Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-22 / 169. szám

1991. JÚLIUS 22. Hazai tájakon 13 A Holt-Körös partján élő hagyomány Hosszú évek óta a romantikus han­gulatú mezőtúri Holt-Kőrös partjának egy kis darabját a nyár egy hónapjára képzőművészek veszik birtokukba. A szobrászok, festők, grafikusok e nyári honfoglalása olyan élő hagyo­mányt teremtett, amely messze túlnőtt az alföldi város határain. Fogalmazhat­nám úgy is, sok tekintetben országosan ismertebbé vált az itt folyó munka, mint amennyit Mezőtúr lakói tudnak róla. Mondhatná valaki, hogy az ismeretek hiányáért az itt dolgozó művészeket is terheli a felelősség, erre az a válaszom, hogy számukra a röpke négy hét alatt az értékteremtő, alkotó munka a legfonto­sabb, amely korántsem biztos, hogy mindig látványos és közvetlen eredmé­nyekben nyilvánul meg. Említsem talán a telep körül bábáskodók vagy az újsá­gírók felelősségét, a saját felelős­ségünket az értékek tudatosításának hé­zagaiért? Nem szándékom a bűnbakke­resés, a konkrét felelősség egyébként is nehezen érhető tetten, hiszen ilyen ala­pon az a mezőtúri polgár is kérdőre von­ható, aki még sohasem ment el az egy­kori zsinagógából átalakított kiállítóte­remben rendezett alkotótelepi tárlatok­ra. Már pedig ezeken az eseményeken a megnyitó napját kivéve nemigen to­longtak. De hát a művészet és a művészet szeretete roppant szubjektív valami, és ízlés dolga, amibe belebeszélni nagyon nehéz. Ám szeretni valamit, mert tetszik és megbecsülni, mert érték, az két kü­lönböző dolog. Jó, ha szereti is az em­ber, amit becsül, de nem feltétlenül szükséges. A mezőtúriaknak tudniuk kell, hogy az alkotótelep olyan országos neveze­tesség, amelyet a magyar művészeti élet, elsősorban a szobrászszakma már évek óta számon tart. Ismerik és becsü­lik az itt folyó munkát, amelyről igazán hűséges képet az évenkénti kiállítások sem nyújthatnak, hiszen az alkotótelep jelentősége nem elsősorban az itt ké­szült művek esztétikai értékében, ha­nem a közös tevékenységben, egy szak­mai eljárás, az egyik legbonyolultabb és legkifinomultabb szobrászi technika, a viaszveszejtéses bronz­öntés lehetőségeinek el­sajátításában rejlik. Ez a Borbás Tibor és Győrfi Sándor vezetésével fo­lyó szakmai, alkotó munka sokszor csak közvetve, a részt vevő művészek későbbi mun­kásságában kamatozik, de valamennyiük szak­mai életrajzában Mező­túr, mint meghatározó­an fontos adat, állomás­hely szerepel majd. Az idén rendhagyó programot bonyolítanak le az itt dolgozó művé­szek, Balogh Géza, Bor­bás Tibor, Győrfi Sán­dor és Lakatos Aranka közös alkotás létrehozá­sára vállalkozott. Az el­múlt évben megtervez­ték és előkészítették, az idén pedig kivitelezik a város főterére kerülő, második világháborús emlékművet. Az emlékmű a hat­szögű márványtalpazattal együtt - amelynek öt oldalára vésik fel a világ­háborúban elesett katonák és civil áldo­zatok neveit - négy méter magas. A tal­pazat hatodik oldalát a Magyar Köztár­saság címere díszíti majd. A címert, amelyet nem a heraldikából ismert an­gyalpár fog közre, hanem a gyász szo­morú, szimbolikus, szárnyas figurái, Lakatos Aranka mintázta. Á fiatal deb­receni művésznőnek a közös munkán kívül még bronzba öntenek egy tavaly, a telepen mintázott, háromalakos kisp­lasztikáját, a Prédikátor címűt. Ez az alkotás formailag és szellemében egya­ránt jól illeszkedik a művésznőnek azokhoz a bronzba öntött szobraihoz, amelyeket az ország másik, szobrász-al­kotótelepén, Sóstón készített. Visszatérve azonban a közös alkotás­hoz, a bronzlemezekből hegesztett prin- toszon álló hat, körülbelül hetven centi­méter magas, leginkább a toszkán osz­lopokra emlékeztető, karcsú, kónuszos oszlop tartja a duplafalú bronzkupolát, amelynek belsejében vörös fénnyel örökmécses ég majd. A kupola bronz­E rózsaágyás közepében áll majd a város főterén az emlékmű gömbjére kitárt szárnyú madár, talán sas (turul) ereszkedik le. A madarat Borbás Tibor mintázta. A hatszögletű alaplapú kupola hat élét egy-egy kígyó díszíti. Ez a motívum a madárral együtt azonban letileg látogatott ki a Holt-Kőrös partjá­ra. Az ismerkedés közösen végzett mun­kába torkollt, a képviselő-testület testü­letileg és saját kezűleg segítkezett az égetőkemence megépítésében. A nehezebb és a főleg kényesebb munka azonban csak ezután követke­zik. A művészek számára a hét végi - remélhetőleg sikeres - bronzöntés után az öntvények cizellálása, amely kézi munka hosszadalmas és nagy figyelmet igényel, van hátra szeptemberben, és a képviselő-testület a hírek szerint ugyan­csak szeptemberben dönt majd a mű­vésztelep jövőjéről. Csak remélni tud­juk, hogy ebben a döntésükben figye­lembe veszik a művészek és a művész­telep művészettörténészének, dr. Sz. Kürti Katalinnak a debreceni Déri Mú­zeum munkatársának javaslatait is. A második világháborús emlékmű­vet november 2-án, a halottak napjának tiszteletére akarják felavatni, és úgy tudjuk, a mezőtúriak erre az ünnepségre Göncz Árpádot szeretnék meghívni. A Holt-Kőrös partján hazafelé tartva a tetszetős nyaralók láttán eszembe jut, hogy néhány évvel ezelőtt a Takács-ta­nya vályogépülete, amely a művészte­lepnek ad otthont, magányosan állt még ezen a parton. És eszembe ötlik az is, hogy e nyaralók ingatlanértékébe már az is beleépült, hogy tíz éve itt működik ez az alkotótelep. Lám, ez a művészet és a kultúra társadalmi hasznosodásá- nak egyik formája. Az érték nem vész el, csak átalakul. Rideg Gábor Fotók: Illyés Csaba nemcsak díszítő funkciójú, hanem az élet és a halál küz­delmét is szimboli­zálja. Az emlékmű épí­tészeti tervét Guba Béla, városi főépí­tész készítette. Pon­tos helyét éppen ott- jártunkkor jelölték ki a város főterén. Az azt megelőző na­pon kezdték a kerá­mia öntőformák ki­égetését a művészte­lepen. Ez a kedd kü­lönben is nevezetes nap volt a telep éle­tében. Mezőtúr ön- kormányzata testü­Lakatos Aranka: Prédikátor T úlzás lennne azt állítani, hogy a Fegyvernek an- naházi részén lévő kúria lakóját, Lelovich Györgyöt ke­mény munkára, megpróbáltatá­sokkal terhes életre nevelték. In­kább az ellenkezőjére.- Ötéves koromban már pónin lovagoltam. Tízévesen már rendes ló nyergében ültem - emlékezik. Találgatom, hány éves lehet? Hetven vagy talán nyolcvan? Azokhoz a kemény fából faragott emberekhez tartozik, akiken nem fog az idő. Pedig milyen pusztító viharokat élt át. Sosem szerette a vadászatot.- Mert az gyilkolással jár, - adja meg a magyarázatot. Ezért tért át a solymászatra.- Harminchétben kezdtem soly- mászni nyúlra meg fácánra, de tud­tam, hogy az nem igazi, mert őse­ink a klasszikus solymászatot mű­velték. Ők nem gyilkoltak, a sóly­mokkal megfogták a kócsagot, a gémet, s dísztollaitól megfosztva - mert az kellett a süvegekhez, kal- pagokhoz - szabadon engedték. Nádasdy grófnak volt egy ková­csa, aki egy vékony aranylemezre grófi monogramot és évszámot ko­vácsolt, azzal gyűrűzte a madara­kat. így derült ki, hogy volt olyan gém, melyet tizenkét év alatt há­romszor fogtak el. Lelovich György Horthyhoz je­lentkezett solymásznak. A kor­mányzó így válaszolt:- Majd a győztes háború után.- Hát lett győztes háború, csak nem Horthyéknak - jegyzi meg fa­nyar humorral az öreg solymász. - Tildy Zoltán köztársasági elnök­nél is próbálkoztam. Az ő közben­járására létesült Fegy vemeken egy hatvan madárból álló solymászati telep, de mivel a solymászat úri passziónak számított, ezért „de­mokratikusan” ragadozómadár­kísérleti telepnek nevezték el, melynek vezetője lettem. Egy idő múlva aztán megszüntették a tele­pet, engem kirúgtak. Akkor még volt 60 hold gyümölcsösünk, azt is Lelovich György egy kígyászsassal de attól féltem, hogy közszemé­rem elleni vétség miatt előbb- utóbb elvisznek a rendőrök, mert meztelenül kell járnom. Ugyanis csak ötszáz forint fizetést kaptam, a koszt meg hatszázba került.- Honnan vett pénzt?- Halat lopattam a sassal, s Szatymazon értékesítettem. így jutott arra is, hogy Ortutayval koc­cinthassak. Később gyárba került, de na­gyon gyatra volt a fizetés. Ekkor gondolt egy nagyot.- Bementem a földművelésügyi miniszterhelyetteshez, s elmond­tam neki, hogy a hortobágyi halas­tavakat naponta hatszáz gém láto­gatja. Egy-egy gém átlag egy kiló halat eszik meg naponta. Tessék kiszámítani a kárt. Ezeket a mada­Egy életművész ragadozói elvették. Úgy maradtam, mint Bre- csa cigány.- S miből élt, hiszen származása miatt kizsákmányolónak tartották, s ezért nemigen kaphatott munkát.- Homoki Nagy István termé­szetfilmjeinek elkészítésében vet­tem részt. Bizonyára emlékszik a „Vadvízország"-ra, a „Gyöngyvi­rágtól lombhullásig”-ra és a többi nagy sikerű filmre. Jórészt az én madaraim szerepeltek bennük. Akkori munkámban az volt a leg­érdekesebb, hogy a rétisast idomí­tani tudtam. Előzőleg azt mondták róla: vad, agresszív, idomíthatat- lan, s az ember szemét kocsányo­sán szereti kiszedni, ezért egy ví­vósisakot raktam a fejemre. Á sas hiába csapkodta a sisak rostélyát. Tíz nap alatt rájött, hogy nem az ellensége, hanem a barátja vagyok. Letettem a sisakot, s elkezdtem idomítani.- Sikerült?- Ha hívtam, magas körözésből bukórepüléssel szállt a kezemre. A halak vízből való kiemelésére taní­tottam. Egyébként a sas termé­szetes közegben is csinálja ezt. Negyven perc alatt három - össze­sen több mint tíz kiló súlyú - halat emelt ki. Másokkal szemben ag­resszívmaradt. Egyszer a beszerző emberünket biciklistől vágta a híd­ról a csatornába.- Mire volt nehéz rávenni?- A „Gyöngyvirágtól lombhul­lásig’ ’ című film készítésekor arra, hogy megfogja a rókát, mert az életben ilyet nem csinál. Különben a róka is nagyon ügyes volt. Már három éve nálam volt, amikor egy­szer megszökött, és beköltözött a tanácselnök tyúkóljába. Mindent bántott, csak a tyúkokat nem. Mégis meg kellett játszatni vele, hogy tyúkot lop. Azt használtam ki, hogy imádta a birkasajtot. Egy lenyúzott tyúkbőrbe öklömnyi bir­kasajtot varrtam be, s mikor filme­zésre került a sor, azt vitte nagy boldogan.- Szóval jól érezte magát a fil­mesek között?- Nagyon szerettem a filmezést, rakat nem lehet lelőni, mert meg- közelíthetetlenek, kétszáz méter­nél közelebb nem engedik az em­bert. Az én sólymaim viszont kilo­méteres távolságról is elkapják, és élve idehozzák őket. Népes stáb érkezett a miniszté­riumból a hortobágyi bemutatóra. Lelovich György bazsalyog:- A bemutató sikere után a mi­niszterhelyettes 50 ezer forint újí­tási díjat vett fel azért, mert a ha­lastavaknál feltalálta a biológiai védekezést. Végeredményben én sem jártam rosszul, kineveztek solymászmestemek a Hortobágy- ra. Sokat tanultam ott. Rájöttem például, hogy a szürke gémet fogó sólyom minden rávezetés nélkül fogja a vadlibát is. így aztán százá­val fogtam élve a gémeket, libákat.- Mit csinált velük?- Beadtam őket az állatkertbe. Egy-egy gémért 30, vadlibáért pe­dig 50 forintot kaptam. Akkoriban 30 forint volt egy fél liter vodka- szagú vodka, 50 forint egy ditéí vermut a hortobágyi csárdában. Le tudtuk öblögetni a halat. Ötvenhatban hívták igazgató­nak a debreceni állatkertbe, ezért felmondta solymászmesterségét. Az események miatt azonban nem érkezett meg a kinevezése. Rendő­rök érkeztek helyette. Nem ítélték el, de hat hónapra Kistarcsára vit­ték.- Ott kérdezte tőlem egy ezre­des: hogy érzem magam? Azt fe­leltem: ennyi hazafi között jól. S különben is, az a hat hónap, amit itt el kell töltenem, semmi ahhoz a hat évhez viszonyítva, amit nagya­pám a szabadságharc után Kufste­inben eltöltött.- Utána miből élt?- Nem vettek fel sehová, de nem estem kétségbe. Az ötvenhatos események alatt ugyanis szétsza­ladtak az emberek a klinikákról, és rakásra döglött az összes fehér egér, meg tengerimalac. Nekem viszont szép állományom volt be­lőlük, mert ezeket ették a karva­lyok, meg a sólymok, sasok. Tö­megesen jöttek a kísérleti állato­kért, és vitték őket a tudományos intézetekbe. így azután vígan sé­táltam, mert volt pénz, s ha pénz van, minden van... Kellett is a pénz, mert ezt a házat, amiben most beszélgetünk, akkor építet­tem.- De hiszen ott volt a kúria, amit az aranyérmes filmben való közre­működéséért nem vettek el...- Az igaz, de ott lakni akkor volt jó, amikor még a sok cseléd telente három vagon fával fűtötte a kan­dallókat. Meg aztán leromlott az állapota, olyan volt, mint egy ba­golyvár.- Szóval kellett a pénz...- Százhatvanezer forintra volt szükségem. Nem törtem be seho­vá, hanem nekimentem a békák­nak. Naponta ezer-ezerötszáz fo­rintot kerestem azzal, hogy kecs­kebékát adtam le a MAVAD-nak. Meg tudtam tehát vetni a lábamat. S arról is kell, hogy szóljak, hogy volt a fegyvemeki Vörös Csillag Tsz-nek egy nagyon rendes elnö­ke. A kommunisták között is volt sok rendes ember. Az megbízott, hogy csináljak a tsz-ben egy kísér­leti kisállattelepet, és vezessem is. Közben solymásznom kellett ló­hátról a tsz-ben, mert meghívtak a dániai világkiállításra. IX.Frede- rich és népe előtt csináltam lóhát­ról sólyommal a bemutatókat. Egy nyarat ott töltöttem. Közben meg­halt az elnök, engem meg rögtön kirúgtak a tsz-ből, mert a gólyama­dár mikor hozott, rossz kéménybe dobott.- Tehát ismét újra kellett kezde­nie mindent...- Akkoriban volt hat görényem és két kutyám. Tizenhat tsz-ben és két gyárban vállaltam velük pat­kányirtást. Hatvan-hetvenezret ke­restem vele. A malacokból is be­jött vagy harmincezer, és ez akkor nagyon szép pénz volt. Közben ér­dekes kísérletet végeztem. Tudni­illik, a vadászgörény nagy hibája, hogy utálja a vizet. A vidragörény nem, de azt nem lehet idomítani, harap, mar, mint a veszett fene. Kereszteztem a vadászgörényt a vidragörénnyel, ami nagyszerűen sikerült. Az utódok kezesek lettek, nem féltek a víztől, és jól úsztak, így tudtam velük „prosperálni”. Közben néhány évet külföldön töltött. Publikációiért nem pénzt kért, hanem azt, hogy utaztassák. Bejárta Amerikát, látott farkas­csordát, részt vett cápavadászaton.- S mit csinál napjainkban?- Kísérletezem a madaraimmal. Van például egy pár sasölyvem, amelyik tojik. Igaz, az idén nem tojt, de jövőre remélhetőleg fog. A németek, angolok meg a hollan­dok is egy-egy pár vándorsólymot ajánlottak fel egy ilyen fiókáért. A vándorsólyom darabja 40 ezer fo­rintot ér. így aztán jól tudnék va­dászni a Hortobágyon. Kapnék is rá engedélyt, hiszen nem pusztíta­nám az állományt, csak megfog­nám a madaraimmal és meggyű­rűzném. így aztán többet tudnánk meg róluk. Simon Béla Az emlékmű modelljének részlete ab­ból a nézetből, ahogy majd a közönség látja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom