Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-20 / 168. szám
1991. JULIUS 20. . Hazai körkép 3 KILÁTÁSTALANUL? Három hét a ravatalozóban Ülök a fénykép előtt, s szeretném megállítani ezt a pár nappal ezelőtti boldogtalanságot, sivárságot úgy, mint ahogy látszatra ez a fotó is megállította. Nézzék csak, a meszelt kamrára emlékeztető falak között egy huszonhárom éves fiatalember, egy nő meg egy kisgyerek ül, miközben a sebzettség és kilátástalanság igazsága lengi át a szobát. Meg a szegénységé, melynek csenevész „díszleteit’ ’ nem nehéz fölsorolni. Néhány nejlonzacskó az egyik sarokban, egy fekhely szerű valami a másikban. A függönykarnison apró nadrágok, ingecskék, egy törülköző, meg egy trikó szárad. A kamra közepén pár kopott játék árválkodik. S mindehhez a szolnoki római katolikus temető régi ravatalozójának egyik helyisége szolgáltatja a hátteret. Az a hely, ahonnan néhány héttel ezelőtt még halottak „indultak” utolsó útjukra „végső lakhelyük’ ’ felé. Most viszont Balogh Zoltán és felesége két és féléves kisfiúkkal - Balázzsal - együtt jó három hete abban az odúban élnek. Kire számíthattak? Beszélgetünk. Illetve csak beszélgetnénk, mert én kérdezek, ők meg hallgatnak. De ebben a hallgatásban benne van minden jajkiáltásuk. Kis idő múltán azonban megtörik a jég. A fiatelember kötélnek áll, s a kérdésekre eleinte csak tőmondatos válaszokat ad.- Elég furcsa, mi több, morbid helyzet, hogy maguk itt vertek tanyát - mondom megint.- Hát az - feleli a férfi.- Szolnokiak?- Igen.- Eddig hol húzták meg magukat a kisgyerekkel?- Hol itt, hol ott. Legutóbb az anyósomnál laktunk. Jelenleg viszont éppen azon próbálkozunk, hogy a Motor utcában egy szükséglakást kapjunk. Mert van ott üres kégli bőven, ám akik időközben elköltöztek onnan, elfelejtették átadni az IKV-nak. Most intézik, hogy megkeressék a régi lakókat, s ha azok átadják á lakásokat, ígéretünk van rá, hogy megkapjuk az egyiket.- Nem találtak volna a városban valamivel jobb helyen egy albérletet?- Nem, vagy ha igen, akkor meg olyan drágán, hogy abból a havi 6-7 ezerből ami összejön nem bírnánk kifizetni a 2-4 ezer forintos albérletet.- Dolgozik?- Igen.- Hol?- A tejiparnál kocsikísérőként, de végzettségemet tekintve szo- bafestő-mázoló vagyok.- Akkor miként lehet az, hogy most itthon találtuk, hisz munkaidőben vagyunk? A fiatalember meglepődik, aztán kiböki:- Gyesen vagyok.- Azt is hallottam, hogy nem sokat tesznek azért, hogy elkerüljenek innen.- - Dehogynem - mondják egyszerre. S elmesélik, hogy egész nap járják a várost, keresik az albérletet. De amikor megtudják, hogy gyerekkel vannak, mindenhol elutasítják őket. Ám ha még sikerülne is kivenni egy albérletet, biztos éhen halnának, mert túl sok pénzt kémek már egy szobáért is.- Miért nem a felesége van a gyerekkel? Összenéznek. Látszik rajtuk, hogy tanácstalanok, aztán az asz- szony nagyot sóhajt, s belevág:- Mi ’89-ben különköltöztünk. Én másfél évet ültem, s addig Zoli gondoskodott a gyerekről. Hát ezért van ő gyesen.- Miért volt bent? Az asszony hallgat, így a férj válaszol.- Nem hagyta magát megerőszakolni. Verekedés lett a dologból, s véletlenül túl sokat kapott az a fickó... Többet erről az ügyről nem mond. De nem is firtatom tovább a dolgot, mert eszembe jut az a mondás amit nemrégiben hallottam. Nevezetesen, hogy minden börtönt megjárt embernek háromféle igazsága van. Az egyik, amit elmond a bíróságon, a másik, amivel elhenceg a barátainak, a harmadik pedig ahogy valójában történt az eset. Tehát nem tudni, mi lehetett igazán a háttérben.- Közben elváltunk - folytatja a férfi. - De amikor kijött - bólint a felesége felé - kibékültünk, s most május 20-án újra megházasodtunk, s, azóta megint együtt vagyunk. Én addig az anyósomnál laktam a gyerekkel, ám amikor ismét összekerültünk, ott is kitelt nekünk. Nem örültek, hogy megint egybekeltünk. Egyedül az apósomra, vagyis a feleségem apjára számíthatunk. Nála, ha elmegyünk, megfürödhetünk, megfőzhetünk, ám ott lakni nem lehet, mert kevés a hely.- És a maga szülei nem tudnának segíteni?- Velük már jó három éve nem tartom a kapcsolatot - válaszolja a fiatalember, miközben rágyújt egy cigarettára.- A polgármesteri hivatalban jártak?- Többször is. S hiába van egyéves lakásigénylésünk, teljesen kilátástalan a helyzetünk, mivel állítólag előttünk több mint 1300-an várakoznak szociális bérlakásra. Annyit azonban megígértek, hogy a Motor úton kapunk egy átmeneti, komfortnélküli szükséglakást.- Hogy kerültek ide a temetőbe?- Végső kétségbeesésünkben, elmentünk Himfy atyához, s ő ajánlotta föl nekünk ezt a lehetőséget.- Amikor hozzám legelőször eljöttek - kezdi Himfy Ferenc plébános, a temető felügyelője -, hogy segítsek rajtuk, akkor én azzal a biztos tudattal ajánlottam fel nekik azt a helyet, hogy úgysem fogadják el. Vagy ha igen, akkor valóban rá vannak szorulva. Hát látja, elfogadták, mert mint mondták, nincs más választásuk, hisz előtte már három éjszaka a Zagyva-parton aludtak. Ez nagyon is hihető volt, mert emlékszem a kisgyerek telis-tele volt szúnyogcsípésekkel. 'A mi lehetőségeink elég szűkösek, így csak ennyit tudtam segíteni. Buday György, Szolnok alpolgármestere - mint már a beszélgetésünk elején kiderül - jól ismeri a házaspárt.- Április vagy május elején már jártak nálam - magyarázza -, s előadták, hogy nem éppen a legjobb a viszonyuk a szülőkkel, és nincs hol lakniuk. Én annyit tudtam válaszolni, hogy keressék továbbra is az albérletet, mert máról holnapra az önkormányzat nem tud lakást kiutalni számukra. Hisz valóban több mint 1300-an várakoznak még előttük szociális bérlakásra a városban. A Motor úti variációt persze nekem is fölvázolta a fiatalember, s ebben erőnkhöz mérten segítünk is nekik. (Erről egyébként a krónikás is meggyőződhetett.) De sajnos - folytatja az alpolgármester - az a tapasztalat, hogy ez még mindig csak egy átmeneti megoldás lesz, mert amikor már valaki abba a közösségbe kerül - éppen a rossz körülmények miatt - igyekszik menekülni onnan. Fertőz a nyomor Beszélgetünk Buday György- gyel még erről-arról, a szegénységről, s e konkrét eset kapcsán közösen töprengünk, hogy mit kellene tennünk a lecsúszottakért, a létminimum alatt élőkért.- Foglalkozunk azzal - veti közbe -, hogy a hajléktalanok számára átmeneti szállást alakítunk ki a városban, mivel egyre többen jutnak ilyen sorsra. Nyilván azzal az alpolgármester is tisztában van, hogy nem ez a végső megoldás, mert a nyomorúság fertőző, mint a legvadabb betegség. így aztán senki sem hiheti komolyan, hogy egyénileg vagy kisebb-nagyobb csoportokban megúszhatja, átvészelheti a bajt, hisz a lecsúszottak nagyon köny- nyen visszaránthatnak mindannyiunkat. Segítenünk kell az önhibájukon kívül, de még az önhibájukból elesetteken is. Erre most itt egy apró példa: Balogh Zoltán e hét csütörtökén kézhez kapta lakáskiutalásukat, s lehet, hogy már be is költöztek a Motor út egyik szükséglakásába. Első lépés egy jobb sors felé. Nagy Tibor Fotó: Mlészáros János A Zagyva-parton aludtak „Elszálltak” a daruk, hamvadnak a remények Őszinte szurkolója vagyok a Ganz Danubius tiszafüredi gyárának. Még akkor is így van ez, ha józan ésszel ma már alig lehet felérni, mi a frászt keres egy vízre komponált gyár a Hortobágy szélén? Meg az ország közepén, ahová és ahonnan az ormótlan idomokat fuvarozni a négy égtáj felé megszámlálhatatlanul sok pluszkilométer már az országhatáron belül is. De hát ezt nem írtam le én sem, nem rontotta ezzel az ünnepet más sem, amikor egy olyan szimpatikus település, mint Tiszafüred, urbanizálódni kezdett. Mert ehhez hozzátartozott a megtartó munkahely, a gyár pedig erre jó volt, hiszen ezerkétszáz embernek adott a hőskorban kenyeret. Aztán maradtak nyolcszázva- lahányan, ebből nemrég elment ötszáz, most pedig a megmaradt háromszáz sorsáért kell aggódni. Az új igazgató, Marschik Iván, aki február közepén állt munkába, azt ígérte, hogy a megmaradottaknak legalább az év végéig biztosít megélhetést. Mára kiderült, hogy e szerény prognózis is túl merész. Először is meghiúsultak a szerződések: a megbízható osztrák partner, a Voest Alpine visszalépett, de a lengyelek sem tudják eldönteni, a füredi darukra szánják-e szerény dollárkontingensüket? Másrészt a kapun dörömbölnek a hitelezők: a társadalombiztosítás és az adóhivatal mellett néhány kisebb, pénzéért aggódó cég is fizetést követel. Mert tartozik a gyár szépen ide is, oda is. Ugyanakkor a dolgozók kapják a fizetésüket. Van, aki a 80 százalékát, van, aki a teljes bért, vannak, akik bejárnak, de akadnak olyanok is, akiknek nem tudnak munkát biztosítani. Az igazgató időt szeretne nyerni: most műanyagfólia gyártásába fognak, de nyilván egy ilyen drágán működő monstrum üzem e pihekönnyű termék révén nem mászik ki a bajból. Ráadásul ha valami nagy üzlet be is ütne, akkor a gépek korszerűsítésén kell gondolkodni, mert leromlott a gyár műszaki állaga - egyszóval a baj nem jár egyedül. Az egykori nagy gyár vállalati biztosa a fővárosban Molnár Ferenc. Tőle is azt kérdem: mi lesz a fürediekkel? A válaszból kiderül, hogy az októberi soros közgyűlés után lesz ő is okosabb. Egy biztos, ha nem sikerül vállalásokkal lefedezni a gyárat, bezárják. Ebben az esetben eladják egyben, vagy részenként, esetleg jogutód nélkül felszámolják. Külföldi vevő a gyárra még nem jelentkezett, érdeklődés persze van, de szándéknyilatkozat nem nyomatéko- sítja a dolog komolyságát. Persze, az is lehet, hogy lesz munka, és nem kell bezárniuk. A füredi gyár önálló, köthet szerződést bárkivel, ám a vagyonkezelő központ egy kft.-je külkertevékenysége révén keresi számukra a megrendelőket. Sajnos túlzottan nagy a versengés azon a piacon, ahová a fürediek tudnának termelni. Ami pedig a távlatot illeti? Talán jól jönne a térségnek a világkiállítás, hiszen az Expo során felértékelődnének az épületek, a telkek, s a konkurencia is elfoglalná mással magát, így néhány termék gyártásához könnyebben hozzá lehetne férni. Hát akkor viszontlátásra, októberben. A gyárban addig elmorfondírozhatnak azon, hogy talán elég lett volna egyetlen darut gyártani, azt, amelyik most kiemelné őket a bajtóff'~’> EotófTTL. Lehet, hogy az utolsó fénykép, amelyik a füredi gyár klasszikus termékét ábrázolja? Rádiótelefonelőfizetőknek új díjcsomag Új havi szolgáltatási díj-t csorpagot vezetett be előfizetői számára a Westel Rádió- telefon Kft. Az új, 3100 forintos alapdíjat azoknak az előfizetőknek szánták, akik viszonylag kevesebbet használják készüléküket - tájékoztatta az MTI-t Ron Sanders, a cég ügyvezető igazgatója. A 3100 forintos díj havi 60 perc beszélgetési időt tartalmaz. A 61-120 perc közötti beszélgetések percdíja 15 forint, a 121-180 perc közötti 19 forint, 180 perc fölött pedig 26 forintot kell fizetni percenként. Hétköznap este 17 és reggel 9 óra között, valamint hét végén és ünnepnapokon kedvezményes díjtétel van érvényben. Az 1990-ben kiépített rendszer kapacitása ez év június 8-án megduplázódott, mivel a Westel 6 új bázisállomást helyezett üzembe. Az idén további 30 bázisállomással bővül a Westel hálózata, melyek részben Budapesten épülnek, de a rendszer Bécs, Győr, Miskolc és a Balaton felé is terjeszkedik. V J A Szolnoki Agroker Vállalat legújabban beszerzett erőgépeit igen kedvező áron kínálja Tisztelt Vásárlóinak! Megnevezés: ...............VH. hó Vm. hó IX. hó M TZ-550 E. típ.traktor 390.600 418.100 445.600 MTZ-552 tip. traktor 540.000 578.200 616.300 MTZ-80 tip. traktor 551.500 590.300 629.100 MTZ-82 tip. traktor 646.100 691.700 737.200 Az árak az áfát nem tartalmazzák. Vállalatunk géposztályán további információkkal készséggel állunk rendelkezésükre. Telefon: 56-41-811, 56-31-515 Telex: 23314 Telefax: 41-843 *59674/1*
