Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-08 / 157. szám
Lapátos vadászok A róka, a mesék kedves, rokonszenves ravaszdija, a mesekönyvön innen bizony megéri a pénzét, nevéhez híven nehéz túljárni az eszén. Még nehezebb puska- (illetve (apát)végre kapni; óvatos, észrevétlen vadja a határnak. Pusztítása annál látványosabb. Elfogja a fácánt, nyúlfit, s elhordja a baromfit is. Pest és Jász-Nagykun határán, szegény Sinkánénak száz tavalyi csibéjéből alig hagyott valamennyit mutatóba, a tanyahely három koloncos kutyája ellenére. Nosza, kapára hát, ki keli ásni vackából az ebadta komát! Kövér Gyula, az újszászi vadásztársaság szakavatott vadőre érti már a dúvadirtás sokféle csínját-bínját, nem egy kotorékból kiebrudalta prémes pereputtyát Különben Is, jó vadász kezében még a lapátnyél Is elsül... Munkatársa az ostromban Dagi, a kotorékeb. Az illető Jó házból származó drótszőrü foxi, egyébiránt csendes Jószág hírében áll... míg rókát nem szagol. Onnantól vérmes fenevad! Am hogy boldoguljon, valóságos lövészárkot kellett ásni a búzamezőben. S úgy 22 méter után morogni kezdett alattunk a föld ...- técsi - Fotó: Mészáros János
