Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-29 / 175. szám
1991. JÚLIUS 29. Sportextra 11 Hulladék típusú találkozások Sráckoromban mindig vágytam arra, hogy egy igazi csapattal igazi edzőtáborban tölthessen! kezdődő sportpályafutásom rövid szakaszát. Mert a közös tréningek mellett az együttes szabadidőprogramok is óhatatlanul növelték a kollektíván belüli kohéziót, amire olykor nagy szükség volt a pályán. A tatai sporttábor - a maga két futballpályájával és többi létesítményével - hosszú évekig ideális környezetnek bizonyult egyszerre több sportág világhírű képviselői számára, így nem csoda, hogy a hatvanas évek közepén áhítattal léptem át először kapuján. Egy levegőt szívhattam a legnagyobbakkal, az akkor még ön- kiszolgáló rendszerű étteremben olimpiai és világbajnokok között „tálcázhattam”. Mára megszűnt a tatai, sőt a duna- varsányi és a mátraházi, rendkívül szigorú „házszabályokkal” működő centrumok varázsa, csapatok százai kerestek és alakítottak ki új bázisokat, már nemcsak válogatottak privilégiuma az edzőtáborozás, hanem a jövő reménységeit is megilleti az egykoron rangot jelentő közös készülés. Szolnokon, a Holt-Tiszán is évről- évre benépesül az evezőspálya a vakáció idején, különböző vidékekről, jobbára gyereksportolók ütnek tanyát itt rendszeresen. A vízpartot szegélyező hobbikertek tulajdonosai ilyenkor közvetlenebb kapcsolatba kerülnek az ifjú lapátosokkal, akik mindkét nem képviselőit felvonultatják a már nyugodtan hagyományosnak mondható gyümölcslopások alkalmával. Korábban inkább az éjszaka leple alatt történtek a disznóságok, az idén azonban már fényes nappal ugyanúgy „támadnak”, mintha a saját édenkert- jükben lennének. Szóváltásba keveredésük során, minden eddigi képzeletet felülmúló stílust és tartalmat megengednek maguknak. Ilyenkor inkább visszavonulok, nehogy olyat tegyek, amit később megbánok. Hetek óta közvetett részese vagyok felnövekvő nemzedékünk mindennapjainak, és bevallom: jó emlékű találkozásra nemigen futotta, talán nem egészen a saját hibámból. Elfigyeltem, hogy az üzletben az alig tizenéves kiscsapat néhány tagja nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül, kizárólagosan alkoholtartalmú italokat vásárolt az otthonról hozott fagyipénzen. Gondolom, edzőjüket nem érdekli különösebben, hiszen őt sem a bencések vagy a piaristák tanították önmérsékletre. Ellenkező esetben nem ordított volna válogatott mocskolódáso- kat- kenuzó tanítványai felé a motorcsónakból úgy, hogy a víz hanghordozó hatásának köszönhetően az egész fürdőző nép megbotránkozott rajta. A folytatás ezek után már magától természetes. A kitikkasztott nebulók alkonyat előtt ostrom alá vették a nyugdíjas özvegyasszony viruló kajszibarackfáját, azonban az éber szomszédok erőteljes közbelépése megakadályozta a pusztítást. Pontosabban elodázta. Ugyanis valamikor az éjszaka - az edző nem tudom, mit csinált? - visszatértek a merénylők, és valósággal széttépték az ártatlan növényt, gondosan mellé telepítve anyagcsere- terméküket, jelezve: ez a véleményünk rólatok! Az enyém ugyanaz őróluk. A hét végén országos utánpótlásbajnokság lesz a Holt-Tiszán, nem csupán egy csapat szállja majd meg a térséget. Ha katonaságot nem is, de rendőri felügyeletet mindenképpen javaslok a versenynapok éjszakáira, mert tartok tőle, nemcsak a hajókban fogják legyőzni egymást vetélkedő kedvű fiaink és lányaink, hanem kártevésben is. Persze mély tiszteiéi a kivételeknek. (ni) Tiszagyenda bajnokot avatott Megvalósult remények Labdarúgó-bajnokcsapatokat bemu- tel tartoznak a hálátlan szerep elvállalá- tató körsétánk utolsó előtti állomásáház sáért. Az edző, Héder Mihály szakmai érkeztünk, Tiszagyenda aranylábú fiai- felkészültsége megfelelt az osztály igának gólokkal kikövezett útját próbáljuk meg feleleveníteni Győri Sándorral, a községi sportegyesület elnökével. Már az 1990/91-es szezon őszi nyitányakor egyértelmű célként fogalmazódott meg a vezetés részéről, az élmezőnyben kell végeznie az együttesnek. A játékoskeret adott volt, s mivel ifjúsági gárdával is rendelkeztek, lépéselőnybe kerültek a nagy ellenlábasnak számító nagyiványi legénységgel, ahol ez hiánycikknek számított. A mérkőzéseken mutatott teljesítmény igazolta az elvárás jogosságát, a téli szünetre már ötpontos előnyre tett szert a nagy esélyessé előlépett gyendai tizenegy. A tavasz folyamán csak a távolságtartásra kellett ügyelnie a listavezetőnek, igazából nem fenyegette komoly veszély pozícióját. Bár a szomszédvár, Tiszaroff és Tiszaderzs mindent elkövetett, hogy harcban maradjon a büszke cím eléréséért, ez csak amolyan ijesztgetésként hatott az arany várományosokra. Az egyéni teljesítményeket nézve Héder Zsolt, Varga Zoltán, Papp Sándor és Nyikos Miklós hozzáállása, eredményessége, egyenletes játéka érdemel említést. Egész évben gondot okozott viszont, hogy nem sikerült megnyugtató módon rendezni a kapusposzt kérdését, felváltva őrizte a hálót egy már többször visszavonult „öregfiú” és egy tapasztalatlan ifjonc, akiknek így is köszönetnyeinek, ám a rendszeres edzéslátogatást nem sikerült elérnie. Az új bajnokság magasabb követelményeit ez a gárda csak „vérfrissítéssel” képes megoldani. Ennek érdekében hat játékost igazoltak a nyári uborkaszezonban, hármat Kunhegyesről - köztük egy kapust -, hármat Tiszaroff- ról, s változik az edző személye is, Magyar Mihály kezébe kerül a karmesteri pálca. Az így kialakult 16-18 fős keretnek bent kell tudni maradnia a megyei másodosztályban. Szerencsére a sérültek rendbe jöttek, és távozni sem kíván senki az egyesülettől. A polgármesteri hivatal által nyújtott éves támogatás már a tavaszi idény végére elfogyott. Az új bajnoksághoz további 150.000 forintra lenne szükség, amit ha nem tud a község elöljárósága biztosítani, szponzoroktól, támogatóktól kell „összekoldulni”. Győri Sándor azonban biztos abban, a rajtra meglesz a szükséges pénz, ha máshonnan nem, akkor saját zsebből állja a csapat szereplését. Családi vállalkozása, a „Hagyományos Építőipari Gmk” eddig is segítette a focistákat, ezentúl sem lesz ez másképpen. Tiszagyendai focisták, figyelem! A lehetőség adva van a jó szereplésre, csak élni kell vele. (gj) Grubba és Kucharski ellenfele volt egykoron Arizona bajnoka lett a Tisza HSE játékosa Régi, kedves ismerőst köszönthetnek az ősszel a Varga Katalin Gimnázium angol szakos diákjai. Egyéves- amerikai távoliét után visszatért körükbe Molnár László tanár úr, aki az elmúlt tizenkét hónapot a „Full Bright” Alapítvány jóvoltából a távoli földrészen töltötte. No, ennek még nem sok köze van a sporthoz, gondolhatná az olvasó, de a 31 esztendős fiatalember a nyelvtanulás mellett asztaliteniszezett is, méghozzá nem akármilyen szinten, hiszen megnyerte Arizona állam bajnokságát. Kevesen - vagy talán senki sem - dicsekedhetnek kis hazánkban hasonló eredménnyel.- Milyen sportmúlttal rendelkeztél, mikor nekivágtál a nagy útnak?- Tizenhároméves koromban kezdtem pingpongozni, de előtte már fociztam egy rövid ideig szülővárosom csapatában Törökszentmiklóson. Az egyetem alatt Szeged különböző egyesületeiben játszottam, hol az NB I.-ben, hol az NB II.-ben. Mikor végeztem - 1984-ben -, Szolnokra kerültem, s természetesen jelentkeztem a Tisza HSE-nél, illetve jogelődjénél, a Spartacusnál. Azóta náluk vagyok igazolt játékos.- Hogy sikerült beilleszkedned az amerikai asztalitenisz-életbe ?- Arizona állam fővárosa mellett egy háromszázezres kisvárosba, Merába kerültem, ahol 2-3-4. osztályos gimnazistákat kellett oktatnom a matematika és fizika szépségeire. A munka mellett szükségem volt a jól megszokott mozgásra is,.igy kerestem magamnak egy klubot, ahol kedvemre ütögethettem. Szerencsémre éppen, edzőhiány volt, s engem kértek fel a szakszerű irányításra. Nyitómérkőzésemen egyből megvertem az előző bajnokság egyik sikeremberét, így ázsióm azonnal megnőtt. A versenyeket egyébként hasonló módon szervezik, pontozzák az Egyesült Államokban, mint a teniszezők Grand Prix- viadalait. Engem a kezdéskor a századiknak rangsoroltak, s mire letelt az év, az ötvenedik helyre rukkoltam előre.- A jól értesültek valami bajnoki címet rebesgetnek, melyet nem akármilyen küzdelem után sikerült megszerezned.- Hazatérésem előtt nem sokkal rendezték Arizona bajnokságát, melyre az állam legjobb huszonöt versenyzője kapott meghívást. Ötször nyertem zsinórban, s ezzel a döntőbe verekedtem magam. Ellenfelem a tizennégyszeres bajnok Todd Peterson volt. Sokáig úgy tűnt, megszerzi a következő címét is, hiszen 0-2 és 14-19 volt az állás a javára, mikor elkaptam a fonalat, s megfordítottam a mérkőzést.- Milyen az amerikai asztalitenisz színvonala?- Egyelőre nincsenek ugyan a világ élvonalában, de nem adok sok időt, néhány játékosuk nevét hamarosan megismeri a nemzetközi élmezőny. Ez nagyrészt a honosított „menőknek” köszönhető.- Utolsó kérdésként csak arra lennék kíváncsi, melyik életed legnagyobb sportélménye?- Kinti győzelmem feltétlenül odatartozik, de sohasem fogom elfelejteni, mikor az Egyetemi és Főiskolás Világ- bajnokságon, Lengyelországban az akkor már Európa-hírű Grubba és Kucharski ellen léphettem asztalhoz. Az erdmény nem lehetett kérdéses, de maga a tény, hogy velük szemben nekem kellett felvenni a versenyt, valami felejthetetlen. Kedves asztalitenisz-szurkolók, figyelem! Ha szeptemberben tömött sorokban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola felé vonuló gimnazistákat látnak, biztosak lehetnek benne, Molnár tanár úr csapata éppen soros ellenfelével játszik. Érdemes lesz bekukkantani! ÚJABB TEHETSÉGEK A SZOLNOKI VÍZILABDAÉLETBEN- géléi Három korosztályos válogatott: MAGYAR, MOLNÁR, NAGY Mint nyári zápor után a gombák, úgy tűnnék fel sorozatban a tehetségesjátékosok a szolnoki vízilabda-iskolából, a Damjanich uszoda medencéjében. Olyan természetes ez már, mint hogy kikelet után lombhullás következik, majd ismét rügyfaka- dás. Az idősebb játékosok után - akik vagy eltávoznak, vagy befejezik az aktív sportot - törvényszerűen tolonganak a fiatalok, akik a stafétabotot átvéve, tovább éltetik a hagyományokat. A szolnoki vízilabda-iskola tehetségekkel teli arcképcsarnokából ezúttal három reménységet mutatunk be. Magyar István 19 éves, 187 centiméter magas, 92 kilogramm súlyú, ideális testi felépítésű fiatalember. Elmondta, hogy először úszóként kezdte, de edzőjének valahogy nem tetszett a mozgása, ezért elzavarta. Átpártolt a vízilabdára, kezdetben maga fizette az uszodabelépőt, aztán a nagypapa segítette ki. Agócs Gyulánál szerezte meg az alapokat, utána sokáig Berkes Péter edző keze alatt dolgozott. Centerposzton játszik, már serdülő korában felfigyeltek rá a válogatók, az ifjúsági válogatottba Urbán Lajos javasolta, három évvel ezelőtt. Szép sorozattal büszkélkedhet: a magyar ifjúsági válogatott tagjaként győzött Moszkvában, Jugoszláviában, Isztambulban megnyerték az ifjúsági Eu- rópa-bajnokságot, ahol 17 góllal járult a sikerhez. Az ifjúsági korból kiöregedve a juniorválogatott tagja lett. A Szolnoki Vízügy SE OB I-es csapatában dr. Mayer Mihály edzősködése alatt debütált, immár harmadik éve stabil játékos. Érettségi után technikusnak készült, de erről egyelőre önhibáján kívül le kellett mondania. Molnár Péter 19 éves, csaknem két méter magas, komoly, célratörő, magát a sportágnak alárendelő, elszántsággal teli, védőposzton jeleskedő fiatalember. O is Agócs Gyulánál kezdte, idős Hasznos Istvánnál, majd Urbán Lajosnál folytatta, dr. Mayer Mihály edzősködése alatt kapott játéklehetőséget az első csapatban. Végigskálázta a szolnoki vízilabda-iskola valamennyi korosztályát, Magyarral együtt lett ifjúsági válogatott, majd pedig juniorkerettag. A Varga Katalin Gimnáziumban érettségizett. Középiskolás korában országos gyorsúszóbajnokságot nyert, s ezt játékában is remekül kamatoztatja. Lefordulásoknál nagyszerűen hozza gólhelyzetbe társait vagy önmagát. Dr. Faragó Tamás, aki eddig a juniorválogatott szak- vezetője volt, nagyon jó véleménnyel van Molnárról. Nagy Tibor a maga 18 évével kétla- ki életet él, mert még ifjúsági korú, de már a juniorválogatottban is számítanak a játékára. Szülei ösztönzésére kezdett vízilabdázni. Az előkészítőben idős Hasznos István tanította, Agócs Gyulánál folytatta, aztán Berkes Péter következett. Ifjúsági korában Urbán Lajos javaslatára került a válogatottba, ő is tagja volt az Isztambulban Eb-t nyert magyar együttesnek. Számítása szerint mintegy negyven alkalommal szerepelt címeres mezben. Támadójátékos, harmadik éve tagja az OB I-es gárdának. A Vasipari Vállalatnál autószerelő képesítést szerzett. Nem szándékozik elmenni Szolnokról, de véleménye szerint a felnőtt magyar válogatottba csak a fővárosból lehet bekerülni. Mindhárman tagjai annak a junior válogatott keretnek, amely Kaliforniába, az augusztusi világbajnokságra készül. Az elmúlt héten Egerben szerepeltek, kiegészítve a nemzetközi felnőtt Agria Controll Kupa mezőnyét. Vágyuk, tervük, hogy bekerüljenek az USA-ba utazó keretbe, s ezért a cél érdekében mindenről lemondanak. Szorgalmasak, tanulékonyak, fogékonyak. Büszkék vagyunk rájuk. (pataki)
