Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-01 / 151. szám
Sporttábor a Ligetben Cél: a céltalan örömszerzés Maradj nyugton! sport keretein belül képzeli el pályafutása folytatását. A táborlakók közül is sokan ezen a véleményen vannak, jobban szeretik a szervezett foglalkozásokat, mint kulccsal a nyakukban a céltalan játszótéri lófrálásokat. így legalább a szülők is nyugodtabbak. Az oldalt készítette: Kocsis Erika Fotó: Novák Károly Ezek vagyunk mi! Egy 1985-ben (!) kiadott egyetemi tankönyv példaként említette meg a nyugati társadalmak testnevelését, ahol az igazi cél a céltalan örömszerzés. A sorokat tovább olvasva a meglepetést az szolgáltatta, hogy mindez elítélendő rosszként, torzult, álhumanista megfogalmazásként jelent meg a jegyzetben. Ugyanakkor a szerzők - a Szovjetuniót mintául állítva - fennen hirdetik, hogy a testnevelésnek fel kell készítenie az embereket arra, hogy „a kommunizmus testileg teljesen tökéletes, aktív építőivé, a haza bátor védelmezőivé váljanak”. Igaz, ’85 óta mind a kommunizmus, mind a szocializmus, sőt hazánk is rendszerváltáson ment keresztül - lett is belőle tövig lerágott téma -, gyermekeinkről azonban aligha hihetjük ugyanezt. Csak bizakodhatunk, hogy a fentebb említett demagóg sorokat mind kevesebben veszik komolyan, és a sport szent diplomáktól függetlenül, osztálykülönbségeket mellőzve, minden körben igazi igényszintté alakul. Ez csak Térképpel se könnyű úgy valósulhat meg, ha nem csak a mozgás utáni tusolásban leljük örömünket, hanem ha az a bizonyos céltalan örömszerzés az izmok megmozgatása közben jelentkezik . . . Nem tudhatjuk, mikor gyűrűzik be hozzánk is az az USA-ban bevált szokás, miszerint két egyazon állásra jelentkező között az edzettség, a fittség a döntő. Mindezeket csak azért vetettem papírra, mert a kezdő lépéseket aligha vitathatóan, a gyermekeknél kell megtenni. Ők, ha nem vesszük el kedvüket holmi fránya kritizálással, fenyegetőzéssel, rosszindulatúsággal, imádnak mozogni. Világbajnok élsportolók nem bírják azt a tempót órákig tartani, amit néhány éves embertársuk művel. Ugyanakkor imádják a társaságot, röpke idő alatt képesek szoros barátságokat kötni. Ezzel távolról sem annak a sportnapközinek a reklámozását akarjuk megalapozni, amit a Tiszaligeti Sportcentrum hirdetett meg általános iskolás nebulók számára, és amelybe a csaknem augusztus végéig tartó öt turnusra háromszáz gyerek jelentkezett. A nap reggel 8 órakor kezdődik azonnal edzéssel, szakavatott trénerek segítségével. Hét sportág (labdarúgás, kosárlabda, cselgáncs, úszás, tájfutás, asztalitenisz, tenisz) szerepel a repertoáron, heti 1490 forintos ár ellenében. A tapasztalat azt mutatja: a gyerekek szeretnek ott lenni, sokan év- ről-évre visszajárnak közülük, mindent kipróbálnak, sportágakat változtatnak. A többség nem akar neves világhíresség lenni, ezt támasztja alá az a nemrégiben készített felmérés, miszerint a megkérdezett palánták többsége nem az élsportot tartja szem előtt, hanem a szabadidőVidra Tamás: - Most, a sportnapköziben ajájfutást választottam, de előtte már majdnem minden sportágat kipróbáltam: kajakoztam, fociztam, kéziz- tem, pingpongoztam, sőt a következő turnusban teniszezni megyek még. Egyelőre azonban a pingpong után a tájfutás tetszett legjobban. Tamás csoporttársai, a két testvér: Varga Bálint és Bence, akik lassacskán visszajáró vendégek lesznek, hiszen tavaly is ideiglenes lakói voltak a napközinek. Akkor remekül érezték magukat, így idén is a tájfutás mellett tették le voksukat, mert - mint mondják - jó dolog levegőn és az erdőben futni. Miután azt is elregélték, hogy a Mátyás Király Általános Iskola diákjai, erősen mutogatni kezdtek egy kislány felé, akiről kiderült, hogy unoka- testvérük, és őt is a fiúk csalták az erdőt „megszállók’ ’ közé. Nem ritka társ itt a szúnyog sem, bár a hadakozásból legtöbbször a fiatalság kerül ki győztesen. A szűkszavúnak nem mondható Sebő Viktor egy ismerős, mégis furcsa hangzású rigmussal mutatkozott be: „hallgass a szívedre, jelentkezz a teniszre”. A fideszes vehemenciájú fiúról hamarosan kiderült, hogy az ő életében sem egyeduralkodó a nyeles ütő, mert év közben a Kodály Zoltán Általános Iskolában kosarazik Bandi bácsinál és Ica néninél, akik szerinte a legjobb mesterek. Példaképét is a pa- lánkok rabjai közül választotta Andrej Tyubin személyében, de azért Ivan Lendl és Boris Becker nevét is kapásból vágta. A rettentően céltudatos cselgáncso- zó Halász Katiról kiderült, hogy otthon is szokott gyakorolni apukáján, például a támasztott gáncsot (reméljük, edzője, Ferencz Attila büszke is ezért tanítványára), bár a papa a lánya szerint nem nagyon bírja a strapát. S hogy lány létére miért a cselgáncs mellett döntött? „- Mert szervezetünk fejlődik és ügyesedünk” - vágta ki magát büszkén. Hogy nem a dzsúdó az egyetlen ilyen sportág, az már persze mellékes ... Az úszóedzéseken edződő Öhlbau- er Emese és Hegyi Krisztina büszkén újságolták, hogy immár hároméves „tanulmányaikból” kifolyólag kitűnően boldogulnak a vízben. Ebben a júniusi kánikulában talán irigylik is őket néhányan, ráadásul a kételkedőknek üzenik: egyáltalán nem unalmas egész nap a vízben lubickolni. Ború- sabb idő esetén a vízimádaton kívül jut idő a lovardára, a KRESZ-parkra, a számháborúzásra és a játékra is. Lakik egy fiú Szajolban, aki ősztől hatodikosnak mondhatja magát, és aki társai előtt időnként Tyubin névre hallgat. Természetesen ő maga is kosaras, otthon, Szajolban Markó Lász- lóné Rózsa néni, itt, Szolnokon pedig Acsay Attila kezei alatt. A „kis Tyu- binról” kiderült, azért döntött a sporttábor mellett, mert nyári szünetben is edzésben akarja tartani izmait. Igaz, otthon is gyakorol nap mint nap, de amíg nincs készen a felszerelhető palánk, addig csak nem az igazi. Ebédszünet Foci előtt gimnasztika így kell adogatni Lassan Darnyi Tamással is felvesszük a versenyt
