosra, de a dinnyéhez több re­ményt fűznek. Beszélgetésünk közben top­pant be dr.Hobolyák Józseféi Hat- orvos, önkormányzati képviselő, aki éppen testületi ülésre invitál­ta Fúderéket. Vele először elme­ditálunk a testületben többség­ben lévő független státusúakról, akik 90^ százalékban párttagok voltak. O viszont se korábban, se most nem párttag, de tavaly ősszel elfogadta a kisgazdák tá­mogatását. Jelölésekor remény­kedett egy működőképes önkor­Dr. Hobolyák József mányzat létrejöttében, ami nem valósult meg. A jelenlegi önkor­mányzat vélekedése szerint nem felel meg ennek a kritériumnak. Kifogásolja, hogy négy képvise­lő az önkormányzattól kapja a fizetését, a rokonsági összefonó­dások jellemzőbbek, mint ko­rábban a tanácsban voltak. Nem látja sok értelmét a testületi mun­kának, most éppen a magas au­gusztus 20-i jutalmak ellen ké­szül szót emelni. Fontolgatta, le­mond a képviselőségről, fel is vetette a Kisgazdapárt összejö­vetelén, de végül, kérésükre ma­radt. A másik ellenzéki tag, Kiss Gáhorné, egy sütödéi vállalko­zás főkönyvelője és mindenese, all. világháború hősi halottainak emlékművét. Őt ezen túl a strandkömyék ügyei foglalkoz­tatják, válton állítja: sok fantázia van az idegenforgalom fejleszté­sében. Olyannyira, hogy a kem­ping tavalyi 21 ezer vendégéj­szakája várhatóan idén is meg­lesz, itt nem csökken a forgalom, így semmiképpen sem nevezhe­tő értelmetlen befektetésnek az a tízmillió, amit az elmúlt év őszétől fejlesztésre fordítottak. Ennek eredményeként a régi sportpálya területén kialakított lakókocsi- és sátorhelyek a leg­kényesebb igényeket is kielégí­tik. A nem látható, de nagyon fontos elektromos-, vízhálózat és szennyvízelvezetési fejlesztés mellett új szociális épületet emeltek, és a kisebbik medence vizének tisztaságára sem lehet panasz. Nincs is, amiről engem a Bandsma házaspár és barátai győztek meg, akik a hollandiai Groningenből érkeztek. A kör­nyezetvédelmi mérnök járt már Magyarországon, tavaly Mező­kövesden nyaraltak. Idén Tisza­füredet vették célba, de két nap múltán elegük lett a szúnyogok­zetés és a plusz adminisztráció miatt- nem kis fenntartással fo­gadták. Nagy Sándor polgármes­ter szerint viszont éppen ez az adófajta kínálja a legtöbb lehető­séget, hiszen minden beszedett forint mellé 2 forint állami ki­egészítésjár. Idén mintegy ötve­nezer forintnyi bevétellel szá­molnak, ami jövőre kiegészülhet 100 ezer forintnyi üdülőtulajdo­nosi adóval. Mindent egybevet­ve, közel félmilliós fejlesztési le­hetőséget eredményezhet ezen a területen. A befolyó összegből tervezik például a strand melletti út rendbetételét, ami ugyanúgy jelenti a felszíni csapa­dékelvezetés megoldását, mint a parkolók kialakítását. Kiss Gáborné A polgármester egyébként ré­góta a közigazgatás dolgozója. Első tizenkét évét a szentandrási tanácsnál töltötte, majd 8 évig tartó jászboldogházi „külszolgá­lat” következett. Ottani tényke­désében mindvégig megmaradt egyfajta ideiglenesség, szolgála­ti lakásban lakott, szentandrási házát mindvégig megtartotta. Számára ugyancsak kapóra jött az ellenzéki színezetű Demokra­tikus Magyarországért mozga­Bandsma-ék lom helybéli szimpatizánsaitól érkezett megkeresés, akik hív­ták, jöjjön, elindítják itthon a polgármester-választáson. A do­log furcsasága, hogy akik őt 1989 őszén megkeresték, azok az 1990-es választások idején már valóban ellenzéki szerepet töltöttek be, de egyúttal csopor­tokra is szakadtak. Egy részük az ő hazakerülésének érdekében te­vékenykedett, míg mások éppen ellenkezőleg, a Kisgazdapárt a székelyföldi Gyergyócsoma- falván jártak, amely számára kü­lönösen kedves hely. A miskolci tanítóképző frissen véglett nö­vendékét 1942-ben a Gyergyó- csomafalvával szomszédos Karcfalvára nevezték ki, de ak­kor nem állhatott a katedrára. Most, közel ötven év múltán vi­szont elvihette oda szentandrási tanítványait. Hosszan beszélge­tünk a meleg, sőt forró hangulatú fogadtatásukról, majd kitér arra Nagy Sándor polgármester vagy az SZDSZ jelöltjei mellett korteskedtek. A jászboldogházi ténykedés megtanította arra, hogy kritikus szemmel figyelje az itthoni tör­ténéseket. Az ottani téeszvezetés például sokkal rugalmasabb volt, segítették a tagokat a háztá­ji minél jobb hasznosításában, míg ez a helybeliekről kevésbé mondható el. Amikor elment, a község felmenő ágban volt: ak­kor készült a tornaterem, bővült az óvoda, iskola épült, az utóbbi években viszont már stagnálás mutatkozott, megállt a fejlődés. Ő maga a képviselő-testülettel és munkatásaival ezen szeretne változtatni. Ehhez egyfelől sok­kal jobb kapcsolatot kell kialakí­tani a helyi gazdasági egységek vezetőivel, másfelől pedig racio­nálisan kell felhasználni a ren­delkezésre álló pénzeszközöket, gazdálkodni a vagyonnal. Ehhez ugyan gyakorlatiig semmit sem adott az önkormányzatok tulaj­doni helyzetét szabályozó tör­vény, hiszen tőkeszerzés céljára felhasználható ingatlan nem ke­rül az önkormányzathoz. így más forrásból kell pénzeket sze­rezni: a költségvetés által bizto­sított céltámogatásokból, helyi adókból és a rendelkezésre álló összegek megfelelő forgatásá­ból. Mindháromra akad példa: sikeresen pályáztak az orvosi rendelők felszerelésének fejlesz­tése érdekében, így egymilliós műszerbeszerzésre nyílik lehe­tőség. Az említett idegenforgal­mi adó mellett, jól körülhatárolt kör részére, a község szükségle­teit figyelembe véve, iparűzési adót vetettek ki, 1-5 milliós összeget pedig váltakozva, hosszabb-rövidebb idejű leköté­sekkel bankbetétben, illetve kincstárjegyben helyeztek el. A polgármester - ellentétben az előbbiekkel - elégedett a kép­viselő-testülettel, véleménye szerint sokoldalúan és hatéko­nyan képviselik a lakosság érde­keit. A velük egyeztetett prog­ram szerint javítani akarja a helyi életkörülményeket és életlehető­ségeket. Ehhez meg kell terem­teni a biztonságos ivóvízbázist, a lehető legszélesebb körűvé tenni a helyi egészségügyi ellátást. További előrelépést jelent a szá­raz-nedves fizikotherápiás egy­ség kialakítása a fürdő területén. Tervezik továbbá a burkolt utak arányának jelentős növelését an­nál is inkább, mivel a földutak karbantartására annyit költenek, amiből több száz méter szilárd burkolatú út építhető, ami lakos­sági hozzájárulással fokozható. Reméli, hogy külső segítséggel javul a telefonhelyzet, és esetleg a gázellátás is megvalósul a köz­ségben. Kunráth Sándor nyugdíjas kántortanító mostanában már in­kább a kántorságot gyakorolja, amellett ellátja az egyházközség elnöki funkcióit. Előbbegy nem­régiben lezajlott látogatás ked­ves és felháborodást kiváltó em­lékeit eleveníti fel. A pávakörrel Kunráth Sándor a szomorú élményre, amelyet jó lenne elfelejteni, de nem köny- nyen lehet. Visszatéréskor egy részeg román vámos addig kö- tözködött velük, amíg elszedte tőlük a gyergyócsomafalvaiak- tól kapott ajándékokat... Ezt követően egyházi tisztsé­géből fakadó tapasztalatairól váltottunk szót. A tanító úr sze­rint a szentandrásiak sohasem voltak bigottak, hanem sokkal inkább a maguk módján gyako­rolták vallásukat. Őseikkel szemben egyre büszkébbek a templomukra, ha valamit meg­mutatnak vendégeiknek, az a templom. Tavaly egymilliót ad­tak össze a külső tatarozásra, idén pedig a toronyóra rendbeté­teléhez járultak hozzá, amit nagyban segített az önkormány­zat és az áfész megajánlása. Az egyház további szándéka: sze­retné intenzívebbé tenni az ifjú­sággal való foglalkozást, s ehhez szüksége van valamelyik belte­rületi, egyházi ingatlanra, ahol egyúttal a kántor elhelyezését is megoldaná. Ami a hitéletet illeti, abban mutatkoznak bizonyos változá­sok: fellendült az egyházi eskü­vők száma, amibe kicsit a divat is belejátszik. Szintén ezzel összefüggő jelenség, de nem annyira divat, a felnőttek meg- keresztelkedése, számos hu­szonéves is beáll az elsőáldozók sorába. Ezzel szemben kevesen jelentkeznek hitoktatásra. Ta­valy a 300 iskolás gyerekből minden harmadik résztvevője volt a Vezér Béla plébános úr által tartott hittanóráknak, július közepéig viszont csak 8-10 je­lentkezőt írattak be a következő tanévre. A vallásosság egyik megnyilvánulása a szentkúti bú­csún való részvétel, melyre Pün­kösdkor három-négyszázán utaztak el. Ismét egy ellenpélda: eddig nem nagyon tülekednek a pápalátogatás budapesti esemé­nyén való megjelenésért. Továb­bi adalék, hogy az idegenforga­lom a hitéletre is kihat, hétvége­ken megnő a templomlátogatók száma, akiknek a pávakör időn­ként népdalzsoltárokkal kedves­kedik. Itt tart 1991 nyarán Szentand­rás. Kép és szöveg: Pethő László

Next

/
Oldalképek
Tartalom