Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-02 / 152. szám
4 Erdélyre figyelő 1991. JÚLIUS 2. Csak az égbolt nyitott? Ez itt nem vicc! A Magyarország és Románia hadseregei között megkötött, de még nem ratifikált egyezmény értelmében néhány napja megtörtént az egymás területei fölötti békés, szemlélődő repülőzgetés. Az esemény kapcsán a magyar hivatalosságok azt emelték ki, hogy íme, lehet lépéseket tenni á kölcsönös bizalom kiépítéséért, a románok meg azt hangsúlyozták (hallgatom a bukaresti rádiót), hogy a sok ország számára példamutató, eddig egyedülálló akció az ő kezdeményezésükre jött létre, a felhangokból az is kiérződik, hogy saját győzelmüknek könyvelik el a dolgot, mintha a makacs magyarok ellenkezésének dacára mégiscsak véghez vitték a békét szolgáló nemes tettet. Mindegy, megtörtént. Miközben a baráti „légi parádénak” örvendezhetnénk, kedvünk szegik a földi valóság korlátái, melyek nemhogy ritkulnának, éppenséggel sokasodni látszanak. Mondhatnánk, amit szabad az égen, nem szabad a földön, avagy: a barátságok az égen köttetnek. Szerintük. És kizárólag ott, mert idelenn minden normális közeledés, úgymond, sérti a „román érzékenységet”. A vitás kérdések megoldását és a valódi baráti viszonyt célzó érdemi tárgyalásokat ténylegesen a magyar fél kezdeményezte és sürgeti mindhiába. A válasz vagy a’halogatás, az időhúzás begyakorolt taktikája, vagy a kerek perec visszautasítás. Vagy pedig a bel- ügynek nyilvánított, ezért már nem is rejtetten eszkalálódó nemzetiségelnyomó politika gyakorlása. Az elmúlt napok hírei is erről győznek meg, mondjon bármit a kenetteljes diplomácia. Itt van például a kolozsvári magyar gimnáziumok ügye. A fordulat után ismét magyar líceum lett az Apáczai és a Báthory középiskola. (A nevük is mutatja, mennyire „ősromán” intézményekről van szó.) Én ugyan tudtam a magyarázatát, de némelyek még csodálkoztak, hogy amit lehet Kolozsváron, azt miért nem lehet Marosvásárhelyen a több mint ötszáz éves Bolyai iskolával, mármint hogy miért nem adják vissza ez utóbbit is? Nos, immár nem kell semmi magyarázat, immár Kolozsváron sem lehet, ősztől román osztályokat is akarnak indítani a két említett gimnáziumban (és ugyan ki akadályozhatná ebben meg őket?), a megjelent beiskoláztatási terv szerint be lehet iratkozni a két magyar iskola román osztályaiba. Tiszavirágéletűnek látszik az anyanyelvi oktatás helyreállításában tett néhány „engedmény” is. Persze, a magyarok próbálnak tiltakozni, az oktatási minisztérium a megyei főtanfelügyelőre keni a felelősséget, ő meg bizonyos előzetes egyeztetésekre hivatkozik, mondhatni: a harc még folyik. Bár nem mellékes, hogy végül is hogyan dől el, mégsem ez a lényeg. Hanem az, hogy miért folyik a harc. Szó volt ugye (a vezetés meg is ígérte) a magyar nyelvű felsőoktatás, a Bolyai Tudományegyetem visszaállításáról. Hogyan lehet elérni, hogy a magyarok ne foglalkozzanak ezzel a kérdéssel? így. Kinek jut eszébe a Bolyai egyetem, vagy marad-e energia erre, amikor ismét kikezdték az anyanyelvű középfokú oktatást, és ezt kellene megvédeni? Tegyük fel (ad abszurdum), elállnak a két gimnáziumban indítandó román osztályok tervétől, ebben az esetben a magyar egyetem gondolatával előhozakodni már-már tolakodásszámba menne, „hát még mi a fenét akartok?!”... Akartuk, pontosabban szerettük volna visszaállítani a kolozsvári magyar konzulátust. A minap szóba hozott óhajunkra elképesztő választ adott a román miniszterelnök: Kolozsvár lakossága nem akarja ezt, mivel a konzulátust románellenes propagandaközpontnak tekinti. Nem derült ki, honnan szerezte Petre Roman ezt a kategorikusan hangoztatott információt (helyi népszavazásról nem értesültünk), de már ez is valami: nem halogatják a dolgot, nem cseleznek, megmondják nyíltan, hogy nem akarják. A magyar külügyis tárgyalófélnek is van humorérzéke, a konzulátus helyszínéül ideiglenes jelleggel (míg a kormány meggyőzi Kolozsvár lakosságát téves hitéről) Marosvásárhelyt javasolta. Naná, hogy ez sértené a „Vatra-fészek” érzékenységét! Külügyminiszterünk újabb javaslatot tett a román félnek a magas szintű (nem a repülőgépi magasság célzott, bizonyára) tárgyalások elkezdésére. Fogadni mernék, hogy nem postafordultával érkezik a válasz; arra gondolni sem merek, hogy „par avion”, bár nyitott az égbolt... Meggyőződésem, hogy a barátságok a földön, a realitások talaján köttetnek, méghozzá nem ígéretek, hanem tettek alapján, arra építve. Ennek pedig nem az őszinteségében megkérdőjelezhető nyilatkozat az alapja, hanem a nyilvánvaló jó szándék, melynek még a jelenlegi román vezetés részéről sehol semmi jele nem tapasztalható. A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnökét, Domokos Gézát saját kérésére nemrég fogadta Ion Iliescu, Románia elnöke. Ennyi a rövid hír. A kiegészítés: az RMDSZ vezetője az egyre erősödő, szélsőségesen magyar- ellenes megnyilvánulásokat tette szóvá. És amit még láthattunk a képernyőn: az államelnök örökmosolya - legalábbis a filmezés idejére - fikarcnyit sem változott. Az ember csak találgathatja, milyen szélsőségesek, mely megnyilvánulásai „kerültek terítékre”, nekem viszont birtokomban van egy füzetecske, nem más, mint a Romania Mare (Nagy Románia) nevű párt programnyilatkozata, egyben tagtoborzója, mivelhogy a tíz lejért árusított nyolcoldalas kiadvány végén ott egy kivágható és beküldendő talonocska, melyen az aláíró jelzi, hogy a programmal egyetért és belépne a pártba. A gazdasági-társadalmi élet számos területére kiterjedő irányvonalakról, elképzelésekről tájékozódhatunk belőle, megvallom, először (és másodszor is) azt hittem, ez valami tréfa, a végén kiderül, hogy csak heccelődni akart valaki a szélsőséges túlkapásokkal. Ám sajnálattal kellett megállapítanom, hogy ez nem vicc. Bár a szöveg sok helyen elmosolyogtató (néhol egyenesen röhejes), az egész anyag alapos áttanulmányozása után állíthatom, nem tréfának szánták. Persze, az egészet helyszűke miatt nem tehetem közkinccsé, ezért csak a ránk, magyarokra vonatkozó utalásokból próbáltam válogatni. Előrebocsátom, az idézetekkel nem szeretnék kedélyeket borzolgatni, tekintsék úgy, mint ízelítőt abból a csemegéből, melyet tíz lejért vásárolhat az ember odaát. Amennyire lehet, tartózkodnék a fentiek miatt a kommentálástól is, ha kibírom, csak a szükséges kiegészítő információkat fűzném a dokumentumhoz. Hogy mindjárt a lényegre térjek, a Nagy Románia Párt elégedetlen a mostani helyzettel, újjáépíteni szándékszik az országot, mely révén a ,,Még Nagyobb Romániához" akar jutni. Mert szerinte (,A román ember jogainak kiáltványa" című fejezetben) el kell ismerni „egyes népek felsőbbrendűségét” . Az „egyes” alatt nyilván magukat érti, mert az indoklás így szól: ,A román nemzet nem hasonlítható össze más, a vörös horizontú pusztákról jött népekkel. Letagadhatatlan kontinuitásunk adja meg ehhez nekünk a jogot." Ha még valaki nem találta volna ki, hogy kik jöttek a pusztákról, hát folytatódik az „enyhe célzás”, amikor leszögezik, hogy a román hazában „századok során át a lóháton jött gyilkosok nyakas dühe pusztított; lovuk szeme tűzben forgott, pofájukon véres hab piroslott, szájukban kegyetlen és nyers vaszabla zörgött. ’ ’ Ugyan ki lehet ez az ocsmány fajta? Ha még van olyan mulya, hogy nem tudja, hát kénytelenek közölni, A kisebbségek jelenlegi statútuma - a magyar veszedelem állandó forrása’ ’ című fejezetben. Ennek első paragrafusa kimondja, hogy még ma is „a magyarok által elfoglalt megyékben (...) a román lakosság állandó vad terrornak van kitéve. Az úgynevezett magyar kisebbség - Attila degenerált hunjainak pusztáiról kirontó barbár nép -jelenti a legfenevadabb veszedelmet, amelyet a szomorú sors egy szelíd, de az ellenségével szemben kegyetlen nép torkának vetett.” E tarthatatlan helyzet megváltoztatására a program kilátásba helyez egy azonnali döntést „a törvény által a román nyelvnek és csak a román nyelvnek a hivatalossá tételéről, és minden más kisebbségi nyelv szigorú büntetésének terhe alatti betiltásáról. A magyar lakosságnak megtiltják, hogy olyan helyeken beszéljen vagy olvasson magyarul, ahol a zsenge és fiatal román lakosok megfordulnak, mivel azok hiszékenyek és engedékenyek a jöttmen- tek beszédjének mérgével szemben." (Higgyék el, nem a fordításban van a hiba.) Szerintük átszervezésre szorul a kisebbségekre vonatkozó demográfiai politika, mivel „a magyarok által uralt területeken az alapvető élelmiszerekkel - a románok gyerekeinek szájától elszakított javakkal - az ellátást úgy végzik, hogy tudatukban szakadatlanul ott van a keblen melengetett mérges kígyó keresztény példázata. Népünk eleget volt kiszipolyozva!" Ezért: ,,a magyar demográfiai henger megállítása érdekében pártunk fenntartja a magyar gyerekek számának betiltását. (...) Máskülönben a nemzeti lelkűiét ellenségeinek sorai megvastagodnak, a román anyák pedig elvesztett fiaikat az ősi otthon küszöbén fogják siratni.” (No, no comment - próbálom magam angolosan nyugtatni.) Ezek után már szinte magától értetődően következik ,A román oktatás' ’ című fejezet első (tehát legfontosabb) cikkelye: ,,Minden nem román nyelvű iskola megszüntetése." A kultúrával kapcsolatos célkitűzések legfontosabbikaként megkapja a magáét a mostani vezetés is: jelenlegi Kulturális Minisztérium megszüntetése, mivel felelőtlen politikája által a ceausizmus, a magyarizmus, a szemitizmus és a homoszexualiz- mus otthonává változott." Na és mi a szándékuk a művelődési intézményekkel? íme: ,A románon kívüli nyelveken működő színházak megszüntetése és egy eredetien nemzeti repertórium előtérbe helyezése. A kisebbségekkel szembeni engedékenység jeleként Botosamban magyar színház működését engedélyezzük’ ’ (ez egy színromán város), „valamint egy német színházat Münchenben. A jiddis színház románul fog működni. Harcolni fogunk egy nemzetiségi színház létesítéséért Sepsiszentgyör- gyön görög, török, örmény, bul- gár, szlovák, ukrán és az Ausztriába emigrált bánáti nyelven.' ’ Most már ha teljesen hülye lennék, megkérdezném: ezeket a népeket most akarják Sepsi- szentgyörgyre telepíteni, vagy már ők vannak ott többségben? Valamit magyarul nem lehetne? De igen... „Engedélyezzük egy magyar nyelvű filharmónia működését is." Há-há, e nagylelkűségtől beugranák a nagybőgőbe, ha nem sejteném, hogy az „eredetien román nemzeti repertóriumot” fogom magyarul kántál- ni... Akit az ottani belügyek nemigen érdekeltek, az mostantól kezdve figyelhet, mert Magyar- ország lakói igencsak előkelő helyet foglalnak el azon alapelvek között,, amelyért a Nagy Románia Párt harcol. A cikkelyek sorrendjében idézem: „1. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában vita tárgyává tenni a Magyarország, mint Európa Irakja által folytatott revizionista politikát. 2. Olyan határozatot hozni az ENSZ-ben, amely a világbéke érdekében kimondja:- a magyar fegyveres erők csökkentését 99 %-kal’’ (Nem lehetne csak 98 százalékkal?...) „- egyes, a szomszéd országok elleni támadások megelőzése érdekében ENSZ-csapatok elhelyezése magyar területeken... 3. Katonai szövetség létrehozása abban a térségben és azon országok csoportosulásával, amelyek felé a magyar revizionista törekvések kisugároznak. Közös katonai tervek előkészítése Magyarország villámgyors lerohanására, ha a helyzet úgy kívánja.” (Hogy-hogy? A helyzet még nem kívánja azonnal? Meglepő...) ,,4. Olyan román-magyar szerződés kierőszakolása, amelyben a magyar fél kötelezze magát: a. - hogy háborús kártérítést fizet Romániának... b. - két nagy bulvárt Budapesten Barbu-nak és Vadim-nak nevezzenek;” (Tudniillik, a Nagy Románia Pártnak van egy azonos nevet viselő lapja, ennek igazgatója Eugen Barbu - a bukott diktátor talpnyalója -, fő- szerkesztője pedig Comeliu Vadim Tudor - ugyanannak a „géniusznak” a házi költője. Csak hogy lássák a mélyebb összefüggéseket is...) „c. - egyezzenek bele, hogy a román-magyar határ mindkét oldalát román határőrök ellenőrizzék. ’ ’ (Hát még nem ők ellenőrzik?!) „5. Olyan törvény megszavazása a Parlamentünkben, amely kimondja, hogy magyar állampolgárnak csak akkor adjanak vízumot Romániába, miután kizárásos alapon levizsgázott Románia nyelvéből, irodalmából, nyelvtanából, történelméből és földrajzából.’’ Elképzelem, mennyi bonyodalommal, nehézséggel járna a bibliográfiai anyag beszerzése, a vizsgáztató bizottságok felállítása s a többi. Nem lenne egyszerűbb megoldás, ha Magyar- országon is általánossá és kizárólagossá tennék a román nyelvű oktatást, így a szegény potenciális turista már az általános.is- kolai bizonyítvánnyal (az érettségivel meg főképp) megszerezhetné a vízumot az élete fő célját jelentő utazáshoz?... Félre a tréfát! Uraim, maguk nem normálisak, hanem fasiszták. Van még erre utalás cigány- és egyéb kérdésben is, amikor tervezgetik a programjukban „tárgyalások kezdését Indiával, Pakisztánnal és Bangladesh-sel ezen országok Románia területén található lakosainak a haza- telepítéséről' ’, valamint „a minden kontinensen élő román közösségek segítését a hazatérésben, országunk nem román elemeiért cserébe." Bár előre jeleztem, hogy ez nem vicc, remélem, derültek rajta. Bízom abban, hogy ezt a lapot nálunk komolyan senki nem „veszi”. Ilyen egy szélsőség odaát, csak ezt szerettem volna illusztrálni. Talán nem érdekes, hány tagja lehet ennek a pártnak, mekkora példányszámban fogyott el a programjuk (nagyban, az biztos), hány román szívét melengette a szókimondó nacionalizmus és magyarellenesség. Számomra csak az a kérdés, hogyan létezhet háboríthatatlanul, gátlástalanul, uram bocsá’, büntetlenül egy ilyen neofasiszta szervezet? Talán ezt kérdezte Domokos Géza is az örökmosolyú államelnöktől... Az oldalt a Marosvásárhelyi Fotóklub kiállításának anyagából illusztráltuk, amely a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban még megtekinthető július 15-ig. írta és szerkesztette: Molnár H. Lajos Haragos Zoltán: Visszaemlékezés Molnár Zoltán: Éjjeli műszak (balról) Haragos Zoltán: A falu pataka (jobbról)
