Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-08 / 157. szám
1991. JULIUS 8. Sportextra 11 A szeretet anatómiája A közelmúltban olyan élményben lehetett részem, mely nem minden nap adatik meg az emberfiának. Rövid tíz nap alatt végig autóztam Olaszország északi részén, keresztül viharoztam a francia riviérán, s meg sem álltam a spanyol tengerpartig. Utam során három város különösen megragadt emlékezetemben. Genoa, Marseille, Barcelona. Mit gondolnak, mi a közös bennük? A sport, illetve futballbarátok nagy valószínűséggel kapásból vágják rá a hibátlan választ. Igen, a Sampdoria, az Olimpic és a Barca egyaránt megnyerte hazája labdarúgó-bajnokságát, így egy évig ők büszkélkedhetnek a győzteseknek kijáró trófeával. Ha ne adj isten véletlenül nincs nálam térkép, akkor sem tévedhettem volna el a környéken, mivel e három együttes szurkolói különféle jelzésekkel hozták a messziről érkező vándor tudomására, merre is jár. Már száz kilométerrel a városok határai előtt az autópályákat övező korlátokat, kerítéseket, palánkokat átfestették kedvenceik színére, hol a piros-fehér, hol a piros-kék dominált. Ahogy közeledett a klubok székhelye, úgy lehetett egyre több posztert, csapatzászlót látni a kirakatokban, hirdetőtáblákon. Úton-útfélen Mancini, Viali, majd Papin, Waddle, később Salinas, Koeman és társaik mosolygtak vissza az érdeklődőkre. A foci szeretetének (talán alázatának?), a játékosok megbecsülésének sok kis apró jelét tapasztaltam mindenhol. Szerte a világban leszaggatják, összefirkálják a plakátokat a vandálok, s ez alól nem kivétel sem Genoa, sem Barcelona, de még a franciák közismert kulturáltsága ellenére Marseille sem. Ennek ellenére egyetlen - a labdarúgáshoz bármilyen kicsit is kapcsolódó - képet vagy emléktárgyat nem láttam megtépázva, mindegyik érintetlenül hirdette a kedvencek sikerét. Ennek láttán kezdtem el morfondírozni magamban, mintha mi magyarok az utóbbi időben egy kicsit elfelejtettünk volna örülni, ünnepelni, pedig nálunk is vannak győztesek. Tudom, sokan azonnal rávágják, ne akarjam összehasonlítani a Honvédőt a Sampdoriával, de nem is ez a célom. Egy két vidéki várostól eltekintve - a szolnoki kosarasok, az egri röplabdázók, vagy a diósgyőri focisták szurkolói talán csak a kivételek - szinte közönyösen veszik tudomásul a drukkerek a sikereket, avagy a kudarcokat függetlenül a sportágaktól, osztályoktól. Alig látni rajtuk az érzelmek megnyilvánulásait. A legtöbb helyen az a néhány száz, vagy pár ezer ember aki kilátogat a sporteseményekre, néma csendben szemléli a játék menetét, csak a legritkább esetben ragadtatja el magát. Sajnos akkor sem jut a szidalmazásoknál tovább. Egy szó, mint száz, azt hiszem játékosaink mellett szurkolóinknak is van mit tanulniuk az olasz, francia, avagy spanyol nézőktől. Remélem a következő versenyidőszakban ezen a téren is sikerül előrébb lépnünk. (gj) Egyetlen ejtőernyős ugrás = 8 órás fizikai munka Nem hiszem, hogy sokan gondolták volna, az ejtőernyőt is úgy kell vezetni, mint az autót. Ha nem hiszik el, meggyőződhetnek róla saját szemükkel a jövő hét végén kezdődő „Hüse Károly IV. Nemzetközi Emlékverseny”-re kilátogatva. (A programról bővebb információt pénteki számunkban olvashatnak.) Az élvezetesebb szemlélődés érdekében néhány fontos és érdekes szabálymagyarázattal szeretnénk a kilátogatok dolgát megkönnyíteni. A két klasszikus verseny számnak a cél- baugrás és a stílusugrás számít. Előbbit - ennek megrendezésére Szolnokon is sor kerül - 1000 méterről kell végrehajtani, ezenkívül kikötés, hogy az ejtőernyős maximum tíz másodpercet zuhanhat. A cél, egy 5 m átmérőjű körbe való érkezés. Az is kaphat pontot, aki kicsúszik ebből, de legföljebb 16cm-ig teheti meg. Amezőny erősségére általában az a jellemző, hogy a győztes hat-nyolc ugrás alapján 0 cm-rel nyer, azaz mindig a kijelölt körbe érkezik. Az értékeléskor mindig csakis azt a testrészt nézik, amellyel először földet ért a sportoló. Ha többen azonos eredménnyel rendelkeznek, egy újabb ugrás dönt (a „szétugrás”), ahol már meghatározhatják, melyik lábbal, melyik testrésszel kell először kapcsolatba lépni a földdel, vagy az 5 cm-es kört csökkentik 3-ra. A klasszikus ugrások másik fajtája a stílusugrás, amelynél kétezer méterről ugranak, és ahol a gépelhagyás után legkésőbb harminc másodpercig ki kell nyitni az ernyőt, de előtte négyféle gyakorlatsor közül - a sorsolás szerint - egyet végrehajtani. Eközben a földről monitorokon és videók segítségével figyelik, hány másodperc alatt, valamint milyen tökéletességgel történt a bemutatás. A klasszikus versenyszámokon kívül létezik az úgynevezett zuhanós formaugrás, amelynél 2750 méternél ugranak ki négyen, majd adott sorrendben különböző alakzatváltozások következnek, míg a kupola relatív ugrásnál az egymás felett elhelyezkedők közül mindig a fenti kezdi meg a lefelé történő mozgást és az alulra történő bekötést. A tapasztaltak ún. légcellás siklóernyőket használnak (a laikusok egyszerűen paplanemyőnek hívják). Ennek különlegessége, hogy míg szélcsendben 40 km/óra sebességgel halad, máskor ugyanez akár nullára csökkenhet, de némileg emelkedhet is az ejtőernyős, sőt 60 km/óra sebességgel süllyedhet is. Aruk kétezer dollár fölött van. Igaz, ezúttal csak a legfontosabb szabályok ismertetéséig jutottunk, de a közeljövőben további „csemegékkel” is jelentkezünk. A szakma bemutatásában Hajba László főhadnagy és Ferenczi István őrnagy, szakosztályvezető, a Szolnoki Repülő Műszaki Főiskola SE tagjai voltak segítségünkre. (kocsis) Lyon mellől indult kerékpárral és... ...kábítószercsempészek mellett éjszakázott Az 1940-ben végzett jászkíséri kisdiákokkal olyannyira előrehaladt a kor, hogy tavaly már a félévszázados osztálytalálkozóra invitáló meghívókat kellett a postásoknak széthordani. Az egyik levélkének az útja egészen egy Lyon melletti kisvárosig vitt, minekutána „gazdája”, Tóth János húszévesen, némi cókmókot összeszedve, majd barátjával fölkerekedve francia földön próbált szerencsét, ahol a mai napig él családjával: feleségével, huszonnégy éves lányával, skót juhász kutyájukkal és angóra cicájukkal. A meghívónak fölöttébb megörült az akkor 63 éves családfő, de egy marokkói „kiruccanás” folytán a hazalátogatás meghiúsult. Ekkor az az ötlete támadt, hogy a következő nyáron (a mostanin) kétkerekűn biciklizik le Magyarországra, így látogatva végig rokonait, ismerőseit. Elvégre, mint az otthoni kerékpáros szakosztály elnökének, példát kell mutatnia tanítványai előtt. Az elhatározást nem követték egetren- getően komoly, mindent a célnak alárendelő edzések, továbbra is a megszokott módon, hetente háromszor tréningezett, de az elutazás előtt megnyugtatásul tartott egy főpróbát a vékonydongájú, szimpatikus nyugdíjas. Ez annyit jelentett, hogy körbebiciklizte az egyik vármegyét, ami nyolcszáz kilométert tett ki. Miután a próbát kiállta, következhetett az igazi megmérettetés. Tizenöt kilós csomagjával, valamint ugyanennyit nyomó 18 sebességes, 6 ezer frankot érő biciklijével indult úrnak, amit egy kisiparos - a kar- és lábhosszúságot figyelembe véve - kimondottan „hősünk” méretére készített. Napnyugtára gyorsan maga mögött hagyott 209 kilométert, s a tempót tartva hat nap alatt elérte az 1145-öt.- Hogy ne legyen unalmas az út, időnként énekelgetek, de halkan elárulom, káromkodni is szoktam, és szidom magam, ha túl sok hegy áll az utamban. Szerencsére ez nem tartós, mert eddig még mindig jött a lejtő is... - mesélte némi akcentussal Boné Pál, az egykori osztálytárs házában. A változatossághoz nem volt szüksége állandóan énekelgetésre a vendégnek. Németországban az egyik kempingben történt, hogy az éjszaka folyamán nagy hangzavarra ébredt János bácsi. Sátrából kikandikálva hiába kiáltott hangos szavakat a mellette leparkoló kocsikból jövő nyüzsgés irányába, az egymás farával „szemező” teherautók egyikéből mit sem zavartatva tovább folyt az átrakodás a másikba. Szakadt az eső, s Jancsi bácsi már pizsamában szendergett, de hogy ezzel kinek volt szerencséje, azt az olvasóra bízzuk. Reggel azonban ismét hangos sürgölődés folyt a sátor körül, sőt rövid idő múlva egy „polizei” feliratú igazolványt mutatott be a rend őre a zippzáron túlra. Kiderült, az éjszakai lármázók - azóta - leleplezett kábítószercsempészek voltak... A hazafelé tartó út további része már nyugalmasabb volt, de a fenékkenést rendszeresen programba kellett iktatni, és az étkezésre sem ártott figyelnie. Sok tészta, baromfihús, esténként főtt étel - amennyiben lehetséges, magyar vendéglőben - ebben rejlik a titok, bár így is kilenc kilóval kevesebbet nyom a mérlegen Jancsi bácsi, mint az induláskor. Jászkísérről Szolnokra egy kunkori kerülővel - Egert, Miskolcot, Záhonyt, Nyíregyházát és Debrecent érintve - jutott az edzett sportember, s egy napot eltöltve folytatta útját a Balaton közbeiktatásával hazafelé. Mint mondotta, igyekeznie kell, mert augusztus elején 70 kilométerre lakhelyétől rendezik azt a hagyományos összejövetelt, amelyen a kerékpáros szövetség 105 ezer tagjából(l) 10-12 ezren rendre részt vesznek. Két falu között sátrakat vernek fel, ezt követően családias hangulatban töltik szabadidejüket. Nálunk is jó lenne hasonló, nem? Kocsis Erika Karcagon bajnokcsapatot köszöntöttek Karcagon nem volt népünnepély, csinnadratta, zenés felvonulás, csendben, szerényen ünnepelték, hogy a labdarúgócsapat megnyerte a megyei bajnokságot és feljutott az NB IlI-ba. Az örömmel párhuzamosan azonban temérdek gond is zúdult a városi sportegyesület vezetőinek a nyakába, hiszen a magasabb osztályban már nagyobbak a követelmények, lényegesen több a kiadás. Nagy Kálmán, a KSE elnöke a régi, tapasztalt sportvezetők közé tartozik. A labdarúgó szakosztálynak 1965-től 1980-ig volt a vezetője, majd öt év munkahelyi elfoglaltság után 1985- től öt évig mint ügyvezető elnök dolgozott, tavasz óta pedig elnöknek választották. Nincs könnyű helyzetben, hiszen a KSE mint korábban, jelenleg is a város vállalataira támaszkodik. Csakhát ezek a támogatások rohamosan csökkennek. A jelentősebb támogatók az áfész, a BHG, aztán a Magyar-Bolgár Tsz, a HABISOL, az ÉPKAR, a KÁTISZ, a Május 1 Tsz és még néhány kisebb munkahely adja a működéshez szükséges összeg egy részét, míg a városi önkormányzat másfél millió forintot biztosít a fennmaradáshoz. Mindez a tizenkét szakosztály működéséhez elegendő volt, a labdarúgócsapat magasabb osztályba jutásával azonban a második félévben még másfél millió forintra lenne szükség. Ennek előteremtése rutinos sportvezetői manőverezést, kifinomult összeköttetést igényel. A labdarúgócsapat szerepléséről így vélekedett:- 1988-ban esett vissza a megyei első osztályba együttesünk. Akkor hároméves programot dolgoztunk ki, amelynek az volt a lényege, hogy többségében csak saját nevelésű fiatalokat szerepeltessünk. Hogy ez sikerült, abban nagy érdeme van Varga László edző kétéves munkájának. Nem a mindenáron való visszakerülés volt a cél. A régi játékosok közé több új fiatal került és a megtépázott csapat a második évben kissé visszaesett. A régiek közül Antal, Sándor, Kocsis és Hajdú maradt, Ferenczi visszajött. Tóth A bajnokságot kiharcoló karcagi legénység Fotó: M. J. J. és Dobos Szolnokról, Magi Tiszafüredről, Békési Bárándról került Karcagra, míg az ifjúságiaktól Méhes, Varga és Rapcsok kapott helyet. Az ebből az ötvözetből kialakított csapattól az első öt közötti helyezést vártuk. Sólyom Vilmost szerződtettük edzőnek és tavasszal hozzánk került még a katonáskodó Koroknai (DVSC) és Rupa kölcsönjátékosként Török- szentmiklósról. Az őszi szezon végére módosult a cél. Miután az első helyen végeztünk, egymásra talált a közönség és a csapat, úgy gondoltuk, hogy ezt meg is kell tartani. Dicsérendő, hogy futballistáink amatőr alapon játszottak, munkaidő után jártak edzésre. Az is a becsületükre válik, hogy a dolgozó játékosoknak mindössze havi hat-hétezer forint a bruttó jövedelme, hárman pedig munkanélküliek, mégis vállalták a játékot. Ki kell emelni az úgynevezett háttérmunkásokat, Antal Lőrinc szakosztályvezetőt és Örsi Imre szakosztályvezetőségi tagot, akik rengeteget tettek a sikerért. Sólyom Vilmosban egy menedzsertípusú edzőt ismertünk meg, neki egy év kellett, hogy megismerkedjen a játékosokkal, most újabb egy évre meghosszabbítottuk szerződését.- Egy morálisan szétesett társaságot vettem át, akinek vissza kellett adni a hitét, az önbecsülését - mondotta Sólyom Vilmos. - Kialakult egy fegyelmezetten játszó csapat, amely a legkevesebb gólt kapta a bajnokságban és másodikként a legtöbbet rúgta. Számomra is fontos volt a bizonyítás a tavalyi Jászalsószentgyör- gyön történt bonyodalmak után. Úgy érzem sikerült. Tizenöt játékos szerepelt a bajnokságban, a teljesítmények élén Tóth József, Békési Lajos és Dobos Dezső áll, de a hirtelen lehetőséget kapott Magi Béla kapus is dicséretet érdemel.- Tervünk, hogy az NB Hl-ban is együtt tartsuk a bajnokcsapatot, nem akarunk a régi hibába esni - folytatta Nagy Kálmán. - Nincsenek kiemelkedő képességű játékosaink, a csapategység a döntő. Szeretnénk három emberrel erősíteni, az ifjúságiak közül négyet vagy ötöt a felnőttek közé hozni, kialakítva ezzel egy húsz- huszonkét fős keretet. Abban bízunk, hogy az önkormányzat további segítsége hosszútávú NB Ill-as szereplést jelent. A napokban dr. Fazekas Sándor polgármester köszöntöte a csapatot és átadta az aranyérmet, valamint a szurkolók jutalmát. Mire e sorok napvilágot látnak már elkezdték a felkészülést a karcagi újoncok. P. I. Hollóy Tamás a Szolnoki MÁV MTE ügyvezető elnöke, az atlétikai szakosztály javaslata alapján a leköszönt Balasi Péter helyett - akit a városi sportcentrum élére neveztek ki - Kocsis István mesteredzőt bízta meg a vezetőedzői feladatok ellátásával. Szombathelyen rendezték meg a IV. és V. korcsoportos fiatalok sakk diákolimpiái döntőit. Megyénket két gimnáziumi csapat képviselte, melyek tisztességesen megállták helyüket az erős mezőnyben. A karcagi Gábor Áron Gimnázium leányai (Hegedűs Erzsébet, Szabó Orsolya, Földi Katalin, Földi Hajnalka) a kilencedik helyen végeztek, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium fiai (Tatár-Kiss Szabolcs, Péntek Tamás, Pintér Márk, Szép János) pedig ötödikként fejezték be a versenyt. Az egyéni küzdelmekben Tatár-Kiss Szabolcs dobogóra állhatott, bronzérmet szerzett. Zsámbékon az általános iskolák legjobban sakkozó 7-8. osztályosai adtak randevút egymásnak a diákolimpia országos döntőjében. Száraz Richárd a Jászberényi Tanítóképző Főiskola Gyakorló ALtalános Iskolájának tanulója a hatodik helyen végzett. Felkészülésében dr. Horgosi Ödön és Sápi János segédkezett. Sorra fejeződnek be a városi kispályás labdarúgó-bajnokságok, míg múlt héten már beszámoltunk a szolnoki végeredményről, most Mezőtúron zárták az idényt. A Tűzoltóság nagy küzdelemben utasította maga mögé az országos hírű a Magyar Mongol Barátság Tsz csapatát, harmadik a Rics együttese lett. Jászberényben más rendszerben folynak a küzdelmek, ott még csak a tavaszi szezon ért véget. A tavalyi évhez hasonlóan most is késhegyre menő csatát vív a DMSC Tűzoltóság és a Lehel Tourist gárdája, de nem kell szégyenkeznie az alig lemaradó újoncnak, a Tak Speed legénységének sem. Meglepetés viszont, hogy a hűtőgépgyári társaság csak az utolsó előtti helyre tudta, rangsorolni magát. A folytatásra augusztus végén kerül sor. A Magyar Atlétikai Szövetség az idén először írt ki országos versenyt tizenkét éves gyerekek számára. A döntőkre megyénként öt fős fiú és lány csapatok kvalifikálhatták magukat. Kővágó Zoltán (Szolnok) a 60 méteres síkfutásban harmadik, az összetett versenyben ötödik helyen végzett. A lányok mezőnyében Keskeny Tímea (Szolnok) távolugrásban első, kislabdahajításban harmadik lett, az összesített eredménye alapján pedig megnyerte a viadalt. Nem kedvezett a szerencse a Szolnoki Olajbányász bajnok kosárlabdacsapatának a müncheni kupasorsoláson. Az Európai Klubcsapatok Bajnokságában (a volt BEK) ugyan az első fordulóban még nem kapcsolódnak be a küzdelmekbe, de az október 3-i folytatásra annál nagyobb halat fogtak ki. A jugoszlávok sokszoros aranyérmese, a Partizán Belgrád gárdáját kellene legyőzniük Berkicséknek az„életben maradáshoz”. A többi magyar együttesnek lényegesen nagyobb az esélye a továbbjutásra. Az Európai Klubcsapatok Kupájában (a volt KEK) a Bp. Honvéd a lengyel Lech Poznannal, a Koracs Kupában a Tungsram a csehszlovák VSDS Zilinával, a ZTE Heraklith a török Efes Pilzen Isztambullal, a Videoton a lengyel KS Gomik gárdájával néz farkasszemet. A Körmend Hunor együttese szintén rázós ellenfelet kapott, a jugoszláv Zadar legénysége ellen próbálkozhatnak Zsebéék. A sok vihart kavart Mázli sorsjegyek forgalmazásával megbízott megyei szervezők ezúton értesítik az érdekelteket, hogy a kudarcba fulladt jegyek visszaváltása Szolnokon a tiszaligeti faházban lesz, július 8-tól minden kedden és csütörtökön, reggel 8 órától 16 óráig. Vidéken még nem döntöttek az időpontról, de a későbbiekben arról is tájékoztatjuk az olvasókat.
