Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-24 / 171. szám

4

1991. JÚLIUS 24.

Nyílt tér

A Holt-Tisza többet ér 600 teleknél

(Nyolcvanezer ember érdeke fontosabb, mint egy vállalaté!)

Szolnok város és a megye újságolvasói 1990. július 19-én az Új Néplapból éltesülhettek arról, hogy közel 600 új telek vár gazdára a Holt-Tisza tenyőszigeti szaka- szán.Különböző reklámújságokban korábban is olvasható volt a Tisza-Limes Kft. erre vonatkozó hirdetése.

Emlékeztetni szeretnénk az olvasókat, hogy ez a telekparcellázási ügy már 1990 februárjában kisebbfajta vihart kavart a város közéletében. Az akkori városi tanács vb (pontosabban akkor már Politikai Érdekegyeztető Bizottság) 1990. február 26-i ülésén az MDF jelen lévő képviselőjének, és több vb-tagnak a javaslatára felfüggesztették a telekakciót. Kiderült ugyanis, hogy a hatósági állásfoglalások között elutasító is van, a vízvezetékrendszer kiépítését engedély nélkül kezdte meg a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a hobbitelkek helyett csak zártkertek jöhetnének szóba, Szolnok általános rendezési tervével nem vág össze a koncepció, környezetvédelmi szempontból pedig rendkívül káros és veszélyes. (A vb-ülés- ről tájékoztatás jelent meg a Néplap 1990. február 27-i számában, az írásban akkor 1400 db telekről (!) olvashattunk.)

Amint látjuk, még a régi tanácsi

vb is visszalépett a telekosztástól. A vb műszaki osztályának vezetője nem sokkal az ominózus vb-ülés után távozott posztjáról. A megyei ügyészség is foglalkozott az ügygyei, és több szabálytalanságot állapított meg. Azóta eltelt csaknem másfél év, és íme, az új önkormányzati testület meghozta döntését, szabad utat kíván adni a telekosztásnak.

Milyen erők munkálkodhatnak az ügy hátterében? Nem titok, hogy a 77 hektár szántót annak idején a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vásárolta meg a rákó- czifalvai tsz-től, több tízmillió forintért. Hogy később minél nagyobb haszna legyen, nekifogott a parcellázásnak és a /részleges) közművesítésnek. Úgy tűnik, hogy a tavalyi tanácsi határozattól függetlenül a víz-gerincvezeték- rendszert kiépítették.

A Víz- és Csatornamű Vállalat tehát szeretné (nyereséggel) visz- szakapni korábban befektetett millióit. Bár nem tudunk szabadulni attól a gyanútól, hogy a vízdíjba már beépült a földvásárlás költsége. Nem tekinthető ugyanis reálisnak az a vízdíj, amely 40 m3/hó fogyasztást vesz figyelembe átalányként egy átlagos lakásban, 2 gyermekes családra. Továbbá: ha a Víz- és Csatornamű Vállalat az

önkormányzat hatáskörébe kerül, akkor az utóbbi bevételeit gyarapítja a VCSM nyereségének bizonyos hányada. (Adó és egyebek formájában.)

Mindezekből számunkra az a következtetés vonható le, hogy az önkormányzati testület a bevételek növelésének, a város „fejlesztésének” bűvöletében hajlandó feláldozni a Holt-Tisza tenyőszigeti szakaszát is. Ezt a holtágat inkább erdőtelepítéssel kellene védeni a

[

VAN JOBB UT!

A szocialisták válságkezelő programja

Az előző alkalommal a tulajdonváltás kérdéseivel foglalkoztunk. Ezúttal bemutatjuk pártunk elképzeléseit az antiinflációs politikáról, a külgazdasági politikáról és az adósságválság kezeléséAz Uj Néplap

politikai vitafóruma

növényi tápanyagok túlzott mértékű bemosódásától, az elmocsara- sodástól.

Márpedig ha a csatornázás nélküli több száz zártkerti ingatlan, engedélyezett hétvégi házakkal, közlekedéssel ráterhelődik erre a vízfelületre (amelyet eddig is érintett a mezőgazdaságból és a horgászatból eredő terhelés), előre megjósolható a holtág szomorú jövője.

MDF Szolnok Városi Szervezete

Vádaskodunk, vádaskodunk

DE HOGYAN TOVÁBB?

Az Új Néplap 1991. július 10-i számában „Akikkel nem lesz konszenzus” cím alatt Csiszár László tollából megjelent alaptalan vádaskodásokra kívánok válaszolni.

Tisztelt Csiszár úr!

Engedje meg, hogy az ön által leírt és ismét eltúlzott demagógiáira egy pár gondolatban válaszoljak. Politikai hovatartozása és vad indulatai jelzik azt, hogy „Mi nem e kis csapatnak szurkolunk!” Én nem tudom, hogy ön kiket tart tisztességes embereknek, de tartok tőle, hogy itt sem azonos a véleményünk, amin én nem csodálkozom, mert ön (kijelentéseiből ítélve) vagy túl sokat tett élete során a haza oltárára, vagy semmit sem tett, csak szurkolt valaminek az érdekében. Kedves Uram! Nem szokásom a gúnyolódás, sem a kioktatás, és ha kissé lehiggadva, nem vakon vagdalózva ismét elolvassa az írásomat, nem talál benne ilyeneket. Sajnos a hangvételéről ítélve én is felismertem azt a céget, akiknél beiskolázott dolog a frá- zispufogtatás és a vad, faragatlan vádaskodás. Amit nehezen tudok elhinni, az pedig az írása 2. bekezdésében felsorolt rémtettek, borzalmak, amit ön leírt. Tudniillik biztos vagyok abban, hogy öpt azokra az erőszakos nemi közösülésekre, fosztogatásokra, kivégzésekre, latrinákba történő elhanto- lásra nem hívták meg az ön által említett „dicsőséges Vörös Hadsereg” foglyai.

Én mégis azt mondom, hogy nekem a harcok alatt kenyeret először szovjet katona adott, és ellentétben önnel, ezeket a szörnyű rémtetteket nem tapasztaltam, és nem tudom összehasonlítani a nyilas rémuralommal, amit viszont volt alkalmam látni mint levente. Ön beszél valami .júdáspénzen vett bitangokról, akik hozzáláttak a nemzet kifosztásához, nyomorba döntéséhez”. Tisztelt Úram, ugye nem gondolja komolyan, amit leírt? Mert ha komolyan gondolja, akkor emlékezésképpen egy-két dolgot megemlítek önnek. Hidak felépítése, vasút-közút forgalomba helyezése, városok újjáépítése, jó forint megteremtése stb. És képzelje, mindezeket ez a magyar nép minden nyugati segítség nélkül tette. Hát így volt „sárba-mocsok- ba topogva” ez a nép. Nem kívánom megválaszolni az összes gya- lázkodását, inkább egy szerény javaslattal élnék Ön felé. Kérem szíveskedjen megkérdezni a dolgozó embereket, munka nélküli felnőtteket és fiatalokat, idős nyugdíjasokat, hogy melyik „rablás” volt kegyetlenebb, és nekik márelhihe- ti, hogy mi a helyzet.

Az utcanevekkel kapcsolatban: Ön vagy nem olvasta el az írásomat, vagy szándékosan csúsztat. Ugyanis én elvtársakról elnevezett utcát nem említettem, viszont említettem a Május 1., Április 4., Gutenberg teret. Azt hiszem, hogy nem sértem meg, ha azt mondom, hogy Ön és még nagyon sokan mások a fellegekben járnak és azt hiszik, hogy ez a sokat szenvedett nép a megért korszakokat nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól.

Befejezésül: Amikor a választásokról beszélünk, akkor a „nép” helyett célszerűbb a „választókat” említeni, mert a választáson még 50 százalék sem jelent meg, sőt akik szavaztak, azok egy részének is fenntartásai vannak az ígéretek és a végzett munkájukkal kapcsolatban.

Még valamit az általam javasolt nemzeti konszenzusról a társadalom minden rétegének bevonásával. Továbbra is vallom, hogy ez az egyetértés teremti meg a társadalom összekovácsolását és egymás tiszteletét. Önnek, tisztelt Csiszár úr ezzel kapcsolatban a következő a véleménye: „Szinte döbbenetes tudathasadás! (amit én visszautasítok, és döntse el az olvasó, hogy kinek van tudathasadása.) Csak nem képzeli, hogy szabadlábon lévő, büntetlenül élő hazaárulókkal egy felszabadult szabad nemzet konszenzus keresésébe fog?”

Hát ez a gond, tisztelt Uram! Ön a gyalázkodást, a múltban való vájkálást (egyoldalúan) mesterfokon űzi, de a „hogyan továbbot” elfelejti útravalóul megadni. Pedig az idő múlik, és lassan csak azt tudják elmondani, hogy tulajdonképpen nem csináltunk semmit, csak vádaskodtunk, és az adósság ugyanúgy növekszik, mint régen, miközben a gazdaság pedig teljesen széthullik.

Tisztelettel: Tolnai Antal Szolnok, F. Bede L. u. 5/2.

A SZOCIÁLDEMOKRATÁK A TISZTES MEGÉLHETÉSÉRT, A MUNKAHELYEK BIZTONSÁGÁÉRT KÜZDENEK!

Nekünk, szociáldemokratáknak alapvető érdekünk, hogy jól működő, soktulajdonú gazdaság jöhessen létre. Á munkahelyi vezetők, ál-tulajdonosok gazdasági diktátumának ellensúlyozására a munkástulajdonlást és a munka tényleges értékének megfelelő bérezést szorgalmazzuk, az infláció visszaszorítására törekszünk. Azokkal az erőkkel lépünk politikai szövetségre, akik demokratikus eszközökkel ugyanezt akarják. A fokozódó munkáltatói és állami kizsákmányolás visszaszorítására összefogunk minden szolidaritásra, együttműködésre kész érdekvédelmi szervezettel.

Ameddig gazdasági diktatúra van Magyarországon, ameddig az állam képtelen a tulajdonviszonyok hatékony rendezésére, ameddig a gazdasági romlásért leginkább felelős réteg tovább gazdagodik, ameddig a vétlen milliók fizetnek a volt pártállam pazarló rablógazdálkodásáért, mindaddig nincs igazi rendszerváltás.

Munkások!

Fogjunk össze a dolgozók jólétének kiharcolásáért,

csak közösen teremthetjük meg a munkahelyeken az igazságos jövedelmezést, a dolgozók biztonságát. A bolsevikok proletárrá tették a polgárt, mi, szociáldemokraták polgárrá tesszük a munkást! Legyünk együtt, építsünk erős, független szakszervezeteket, munkástanácsokat - szükség van rá! Mi az, amit a munkás kér? Rendes munka és tisztes bér. Tőkéssé lett sok volt elvtárs, ez lenne a rendszerváltás? Bár sok a tej, mégsem olcsó, haljon éhen, aki csóró? Túl magas a lakáskamat, lakjunk talán a híd alatt? Vigyázzatok! A volt pártállam technokrata elitjei újra támadnak! A szakszervezetek mögé bújva és hazug módon a dolgozók érdekeire hivatkozva sztrájkokat szerveztek! A békés rendszerváltás eszköze a szolidaritásban, és nem a sztrájkra buzdításban van.

Szolnok, 1991. július 18.

Szolnok megyei MSZDP Érdekvédelmi és Belpolitikai Bizottsága Fodor Géza munkás-érdekvédelmi felelős

ről. Programunkkal kapcsolatosan örömmel fogadjuk az érdeklődő lakosság, a szakértők, támogatóink és politikai ellenfeleink megjegyzéseit.

Antiinflációs politika

1. A gazdasági válságkezelés elsődleges feladata rövid távon a magas infláció letörése a szociális szempontokat is figyelembe vevő antiinflációs politika keretében. Enélkiil az árnövekedés önmagát erősítő, kezelhetetlen folyamattá válva szétzilálhatja a gazdaságot. Az antiinflációs politika azonban nem lehet kizárólagos prioritás: egyszerre kell törekedni az áremelkedések megfékezésére, illetve kezelni-lassí- tani az elszabaduló munkanélküliséget.

2. Az utóbbi két évben az árak gyorsuló emelkedése magával hozta az inflációs várakozások felerősödését. A gazdaságban meglevő objektív inflációs nyomás mellett ez is komplex antiinflációs gazdaságpolitikát követel meg. A Szocialista Párt szerint az antiinflációs gazdaságpolitika alapvető elemei 1991-ben a következők lehetnek:

3. Fenn kell tartani a szigorú monetáris politikát. A pénz mennyiségének a GDP volumenénél lassabban kell nőnie, a gazdaságban reálértelemben pénzszűkítő politikára van szükség.

4. A kormánynak vállalnia kell a vállalati sorban állás megtörését, a kereskedelmi bankok behajthatatlan és kétes követeléseinek rendezését. Ez előmozdíthatja a veszteségforrásokat konzerváló gazdasági szerkezet átalakítását.

5. A monetáris politikának pozitív reálkamatokkal, a kamatokat terhelő forrásadó megszüntetésével ösztönöznie kell a megtakarításokat. El kell érni, hogy csökkenjen a lakosság kereslete a deviza - mint a pénz értékmegőrzésének eszköze - iránt, s hogy devizabetétek helyett a forintbetét váljon preferált megtakarítási formává.

6. A termeléssel, a munkatermelékenység növekedésével alátámasztott jövedelmek növekedését nem indokolt korlátozni. Ugyanakkor az adóterhek mérséklése elengedhetetlen, mert a magas adók jelentős mértékben hozzájárulnak a költséginflációs nyomáshoz.

7. Vitathatatlan a privatizáció legalább rövid távú inflációs hatása. A privatizáció átmenetileg jelentős adókiesést okoz azáltal, hogy a jövedelmek számottevő része kikerül az adózás által érintett körből.

8. Jelentős inflációs hatással jár a kárpótlási törvény végrehajtása. Rontja a költségvetés helyzetét, emelheti a kamatszínvonalat, szétzilálhatja az értékpapír- piacot. Ezt a romboló hatást a kormány csak enyhítheti akkor, ha megkísérli összehangolni a kárpótlási jegyek kibocsátását a privatizálandó vagyon kínálatával.

9. A folyó fizetési mérleg hiánya 1991 -ben a tervezett 1,2 milliárd dollárnál kisebb lesz, ezért semmi nem indokolna leértékelő árfolyampolitikát.

10. Csökkenteni kell az állam- igazgatási kiadásokat. 1991-ben megtört az állami rezsi visszafogásának a korábbi években következetes folyamata. Egyre újabb és újabb központi hivatalok és helyi szervek születnek. Magyarország biztonságának veszélyeztetése nélkül csökkenthetők lennének a honvédelmi kiadások is. Az államháztartási reform, az állami kiadások rendszerének átfogó felülvizsgálata lehetővé teheti, hogy 1992-től adóemelés nélkül is csökkenjen a költségvetési deficit.

11. A magyar-szovjet külgazdasági kapcsolatok látványos szétesése egyértelmű közvetett inflatorikus hatással jár: újabb támogatási, garanciavállalási igények merülnek fel, illetve a piacszűkülés nyomán fellépő munkanélküliség kezelése a tervezettnél jóval nagyobb összegeket igényel. A magyar gazdaságnak alapvető érdeke e kapcsolatok mielőbbi stabilizálása.

Külgazdasági politika, adósságválság

1. Gazdaságunk mozgásterét középtávon nagymértékben korlátozza a magas adósságállomány, a hagyományos kelet-európai piac beszűkülése, a nyugateurópai gazdaság további integrációs törekvése. 1990-ben teljesültek a dollárelszámolású külkereskedelem helyzetének javítására irányuló elképzelések, s mintegy 1,6 milliárd dolláral javult konvertibilis fizetési mérlegünk. Ezek az eredmények azonban alapvetően az előző kormány által folytatott gazdaság- politikának, az egyre magasabb követelményeket támasztó gazdasági szabályozásnak, a gazdasági folyamatok automatizmusának köszönhetők, nem pedig a kormánykoalció tevékenységének.

2. A Szocialista Párt szerint a magyar külgazdasági politikának ma és a következő években három alapvető tényezővel kell számolnia fizetőképességünk megőrzése mellett: az adósságállomány kezelésével, a piacváltás kényszerével, gazdaságunknak az egységesülő Európa követelményeihez való fokozatos hozzáigazításával.

3. A közép-kelet-európai országokkal, különösen a Szovjetunióval folytatott kereskedelem feltételei gyökeresen átalakultak. Az új elszámolási rendszer bevezetése, amely cserearányaink romlásával jár, időben egybeesik a Szovjetunió ugrásszerűen megnőtt adósságszolgálati terheivel. Mindez objektíve leértékeli a magyar termékeket a szovjet piacon. A Szovjetunióba irányuló magyar export ilyen mértékű összeomlása azonban jelentős részben a magyar külpolitikai és külgazdasági diplomácia hiányosságainak tulajdonítható. Szovjet relációjú külpolitikánk egyik fontos feladata lenne, hogy a diplomácia eszközeivel segítse elő külgazdasági érdekeink érvényesülését.

4. Rendezni kell az 1989- 1990-ben a magyar-szovjet kereskedelemben keletkezett jelentős magyar aktívum, illetve a szovjet csapatkivonással kapcsolatos pénzügyi elszámolások miatt jelentkező szovjet követelés kérdését. E két tényező egyenlegeként azonban középtávon nem számolhatunk számottevő forrásbevonással.

5. A kialakult helyzetben folyamatosan magas szintű tárgyalásokra van szükség a Szovjetuniónak, illetve a legjelentősebb tagköztársaságoknak a vezetőivel. Törekedni kell a barterkeres- kedelmet szovjet részről akadályozó központi intézkedések enyhítésére és feloldására. Ki kell dolgozni a nemzeti valuták alkalmazásának mechanizmusát a nullszaldós elszámolású kereskedelem és a turizmus területére. Költségvetési forrásokból exportgarancia-alapot kell létrehozni a magyar vállalatok kiviteli kockázatának mérséklésére.

6. Külgazdasági kapcsolat- rendszerünkben folytatódik a nyugat-európai országok felértékelődése. Társulási szerződésünk az Európai Gazdasági Közösséggel az eddiginél kedvezőbb feltételeket teremt a magyar áruknak a térség országaiba való bejutásához. Ugyanakkor továbbra is lesznek a magyar exportot érintő mennyiségi korlátozások. Emellett már ma fel kell készülni arra, hogy a nyugat-európai integráció magasabb szintre emelése szűkíteni fogja a magyar termékek potenciális piacát.

7. Kivitelünkben az elsődleges feladat a gyorsabb alkalmazkodás a fejlett piacgazdaságok követelményeihez. Ez egyaránt érinti termékeink minőségét, műszaki, színvonalát, a magyar szabványokat stb.

8. A világgazdaságba való integrálódást mozdíthatja elő a külföldi működőtőke-bevonás ösztönzése. Bár 1990-ben a korábbiaknál lényegesen több tőke áramlott be Magyarországra, az újonnan alakult vegyes vállalatok fele 1 millió forint alatti, egy- harmaduk pedig 1-10 milió forint közötti törzstőkével jött létre. Ezek csak igen kevéssé mozdíthatják elő gazdasági struktúránk korszerűsítését, a magyar export fokozását.

9. A vegyes vállalatok alapításának ösztönzése a Szocialista Párt szerint nem nélkülözheti az állam szerepvállalását. Ennek kapcsán - az elmaradott infrastruktúra fejlesztése érdekében - az ez évinél lényegesen jelentősebb Befektetésösztönzési Alapra van szükség.

10. Világgazdasági adaptációnk a gazdasági törvényhozás lényeges gyorsítását igényli. A korábbi évek törvénykezési folyamatának folytatásaként mielőbb szükség van vám-, csőd-, deviza-, jegybanki stb. törvényre.

11. Ákárcsak eddig, a jövőben is mindent meg kell tenni az ország fizetőképességének megőrzéséért, az adósságszolgálat folyamatos teljesítéséért. Ugyanakkor a szocialisták kezdeményezik, hogy a tulajdon privatizációja keretében a kormány az ország számára kedvező adósságcsere-programokat dolgozzon ki és valósítson meg. A kelet-európai adósságválság hosszú távon is csak nemzetközi szintű rendezés esetén oldható meg. Ez a hitelező nyugati kormányoknak és magánbankoknak az érdekét is szolgálja.

(Folytatjuk)

Magyar Szocialista Párt Szolnok Városi Szervezete

A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget.