Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-17 / 165. szám

4 1991. JULIUS 17. Nyílt tér Torgyán elnökké választása kapcsán Ellenzék kényelmes pozícióban A Független Kisgazdapárt leg­utóbbi nagyválasztmányi ülése az elnöki posztra emelte Torgyán Józsefet. Ezt a tényt azóta is szenvedélyes sajtópolémiák és különböző pártvélemények kísé­rik, vitatják. Ez ügyben nemrég igen hatásosnak tűnő és messze­menő következtetésre alkalmas véleményt tett közzé Kis János, a szabaddemokraták elnöke egyik sajtótájékoztatójukon. Többek között azt részletezte, hogy „milyen veszélyeket rejt­het a fiatal magyar demokráciára Torgyán József kisgazda-pártel­nökké történt megválasztása”?! Torgyán közszereplése való­ban meglepetésekkel teli. Az azonban tény, hogy sokan „dí­jazzák stílusát”, míg mások ide­genkednek bonyolult fellépései­től, egyre harciasabb demagógi­ájától. A gyakorlati kormánypo­litika azonban annál sokkal reá­lisabb és messzebbre látóbb, mintsem engedne bármelyik ol­dal bármily szépen is hangzó pil­lanatnyi nyomásának. Ezért is gondolkodtatta el a so­rok között is olvasni tudók jó részét Kis Jánosnak ama ötlete, hogy az MDF-SZDSZ-es „nagy- koalíció” gondolata helyett most, a kisgazdák kizárásával, talán a „széles” koalíció létreho­zásának volna itt az ideje, amely­be elképzelhetőnek tartaná pél­dául a Fidesz bevonását az FKgP helyére, mert így - szerinte - ki- védhetővé válhatna, hogy a kis­gazdavezér potenciális kor­mánytényezővé váljék. Hogy mi lehet az SZDSZ és a Fidesz célja egymás ajánlgatásá- nak a koalícióba, szerintem igen egyértelmű és kettős! Egyrészt kételyeket ébreszteni a kormány stabilitását illetően, másrészt mindkét párt felismerte, hogy a jelenlegi helyzetben - bármilyen összetételű lenne is - népszerű intézkedéseket a kormány aligha hozhat. Ezért bármelyik pártnak a kormányzás felelősségét vál­lalva csak csökkenhet a népsze­rűsége, és ez a legközelebbi vá­lasztások idején jelentős pozíci­óvesztést jelenthet számára. Az SZDSZ és a Fidesz - mivel ha­sonló a szavazótáboruk - poten­ciális ellenfelei is egymásnak. Az ellenzéki szerep napjaink­ban „kényelmes” pozíciót bizto­sít, hiszen bírálni sokkal könnnyebb, mint kritikus gazda­sági-etikai helyzetben kormá­nyozni. (De ellenzéki pártokról lévén szó, ezt nem is lehet rossz néven venni tőlük!) Persze ez a magatartás sem teljesen veszély­telen, mert esetenként kénytele­nek nyilvánosan állást foglalni, pl. kárpótlási törvény ügye, amelyben az SZDSZ-es 20 ezer forintos javaslat országszerte el­lenérzéseket keltett, a Fidesz „senkinek semmit” javaslata pe­dig még alkotmányellenes is. Torgyán József olykor való­ban veszélyes, mert kiszámítha­tatlan. De az ellenzék magatartá­sa is hordoz magában nem kis veszélyeket, mert nálunk sajnos még nincsenek bejáratot törté­nelmi hagyományai a kulturált, többpárti alkotmányos demokrá­ciának. Követendő lehetett volna számunkra a spanyol példa, ahol Franco halála után az ellenzéki pártok önmérsékletet tanúsítot­tak az ország felemelkedése ér­dekében. És ma már világosan Van jobb út! A szocialisták válságkezelő programja A Magyar Szocialista Párt érzé­kelve az egyre mélyülő gazdasági és szociális válságot, 1991. máju­sában közzé tette elképzeléseit a válság rövid távú kezeléséről. Mi­vel úgy gondoljuk, hogy elgondo­lásainkat eddig kevesen ismerték meg, ezért szükségesnek tartjuk, hogy a „Nyílt tér” olvasóit folyta­tásokban tájékoztassuk progra­munk legfontosabb pontjairól, el­sőként a tulajdonváltásról: 1. Az elmúlt év hazai fejlemé­nyei egyértelműen igazolták, hogy a rendszerváltás alapvető gazdasá­gi tartalmát a tulajdonváltás jelen­ti. A politikai pártok közötti küz­Az Új Néplap politikai vitafóruma érzékelhető, milyen stabilitást eredményezett Spanyolország­ban a tisztes nemzeti konszen­zus. Reméljük, Torgyán Józsefet is megérinti előbb-utóbb a bölcs mérsékletesség szelleme, s ha nem, okkal tűnik el a következő választásokon a politikai köz­életből. Mert a társadalom - sze­rencsére - a józanul gondolkodó többségből áll! Petronyák László országgyűlési képviselő (Szolnok, 4.sz. vk.) Az MSZDP lezárta a vitát — MSZDP—MSZP-párbeszéd? Talán, ha ... Tulajdonképpen köszönettel tartozom az MSZP Szolnok vá­rosi elnökének azért, hogy a Nyílt tér hasábjain a Magyaror­szági Szociáldemokrata Pártot „népszerűsíti”. Cikkét mégsem hagyhatom válasz nélkül, mert e rovat olvasóinak tudni kell, hogy az említett szerző értelmetlen tá­madása a tényeket figyelmen kí­vül hagyta. Ön Asztalos Sándorra hivatko­zott, mi személyesen is jól ismer­jük, sőt azt is nagyon jól tudjuk, hogy az Osztrák Szocialista, il­letve már Szociáldemokrata Párt kizárta a soraiból, pont a magyar- országi beavatkozása révén. Ez nem állítás, csupán tény. Azt, hogy valóban Kéthly Anna mun­katársa volt, az emigráns szociál­demokraták „nagyképűségnek és szélhámosságnak” ítélték meg. És hogy Kéthly mit monda­na, ha ma élne? Elítélné a múlt rendszer képviselőit még akkor is, ha azt ma Szocialista Pártnak hívják. És hogy mire alapozom mindezt? íme a tények és kon­zekvenciák: Ha egyes - volt kommunisták - most MSZP-sek meg vannak győződve arról, hogy a párt és a párton belül a vezetőknek egy kis csoportja, mondhatni a világ­szellemet testesíti meg, akkor minden vita önmagában véve il­legitimmé válik, s akkor a plura- rizmus nem a belső erőnek, ha­nem a kudarcnak lesz a jele. Egyértelmű, hogy mi ennek az elhatárolódásnak a történelmi alapja: nem más, mint a demok­ráciához fűződő viszony. A párt­állam időszakában Önök úgy vélték, lemondhatnak a demok­ráciáról. A szociáldemokrácia lényegéhez tartozott a demokrá­cia. Ez vezetett ahhoz, hogy Önök szakítottak a II. Szocialista Intemacionáléval. Mert a kom­munizmus lényegéhez éppúgy hozzátartozott a demokráciaelle- nesség, mint a szociáldemokra­tákhoz a hit a demokráciában. E két álláspont között nincs kompromisszum, nincs semmi­lyen „harmadik út”. Nem lehet valaki egy kicsit demokratikus, s egyben egy kicsit totalitariánus. Nem létezhet fél - vagy rész - demokrácia. Ezen a területen számunkra soha nem volt lehet­séges kompromisszum. Ez nem csak ránk, hanem az egész euró­pai szociáldemokráciára érvé­nyes, s mi ezt számos nyilatko­zatban egyértelműen leszögez­tük. A szociáldemokráciának min­dig lényeges eleme volt a szoli­daritás, a közösségek, a közös érdekek megvédése. Igazi kö­zösség azonban csak a demokrá­cia alapján bontakozhat ki, tekin­télyuralmi módon nem kény­szeríthető ki. Ez is a kommuniz­mus csődjének egyik tanulsága. Hiszen tapasztalhattuk, hogy a kommunizmusban éppenhogy nem a közösség felé fordultak, hanem attól el - visszavonulva a magánszférába. Fontos kérdéskörnek tartjuk, és gondosan meg kell vizsgál­nunk, milyen módon, milyen időpontban és milyen feltételek mellett vehetjük fontolóra a dia­lógust és az együttműködés esé­lyeit a korábbi reformkommu­nisták valóban demokratikus utódaival. Természetesen tuda­tában vagyunk annak, hogy e te­kintetben a szociáldemokráciá­nak fájdalmas tapasztalatai van­nak, s a sebek máig sem hegedtek be. Azonban úgy véljük, ha az MSZP a demokrácia melletti el­kötelezettségét bizonyíthatóan komolyan veszi, nem lenne azt helyes tartósan és visszavonha­tatlanul kirekeszteni. Mi készek vagyunk a párbeszédre és a párt­közi kapcsolatok rendezésére, ha: 1. Az MSZP elismeri és elítéli, valamint törvénytelennek minő­síti a Szociáldemokrata Párt 1948-as erőszakos felszámolását és az 1956-os újjászerveződést követő ismételt megszüntetését; 2. Az MSZP jogosnak ismeri el az MSZDP igényét a törvény­telenül elvett vagyonának visz- szaszolgáltatására, vagy annak megfelelő gazdasági erőforrás birtoklására, beleértve a Népsza­va tulajdonjogát és a nyomdát is. „A bennünket ért támadáso­kért azért nem neheztelünk, mert ha van alapjuk, abból tanulni le­het, és hozzásegíthet a jobb mun­kához. Nem tudunk azonban mit kezdeni a vádaskodással, a poli­tikai szélhámossággal.” Nyilvánvalóvá válik mind­ezekből, hogy a kapcsolatépítés fő irányai a kormánykoalíció pártjai felé mutatnak, annak elle­nére, hogy ezek jellemzői az MSZDP-től távolabb állnak, mint az MSZP. Nyilvánvaló azonban, hogy a kormánykoalíció pártjai törté­nelmi távlatokban sem törnek a balközép pozíció elfoglalására, a politikai komplementaritás alap­ján kiszámíthatóbb kapcsolat- rendszer kiépítése valószínűsít­hető, mint a rivalizáló és az MSZDP felé már eddig is durva módszereket alkalmazó MSZP- vel. Mi tisztességgel reméljük, hogy az MSZP Szolnok városi elnöke szocialistához méltóan és politikai feddhetetlenséggel kel­lőképpen kész a párbeszédre, de csak akkor, ha a tagságtól de­mokratikus felhatalmazást kap a szocialista eszmék hiteles képvi­seletéhez. Szívből örülök annak, hogy végre negyven év után megtalál­ta az MSZP „Van jobb út! ” című válságkezelő programját. Kér­dés, hogy milyen lesz a fogadta­tás. A vitát a magunk részéről le­zártnak tekintjük. Rácz István, MSZDP megyei titkára Fodor Géza, MSZDP tiszavárkonyi szervezete delmeket és a kormánykoalíción belüli vitákat is elsődlegesen a pri­vatizációról - majd pedig a repri­vatizációról és a kárpótlásról - val­lott eltérő felfogások határozták meg. A kormánynak egy évre volt szüksége ahhoz, hogy kialakítsa „privatizációs stratégiáját’ ’. 2. A kormány felügyelete alá he­lyezett és engedélyezési, ellenőr­zési jogkörrel felruházott Állami Vagyonügynökség apparátusa - néhány szakértői iroda bevonásá­val - több százmilliárdnyi állami vagyon sorsáról határozhat a par­lamenttől függetlenül, miközben az Országgyűlés ehhez képest je­lentéktelen összegekről kénytelen éles vitákat folytatni. 3. A centralizált privatizáció ré­vén az új kormányzati elit megpró­bálja erősíteni hatalmát, érvénye­síteni személyes és anyagi érdeke­it. Tisztázatlan maradt viszont az, hogy az átalakuláskor milyen jo­gok illetik meg a dolgozók érdek- képviseleti szervezeteit. A vállala­tok privatizációja során véletlen- szerű a helyi szakszervezeti szer­vek véleményének kikérése is. Összességében a privatizációs elképzeléseknek az elmúlt 12 hó­napban csak kis hányada teljesült. E tendencia folytatódása megkér­dőjelezheti az 1991-es célok reali­tását. 4. A szocialisták olyan vegyes tulajdonú gazdaság mellett foglal­nak állást, amely részben privati­zálás, részben társadalmasítás út­jánjön létre. Az új tulajdoni struk­túra összetevőit a következőkben látják: az állami tulajdon lényege­sen alacsonyabb részarányában; a tartósan megmaradó állami szek­tor hatékonyabb működtetésében; az egyéni és kollektív dolgozói tu­lajdonban; a saját tulajdoni bázisra támaszkodó önkormányzati szek­torban; a vállalkozói kör szélesíté­sében és megerősítésében. 5. A Szocialista Párt szerint az állami tulajdon lebontásának alap­vető eszközét a külföldi tőke bevo­nása jelenti; a befektetésre váró magyar magántőke ugyanis a szükségesnél nagyságrendekkel kisebb. A magyar gazdaság csak a külföldi működőtőke részvételé­vel képes struktúrájának átalakítá­sára, átfogó műszaki korszerűsí­tésre, hosszabb távon a külső adós­ság relatív csökkentésére. Ezért a szocialisták a tőkebevonásban nem a nemzeti vagyon kiárusítását látják, hanem a gazdaság talpra ál­lításának nélkülözhetetlen eszkö­zét. 6. Magyarországon olyan felté­telek között megy végbe a privati­záció, amikor komoly volumenű befektetési célú lakossági megta­karítás nincs, s a társadalom jelen­tős része napi megélhetési gon­dokkal küzd. Ezért az állami tulaj­don lebontása során a privatizáci­óból kiszorulhatnak a munkaválla­lók, hólott a privatizálandó állami tulajdon tekintélyes részét az ő munkájuk teremtette meg. A tulaj­doni rendszer átalak ítása folyamán elveszthetik azokat a jóléti-szociá­lis szolgáltatásokat, juttatásokat, amelyekkel évtizedeken át alacso­nyan tartott bérüket egészítették ki. Mindezek miatt a Szocialista Párt nagy jelentőséget tulajdonít az egyéni és a közösségi dolgozói tulajdon megteremtésének. 7. A szocialisták mindenekelőtt szorgalmazzák, hogy mielőbb a parlament elé kerüljön a munka- vállalói résztulajdonosi program­ról szóló törvénytervezet. Ennek célja, hogy a számottevő befekte­tési célú megtakarítással nem ren­delkező munkavállalók is - hitel-, kamat- és adókedvezmények se­gítségével - tulajdonossá válhassa­nak. A külső befektetők, illetve a vállalatok által kezdeményezett privatizáció esetén az érdekelt fe­leknek legyen joguk az Állami Va­gyonügynökség nélkül meghatá­rozni a munkavállalói részvények arányát. 8. Álláspontunk szerint a gazda­sági és szociális válság kezelésé­ben élni kell azokkal a lehetősé­gekkel, amelyeket a vagyonügy- nökségi törvény ma is biztosít. A dolgozói tulajdon megteremtésé­nek egyik útjaként például az Ál­lami Vagyonügynökség a dolgo­zói közösségek kezelésébe adhatja az egész privatizálandó üzemet. 9. A dolgozói tulajdon egyik formáját jelentheti az ingyenes vagy ellenérték fejében juttatott vagyonjegy. A Szocialista Párt szerint fenn kell tartani a még ér­vényben levő vagyonpolitikai irányelveknek azokat a rendelke­zéseit, amelyek - az Állami Va­gyonügynökség engedélyével - le­hetőséget adnak a munkavállalók­nak a vállalat átalakulásakor rész­vényvásárlásra az alaptőke 15 szá­zaléka erejéig. 10. A dolgozói tulajdon másik nagy csoportjaként a szocialisták szorgalmazzák az oszthatatlan kö­zös tulajdon megteremtését. Ezek azok az alapítványok, amelyeknek a munkavállalók és munkaadók közötti megegyezés alapján a vál­lalat átadhatja a jóléti, szociális, kulturális-, sport- stb. létesítmé­nyek tulajdoni, illetve kezelői jo­gát. Az önkormányzatok érdeke, hogy a helyi foglalkoztatási, szo­ciális konfliktusok ily módon mi­nél inkább levezethetők legyenek. 11. A területi önkormányzatok kezébe kerülő tulajdon funkciója, hogy a képviselő-testületek és szerveik valódi gazdái lehessenek a rájuk bízott feladatoknak, érdem­ben segíthessék a rászorulókat, és támogathassák a megfelelő helyi kezdeményezéseket. Álláspon­tunk szerint a községek, városok és megyék önkormányzathoz való jogának törvénytelen kijátszása műiden olyan kísérlet, amely csu­pán egy széttöredezett, holt va­gyontömeget juttatna a képviselő- tes-tületeknek, és rákényszerítené őket, hogy azt kormányzati kö- nyöradományokból tartsák fenn. Minden önkormányzatnak lehető­séget kell kapnia arra, hogy a fel­adatainak ellátásához szükséges vagyont a helyi erőforrások ki­használásával maximálisan kama­toztathassa. 12. A területi önkormányzatok mellett az egyes szakmai önkor­mányzatok (szövetségek, kama­rák) tulajdona a szakmai önkor­mányzat autonómiájának, tudo­mányos és műszaki haladást támo­gató tevékenységének fontos bázi­sa lehet. 13. A Szocialista Párt szüksé­gesnek tartja a kis- és középvállal­kozások számának, erejének növe­lését, hitelekkel való fokozott tá­mogatását. Elsősorban az indulás terheit kell megkönnyíteni, egye­bek között kedvezményes hitelek­kel, az első három évben fokozato­san csökkenő adókedvezménnyel. Meg kell gyorsítani olyan befekte­tőtársaságok létrejöttét - kedvez­ményes állami forrásokból is -, amelyek segíthetik a kisvállalko­zók tőkéhez jutását. Szükség van az amortizációs rendszer általános korszerűsítésére, a gyorsított leírá­si rendszer alkalmazására. (Folytatjuk) MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT SZOLNOK VÁROSI SZERVEZETE Levél a veszprémi tanácskozás után Segítsék a népfőiskolákat! Szűrös Mátyáshoz, a parlament alelnökéhez, Kulin Ferenchez, a parla­ment kulturális bizottságának elnökéhez, Andrásfalvy Bertalanhoz, mű­velődési és közoktatási miniszterhez. Tiszteit Uraim! Mi, a Magyar Népfőiskolái Tár­saság tagjai - népfőiskola vezetők és szervezők, a veszprémi tovább­képzés résztvevői ezúton szeret­nénk kinyilvánítani az alábbiakat:- A Magyar Népfőiskolái Társa­ság megalakulása óta töretlenül képvisel egy .olyan szellemiséget, amely elősegítette a rend­szerváltást, célul tűzte ki a magyar nép szellemi felemelkedését, amely nélkül elképzelhetetlennek tartjuk az ország kilábalását a je­lenlegi helyzetből.- A Magyar Népfőiskolái Társa­ság működését rendkívül mostoha körülmények között, a hatalom rosszallátásától kísérve kezdte meg és folytatta töretlenül, lépés­ről lépésre.- Sokan közülünk a Társaság jó­voltából ismerkedtünk meg a nép­A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. főiskolai eszmével, és váltunk an­nak elkötelezettjeivé, továbbadva ezt a gondolatot közvetlen környe­zetünknek.- A Társaság jóvoltából olyan - máshoz meg nem szerezhető - szel­lemiség, gondolatvilág és tudás birtokába kerültünk, amely egész szemléletünkre, életünkre hatással van.- A Társaság vezetőinek szívós és kitartó munkája nyomán so­kunknak lehetősége nyílott külföl­di népfőiskolák tanul­mányozására, így olyan tapasz­talatok birtokába jutottunk, ame­lyeket a jövő magyar népfőiskolá­inak alakításában fel kívánunk használni.- Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy az évek során a Társaság ve­zetése számunkra példát adott de­mokratikus gondolkodásból, tole­ranciából. Lehetővé tette azt, hogy a legkülönbözőbb gondolkodású emberek együtt tudjanak dolgozni a népfőiskola célkitűzéseiért. Te­szi ezt annak ellenére, hogy mun­káját ma szinte nehezebb és bi­zonytalanabb körülmények között kell végeznie, mint korábban. Mi, akik a Társaság tevékenysé­gében közvetlenül részt veszünk, úgy látjuk, hogy munkájához a je­lenlegi kormánytól sem kapta meg a támogatást, mind ez idáig nélkü­löznie kellett a megfelelő erkölcsi és anyagi segítséget, annak ellené­re, hogy a mozgalom ma már az egész országot behálózza. Mindezek miatt kérjük Önöket, ne engedjék, hogy ez a nemes mozgalom, amely oly sok ember­nek nyújt közösséget, tudást, szel­lemi fórumot, a politikai és szemé­lyes csatározások áldozatául es­sék! Kérjük Önöket, hogy a rendel­kezésükre álló eszközökkel segít­sék a mozgalom fennmaradását, kibontakozását, és a meglevő tár­sadalmi támogatottság mellett biz­tosítsák számára az intézményes keretek közötti működés lehetősé­gét! Harminchárom aláírás

Next

/
Oldalképek
Tartalom