Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-23 / 170. szám

1991. JULIUS 23. Hazai körkép Többszörösen közhasznú LASSAN MEGTANULNAK DOLGOZNI AZ EMBEREK Fogyókúrának sem rossz Készülnek a pad Iá bak a sétányra Nincs búzaválság Magyarországon A közhasznú foglalkoztatás kedvező lehetőségével nem min­den településen élnek, tudtuk meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ­ban, vagy ha mégis, hát elég cse­kély mértékben. A kimutatásu­kon szereplő harminchárom tele­pülésből magasan vezet Karcag és Tiszabő, illetve az ottani pol­gármesteri hivatalok 60-60 köz­hasznú foglalkoztatottal. A munkaügyi központ karca­gi kirendeltségének vezetője, Fa­zekas Sándomé elmondta, hogy ’87-től foglalkoztatnak közhasz­nú munkán elsősorban olyano­kat, akik semmilyen segélyre nem jogosultak. Kiemelten ügyeltek a büntetés-végrehajtó intézetekből szabadultakra, sok esetben a kirendeltség szorgal­mazta közhasznú munkára fogá­sukat, hogy ne csellengjenek a városban az újrabeilleszkedést kereső emberek. Évről évre bő­vült a közmunkázók keretszáma, ezt a kirendeltségvezető a város- gondnoksággal való kitűnő együttműködésnek tulajdonítja. Az idén pedig az önkormányzat állt elő egy olyan igénnyel, hogy tizenegy főt házi gondozóként, közhasznú foglalkoztatottként alkalmazna idős, beteg emberek gondozására. (A létszámot enge­délyezték, ezután következik a jelentkezők kiválogatása és szakképesítése.)- Közhasznú foglalkoztatás meghatározott időre történik?- Régebb két hónapra vehet­tük fel - mondja Fazekas Sándor- né -, most egy évre lehet. De ha úgy van, hogy jól dolgozott, és nem tudunk más munkalehetősé­get biztosítani, akkor nem moz­dítjuk ki, meghosszabbítjuk a foglalkoztatását.- A város érdekeit nézve min­denképp megéri a közhasznú munkásokat foglalkoztatni - vé­lekedik Péter László, a karcagi városgondnokság igazgatója -, annál is inkább, mert a kommu­nális jellegű feladatokat látjuk el, ezen belül a köztisztaságot, a parkgondozást, a város összes er­dőinek a kezelését. Ezenkívül ki­sebb jellegű építőipari tevékeny­séget folytatunk, például Né­meth Gyula Onkológus szobrá­nak talapzatát mi készítettük, meg a református templom kerí­tésének arenovációját, és garázst építettünk testvérintézmények részére. Aztán részt veszünk az utak és járdák javításában... Mi mindenképpen olcsók vagyunk azért, mert nem nyereségérde­keltséggel dolgozunk, csak a költségeinket hárítjuk át a meg­rendelőre. A fentieken kívül ál­lat-egészségügyi feladatunk is van, és a belvízrpentesítés is egyik kiemelt feladatunk, tehát a csapadék-csatornarendszer kar­bantartása és bővítése. Mi szer­vezzük és bonyolítjuk le az or­szágos állat- és kirakodóvásáro­kat, a heti piac működését. Egy kis gépparkkal is rendelkezünk, van egy árokásó gépünk, egy kistraktorunk, két fűnyírónk.- Hogyan sikerült ilyen nagy létszámmal foglalkoztatni köz­hasznú munkásokat?- Gondolom, ez a város jelle­géből is fakad, elég belvizes. jf- Jó-jó, más településnek is megvan a maga gondja, mégsem él ezzel a kedvező lehetőséggel.- Megmondom őszintén, azért nem értem, hogy mások mi­ért nem élnek a közhasznú mun­ka lehetőségével, mert számom­ra természetes, hogy ezt ki kell használni. Előttem rejtély, hogy máshol ezt miért nem ismerték fel. Azért azt is meg kell monda­ni, hogy általában elég sok gond és baj van ezekkel az em­berekkel. Sokukat komolyabb munká­ra, szakmunkára nem lehet befogni, néhányukra nem is lehet számítani, le­het, hogy holnap nem jön be dolgoz­ni. Most is' ötven emberből nyolc oda van. Általában jel­lemző, hogy 8-10 ember vagy betegál­lományban van, vagy igazolatla­nul hiányzik. Harminc százalé­kuknak a nyolc általánosa sincs meg, nyolc közülük fiatalkorú, 16 év körül van. És sok az asz­szony, egy hatgyerekes anyánál szinte természetes, hogy a mun­kaideje egyharmadát betegál­lományban tölti, nem lehet rájuk számítani. Egy irányító ember­nek szinte állandóan ott kell len­ni. Olyan rendszert vezettünk be, hogy a harmadik igazolatlan hi­ányzásnál automatikusan meg­szűnik a munkaviszony, sajnos nem lehetett másképp. Megtudtuk még azt is, hogy a jelenlegi létszámál sokkal töb­bet is tudnának foglalkoztatni Karcagon, hisz munka lenne bő­ven. Ehhez egyrészt a munka­ügyi központ hozzájárulása kel­lene (hisz ők gazdálkodnak az adott keret elosztásával), más­részt az önkormányzatnak az a bizonyos 30 százalékos hozzájá­rulása a 7 ezer forintos bérekhez. Biztos, hogy megérné, hisz a Vá­rosgazdálkodási Vál­lalattól átvett kom­munális munkákat a Városgondnokság a közhasznú foglalkoz­tatottak révén a régi ár egyharmadáért végzi. Arról a haszon­ról nem is beszélve, hogy - ha egyesek ké­sőn is, de - megtanul­nak dolgozni az em­berek. Nemrég egy negyvenéves cigány­asszony közhasznú munkásként először életében lapátot fo­gott a kezébe, meg kellett neki mutatni, hogyan használja ...- molnár - Fotó: Tarpai A Földművelésügyi Minisz­térium adatai szerint 5,2 tonna hektáronkénti átlagra, tehát 6 millió tonna búzatermésre szá­míthatunk az idén. Ennek felvá­sárlása és értékesítése megoldha­tó az e heti kormányülés elé ke­rülő intézkedések segítségével - tájékoztatta Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára hétfőn az MTI-t. A minisztérium maximum 1,3 millió tonna, Szovjetunióba exportálandó gabonára szeretne biztosítani 100 százalékos állami garanciát. A keletkező búzafe­lesleg kezelhetőségét az is nagy­ban elősegíti, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak egy 500 ezer tonnás egyiptomi és egy 300 ezer tonnás iráni megrendelésről is. Az államtitkár megerősítette: 1989-ből való telexek kerül­tek a kezembe, mégpedig Kínába küldött, illetve Kínából Magyar- országra küldött telexek. Olva­sóink még bizonyára emlékez­nek ezekre a hetekre, hónapokra: ez volt a kínai diáklázadás idő­szaka. Ebből a szempontból kü­lönösen érdekes, mit üzent a Ma­gyarországon élő feleség az egyik kínai nagyvárosban dolgo­zó férjének. íme, a telexek szövegei: „1989. május 30. Kicsim! Sze­rencsésen megérkeztem, nem volt semmi probléma, jól utaz­tam. Pénteken küldöm a levelet. Szeretettel ölellek benneteket, millió csók. Itt azóta is esik az eső. Nincsenek zavargások, né­hány hete volt egy több tízezres tüntetés, de békésen zajlott le. Sziasztok:’ ’ - írja a férj. A következő telexet a feleség küldte. ,J)rágám! Örültem a te­lexednek. Itthon a kínai esemé­nyekről napok óta nem lehet hal­lani, lehet, hogy már nincsenek események? Írjál mindenről és nagyon vigyázz magadra!’ ’ Utána ismét a feleség: ,J)rá- gám! Nagyon riasztó híreket le­het hallani, látni Kínáról, ezért borzasztóan ideges vagyok. Ha tudsz, feltétlenül adjál le telexet, hogy nálatok mi van? Dolgozol, vagy ha zűr van ott is, ahol vagy, van-e kajád, kenyered? Hogy vagy? Nagyon várom a telexet. Ismét a feleség: .feltétlenül adjál helyzetjelentést, mert a rá­dió szerint hét végén nálatok is zűr volt. Nagyon várom a telexe­det, de nehogy csak megnyugtat­ni akarj, hanem a valóságot írd! Persze lehet, hogy mi többet tu­dunk a Kínában történtekről, mint te, bár a tévében, gondolom, ott is lehet a Pekingben történte­ket látni. Vigyázz magadra, és csak annyit dolgozz, amennyit muszáj!” Most a férj ír ,JCicsim! Hol­nap nagytakarítást tervezek, mert már régen volt porszívózva, törölgetve. Változott a munka­rendem. Jól vagyok, fülledt me­leg van. Az előző telexed felét tudtam csak elolvasni, tele-volt átírással. Csókollak bennete­ket.’' A feleség azonnali válasza: ,fz még a pénteken leírt tele­xed? Feltétlenül a mai helyzet­nek megfelelő telexet is írjál, mert tegnap délután óta nagyon riasztó híreket hallunk Kíná­ról!’ ’ Ismét a feleség: .jDrágám! Remélem, nem vállalsz feles­leges kockázatot, és ha úgy ala­kulnak a dolgok, jössz haza, ugyanis már polgárháborúról és ma reggel már a vidéki városok­ban is fegyveres összecsapások­ról, Sanghaiban szükségállapot­ról beszélt a rádió. Éppen most, 9 órakor mondta be, hogy haza­2,5 millió tonna búza felvásárlá­sára kötöttek már szerződéseket 5700 forintos tonnánkénti átlag­áron a gazdaságok és a gabona­forgalmi vállalatok. Ezeket a szerződéseket - meggyőződése szerint - a gabonaforgalmi válla­latok be fogják tartani, mert nincs más jogi lehetőségük. A héten a kormány elé kerülő javaslatokkal kapcsolatban meg­erősítette, hogy le kívánják szál­lítani a búza minimálárát 5000, illetve 4600 forintra tonnánként. Ezen az áron a kormányzat 600 ezer tonna búzát fog felvásárolni az intervenciós alap terhére. To­vábbra sem tervezik exportszub­venció nyújtását a búza kivitelé­re. Ezt szerinte nem teszi szüksé­gessé a szovjet piacon várhatóan elérhető 90 dollár körüli ár. hívták a magyarokat, a gyereke­ket, feleségeket, de az amerikai­ak, japánok, minden külföldi tö­megesen indul haza. Most már tényleg ideges vagyok, mert nem kell hogy belekeveredj akármibe, a véletlenen múlik minden. Vála­szolj feltétlenül, hogy mi van, mi várható, és gyere, amíg van lehe­tőség, repülőjárat. Addig is na­gyon vigyázz magadra! Ne tö­rődj a munkával, ne gondolj másra, csak arra, hogy megúszd! Csók.” A férj válasza: .JKicsim! Ma munkaszünet van, mivel sár­kányünnepet tartanak. Kérde­zed, hogy mi van a mozgolódá­sokkal? Sajnos nincs vége és át­csapott fegyveres lövöldözésbe. Szombaton és vasárnap kb. ötez­ren sérültek és haltak meg. Itt csak az ez ellen tiltakozók vonul­nak fel fekete karszalagokkal, zászlókkal. Ne aggódj, nem keve­redek bele. A kínai tévé nem kö­zöl adatokat. Itt még nincs nagy vész. Ne aggódj, vigyázok! Szi­asztok.” Ismét a félj: „Itt csak azt ta­pasztalom, hogy hosszú sorok állnak a boltok előtt, és mindenki viszi a rizst. Egyelőre normáli­san megy a munka. Lehet, hogy a hírek igazak, én nem érzéke­lem. Ne aggódj és ne idegeskedj! Ha baj lesz, majd megoldom va­lahogy. Sziasztok.” A feleség: , Drágám! Annyib­ban megnyugtatott a telexed, hogy nálatok nincs még különö­sebb baj, de az az igazság, hogy mi a rádióból és a tévéből többet tudunk, mint te. Itthon jún. 16-a (Nagy Imre temetése) lesz egy kritikus nap, Kínát tekintik intő példának, nehogy úgy végződ­jön. Reméljük, nem lesz semmi. Vigyázz magadra, diétázz! Szok­tál főzni? A sörtől nincs semmi? A hajnali pár perces rosszullétek jelentkeznek még? Csók.” A félj telexe: „1989. jún. 10. Remélem, megnyugtatott a tele­xem, és nem idegeskedsz. Tegnap én is láttam a tévében néhány szörnyűséget. Itt nem úgy néz ki a helyzet. Olyan hőség van, hogy estére úgy érzem magam, mint aki kukoricát címerezett. Szerin­tem ezek csak a melegtől heve- résznek és ráfogják, hogy sztrájk. Na, ez csak tréfa, tudom, hogy komoly a dolog. Te is írjál az otthoni esetleges változásokról, engem az jobban érdekel. Sziasz­tok!’ ’ Ismét a félj: ,J(icsim! Itt külö­nösen újság nincs. Nem hallok semmit a mozgolódásokról, úgy látszik, elcsitultak. Sziasztok!’ ’ A későbbiekben szó sem esik a diáklázadásról és a megtorlás­ról, a telelek már csak teljesen hétköznapi üzeneteket hoznak- visznek munkáról, betegségről, ismerősök üdvözletéről. Június 20-a után vége a telexdrámának. Körmendi Lajos A kapát így kell használni! Telexdráma Péter László: - Mindenképp- megéri... „Odamegyek füvet nyírni!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom