Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-29 / 175. szám

1991. JÚLIUS 29. Hazai körkép 3 Kábítószer- és alkohollaboratórium Miskolcon. Miskolcon az Igazságügyi Orvosszakértöi Intézetben egy olyan amerikai műszert helyeztek üzembe, amely egy óra alatt képes kimutatni a vér kábítószer- és alkoholtartalmát. (MTI) ROYAL CROWN'COLA (Folytatás az 1. oldalról) a Sefigen Gestioni Co. meg 200 millió dolláros, hosszú lejáratú, kedvező kamatozású kölcsönt ajánl, amely az olasz kormány zsebéből származik. A magyar kormány e kedvezőnek ígérkező gesztusra még nem ragált, de a vállalkozók már ott toporognak az országhatárnál. Sőt, már je­lentkező is van, az első proto- kollszerződést Érden írták alá, ám jelezte szándékát Szolnok, Kecskemét és Székesfehérvár is. Az önkormányzatokat csak az építési költségek terhelnék, amennyiben a befogadó épüle­tek elkészülnek, három hónap múlva beindulhat a kommunális hulladék feldolgozása. A kizárólagos terjesztő és le­bonyolító Magyarországon a szolnoki illetőségű Agromen svéd-magyar részvénytársaság lesz. Erről írt alá szombaton dél­előtt szerződést Budapesten, a Hotel Erzsébetben dr. Giovanni Cuomo, a Sefigen Co. elnökhe­lyettese és dr. Törőcsik Mihály, az Agromen Rt. vezérigazgatója. Ami a feldolgozók kapacitását illeti, egy Szolnok nagyságrendű város 5 millió nyugatnémet már­káért juthatna hozzá, a kölcsön 15 évre is igénybe vehető, más­fél százalékos kamat mellett. A beruházás egyébként két és fél, három év alatt térül meg. Lépni most már a kormánynak kell, az­tán az önkormányzatoknak, s ta­lán egyszer megérjük, hogy fe­dél alá kerül - mi több, tán hasz­not is hoz majd - az országunkat jótékonyan beborító hulladék­paplan. ________________________l£b_­E LSÖ MAGYAR SZÖVETKEZETI SÖRGYÁR RT, MARTFŰ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------­H ány ágy az élet? A kft.-vezetőnek - alig túl a negyvenen - vastagbélrákja van. Igaz, egy éve panaszkodik már, de egyszerűen nem ért rá, hogy orvoshoz forduljon, mert az üzletnek mennie kell. Ha hamarabb jött volna ... Talán már akadnak is olyanok, akik kezü­ket dörzsölgetve számolgatnak, osztanak, szoroznak, és a végén kijön egy szám. Hogy tudniillik hány szociális ágy van a kórházak­ban. Hány olyan fekhelyet tartanak fenn „fö­löslegesen”, amelyen csak gondozásra, ápo­lásra szorulók fekszenek. Vagy olyanok, aki­ket otthon nem fogadnak be, nincs hová men­niük .. . Ha arról van szó, hogy az egészségügyben pazarlás folyik, mindjárt előkapják legjobb példának a szociális ágyakat. Ez olyan mar­káns jelenség, amely mindig kéznél van, re­mekül lehet hivatkozni rá. Az egészségügy átalakításában minden­esetre jelentős szerepe lesz. Mert kiderült, hogy kevesebb kórházi ágyra van szüksé­günk, mint amennyit most használunk. És va­jon mennyivel kevesebbre? Nos, még a legfe- lelősebb posztokon dolgozó szakemberek gondolatai is egyre járnak; a szociális ágyak­kal kevesebbre. Vagyis ha levonjuk az ágyak számából azoknak a számát, amelyeket gon­dozásra, ápolásra szoruló betegek foglalnak el, akkor megkapjuk, hogy körülbelül hány ágyra van szüksége ennek a népnek. Merthogy ezzel a két réteggel számolnak csak: a betegek, akik műtét után, előtt, kivizs­V______________________________• gálás miatt most fekszenek az ágyakon, és az ápolásra szorulók. De van egy harmadik réteg is, amelyikkel eddig nem osztott-szorzott senki. Ők vala­hogy mindig kimaradnak a számolgatásból. Persze ágyat nem foglalnak. Ágyat azt nem. Legfeljebb az intenzív osztályon, de sokan még azt se veszik igénybe, csak a márvány- asztalt a boncteremben. Azokról van szó, akik nem mernek, nem akarnak, nem tudnak befe­küdni műtétre, kivizsgálásra; azokról, akik összeesnek, és jobb esetben elviszi őket a mentőautó, rosszabb esetben már a szirénázva érkező kocsi is későn jött. Róluk nem hallottam még a szakemberek szájából. A „kft.-vezetők” - alig túl a negy­venen - kimaradnak a számításból. Meg azok is, akik a szegénység oldalára billenve, nem mernek elmenni táppénzre, befeküdni a kór­házba, mert akkor még kevesebb pénzből él­nének. Még csak nem is saccolnak; vajon hányán lehetnek? Megfeledkeznek róluk. De mi lesz, ha egyszer ők is úgy döntenek, vagy megengedhetik maguknak, hogy idejé­ben orvoshoz fordulnak? Hogy befekszenek a kórházba? Hány ágyra lesz szükség akkori- paulina ­_______________________________ T örténelemtanárok találkozója Nagyváradon A csángóknak nincs magyarul oktató tanítójuk 1991. július 15-én kezdődött a határainkon túli magyar anya­nyelvű történelemtanárok to­vábbképzéssel összekötött talál­kozója Nagyváradon, az Ady Endre Líceumban. A Szlovákia, Kárpátalja, Erdély és Magyaror­szág területén dolgozó tanárok találkozhattak az Erdélyben élő magyar történelemtudósokkal. Többek között Bodor András, Demény Lajos, Benkő Samu professzorok tartottak előadáso­kat. A résztvevők megvitatták a történelemtanítás egész etniku­munkkal kapcsolatos problémá­it. A találkozó megrendezésének anyagi lehetőségét a két helyi püspök, Tempfli József és Tőkés László teremtette meg az RMDSZ közreműködésével. A katolikus és református püspö­kök a védnökei az összrpagyar történelemtanár-találkozónak. Mind Tőkés, mind Tempfli püs­pök úr kötetlen beszélgetésen tá­jékoztatta a résztvevőket az er­délyi szellemi élet aktualitásai­ról. A Művelődésügyi Miniszté­rium megbízásával és anyagi tá­mogatásával Magyarországot a Győri Tanítóképző Főiskola két oktatója, Hont István és Idei Miklós, illetve a Jászberényi Ta­nítóképző Főiskola két oktatója, Bállá Éerenc és e sorok írója kép­viselte. A jászberényi oktatók őszre kárpátaljai kollégáiktól kaptak meghívást Nagyváradon tartott előadásaik megismétlésé­Tempfli József katolikus megyéspüspök fogadott bennünket 1990 óta Tempfli József a Nagyvárad székhelyű terület megyéspüspöke. A népszerű ka­tolikus főpap július 18-án, csü­törtökön délelőtt fogadta az Ady Endre Líceumban rendezett ma­gyar anyanyelvű történelemta­nárok találkozójának résztvevő­it. A püspöki rezidencia állandó­1 ’ í »I r -M , - ­Tempfli József, Nagyvárad katolikus püspöke Tőkés László: A csángóknak nincsenek magyarul tudó tanítóik an zsúfolt a látogatók­tól, akik Tempfli püs­pökre, a Barátok temp­lomának egykori plé­bánosára várakoznak. A katolikus és re­formátus püspök, Tempfli József és Tő­kés László a helybeli magyarság szelle-mi vezérei. Közös munká­juk eredményeként kö­zös katolikus-reformá­tus templom létesült a kétszázezer lakosú, növekvő Nagyvárad külterületén. Az erdélyi terüle­tek nyolc legfőbb egyházi méltó­sága Kovács Lajos unitárius püs­pök kezdeményezésére Kolozs­váron gyűlt össze, hogy megfo­galmazza fenntartásait a romá­niai föld- és kultusztörvénnyel kapcsolatosan. A fő gondjuk, hogy hiányoznak az egyházak karitatív, oktatási tevékenységét folyamatosan biztosító anyagi alapok. A Kárpátok karéján kí­vül élő csángók problémáit, tud­niillik hogy nincsenek magyar nyelven prédikáló papjaik és magyarul tudó tanítóik, Tőkés László tárta az európai közvéle­mény elé. Tempfli József katoli­kus püspök vendégül látta s imádságra tanította az Ady Líce­umban vendégeskedő csángó csemetéket. r A pápa magyarországi, 4áto- i > <’ gatásának helyszínei közül Má- riapócs van a legközelebb Vá­radhoz. Egyetlen délután hatvan autóbuszt megtöltő hívősereg je^ lentkezett, hogy láthassák és hallhassák a szentatyát. Ugyan­csak a püspökség a védnöke a következő tanévben induló és a Román Köztársaság kormányza­ta által engedélyezett Nagyvára­di Katolikus Egyetemnek. 1992-ben nagy ünnepe lesz Váradnak, hiszen első írásos em­lítésének 900 éves, I. László szentté avatásának 800 éves, a török kiűzésének 300 éves évfor­dulója következik. Janus Panno­nius, Ipolyi Arnold és még ki tudja hány nagyformátumú egy­házi férfiú után újra olyan püspö­kei vannak Nagyváradnak, akik a keresztény Éurópa szellem­isége felé terelik nyájukat, v . Wirth István Valóban elönt bennünket a szemét?

Next

/
Oldalképek
Tartalom