Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-10 / 133. szám
1991. JÚNIUS 10. Sportextra 9 Megmozdult a falu Tiszaőrsön Évtizedes hagyományokra tekint vissza a „Fut a falu” tömegsportakció Tiszaőrsön. Az eddig megszokott régi keretet mára már kinőtte a falu, valami újítást kellett kitalálnia a község elöljáróinak arra, hogy továbbra is ébren tartsák az érdeklődést. Több ötlet merült fel a tervezés időszakában, míg megszületett a mindenkinek tetsző döntés. Ezentúl három napon keresztül zajlanak majd az események, s a sport mellett kulturális rendezvények is szerepelnek a műsorban. Természetesen ez lényegesen megemelte a kiadásokat, de kellő összefogással és szervezéssel sikerült megoldani a nehézségeket. A vártnál sokkal több csapat nevezett a pénzdíjas kispályás focitomára, a férfiaknál tizennyolc, a nőknél három gárda viaskodott a jutalomért. A csoportküzdelmek után egyenes kieséses rendszerben folytatódott a játék. Már a döntőbe jutást is csak hétméteres rúgásokkal lehetett eldönteni, és a parázs csata nem hagyott alább a fináléban sem. A győzelmet végül Hortobágy I. csapata szerezte meg, Tiszafüred hatosa a második, a Kunság Étterem (Karcag) legénysége Nem egyforma súlycsoportban Munkában a Dobbermann harmadik helyen végzett. A gyengébb nem összecsapásai a kuncsorbai lányok, asszonyok diadalát hozta, az abádszalóki és tiszafüredi amazonok csak megszorongatni tudták őket. A rövid szünetekre érdekes programokat szerveztek Hotta József -*ö helyi Művelődésiház igazgatója - irányításával a rendezők. Volt divat- bemutató, kutyás felvonulás - a Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetsége tiszafüredi szervezetének négylábúival -, sőt repülőmodellező kiállítás is. Szombat este a Defekt duó szórakoztatta a közönséget, majd másnap az ötkilométeres kerékpárversennyel vette kezdetét a látnivalók sokasága. A legnagyobb érdeklődés a „kakasütés” kisérte. A tévedések elkerülése végett, nem a szárnyas jószágot kellett eltalálni a háromméteres bottal - ő a fődíjat testesítette meg -, hanem egy földbeásott sörösdobozt. A kedélyek fokozására a próbálkozóknak bekötötték a szemét, és megforgatták. Amekkora gondot vett nyakába a rendezőség a sportnapok kitalálásakor, olyan jól sikerült a lebonyolítás. Ezek után biztos, hogy 1992-ben lesz folytatása a megkezdett sorozatnak. (Géléi) Minirepülők Nem hiszem, hogy sokan ismerik a repülőmodellek képességeit A kíváncsiskodók már csak a kész terméket látják, pedig rengeteg munka, kínlódás, és nem kevés pénz szükségeltetik ahhoz, hogy egy gép a levegőbe emelkedhessen. Tiszaőrsön Morvái Gyula foglalkozik a .jminirepülőkkel”. Tőle érdeklődtünk a műhelytitkokról.- Vegyes építésű - balzafa szárny, fenyő tőtartó és műanyag törzs - tíz köbcentiméteres, 1,5 lóerős egyhengeres motorral felszerelt rádióirányítású repülőt hoztam a bemutatóra - kezdte a felvilágosítása Szolnokról érkezett Kiss András. Keverék üzemanyaggal - ricinusolaj és metanol alkotja -, mintegy tíz percig képes a levegőben különféle figurákra a gép. Egy négykilométeres sugarú körben irányítható, maximális sebessége 180 km/h. Ugyanazokat az elemeket tudja elvégezni, mint a nagy műrepülők. Értéke megközelíti a hatvanezer forintot. A motor tizenötezret fordul percenként, ami ekkora méret mellett nem lebecsülendő.- Általában saját magunk tervezzük és kivitelezzük repülőinket, egy-egy „szárnyas” elkészültéhez körülbelül háromszáz mmunkaóra szükséges. Aki komolyabban foglalkozik a reptetéssel, versenyeken vehet részt Pontozásos sportág lévén, nem könnyű az előrelépés. Sajnos az MHSZ megszűnése óta nincs igazi klubja a repülőmodellezőknek a megyében, legtöbben szabadúszóként, magánzóként, hobbi szinten csinálják - vélekedett a II. osztályú minősítéssel rendelkező „pilóta”. A célzóvíz: jász-kumisz Megyénk északi iránya felé autózva egy tábla, no meg házikók sokasága tanúskodik arról, megérkeztünk Jász- dózsára. Meglehet, a település nevén elgondolkodva sokan még a helybéliek közül is Dózsa Györggyel hozzák valamilyen kapcsolatba önmagukat illetve sokadik leszármazottjukat. Sajnos, el kell őket szomorítani, még a történelmi személyiség unokáinak sem volt közük a faluhoz, ellenben a Bibliában szereplő Dáviddal annál inkább rokonítható, hiszen utóbbi „Dósa” nevének ma már nem használatos becézett alakja, ami héberről magyarra lefordítva annyit jelent: kedvelt, szeretett. A hagyomány szerint Jászdózsa lakói a tatárok által elpusztított Nagyszállás lakóiból kerültek ki, a mintegy négy kilométerrel odébb a mocsaraktól védettebb helyen építették fel új otthonaikat. A kánok ittjártának bizonyítéka a község peremén elterülő „Tatárjárás” nevű peremrész, ahol - a hagyomány szerint - az úgynevezett .Agyagos domb” alatt az akkor elesettek tetemei nyugszanak. Sokszáz évvel később Rabutin seregei felégették „Dósát”, ebből kifolyólag lakói menekülésre kényszerültek. Ekkortájt az egykor népes településnek még papja sem maradt, portái üresen állottak, a férfiak katonáskodtak, a többség pedig biztos búvóhelyre menekült. Égyházának fejlődéséről -is érdemes szót ejteni, már csak azért is, mert ez a község anyagi gyarapodását mutatja. A vallásos katolikus nép előbb Istennek kívánt építkezni, csak ezt követően mag'ának. Az 1700- as évek elején templomuk már volt, ezért a későbbiekben egy kápolnát emeltek a Tatárdon\bon - amelyet. Boldogasszonynak szenteltek -, később orgona is került e helyre. Ennek a generációnak a leggazdagabb helybélije, Kozma'János 21 ökröt, 23 tehenet, 11 lovat és 80 juhot tudhatott a birtokában. Azt, hogy akkoriban a zsellérek, a parasztok és a jobbmódúak között rendeztek-e íjász- versenyt, és hogy az ökrök, lovak milyen módon kerültek elejtésre, nem szól a fáma. A mostani versenyről annál inkább. (-ko) Egy jászsági kis faluba, Jászdózsára szóló meghívást kézbesített minap a postás, szerkesztőségünkbe, mely egy amatőr íjászverseny megtekintésére invitált. Meglepve forgattuk a szórólapot, egyikünk sem tudta - hitte -, hogy bárki is komolyan foglalkozna a környéken eme ősi fegyvernemmel. Természetesen kíváncsiságunk nagyobb volt hitetlenkedésünknél, így a borongós szombat reggeli órákban felkerekedtünk a Jász-íjász lövészverseny megtekintésére. „A sagittae Hungarocum libera nos Dominel!” Azaz „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”- hirdette a plakát a község határában. Érkezésünkkor a helyi sportpályán már gyülekeztek a rendezők, illetve a versenyezni szándékozók. Nem kell itt valami egetrengető tömegre gondolni, hiszen gyerekcipőben jár a próbálkozás, amelyet Gyula Imre - matematika-testnevelés szakos tanár - szeretne meghonosítani a településen. Az önkor: mányzat és az általános iskola támogatásával öt darab Kassai-féle reflexíjat vásárolt a Dózsa DSE. Ez a sportszer külsőségeiben kísértetiesen hasonlít őseink fegyveréhez, versenyzésre nem használatos, ami nem zavarta a megjelenteket abban, hogy összemérjék tudásukat. Egyéni kiírást készítettek, mely szerint az nyer, aki a legmesszebbről eltalálja a céltáblát. Háromhárom lehetőséget kapott mindenki. Ahhoz azonban, hogy rajthoz állhasson valaki, részt kellett vennie az ősi szertartáson, a jásszá avatáson. A szájhagyományok szerint Lehel kürtjéből Zagyvavizet kellett volna inniuk a legényeknek, ennek azonban több akadálya is volt. Egyrészt a híres kürt csak a múzeumban látható, , másrészt a folyó vize olyan szennyezett, hogy fogyasztásra alkalmatlan. ’ Nem ijedtek meg a szervezők a nehézségektől, egy speciális italt. Jász-kumiszt „kotyvasztottak”, ezt kellett felhörpinteniük az ifjaknak (a recept a házigazdáák titka maradt). Az avatás után kezdetét vette a verseny, a gyerekek tíz, a felnőttek tizenöt méterről lövöldöztek. Gyorsan repkedtek a vesszők, és még a Pesti József a felnőtt kategória győztese déli harangszó előtt kiderült: Pesti József a legjászabb jász a jelenlévők közt, 70 méter távolságból is eltalálta az alig látható táblát. Akik látták a küzdelmeket, jó érzéssel távozhattak, él még a magyar virtus. Jövőre Jász-kapitány választással bővül a viadal. Múltidéző
