Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-29 / 175. szám
1991. JULIUS 29. Sportextra 9 Röplabda - férfi ifjúsági világbajnoki selejtező Dráma volt - de győztünk! Szombaton délután kissé izgatottabb hangulatban közeledtek a magyar válogatott fiatajai a szolnoki Olajcsamok irányába. Érthető a hangulatváltozás, hiszen míg a.hét előző napjain a felkészülés kevésbé zsibbasztó menetét „élvezhették”, addig most az élesben menő harcra kellett ráhangolódniuk. Igaz, a fanciák ellen győztek már két hete Tatabányán a Sztráda Skála Kupa keretein belül, de egy igazi tétmeccsen - többek között -, amin a decemberi portugáliai döntőbe jutás múlik, nem lehet biztosra menni. Ennek megfelelően kissé remegő kezekkel és lábakkal készülődtek mindkét térfélen a játékosok. Időközben megérkeztek a szabadnapos, „sötét lónak” titulált görögök, akik komoran, csendeskén nézték végig mindkét mérkőzést. A meccs kezdetét jelző sípszóra, Do- vicovic (csehszlovák) és Grbec (jugoszláv) bírók jelére a következő hatosok léptek a pályára. Magyarország: To- manóczy, Nagy A., Vass, Zádor, Zárka, Jantovics. Csere: Bardóczky, Németh, Takács, Szabó. Edző: Németh Lajos. Franciaország: Herpe, Faletti, Sa- pinard, Torecillas, Flaurence, Dueros. Csere: Chenevee, Cohen, Laurent, Mora, Guilly. Edző: Jean-Marie Schmitt. Francia nyitással kezdődött az első játszma, de a „gall kakasok” többnyire csak a pálya méretének feltérképezéséig jutottak. Ennek megfelelően nyitásaikat, ütéseiket követően rendre out-ot jelző piros zászló emelkedett a magasba. A magyarok előbb 3-0-ra húztak el, s bár itt még kiegyenlítettek a vendégek, legközelebb - az ő szempontjukból - 3-7-es állásnál kapott észbe mesterük. Időkéréssel próbálkozott, de ez sem törte meg a magyar lendületet, Tomanó- czyék ütésbiztos sáncával újabb két ponttal növelték előnyüket a mieink, 9- 3. Próbálták feltornázni magukat a franciák - bár inkább csak a házigazdák hibáiból éltek -, de egy hármas blokkot követően (Nagy A.-Tomanóczy-Zádor) ismét szárnyra kaptak a kedvencek, 13- 8. Borzasztóan idegessé váltak a külföldiek (érthetően), s miután egyik hátsó Behajtani tilos! A napos Rend a lelke mindennek, nemde- bár!? Osztoznak ezzel a véleménynyel a tiszaligeti Titász-üdülőben tanyázó piros-fehér-zöld címeres mezesek - mestereikkel egyetemben (bár gyanítom, e témakörben utóbbiak a „főmuftik”). Ennek megfelelően a Szolnokon tartózkodás másfél hetére mindig szorgalmas, szolgálat- kész naposokat választottak (a fiúk pechére mindenki sorra kerül), akik rendre alázatosan teljesítik feljebbvalóik „kéréseit”. Ébresztenek, esetenként akár nőies mosogatásra is jelentkeznének - természetesen önként, de alkalmanként különb, irigylésre méltó feladatok is hárulnak a srácokra. így történt ez szombaton reggel is. Akkor, amikor a jóember nyakába egy lépés alatt is dézsányi víz zúdult, amikor még a természet is csodálkozott saját rég nem látott művén. Az előbb említett helyszín környékén sem mutatkozott különbnek a helyzet. Csipás szemű fiatalok bújtak ki ágyaikból, s tán még örültek is annak, hogy teremben zajló sportágat űznek. Reggelihez menet „belebújtak” az útjukba akadó Új Néplapba, s meglepetten vették tudomásul, saját magukkal néznek farkasszemet! Nosza, több se kellett nekik, rögtön menesztették az ügyeletes feladatteljesítőt, akinek szerencsétlenségére a legközelebbi hírlapárus a Tisza-híd túlsó lábánál árulta meleg, száraz vackában a sajtótermékeit. Persze a lényeg: sikerrel járt, s diadalittasan melengethette a 15 darab Új Néplapot. Arról nem szól a fáma, az örömkönnyek mellett a vízcsep- pek is átitatták-e a papírlapokat. r ---------------------------„ így láttuk!” - a francia meccs után Németh Lajos vezető edző: - Borzasztóan nehéz mérkőzés volt, mindenki idegesen kezdett. Persze ez az első percekben majdnem mindig így alakul. Véleményem szerint azzal nyertünk, hogy egységesebb csapatnak bizonyultunk a franciáknál. Ebben látom esélyünket a továbbiakban vetélytársainkkal szemben. Lett volna sanszunk arra is, hogy 3-0-ra nyerjünk, de az elveszített játszma után sem féltem, hogy kikapunk. Akkor a gond ott volt, hogy a mieink tudat alatt leengedtek, aztán kapaszkodniuk kellett az egyenlítéshez. Sikerült is, de ez túlzottan sok energiát vett ki belőlük, és egy kis kihagyás is elegendő volt a sze« elvesztéséhez. Mondi József csapatvezető: - Reményeinknek megfelelően az első lépcső bejött. Nagyon jól játszott a csapat. Sajnos a görögökről semmi információnk nincsen, ennek ellenére bízom a bármilyen arányú győzelemben. Sinka László, a Magyar Röplabda Szövetség főtitkára, a selejtező egyik fővédnöke: - Egyrészt csodálatos a csarnok, itt még játszani is élvezet. Véleményem szerint nagyon jól küzdött a magyar csapat, szimpatikus, ahogyan a feladatukhoz hozzáállnak, lelkesednek. Csak itt jön a gond, ne vesszenek el a jövőt illetően. Péter Ferenc másodedző: - A gyomrom még mindig egybe van, csak most kezdek egy kicsit feloldódni. Úgy érzem, Tatabányán sokkal nehezebben nyertünk. Jantovics Róbert, a mezőny egyik legjobbja: - Eleinte nagyon izgultunk, de a meccs kezdetére kezdett feloldódni a társaság. Amikor „elment” a harmadik szett, arra gondoltam, hú, itt még minden lehet. Eleinte kevesebb labdát kaptam, aztán változott a taktika: a francia „kissrác” fölött rendre be kéllett ütnöm. Ez bejött. sorköteles játékosuk a hármason belülről felugorva ütött - ami szabálytalan -, már csak a szettlabdát kellett bevinni. Még ezt a „gondot” is megoldották helyettünk a vendégek, szokásukhoz híven a pálya területén kívül csattant labdájuk, 15-8. Két szett között folyadékveszteségüket pótolták a fiatalok, ezt követően a franciák találtak hamarabb magukra, 3-0-ra, majd 7-3-ra is elhúztak. Németh Lajos időkéréssel próbálta felrázni legénységét, Járosi edző pedig „Most kell kaparni!” felkiáltással buzdított. To- manóczy (Torna) ütött is egyet méregből, majd Jantovics sem kegyelmezett az „ingyenlabdával ”. Az edzői utasítást és Nagy Attila is. A látottak alapján nem volt kétséges a hazai siker, 15-4. A szünetben a megnyitóünnepségre került sor, ahol König László, Szolnok város polgármestere, a verseny egyik fővédnöke köszöntötte a megjelenteket. A következő mérkőzésen a lengyel csapat az esélyesnek kikiáltott szovjetek gárdája ellen lépett pályára. Vasárnapi ellenfelünk többnyire csak a nyitás jogának megszerzéséig jutott, ha játékosai ütöttek, vagy a szovjet blokk állta ä labdák útját, vagy a pálya bizonyult túlontúl szűknek. Szovjetunió-Lengyel- ország 3-0 (9,2,4). Rendkívül fontos mérkőzés (bár melyik nem. az) előtt álltak vasárnap délHopsza!- mármint hogy 10-ig meg kell fogni őket - betartották, sőt eggyel hamarabb egyenlítettek, 9-9, majd Nagy Attila bő- dületes leütésével a szett folyamán először átvették a vezetést. Fej fej mellett haladtak 13-12-ig, amikor is a feladó Vass Pista a labdával együtt ellenfeleit is átejtette. A játszma sorsát ismét a franciák döntötték el - sokadik fránya melléütésükkel, 15-12. A szakemberek úgy tartják, röplabdában a harmadik játszma döntő lehet. Kezdetben úgy tűnt, a magyar fiatalok gyorsan dűlőre viszik a dolgot, hiszen 4-0-as vezetéshez jutottak. Talán ettől kissé nyeregben érezvén magukat kiengedtek, és a későbbiekben ez meg- bosszúlta magát. A franciák hat ponttal megugrottak (3-9), de innen is képesek voltak egyenlíteni a srácok. A feszített ütemű hajtástól azonban a menet végére elfáradtak, 12-15. Az utolsó szettben jó volt látni, okosan játszanak a házigazdák. Kinézték maguknak, hova üssenek, az utasításokat végrehajtották, röviden: láttak a pályán. Ha jött egy kis kihagyás, az ellenfél szerzett néhány pontot, de rövidesen helyreállt a megszokott rend. Zarka ha kellett, földközelből mentett, keményen ütött, s utóbbiban jeleskedett Jantovics után Zarkáék. Ha nyernek, már „csak” a görögöket kell megcsípni, s a szovjetek mellett biztos továbbjutók. De ne tervezgessünk ennyire előre! Igaz, a lengyelek előző nap szinte szóhoz sem jutottak a szovjetek ellen, de hát a bizonyítás vágya bennük mocorgott. Ráadásul egy százfős lengyel szurkolótábor gyűlt össze az Olajcsamokba, s pillanatok alatt szokatlan hangzavart teremtettek. Fantasztikusan feszülten és izgalmasan alakult a találkozó sorsa. Az első két szettet viszonylag simán nyerte a magyar együttes, de utána megint jött a kritikus harmadik, ami a lengyel tábo- rozók nagy örömére az ellenfélé lett. Akkor kezdtünk megijedni, amikor a negyedik menetben a lengyelek 4-1-es Vezetését mutatta az eredményjelző. Sikerült egyenlítenünk, sőt, 9-6-ra vezettünk is, de innen már csak egyetlen pontot szereztünk, s máris 2-2 lett a játszmaarány. Következett a tie-break, az idegek harca, áhol minden nyitást pont követ. Néhány szám jelzi leghűebben a már-már felülmúlhatatlan csatát: 4-1, 6-2 (a lengyel edző piros lapot kapott), 8-6, 11-11, 14-15, 17-16! • S a lényeg: győztünk! Az oldalt készítette: Kocsis Erika Fotó: Illyés Csaba. „Átejtve”
