Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-03 / 153. szám

1991. JÚLIUS 3. Húszon innen—tízen túl 5 Mi az a szikracsap«? Ezüstös tűzvédelem A tűzzel nem lehet játszani - mondják unos-untalan. A tűz meg­előzéséről azonban érdemes és kell is beszélni. Az idén másodjára rendezték meg az Országos Tűz­védelmi Vetélkedőt, ahol a jászbe­rényi Bajcsy-Zs. Úti Általános Is­kola háromtagú csapata: Szappa­nos Gergellyel, Sárközi Ivánnal és György Zoltánnal a második lett. Van valami, ami a versenyen való részvételen túl közös a fiúkban. Ez pedig jó tanulmányi eredményük, és az, hogy szép helyezéseket értek el tanulmányi versenyeken. Szent Flóriánt tűzoltás közben ábrázoló pólójukban ülnek a taná­riban. Mindegyikőjüket felvették középiskolába. Az igazgatónőtől megtudom, először vettek részt e versenyen, ezért teljesítményük különösen értékes. Szöllősi Ká­roly testnevelő tanár készítette fel a fiúkat a városi megmérettetésre. Miután onnan elhozták a pálmát, a jászberényi tűzoltók karolták fel őket. A megyei első hely megszer­zését követően a megyei tűzoltó- parancsnokság szakemberei min­den támogatást megadtak a gyere­keknek, hiszen ekkor már nem­csak iskolájukat, városukat, de a megyét is képviselték. A különbö­ző felnőtt- és ifjúsági versenyeken Nyár van!!! Ny mintNyújork, Á mint Állami Biztosító, R mint Ri­viéra! Tombol és rombol, bomlaszt és izzaszt, éget és éltet, bokáig ér már mindenütt. Mindez annak, aki az, ami, rangra és felekezetre való tekintet nélkül... Tekintetbe véve persze, hogy a gazdasági helyzet olyan, amilyen: sajátságos. Sebaj, csak kiKupálódunk majd vala­hogy. Különben-is, a színek rikító- ak, a BMX mint a villám, a napsu­garak marnak, a víz piszkos, a sör üdít és frissít (már akit), ugyanúgy, mint tavaly, s ugyanúgy, mint jö­vőre. Az atomkor már csak ilyen! A parton partizó partizánok közép­hatótávolságú bombafejeseket ug­ranak a tikkadt habok alatt pár cen­tire megbúvó selymes fövenybe; az kerek erdő mélyén, a mézeska­lácsház árnyékának hűvösében, rőzsehordó anyókák cserkészfiú­kat változtatnak foltos szalamand­rává; s a nagymama lekvárjába be­lehuppanó briliáns csúsztatott fe­szerzett jó hírünket öregbítették az országban. Készültek is rendesen a fővá­ros, a 19 megyei csapat találkozó­jára. Ellátogattak a Tűzoltó Múze­umba. Az ott látottak a történelmi jellegű kérdések megválaszolásá­ban nyújtottak segítséget. A május közepén megtartott írásbeli vetélkedőn négy csapat ju­tott tovább a szóbelire. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az utóbbi fordu­ló teátrális volt, ugyanis színhelye a Belügyminisztérium színházter­mének színpada volt. Bizony olyan rejtvények is szerepeltek a kérdések között, melyekre tán még a hivatásos tűzoltók se tudnának választ adni. A laikus minden bi­zonnyal zavarba jött volna olyan kérdéstől, mint az hogy: mi az a szikracsapó? Ember legyen a tal­pán, aki ennek hallatán olyan vizes alkalmatosságra gondol, mellyel a szikrát, a kezdődő tüzet lehet „agyonütni”. Jól jöttek az iskolában elsajátí­tott fizikai, kémiai ismeretek, mint ahogy előnyükre vált az is, hogy eddig is több versenyen vettek már részt. S talán itt a lényeg is: a tu­dásban, a próbálkozásban, a vetél­kedésben. jes kisebb riadalmat vált ki a ba­romfiudvarban és környékén. Igen, elérkezett hát a kéz- és lábtö­rések, a fagylaltmérgezés, a szal­monella hava ..., nem beszélve a gyomormosás sokféle kellemet­lenségéről. Másnapok és éjszakák! Lassan kialszik, elhamvad a mate­matikai feladatgyűjteményekből, kötelező olvasmányokból rakott máglya tüze, amelyen eretnekként lángolt az 1990/91 -es órarend, nul­ladik és lyukasórástól, fakultációs­tól, mindenestől. Mindenki felcsa­varozza nyakára meggondolatla- nabbik fejét, elvégre forró ég alatt csak forrófejű embereknek van he­lyük. S ha forr az agy, irány a ten­ger, óceán, öböl és fjord, avagy országomat egy vödör vízért! Mi is lehetne első igazán szabad és füg­getlen, demokratikus és legitim nyarunk küszöbén az új jelszó, mint: egy mindenkiért, mindenki a partra! técsi Nyári oromÓK Kitört a nyár, ifjúsági iroda- szerte is! Az új helyén a (Szol­nok, Dózsa Gy. út 26-28.) régi céljaiért küzdő csapat nemrég ki­adványt bocsátott ki félreérthe­tetlen címmel (lásd: SUMMER), amely ötletekkel, ajánlatokkal halmozza el a megye és Szolnok fiataljait. Hová? Mikor? Med­dig? Mennyiért? - és hasonló kérdésekre próbál választ adni az orgánum, beágyazva könnyen fogyasztható mókába, töménte­len programba. Mindez újszerű hangon, vonzó és igényes formá­ban látott napvilágot. Aki kapja, marja hát, ám mivel félő, hogy mégsem jut mindenkinek belőle, szemelgetünk is kicsit a benne- foglaltakból: A csúcs minden bizonnyal az a zebegényi megyei olvasótábor lesz, melynek gondolatébresztő címe így hangzik: Hogyan éljük túl a huszadik századot ... Az augusztus 11-18-a közötti tanul­ságosnak ígérkező hét ára 3 ezer forint, s kétségtelenül csábítóak a majdani előadások címei, az előadók nevei. Például: A létező összeomlása (Vajda Mihály); Ebben a zajban ki veszi észre, hogy baj van?; Negatív jövőké­pek, antiutópiák (Szilágyi Ákos); Mit hoz a jelen? (Lengyel László). No, ide el kell menni! De lesz még ezen a nyáron - újra - EFOTT (Nyíregyháza-Sóstó, augusztus 16-19.), Bluesfeszti- vál (július 6-7., PE-CSA), Kelet ’91 - alternatív zenei fesztivál (Debrecen-Vekeri tó, augusztus 23-25.), Debreceni Jazznapok (Sportcsarnok, augusztus 17- 20.), Utcafesztivál Győrben (jú­lius 6-án). Valamint „idehaza”- a me­gyeszékhelyen - Rockjátszótér lesz vendég és benszülött zene­karokkal háromszor is a nyáron (a híresztelések szerint ez egy igazi permanens buli!), koncert­hegyek és performance. A Jam és OB Art készült! Programokon túl millió + 1 munkalehetőséget is ajánl figyelmetekbe a füzet or­szághatárainkon belül és kívül egyaránt (hisz pénzszagra gyűl az éji vad!). Aki a felsorolt sok mindenről, sőt bármi másról töb­bet kívánna megtudni, keresse fel az irodát, vagy csörgesse az 56/42-429-es számot, s választ kapháTIcSrdéseire. t. Van, aki forrón szereti AVAGY JÓ REGGELT, NYÁR, JÓÓÓ REGGELT, VIETNAM! Mozimesék Emile Ardolino: Három férfi és egy kis hölgy Nehéz ezekkel a nőkkel! Akkor is ha, kicsik, még inkább, ha na­gyok. Ezt példázza a „tévéfilmso­rozat” mostani, harmadik epizód­ja is, mikorra a mózeskosárból (I.) és a pelenkából (II.) már kinőtt az illető leányka. A forgatókönyvíró bosszúja, hogy szerepe ebből az alkalomból kicsit háttérbe is szo­rult, s egyre inkább a felnőttek érett dolgaira terelődik a kamera figyelme. így inkább szól már e mosolyfakasztó felvonás három férfiról és egy kis flörtről! (Mi ta­gadás, Hollywoodnál tetőzik a tur- békoló szerelem, épp ezért hajó­vonták találkozása nem célszerű.) De oda se neki! Tom Selleck hozza magát, s a kis Mary is igazán elra­gadó. Centinként összerakva is csupán úgy egy-másfél méterrel hosszabb a Mosoly a vásznon, amihez legalább 60-70 centivel já­rul hozzá a tényleg aranyos, rokon­szenves, mézes-mázas anyuka, bi­zonyos Nancy Travis. (Hm ... ha nekem ilyen mamám lenne!) Szó­val ott tartottam no, hogy az apa­csapat, azaz a három „man” tény­leg jó fej - amolyan bohó sapien­sek -, és vitathatatlanul kedvesek a „girlek” is. De akkor vajon miért lett elegem mégis az egészből? Mert ezek után tényleg nem fér a fejembe, ugyan miért nem röhög­tem magam halálra ezen az alkotó­elemeiben támadhatatlan bohóc­kodáson, lezser és habkönnyű pro­dukción? Közben miért feszeng­tem, nyikorogtam, tekeregtem szé­kemben? ... És akkor villámként sújtott gerincembe a felismerés (tudniillik azt és limbikus rend­szeremet szórakoztatja leginkább az efféle vegetatív móka): talán a dögmeleg teszi! Hiszen odakinn van vagy 30 Celsius, ami idebenn sem lebecsülendő. Még jókor! Már majdnem megijedtem, hogy a filmmel van valami. Técsi Zoltán Arra a nehéz kérdésre, hogy mi a különbség a szóban forgó film első része és annak eredeti francia változata között, csak mostanság lehet igazságos választ adni. „Zsanpierréknek” legalább volt annyi jó ízlésük, hogy ne folytas­sák. Émile Ardolino alighanem képtelen észrevenni azt az árnya­latnyi űrt, ami a gyermeki és a gyermeteg kifejezéseket szétvá­lasztja, másértelművé teszi. A Dirty Dancing rendezője jól belet- rafált az igénytelenség mocsarába, és ráadásként a közreműködőket is magával rántotta. Fáradt, erőltetett filmecske ez, ostoba dialógusok­kal, a természetes komédiázástól fényévnyire. És hogy milyenek a színészek ebben a közegben? Hát, olyanok. A jópofa Steve Gutten- berg és a nagyszívű Tom Selleck meg sem próbálnak kikecmeregni abból, amibe keveredtek. Ted Danson pedig, aki a vér szerinti apát (és atyát) alakítja, már a film elején elviselhetetlenül rossz ri- pacs. Ám valószínű, különös te­hetsége lehet mégis, mert a végére még ezt a hátborzongatóan pocsék színészi játékot is képes sokszoro­sára gyengíteni. Az első rész még csak amolyan túlhasznált libero- szagot árasztott, jelen termés vi­szont ... Viszont ez a dögös szag képes ám sok nézőt a moziba csá­bítani. Közülük is azok fogják iga­zán élvezni, kiket korábban már beetetett Nicsakkibeszélmég és a többi haver. Együtt élvezhetik, ahogy tovatűnnek azok az idők, mikor a film még gondolkodásra is serkentett. Valamint élvezet az is, hogy a figyelem felkeltését mind­össze a pattogatott kukoricás zacs­kó csörgése diktálja. Hatvani Tamás A Tremens, a Pater Noster és a Dog Faced Hermans Szolnokon jártak a skót Kutyaarcú Hermanok ... már megint olyan magya­rosra sikerült minden. A szoká­sos hosszú heteken át tartó gyér kínálat után egy napon több ér­dekes buli kerekedett, mint ép­pen legutóbb, június 11-én a ma­gyar Rockszínpad Csillagai- koncert a sportcsarnokban és egy skót alternatív zenekar bemutat­kozása a Csomóponti Művelő­dési Házban. A „megakonkurencia” elle­nére is közel kétszázan jöttek el az O. B. ART Egyesület által szervezett, az Ifjúsági Iroda, a Dreher söröző, a Roland 5000 hangszerbolt és az NKFV által támogatott koncertre, a KLUB 200 volt második emeleti törzs­helyére, hogy fültanúi lehesse­nek az „öreg” Európa négy ifjú trubadúrja által tolmácsolt üze­netnek. Az üzenetnek, amely - valószínűleg a XXI. századból érkezett a Dog Faced Hermans zenészeinek tolmácsolásában. Nem fogalmazódott meg ben­nem pontosan, hogy kiket is vár­tam, de az biztos, hogy négy szimpatikus, az első pillanatok­ban talán megilletődöttnek tűnő, ám mint később kiderült, inkább fáradt, fiatal zenész érkezett Szolnokra, hogy második ma­gyarországi (először 1989-ben jártak hazánkban) rövid turnéjuk utolsó állomásán is bemutassák programjukat. A szolnoki fellé­pést megelőzően Budapesten (kétszer), Miskolcon és Egerben léptek színpadra. Szóval egyszer csak itt ücsör­gött a furcsa szendvicsekkel megterhelt asztal körül Wilf, a dobos, Andy, aki „gitározik” és egyéb, furcsán rendellenes, de megannyira izgalmas módon használja hangszerét (például az egyik számban egy, a húrok közé illesztett drót segítségével és a gitár ritmikus földhöz ütögetésé- vel harangzúgásszerű effektust keltett), Colin, a colos basszusgi­táros és Marion, az énekes, trom­bitás hölgy - aki persze sohasem egyszerre énekel és trombitál. A furcsa szendvicsekről: magyar szemmel szinte semmi sem volt rajtuk, ami illik, hogy a szendvi­cseken legyen, hiszen a zenekar tagjai igen komolyan vegetáriá­nusok, nem kis fejtörést okozva ezzel a vendéglátóknak. Még az utolsó falatokat fogyasztották, Éppen egy történetet kürtőinek szét trombitán a „Macska agy sétá­járól” leöblítve garantáltan „húsmen­tes” sörrel, amikor a színpadon már egy egészen új szolnoki for­máció készülődött, hogy egyév­nyi próbálás után először lépjen a közönség elé. A Pater Noster nevű trió tagjai más-más stílusú zenekarokban csiszolták tudásukat, hogy most egy igen sajátos, instrumentális zenével lepjék meg ismerőiket, a közönséget. Rövid, 50 perces műsoruk bebizonyította, hogy a különböző zenei motívumokon felnőtt tagok közös muzsikálása képes egy egészen új szintézist létrehozni, olyan számokat, amelyek egyszerre voltak meg­nyugtatók és felzaklatók, a jazz- rock legcsiszoltabb elemeiből építkező szerzemények. Úgy látszik, hogy Dián Robi végre valóban rátalált a szívéhez legközelebb álló műfajra. Sok­szor már szinte követhetetlen virtuozitású gitárjátékát stíluso­san egészíti ki a kemény, de né­hol legalább olyan dallamos basszus Zombori Sanyi jóvoltá­ból, és mindez ráépül Urbán Ga­bi színes - ám gyökereit megta­gadni nem tudó és persze nem is akaró - igencsak heavy dobjáté­kára! Érdekes zene, amely érdemes arra, hogy minél többen meg­hallgassák, bár ismerve a hazai zenei igényeket, koncertjeiken nem lesz óriási tolongás ... (bár ne lenne igazam!) A második fellépő zenekart, a szolnoki Tremens együttest első­sorban a zene iránti elkötelezett­ségük és fiatal lendületük dicsé­ri. A Pater Noster. Új szín, új szint: Zombori Sándor, Urbán Gábor, Dián Róbert Rövid szünet után - amit Wilf meglehetősen furcsa dobszerelé­sének felállítása indokolt - szín­padra lépett a Dog Faced Her­mans. Műsoruk első taktusaiból kiderült, hogy itt most igazi, be­lülrőljövő ZÉNÉ-t fogunk halla­ni, amelynek nincs egyetlen ha­misan csengő felhangja sem. Megszólaltak olyan, számunkra egzotikus motívumok, amelyek csakis a valódi szabadságot meg­élő emberek gondolatait képesek tolmácsolni, amiért igazán érde­mes ilyen zenekarokat meghívni, tagjaikat megismerni. A két pergődobon lüktető rit­mus, a főidbe döngölő basszus és az agy legeldugottabb zugaiba is behasító gitárhang a mi fülünk­nek kicsit furcsán egészült ki a néha egészen más hangnemben sikító-síró trombita szaggatott hangjával, Marion utánozhatat­lan angolságú énekével. Hömpö­lyögtek a számok egymás után Mary Houdiniről, a szabaduló­művész húgáról, a Macska agy sétájáról, az Esővárosi esőről, John Henryről, a Csodálatos dol­gokról. A műsor valóban súrolta a fantázia végső határait, nyolc­van percen keresztül lüktetett, vibrált a levegő a Csomóponti Művelődési Ház parányi színpa­dán, a skót zenelovagok és a fennsík úrhölgye valódi husza­dik század végi produkcióban fo­galmazta meg, táncolta, zenélte el egy magából mindenáron ki­vetkőzni akaró világ képét, ahol talán - mint egyik daluk címe is elárulja - az egyetlen megoldás az „időbomba” detonációja. Számos zenei alapból - induszt- riális beütések, punk, hardcore, a konkrét zene zörejei stb. - építke­ző muzsikájuk ugyanakkor még­sem volt dekadens, sokkal in­kább egy energikus, talán biza­kodásra is okot adó jövőt eleve­nített fel. NO FUTURE - fogal­mazta meg egykoron a Sex Pis­tols, ám honfitársaik most épp az ellenkezőjéről győztek meg ben­nünket, és talán ennek a koncert­nek a létrejötte is segít abban, hogy saját jövőnk csíráit is meg­leljük magunkban. Reméljük folyt, köv ___ B . A. Apple Ifjúsági kedvezmények TINITÜKÖR ximxnxou •• •• Tóth Szilvia, Szolnok, Szántó körút 21. szám alatti tanuló slá­gerlistáját közöljük a fiatalok­nak. 1. Csavargó (Délhúsa Gjon) 2. Búcsú (Moho Sapiens) 3. Te­mesvári vasárnap (Bikini) 4. Összetört szívvel (Sing Sing) 5. Szédülj el (Csuka Mónika) 6. Táncolnék veled (Éva - Neoton) 7. Fej vagy írás (Flipper Öcsi) 8. Budapest fényei (Fan Fan) 9. In­duljon a banzáj (Bonanza Ban­zai) 10. Fényben élni (Dóra) Az oldalt összeállította: Szurmay Zoltán. A Szolnok Városi Gyermek és Ifjúsági Alapítvány egytK ki­emelt célja az ifjúság olcsó tábo­roztatása. Ezt nagymértékben se­gíti a városi önkormányzat. En­nek köszönhetően a balatonsze- pezdi és a káptalanfüredi tábor­helyeken 2400 szolnoki diák pi­henhet június 15. és augusztus 20. között. A szállásért 80 forin­tot kell naponta fizetniük, 200 forintba kerül az étkezés. A Szolnoki Turisztikai és Sza­badidő Központban is megkez­dődtek a nyári táborozások. Júni­us 15. és augusztus 31. között 1700 fiatalt fogadnak. Vízi túrá­kat indítanak és kerékpár-ván- dortáborosokat fogadnak. Az alapítvány a Magyarorszá­gi Ifjúsági Szállások Szövetsége tagjaként ifjúsági és felnőtt-tag- kártyákat árusít, melyek 1992. december 31-ig érvényesek. Ezeket az ország 39 szálláshe­lyén elfogadják, és 10-30 száza­lékos szállás- és egyéb árkedvez­ményt adnak rájuk. A kártyák 170 és 270 forintba kerülnek. A kedvezményt közvetlenül a szál­láshelyek nyújtják, melyek név­listája a kártya melléklete. To­vábbi címlistákkal és katalógu­sokkal segítik azokat a fiatalo­kat, akik kirándulásaikhoz még nem találtak olcsó szálláshelyet. Ezek a turisztikai központ recep­cióján térítésmentesen kaphatók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom