Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-17 / 165. szám
4 1991. JULIUS 17. Nyílt tér Torgyán elnökké választása kapcsán Ellenzék kényelmes pozícióban A Független Kisgazdapárt legutóbbi nagyválasztmányi ülése az elnöki posztra emelte Torgyán Józsefet. Ezt a tényt azóta is szenvedélyes sajtópolémiák és különböző pártvélemények kísérik, vitatják. Ez ügyben nemrég igen hatásosnak tűnő és messzemenő következtetésre alkalmas véleményt tett közzé Kis János, a szabaddemokraták elnöke egyik sajtótájékoztatójukon. Többek között azt részletezte, hogy „milyen veszélyeket rejthet a fiatal magyar demokráciára Torgyán József kisgazda-pártelnökké történt megválasztása”?! Torgyán közszereplése valóban meglepetésekkel teli. Az azonban tény, hogy sokan „díjazzák stílusát”, míg mások idegenkednek bonyolult fellépéseitől, egyre harciasabb demagógiájától. A gyakorlati kormánypolitika azonban annál sokkal reálisabb és messzebbre látóbb, mintsem engedne bármelyik oldal bármily szépen is hangzó pillanatnyi nyomásának. Ezért is gondolkodtatta el a sorok között is olvasni tudók jó részét Kis Jánosnak ama ötlete, hogy az MDF-SZDSZ-es „nagy- koalíció” gondolata helyett most, a kisgazdák kizárásával, talán a „széles” koalíció létrehozásának volna itt az ideje, amelybe elképzelhetőnek tartaná például a Fidesz bevonását az FKgP helyére, mert így - szerinte - ki- védhetővé válhatna, hogy a kisgazdavezér potenciális kormánytényezővé váljék. Hogy mi lehet az SZDSZ és a Fidesz célja egymás ajánlgatásá- nak a koalícióba, szerintem igen egyértelmű és kettős! Egyrészt kételyeket ébreszteni a kormány stabilitását illetően, másrészt mindkét párt felismerte, hogy a jelenlegi helyzetben - bármilyen összetételű lenne is - népszerű intézkedéseket a kormány aligha hozhat. Ezért bármelyik pártnak a kormányzás felelősségét vállalva csak csökkenhet a népszerűsége, és ez a legközelebbi választások idején jelentős pozícióvesztést jelenthet számára. Az SZDSZ és a Fidesz - mivel hasonló a szavazótáboruk - potenciális ellenfelei is egymásnak. Az ellenzéki szerep napjainkban „kényelmes” pozíciót biztosít, hiszen bírálni sokkal könnnyebb, mint kritikus gazdasági-etikai helyzetben kormányozni. (De ellenzéki pártokról lévén szó, ezt nem is lehet rossz néven venni tőlük!) Persze ez a magatartás sem teljesen veszélytelen, mert esetenként kénytelenek nyilvánosan állást foglalni, pl. kárpótlási törvény ügye, amelyben az SZDSZ-es 20 ezer forintos javaslat országszerte ellenérzéseket keltett, a Fidesz „senkinek semmit” javaslata pedig még alkotmányellenes is. Torgyán József olykor valóban veszélyes, mert kiszámíthatatlan. De az ellenzék magatartása is hordoz magában nem kis veszélyeket, mert nálunk sajnos még nincsenek bejáratot történelmi hagyományai a kulturált, többpárti alkotmányos demokráciának. Követendő lehetett volna számunkra a spanyol példa, ahol Franco halála után az ellenzéki pártok önmérsékletet tanúsítottak az ország felemelkedése érdekében. És ma már világosan Van jobb út! A szocialisták válságkezelő programja A Magyar Szocialista Párt érzékelve az egyre mélyülő gazdasági és szociális válságot, 1991. májusában közzé tette elképzeléseit a válság rövid távú kezeléséről. Mivel úgy gondoljuk, hogy elgondolásainkat eddig kevesen ismerték meg, ezért szükségesnek tartjuk, hogy a „Nyílt tér” olvasóit folytatásokban tájékoztassuk programunk legfontosabb pontjairól, elsőként a tulajdonváltásról: 1. Az elmúlt év hazai fejleményei egyértelműen igazolták, hogy a rendszerváltás alapvető gazdasági tartalmát a tulajdonváltás jelenti. A politikai pártok közötti küzAz Új Néplap politikai vitafóruma érzékelhető, milyen stabilitást eredményezett Spanyolországban a tisztes nemzeti konszenzus. Reméljük, Torgyán Józsefet is megérinti előbb-utóbb a bölcs mérsékletesség szelleme, s ha nem, okkal tűnik el a következő választásokon a politikai közéletből. Mert a társadalom - szerencsére - a józanul gondolkodó többségből áll! Petronyák László országgyűlési képviselő (Szolnok, 4.sz. vk.) Az MSZDP lezárta a vitát — MSZDP—MSZP-párbeszéd? Talán, ha ... Tulajdonképpen köszönettel tartozom az MSZP Szolnok városi elnökének azért, hogy a Nyílt tér hasábjain a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot „népszerűsíti”. Cikkét mégsem hagyhatom válasz nélkül, mert e rovat olvasóinak tudni kell, hogy az említett szerző értelmetlen támadása a tényeket figyelmen kívül hagyta. Ön Asztalos Sándorra hivatkozott, mi személyesen is jól ismerjük, sőt azt is nagyon jól tudjuk, hogy az Osztrák Szocialista, illetve már Szociáldemokrata Párt kizárta a soraiból, pont a magyar- országi beavatkozása révén. Ez nem állítás, csupán tény. Azt, hogy valóban Kéthly Anna munkatársa volt, az emigráns szociáldemokraták „nagyképűségnek és szélhámosságnak” ítélték meg. És hogy Kéthly mit mondana, ha ma élne? Elítélné a múlt rendszer képviselőit még akkor is, ha azt ma Szocialista Pártnak hívják. És hogy mire alapozom mindezt? íme a tények és konzekvenciák: Ha egyes - volt kommunisták - most MSZP-sek meg vannak győződve arról, hogy a párt és a párton belül a vezetőknek egy kis csoportja, mondhatni a világszellemet testesíti meg, akkor minden vita önmagában véve illegitimmé válik, s akkor a plura- rizmus nem a belső erőnek, hanem a kudarcnak lesz a jele. Egyértelmű, hogy mi ennek az elhatárolódásnak a történelmi alapja: nem más, mint a demokráciához fűződő viszony. A pártállam időszakában Önök úgy vélték, lemondhatnak a demokráciáról. A szociáldemokrácia lényegéhez tartozott a demokrácia. Ez vezetett ahhoz, hogy Önök szakítottak a II. Szocialista Intemacionáléval. Mert a kommunizmus lényegéhez éppúgy hozzátartozott a demokráciaelle- nesség, mint a szociáldemokratákhoz a hit a demokráciában. E két álláspont között nincs kompromisszum, nincs semmilyen „harmadik út”. Nem lehet valaki egy kicsit demokratikus, s egyben egy kicsit totalitariánus. Nem létezhet fél - vagy rész - demokrácia. Ezen a területen számunkra soha nem volt lehetséges kompromisszum. Ez nem csak ránk, hanem az egész európai szociáldemokráciára érvényes, s mi ezt számos nyilatkozatban egyértelműen leszögeztük. A szociáldemokráciának mindig lényeges eleme volt a szolidaritás, a közösségek, a közös érdekek megvédése. Igazi közösség azonban csak a demokrácia alapján bontakozhat ki, tekintélyuralmi módon nem kényszeríthető ki. Ez is a kommunizmus csődjének egyik tanulsága. Hiszen tapasztalhattuk, hogy a kommunizmusban éppenhogy nem a közösség felé fordultak, hanem attól el - visszavonulva a magánszférába. Fontos kérdéskörnek tartjuk, és gondosan meg kell vizsgálnunk, milyen módon, milyen időpontban és milyen feltételek mellett vehetjük fontolóra a dialógust és az együttműködés esélyeit a korábbi reformkommunisták valóban demokratikus utódaival. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy e tekintetben a szociáldemokráciának fájdalmas tapasztalatai vannak, s a sebek máig sem hegedtek be. Azonban úgy véljük, ha az MSZP a demokrácia melletti elkötelezettségét bizonyíthatóan komolyan veszi, nem lenne azt helyes tartósan és visszavonhatatlanul kirekeszteni. Mi készek vagyunk a párbeszédre és a pártközi kapcsolatok rendezésére, ha: 1. Az MSZP elismeri és elítéli, valamint törvénytelennek minősíti a Szociáldemokrata Párt 1948-as erőszakos felszámolását és az 1956-os újjászerveződést követő ismételt megszüntetését; 2. Az MSZP jogosnak ismeri el az MSZDP igényét a törvénytelenül elvett vagyonának visz- szaszolgáltatására, vagy annak megfelelő gazdasági erőforrás birtoklására, beleértve a Népszava tulajdonjogát és a nyomdát is. „A bennünket ért támadásokért azért nem neheztelünk, mert ha van alapjuk, abból tanulni lehet, és hozzásegíthet a jobb munkához. Nem tudunk azonban mit kezdeni a vádaskodással, a politikai szélhámossággal.” Nyilvánvalóvá válik mindezekből, hogy a kapcsolatépítés fő irányai a kormánykoalíció pártjai felé mutatnak, annak ellenére, hogy ezek jellemzői az MSZDP-től távolabb állnak, mint az MSZP. Nyilvánvaló azonban, hogy a kormánykoalíció pártjai történelmi távlatokban sem törnek a balközép pozíció elfoglalására, a politikai komplementaritás alapján kiszámíthatóbb kapcsolat- rendszer kiépítése valószínűsíthető, mint a rivalizáló és az MSZDP felé már eddig is durva módszereket alkalmazó MSZP- vel. Mi tisztességgel reméljük, hogy az MSZP Szolnok városi elnöke szocialistához méltóan és politikai feddhetetlenséggel kellőképpen kész a párbeszédre, de csak akkor, ha a tagságtól demokratikus felhatalmazást kap a szocialista eszmék hiteles képviseletéhez. Szívből örülök annak, hogy végre negyven év után megtalálta az MSZP „Van jobb út! ” című válságkezelő programját. Kérdés, hogy milyen lesz a fogadtatás. A vitát a magunk részéről lezártnak tekintjük. Rácz István, MSZDP megyei titkára Fodor Géza, MSZDP tiszavárkonyi szervezete delmeket és a kormánykoalíción belüli vitákat is elsődlegesen a privatizációról - majd pedig a reprivatizációról és a kárpótlásról - vallott eltérő felfogások határozták meg. A kormánynak egy évre volt szüksége ahhoz, hogy kialakítsa „privatizációs stratégiáját’ ’. 2. A kormány felügyelete alá helyezett és engedélyezési, ellenőrzési jogkörrel felruházott Állami Vagyonügynökség apparátusa - néhány szakértői iroda bevonásával - több százmilliárdnyi állami vagyon sorsáról határozhat a parlamenttől függetlenül, miközben az Országgyűlés ehhez képest jelentéktelen összegekről kénytelen éles vitákat folytatni. 3. A centralizált privatizáció révén az új kormányzati elit megpróbálja erősíteni hatalmát, érvényesíteni személyes és anyagi érdekeit. Tisztázatlan maradt viszont az, hogy az átalakuláskor milyen jogok illetik meg a dolgozók érdek- képviseleti szervezeteit. A vállalatok privatizációja során véletlen- szerű a helyi szakszervezeti szervek véleményének kikérése is. Összességében a privatizációs elképzeléseknek az elmúlt 12 hónapban csak kis hányada teljesült. E tendencia folytatódása megkérdőjelezheti az 1991-es célok realitását. 4. A szocialisták olyan vegyes tulajdonú gazdaság mellett foglalnak állást, amely részben privatizálás, részben társadalmasítás útjánjön létre. Az új tulajdoni struktúra összetevőit a következőkben látják: az állami tulajdon lényegesen alacsonyabb részarányában; a tartósan megmaradó állami szektor hatékonyabb működtetésében; az egyéni és kollektív dolgozói tulajdonban; a saját tulajdoni bázisra támaszkodó önkormányzati szektorban; a vállalkozói kör szélesítésében és megerősítésében. 5. A Szocialista Párt szerint az állami tulajdon lebontásának alapvető eszközét a külföldi tőke bevonása jelenti; a befektetésre váró magyar magántőke ugyanis a szükségesnél nagyságrendekkel kisebb. A magyar gazdaság csak a külföldi működőtőke részvételével képes struktúrájának átalakítására, átfogó műszaki korszerűsítésre, hosszabb távon a külső adósság relatív csökkentésére. Ezért a szocialisták a tőkebevonásban nem a nemzeti vagyon kiárusítását látják, hanem a gazdaság talpra állításának nélkülözhetetlen eszközét. 6. Magyarországon olyan feltételek között megy végbe a privatizáció, amikor komoly volumenű befektetési célú lakossági megtakarítás nincs, s a társadalom jelentős része napi megélhetési gondokkal küzd. Ezért az állami tulajdon lebontása során a privatizációból kiszorulhatnak a munkavállalók, hólott a privatizálandó állami tulajdon tekintélyes részét az ő munkájuk teremtette meg. A tulajdoni rendszer átalak ítása folyamán elveszthetik azokat a jóléti-szociális szolgáltatásokat, juttatásokat, amelyekkel évtizedeken át alacsonyan tartott bérüket egészítették ki. Mindezek miatt a Szocialista Párt nagy jelentőséget tulajdonít az egyéni és a közösségi dolgozói tulajdon megteremtésének. 7. A szocialisták mindenekelőtt szorgalmazzák, hogy mielőbb a parlament elé kerüljön a munka- vállalói résztulajdonosi programról szóló törvénytervezet. Ennek célja, hogy a számottevő befektetési célú megtakarítással nem rendelkező munkavállalók is - hitel-, kamat- és adókedvezmények segítségével - tulajdonossá válhassanak. A külső befektetők, illetve a vállalatok által kezdeményezett privatizáció esetén az érdekelt feleknek legyen joguk az Állami Vagyonügynökség nélkül meghatározni a munkavállalói részvények arányát. 8. Álláspontunk szerint a gazdasági és szociális válság kezelésében élni kell azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a vagyonügy- nökségi törvény ma is biztosít. A dolgozói tulajdon megteremtésének egyik útjaként például az Állami Vagyonügynökség a dolgozói közösségek kezelésébe adhatja az egész privatizálandó üzemet. 9. A dolgozói tulajdon egyik formáját jelentheti az ingyenes vagy ellenérték fejében juttatott vagyonjegy. A Szocialista Párt szerint fenn kell tartani a még érvényben levő vagyonpolitikai irányelveknek azokat a rendelkezéseit, amelyek - az Állami Vagyonügynökség engedélyével - lehetőséget adnak a munkavállalóknak a vállalat átalakulásakor részvényvásárlásra az alaptőke 15 százaléka erejéig. 10. A dolgozói tulajdon másik nagy csoportjaként a szocialisták szorgalmazzák az oszthatatlan közös tulajdon megteremtését. Ezek azok az alapítványok, amelyeknek a munkavállalók és munkaadók közötti megegyezés alapján a vállalat átadhatja a jóléti, szociális, kulturális-, sport- stb. létesítmények tulajdoni, illetve kezelői jogát. Az önkormányzatok érdeke, hogy a helyi foglalkoztatási, szociális konfliktusok ily módon minél inkább levezethetők legyenek. 11. A területi önkormányzatok kezébe kerülő tulajdon funkciója, hogy a képviselő-testületek és szerveik valódi gazdái lehessenek a rájuk bízott feladatoknak, érdemben segíthessék a rászorulókat, és támogathassák a megfelelő helyi kezdeményezéseket. Álláspontunk szerint a községek, városok és megyék önkormányzathoz való jogának törvénytelen kijátszása műiden olyan kísérlet, amely csupán egy széttöredezett, holt vagyontömeget juttatna a képviselő- tes-tületeknek, és rákényszerítené őket, hogy azt kormányzati kö- nyöradományokból tartsák fenn. Minden önkormányzatnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy a feladatainak ellátásához szükséges vagyont a helyi erőforrások kihasználásával maximálisan kamatoztathassa. 12. A területi önkormányzatok mellett az egyes szakmai önkormányzatok (szövetségek, kamarák) tulajdona a szakmai önkormányzat autonómiájának, tudományos és műszaki haladást támogató tevékenységének fontos bázisa lehet. 13. A Szocialista Párt szükségesnek tartja a kis- és középvállalkozások számának, erejének növelését, hitelekkel való fokozott támogatását. Elsősorban az indulás terheit kell megkönnyíteni, egyebek között kedvezményes hitelekkel, az első három évben fokozatosan csökkenő adókedvezménnyel. Meg kell gyorsítani olyan befektetőtársaságok létrejöttét - kedvezményes állami forrásokból is -, amelyek segíthetik a kisvállalkozók tőkéhez jutását. Szükség van az amortizációs rendszer általános korszerűsítésére, a gyorsított leírási rendszer alkalmazására. (Folytatjuk) MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT SZOLNOK VÁROSI SZERVEZETE Levél a veszprémi tanácskozás után Segítsék a népfőiskolákat! Szűrös Mátyáshoz, a parlament alelnökéhez, Kulin Ferenchez, a parlament kulturális bizottságának elnökéhez, Andrásfalvy Bertalanhoz, művelődési és közoktatási miniszterhez. Tiszteit Uraim! Mi, a Magyar Népfőiskolái Társaság tagjai - népfőiskola vezetők és szervezők, a veszprémi továbbképzés résztvevői ezúton szeretnénk kinyilvánítani az alábbiakat:- A Magyar Népfőiskolái Társaság megalakulása óta töretlenül képvisel egy .olyan szellemiséget, amely elősegítette a rendszerváltást, célul tűzte ki a magyar nép szellemi felemelkedését, amely nélkül elképzelhetetlennek tartjuk az ország kilábalását a jelenlegi helyzetből.- A Magyar Népfőiskolái Társaság működését rendkívül mostoha körülmények között, a hatalom rosszallátásától kísérve kezdte meg és folytatta töretlenül, lépésről lépésre.- Sokan közülünk a Társaság jóvoltából ismerkedtünk meg a népA megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. főiskolai eszmével, és váltunk annak elkötelezettjeivé, továbbadva ezt a gondolatot közvetlen környezetünknek.- A Társaság jóvoltából olyan - máshoz meg nem szerezhető - szellemiség, gondolatvilág és tudás birtokába kerültünk, amely egész szemléletünkre, életünkre hatással van.- A Társaság vezetőinek szívós és kitartó munkája nyomán sokunknak lehetősége nyílott külföldi népfőiskolák tanulmányozására, így olyan tapasztalatok birtokába jutottunk, amelyeket a jövő magyar népfőiskoláinak alakításában fel kívánunk használni.- Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy az évek során a Társaság vezetése számunkra példát adott demokratikus gondolkodásból, toleranciából. Lehetővé tette azt, hogy a legkülönbözőbb gondolkodású emberek együtt tudjanak dolgozni a népfőiskola célkitűzéseiért. Teszi ezt annak ellenére, hogy munkáját ma szinte nehezebb és bizonytalanabb körülmények között kell végeznie, mint korábban. Mi, akik a Társaság tevékenységében közvetlenül részt veszünk, úgy látjuk, hogy munkájához a jelenlegi kormánytól sem kapta meg a támogatást, mind ez idáig nélkülöznie kellett a megfelelő erkölcsi és anyagi segítséget, annak ellenére, hogy a mozgalom ma már az egész országot behálózza. Mindezek miatt kérjük Önöket, ne engedjék, hogy ez a nemes mozgalom, amely oly sok embernek nyújt közösséget, tudást, szellemi fórumot, a politikai és személyes csatározások áldozatául essék! Kérjük Önöket, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel segítsék a mozgalom fennmaradását, kibontakozását, és a meglevő társadalmi támogatottság mellett biztosítsák számára az intézményes keretek közötti működés lehetőségét! Harminchárom aláírás
