Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-15 / 163. szám

4 1991. JÚLIUS 15. A szerkesztőség postájából A szövetkezeti tagok belátását, megértését kérik „Házi versenyen zárnák ki a betolakodókat?” Míg nem látnak tisztán, nem fi­zetnek címmel adtuk közre (VI.27.) a szolnoki Széchenyi La­kásszövetkezet tagjaitól érkezett levelet, amit negyvenhetén írtak alá. Kifogásaikra, kérdéseikre a szövetkezet elnöke válaszolt. Töb­bek között az alábbiakról tájékoz­tat: Gazdálkodásunk alapját a tulaj­donosi befizetések adják. Tavaly az üzemeltetési költségeink meg­haladták az erre a célra befolyt összeget, ezért visszapótlási köte­lezettséggel - a felújítási alapból - kellett átcsoportosítanunk pénzt a finanszírozására. (Ez az összeg a 13-15-17-es számú épületnél 159,8 eFt volt.) Semmilyen „pénzügyi bünte­tés” nem volt a szövetkezettel szemben, amely kárt okozott vol­na a tagoknak. A múlt évben egy­millió forint kamatmentes kölcsön nyújtásával 3,2 mFt értékű rész­vényre tettünk szert az Első Szö­vetkezeti Vagyonkezelő Rt-ben (COOPHOLDING) - növelve szö­vetkezetünk vagyonát. A PRO­TECTOR Kft. - melyben 1990-től 400 eFt-os törzsbetéttel rendelke­zünk -az 1990. évi, adózás utáni tőkearányos nyeresége meghalad­ja a 28 %-ot. Tehát nem tartjuk rossz befektetésnek. Az alagsor­ban található helyiségek bérbea­dásának, hasznosításának kérdé­sét ketté kell választanunk: 1. Azokat a közös használatú helyiségeket (lépcsőház, az alag­sor egy része), melyeket lakásaik­kal együtt megvásároltak a szövet­kezeti tagok, a szövetkezeti tör­vény és az alakuló közgyűlés ha­tározata alapján, a belépésükkor a lakásszövetkezet tulajdonába ad­ták. Ettől függetlenül ezeknek a helyiségeknek a bérbeadásából származó bevétel teljes egészében az adott tagépület bevétele. 2. Az úgynevezett diszponíbilis helyiségek tulajdonjogát és hasz­nálati jogosultságát a lakásszövet­kezet az illetékes megyei és városi tanács szakigazgatási osztályai, a Jubileum és Gagarin Lakásszövet­kezet, az IKV, a MÉSZÖV 1981. november 5-i egyeztető tárgyalá­sának állásfoglalása alapján sze­rezte meg. Az 1983. március 18-i küldöttgyűlés döntött arról, hogy a diszponíbilis helyiségek bérbea­dásából származó bevétel 70 %-a az adott lakóépület tulajdonosi kö­zösségét illesse meg - bérlőt tűrő magatartásukért, 30 %-a pedig a lakásszövetkezeti bevétel legyen. A lakásszövetkezet munkaszerve­zetének bevételei végső soron a tagok által fizetendő általános költségeket csökkentik. A szövetkezet által az épületük alagsorában használt helyiségekre (műhelyek, raktárak) megállapo­dást kötöttünk, mely a bérleti díjat is tartalmazza. A bérleményi rész­ben egy WC, egy kézmosó és egy használaton kívüli zuhanyállás ta­lálható, mint vízvételi hely. A vi­ták elkerülése érdekében hamaro­san vízórát szerelünk fel. A szövetkezet egyetlen tagépü­leténél sem akadályozza (sőt ösz­tönzi) a pincehelyiségek bérbea­dását. A Jászi F. u. 15. sz. alatti 80 m2-es, bérbe adható alagsori részt legutóbb, 1991. június 19-én az Új Néplapban hirdettük meg, mely­nek bérleti jogát versenytárgyalá­son ítéljük oda. így kívánjuk el­ősegíteni, hogy magasabb bérleti díj bevételhez jusson a tagság. Úgy gondoljuk az, hogy a szövet­kezeti tulajdonban álló épületré­szekben versenytárgyalás nélküli helyeztük el munkaszervezetün­ket, a tagság egészének érdekeit szolgálja. Sosem zárkóztunk el a tagépületek tulajdonosi közössé­gei által felvetett kérdések megbe­szélése, megválaszolása elől. Kér­jük, hogy a jövőben félinformáci­ók, téves információk alapján ne döntsenek, ne ítélkezzenek elha­markodottan. Megértjük, hogy minden szövetkezeti tagnak - a megélhetési gondok mellett - ne­hézséget okoz a növekvő közös költség fizetése. Be kell látni azon­ban, hogy az épületek üzemelteté­sét a tulajdonosi befizetésekből tudjuk biztosítani. Az április 18-i és május 13-i küldöttgyűlés elfo­gadta az ez évi gazdálkodásra vo­natkozó tervet, illetve azt, hogy a költségek fedezetének biztosí­tására május elsejétől lépjen életbe a megemelt közös költségek fize­tése. Szíves tudomásulvételét ké­rem és a közös költségek folyama­tos befizetését. Bóka Gábor elnök A Kedvező döntésre várnak a karcagiak című, július 8- i levélhez az alábbi észrevételt fűzöm: Lépten nyomon azt hallják ma az építőipari kivitelező szerveze­tek, hogy akik ezt a dekonjunktúrát túlélik, talpon maradnak. Valódi harc folyik egy-egy munka elnye­réséért, s ezt olykor tisztességtelen korrupció, személyi kapcsolatok igénybevétele, megvesztegetés jellemzi. Létezik ugyan verseny- törvény, van piacfelügyelőség, de van úgynevezett versenyeztetés is, amely felügyelet nélkül zajlik. A Szolnok „KAS” Kft. is átéli ezt az időszakot, tudjuk, mit jelent veszí­teni, hiszen az idei 120-130 milliós ajánlatunkból - a most nekünk ítélt karcagi bíróság 10 milliós munká­jával együtt is - csupán 50-55 mil­liót nyertünk, így az ötven fős rész­legünk foglalkoztatása talán bizto­sítva látszik. Annak ellenére, hogy sok munkát vesztettünk, a nyilvá­nossághoz még nem fordultunk, noha sok esetben joggal érezhet­tük, érdekeinket és igazság­érzetünket sérti a döntés. Úgy véljük, ha piacgazdaságról, versenyről beszélünk, számolni kell ezek törvényeivel, és nem vol­na szerencsés az olyan jellegű ön­törvénykezés bevezetése, misze­rint egy-egy önkormányzat „házi versenyben zárná ki a betolakodó­kat”. Egyébként a házi verseny máról holnapra monopolhelyzetbe hozhatná a meglévő potenciális esélyes helyi kivitelezőket, és le­hetne a háttérben osztozkodni, majd netán felfelé licitálni? A ver­senytörvény a mérvadó, s ezt ve­gyük tudomásul mint kivitelezők. A „KAS” Kft. a karcagi bíróság felújítására szabályosan pályázott, bemutattuk szervezetünket, misze­rint: 1990. április 2-án a SZOÉV tetőfedő építésvezetősége kivált és két jogi személy által kft.-vé ala­kult; magastető-felújítást 4 éve, a szolnoki Újvárosi Iskolánál kezd­tünk, a múlt évben mi végeztük az MTVB tetőfelújításán a bádogos munkát - hatmillió forint értékben. A megpályázott munkához szak­mai, személyi feltételeink biztosí­tottak a karcagi illetékességű üzemmérnök (ács alapszakmájú) művezetőnk személyében, vala­mint a nyolc fős karcagi ács brigád tagjaiban. E brigád végezte a me­gyei önkormányzat székházának faszerkezeti munkáit, a teljes tető- felújítást. Úgy véljük, ezek után nem vádolható a bíráló bizottság elfogultsággal és körültekintően járt el, hisz a „KAS” Kft. által is helyi dolgozók jutnak munkához, akik szakmai értékét a múlt évben végzett munkájuk - mint referen­cia - jól példázza. A „KAS“ Kft. nem lehet idősebb mint általában ma a kft-k. Van viszont egy javára írható sajátossága: e kollektívának 15 éve egy vezetője van és több­nyire volt SZOÉV-dolgozókból áll, akik közül számosán 20-25 éve e cégnél voltak (többek között a fent említett ács brigád is). Ma­gam, mint volt epítésvezető, 30 éve jöttem az AEV-hez és már a karcagi kórház építésében is ré­szem volt. Talán nem kell felsorol­ni, hogy az ÁÉV mit épített Karca­gon és függetlenül attól, hogy so­kak fülét bántja a kft. kifejezés, e szervezet munkavállalói nem az újgazdagok soraiba tartoznak. Je­lenleg a társaság fizikai dolgozói­ból húszán Karcagon, illetve a kör­nyékén élnek. (Tiszagyendár. ti- zenketten, s e falu is lássa el lakóit munkával?) A munkához ezek után is ra­gaszkodunk és bízunk benne, hogy a helyi indulatok alább hagy­nak, különös tekintettel arra, hogy e munka 90 %-ban továbbra is helybelieknek ad megélhetési le­hetőséget. Engler Ferenc ügyvezető igazgató /\ Köszönet Annak idején beszámoltunk a kiskörei 2. Sámson Tisza-tó Triatlon versenyről. Most megkereste szerkesztőségünket a szervező bizottság elnöke, Kovács Márton azzal a céllal, hogy tolmácsoljuk köszönetét a tiszafüredi és a kiskörei vízirendé­szetnek. A két szervezet ugyanis nagyban hozzájárult a triatlon sikeres és eredményes lebonyolításához. A kórházakban soron kívül javítják a telefont Levelekből - sorokban cím alatt, június 17-én Várhelyi László pana­szolta, hogy a Hetény i Kórházból nem tudnak telefonálni a betegek, mert a nyilvános telefonfülkékből vagy hiányzik a készülék, vagy süket. Ezzel kapcsolatban a következő tájékoztatást adom. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem a nyilvános tele­fonok teljes körű ellenőrzését június 14-én (pénteken) tartotta Szolno­kon. A Hetényi Kórház területén tíz nyilvános állomás van, a parkolóban pedig kettő. A vizsgálat napján csak a bőrgyógyászaton felszerelt 33- 908-as telefonszámú készülék volt üzemképtelen, s ezt június 17-én megjavítottuk. A hibabejelentések és vizsgálataink szerint soha nem fordult elő, hogy a kórház területén minden készülék üzemképtelen lett volna. Bár a megyeszékhelyen a nyilvános készülékekben okozott kár sokkal több mint más településeken, az egészségügyi intézményeknél szétvert, megrongált telefonokat soron kívül javítjuk. A gyors segítség érdekében ezúton is kérjük, ha bárki hibát, telefon­rongálást tapasztal, a távközlési üzem 03-as, ingyen hívható számán jelentse. Köszönjük. Balogh Imre fenntartási osztályvezető Éjjel lubickolnak, piszkolnak a medencében Rendet kellene tenni a jászkiséri iskola úszómedencéjében, ahol éjjelente - a kerítésen átmászva - egy törpe kisebbség elítélendő módon szennyezi, piszkolja a vizet és a környéket. A medence 315 köbméteres és minden nap 6-tól 20 óráig forgatják, fertőtlenítik benne a vizet; az iskolás gyerekek 99 százaléka tanul meg itt úszni. Érthető az oktatók, tornata­nárok aggodalma, bosszúsága, de sajnos az önkormányzat is tehetetlen a garázdákkal szemben - panaszolta Tánczos Alajos. - Úgy véljük, lakossági-rendőrségi összefogással lehetne nyakon csípni a környezet- szennyező garázdákat, s mielőbb változtatni az áldatlan helyzeten. (T.A.) A Kisújszállási Polgármesteri Hivataltól július 2-án kaptam egy levelet, aminek a tárgya figyel­meztetés. Aláírója egykori főtaná­csos elvtárs, ma osztályvezető úr. (A dolog lényegéhez tartozik, hogy állattartással foglalkozom, korábban egy tanyát vásároltam, ami az erdőgazdaság területén van.) A levél így kezdődik: Tudomá­sunkra jutott, hogy az Ön tulajdo­nában lévő őrizetlenül hagyott ál­latok kárt okoznak a szomszédos területek növénykultúrájában. Ar­ra a kérdésemre, hogy kinek okoz­tam kárt, kitől jutott a tudomásuk­ra, nem kaptam választ. A főtaná­csos azt mondta, nem kell ebből ügyet csinálni, vigyázzak az álla­tokra és kész. Nem értem, hogy egy titkos feljelentés alapján - anélkül, hogy utánajártak volna, valóban kárt okoztam-e valakinek, buzgón és határozottan figyelmez­tet?! Talán azt akarta bizonyítani, hogy van még hatalom a kezében? Ezek után kérdezem: történt-e vagy lesz-e valami változás, netán csak a megszólításban? Az a ta­pasztalatom, a módszer a régi, vagy annál is rosszabb. Horváth György Kisújszállás A cukorbetegek érdekében A szolnoki cukorgondozó és a Vöröskereszt megyei szervezete hívta találkozóra június 27-én a cu­korbetegeket. A szép számú kö­zönséget hasznos tanáccsal látták el, segítettek a diéta összeállításá­ban - figyelemmel a gyógyszerek­re, inzulinra, s nem utolsósorban az igen magasra szökött élelmi­Én vagyok a kunsági fi! - Felvéte­lünk Kunhegyesen készült. (Fotó: Mészáros.) szerárakra is. Szó volt a cukorbe­tegség szemészeti szövődményei­ről, s mindarról, ami lelkileg is igen megviseli az embereket. Tehát ér­demes volt beszélni a problémák­ról, oldani a betegek feszültségét és jó volt érezni az egymás iránti ag­gódást, segítő szándékot. A segít­ségnyújtásban jelentős szerepe van a megyei cukorbeteg egyesület­nek, akik a cukorbetegek érdekeit képviselik. Az összejövetel alkal­mából a Centrum étterem kóstoló­val egybekötött ételbemutatón lát­ta vendégül a megjelenteket, mely igen ízletes, változatos volt, azon­ban a pénztárcánk már nemigen bírja az egyre változó árakat. A találkozó megszervezéséért, a sok hasznos tanácsért és segítségnyúj­tásért ezúton szeretnék köszönetét mondani a rendezőknek és dr.Cza- kó László megyei cukorgondozó főorvosnak. Végezetül megemlítem, jó len­ne, ha azt a pár forint támogatást, ami a cukorbetegeknek jár, már nyugdíjazásukkor megkaphatnák - bizonyos összeghatár alatt. A cu­korbetegek nevében: Molnár Ferencné A tárgyalóteremből Kórházi túsz Ez év márciusában városszer­te szóbeszéd tárgya volt a Heté­nyi Kórházban történt eset, amely tulajdonképpen a helyi Pelikán terrorelhárító csoport el­ső éles bevetése volt. Szolnoki László fiatal kora el­lenére már két ízben járta meg a büntetés-végrehajtási intézetet. Először súlyos testi sértés, majd rablás bűntette miatt. Három év­vel ezelőtti szabadulása óta élete még jobban vakvágányra siklott, kapcsolata megszakadt a család­jával, majd céltalanul kóborolt az ország területén. Február vé­gén Szolnokra is cél nélkül érke­zett, ahol - hajléktalan lévén - kapualjakban húzta meg magát. Életét teljesen kilátástalannak látva, először a Zagyvába akarta ölni magát, de talán a hideg víz végül visszariasztotta. Hajnal­ban félmeztelenül állított be egy kevés élelemért, melegért kö­nyörögve a szolnoki lovardába, ahol az éjjeliőr szíve megesett rajta: ellátta szalonnával meg egy régi rossz kabáttal, nehogy megfagyjon. Két-három nap múlva egy ka­pualjból szállították be a mentők a kórházba - nagyon rossz fizikai és pszichikai állapotban. Keze­lőorvosa szerint szinte lehetetlen volt vele kontaktust teremteni, nem evett, folyadékot sem vett magához. A kórteremben ágy­szomszédja volt egy 71 éves, gyomorműtét után infúzióra, ka­téterre kötött, lerögzített kezű idős ember. Március 1-jén este Szolnoki számot vetett addigi életével, és úgy döntött, elég volt belőle. Ön­gyilkossághoz azonban nem volt mersze, azt akarta, mások tegyék meg helyette. Huszonegy óraikor magához vett egy literes kólás- üveget, s amikor az ügyeletes ápolónő az idős beteget el akarta látni, a nővért nem engedte be a kórterembe - azzal fenyegetőz­ve, ha belépnek, az üveggel szét­veri a magatehetetlen idős ember fejét. Ezt megismételte az ügye­letes orvos előtt is, aki látva Szolnoki pszichés állapotát, ér­tesítette a rendőrséget. Intézke­désükre érkezett a helyszínre a terrorelhárító csoport, hogy vég­ső esetben - az idős ember meg­mentése érdekében - közbelép­hessen. A csoporthoz tartozó tárgya­lótiszt lélekjelenlétén és ember- ismeretén múlott, hogy Szolnoki végül hajlandó volt beszélgetni, majd megengedte, hogy az ese­mények hatására komoly pszi­chikai traumába esett szobatár­sát a kórteremből kivigyék, és sürgős orvosi, ápolói ellátásban részesíthessék. Végül a kórház pszichológus szakorvosnője is megérkezett, akinek hatására Szolnoki önként megadta magát, így szerencsére komolyabb kö­vetkezmények nélkül fejeződött be a dráma. Sajnos az idős ember néhány nap múlva elhalálozott, s bár sem közvetlen, sem közvetett or­vosi összefüggés nem mutatható ki az esemény és a halála között, a bírósági tárgyaláson megjelent belgyógyász szakorvos nem zár­ta ki annak lehetőségét, hogy a beteg állapotán sokat rontott az őt ért pszichikai megterhelés, a közel három órán keresztül tartó halálfélelem, amit a vádlott oko­zott. A Szolnoki Városi Bíróság dr. Szilágyi Béla bíró vezette bünte­tőtanácsa 1991. július 2-án Szol­noki Lászlót kényszerítés bűn­tettében mondta ki bűnösnek, ezért egy év 4 hónapi börtönbün­tetésre ítélte. A vádlott beletö­rődve tudomásul vette, így az ítélet jogerős. Bence „Ha megdobnak tetűvel, dobd vissza betűvel” Válasz egy bordó színű Dácia tulajdonosának. Tisztelt Uram! Június 2-án, 13.30 körül a szolnoki autómosó melletti benzinkútnál ért az a megtiszteltetés, hogy megismerhettem. Még sehol nem volt látható, amikor - az akadályok miatt - megkezdtem a tolatást is igénylő sorbanállást. A manőver utolsó fázisában, nagy fékcsikorgás közepette érkezett, majd mellém érve több, nyomdafestéket nem tűrő szitkozódást zúdított rám, s így fejezte be: Tetves trabantos! - Olyan fensőbbséges méltósággal, mintha egy hófehér Mercedesben ülne. Miközben „embarbaráti’ ’ intelmeit hallgattam, harcedzett Trabantom hangosan felröhögött, Dáciája pedig mintha egy kicsit sötétebb pirossá vált volna. így elálltam a felebaráti megnyilvánulástól. S bár gondolata­imat szóba öntöttem, azt csak a Trabant és Dácia érthette meg. így utólag azért engedje meg, hogy megjegyezzem: Ne tegezzen le valakit azért, mert „csak” Trabantja van. Nekem eszem ágába se jutna, hogy Önt és kocsiját koszos jelzővel illessem, netán a Dáciával hozzam összefüggés­be balkáni eredetű szólamait. Béler Gyula Hozzászólás cikkeinkhez Az erőltetve szerzett érem hamisan csillog A „Régi dicsőségünk, hol késel . . .” című, június 28-i számban megjelent cikkhez kívánok né­hány megjegyzést fűzni. Az „Éneklő Ifjúság” minősítőt termé­szetesen jónak és hasznosnak tar­tom, azonban nem véletlen a kar­vezetők megfutamodása, vagy a különböző magyarázkodás azok részéről, akik most nem tudtak részt venni a rendezvényen. S hogy miért sikertelen sok helyen ez a mozgalom? Az elmúlt évtize­dekben nagyobb volt a tanárok be­folyása a gyerekek szabadidejére, minden ellenvetés nélkül megte­hették, hogy akár hétvégén, akár szünetben elvitték a gyerekeket például kórusra. Tudok olyan gye­rekről, aki - noha jó hangja volt, direkt rosszul énekelt, hogy ne kelljen a kórusban szerepelnie. Előfordult, hogy az iskolai furu­lyaverseny miatt - amit a gyerek egy héttel az időpont előtt tudott meg - nem mehetett el a tavaszi szünetben a már több hónappal ko­rábban befizetett és részben juta­lomként kapott kétnapos honisme­reti kirándulásra. Az igazgató ugyanis közölte, hogy a versenyen való részvétel iskolai érdek, s ha nem jelenik meg, igazgatói bünte­tést kap. A gyerek - jól nevelt lé­vén, -, elment ugyan a versenyre, de a következő héten kilépett a furulyaszakkörből. Azt látom, hogy a gyerekek ma szívesen vesz­nek részt sok minden hasznos megmozdulásban, de elsősorban olyanokban, ami érdekli őket. Ha valakinek jó hangja van, még nem biztos, hogy szeret is énekelni. Mindezek alapján az a vélemé­nyem, hogy diktatórikus módsze­rekkel nem szabad a gyerekeket éneklésre serkenteni, mert az így szerzett érem hamisan csillog. Szerintem ott alakul ki igazi kórus­mozgalom, ahol az éneklés és az azt tanító pedagógus szeretete CIN­KÉNT vonzza a gyerekeket. így - ha kevesebben is maradnak - a színvonal biztosan magasabb lesz. Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Figyelmeztettek...

Next

/
Oldalképek
Tartalom