Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-10 / 133. szám

1991. JÚNIUS 10. Sportextra 7 Kézilabda NB 1/B. Bajnokhoz méltó játékkal Nők:Postás JTKF Lehel 15-24 (6-13) Budapest, 50 n., v.: Soltész, dr. Soós. JTKF Lehel SC: Lenhardt-Molnár 3, Poljah 8/1, Tarjáni 3/1, Szegő 3, Tóth 1, Ésik. Csere: Kovács- né (kapus), Krisztóf 4/4, Balogh, Vona 2, Patay. Edző: Ugrin György. Az őszi szezonban még rangadónak szá­mított a két csapat mérkőzése, szombatra viszont már csak egy sima összecsapásnak, mivel a JTKF Lehel SC már bajnokként léphetett pályára. A Klapka utcai - lerom­lott állapotban lévő csarnok parketta borí­tása - helyenként szögek álltak ki belőle - a játékosok testi épségét is veszélyeztette. Ez azonban nem zavarta a jászberényi csapa­tot, amely már az első tíz percben eldöntötte a találkozó sorsát. Lenhardt három-négy esetben bravúrosan hárított, míg az ellen- támadások végén sorozatban zör- gött a postások hálója. Szinte percről percre nőtt a bajnokcsa­pat előnye és 1-3 majd 2-4 után a tizenötödik percben már 2-9-re vezetett. A jászberényiek lendü­lete csak a 20. perc után tört meg kicsit, s így 3- 12-ről a félidő vé­gére 6-13-ra tudott felzárkózni a Postás. A második félidő elején még nem találta a ritmust a JTKF Lehel SC. A hazaiak előtt meg­megcsillant a lehetőség, hogy szorosabbá tegyék a mérkőzést, de 10-14 után ismét beindult a jászberényi gépezet. A vendégek gólgyártását még az sem zavarta meg, hogy 12-19-nél a játékveze­tők harmadszor állították ki Pol- jahot, aki ezután már nem térhe­tett vissza. A találkozó befejező szakaszában már döntő fölénybe került a jászberényi csapat, s csak az volt a kérdés, hány góllal nye­rik meg a találkozót. A látottak alapján az eredmény reális, mert a vendégek végig sokkal jobb teljesítményt nyújtottak. A baj­nokcsapat különösebb erőfeszítés nélkül bajnokhoz méltó teljesít­ménnyel nyerte a mérkőzést. Szántai Pankrációba illő jelenetek Férfiak: Törökszentmiklós-Ti- szavasvári Lombik 23-22 (13-10) Törökszentmiklós, 300 n., v.: Ladiszlai, Tabamai. TSE: Hoppál-Bukta 5/1, Laki 6, Mester, Kbs 1, Csuti 6/1, Zsí­ros. Csere: Köteles (kapus), Ko­csis 3/3, Daróczi 1/1, Medgyesi 1. Edző: Felföldi Zoltán. mint Csuti gólerős játéka révén át­vette a vezetést. Egészen a félidő hajrájáig fej-fej mellett haladtak az együttesek, de az utolsó percekre durvaság miatt kettős emberhát­rányba került tiszavasváriak lépést tévesztettek, így nyugodtan várhat­ta a folytatást a TSE. A szünet a ki­esés rémétől fenyegetett Lombik­Daróczi átlövése elkerülte a vasvári kaput Fotó: M J. Hétméteres: 9/6, ill. 3/3. Kiállí­tás: 12, ill. 20 perc. Kedves ünnepséggel kezdődött a hazaiak számára már tét nélküli for­duló, elbúcsúztatták Hoppál Józse­fet, aki ezen a találkozón állt utoljá­ra a háló elé. A 36 éves portás több mint húsz évig hűségesen szolgálta egyesületét, de most már végérvé­nyesen átadta helyét a fiatalabb ge­nerációnak. A vendégek hangolódtak hama­rabb az összecsapásra - igaz nekik feltétlenül győzniük kellett volna a biztos bentmaradáshoz -, és ne­gyedóra alatt kétgólos előnyre tet­tek szert. Gyorsan összakapta ma­gát a miklósi gárda, és Laki vala­nak tett jót, felzárkózott, sőt esélye volt az egyenlítésre is. Ádáz csata - mondhatni háború - dúlt a pályán, sűrűn szólt a bírók sípja, szinte alig fordult elő, hogy ne ült volna valaki a büntetőpadon. Négy perccel a vé­ge előtt (22-20) hármas előnybe ke­rült a Felföldi-legénység, mégsem sikerült a hálóba találniuk. Miután a megítélt hétmétereseket is elhibáz­ták Buktáék, egalizált az ellenfél. Szerencsére Csuti átlövésgóljára már nem tudott válaszolni a vendég piros-kék együttes, így ha nehezen is, de a rendkívül durva találkozón győzelemmel búcsúzott közönségé­től a Törökszentmiklós. (GJ) A piros iskola készült! Teltek-múltak az évek, boldogan éltek amíg... Amíg egyszer csak be nem töltötte iskolájuk - Szolnokon, a Széchenyi körúton - 10. életévét. S itt egy kicsit mindig meg kell áll­ni, ünnepelni, mókázni egy jót az elröppent tíz szeptember fölött, hogy emlékezetes maradjon a dá­tum. A városszerte piros iskolának becézett oktatási intézmény nebulói bizonyára telítődtek jócskán emlé­kekkel péntek délután, mikor a suli szülinapját ülte a tiszaligeti sport­csarnokban. Az igazgatóság és a testnevelők alaposan feldíszítették a képzelet­beli tortát látnivalókkal a minijubi­leum tiszteletére. A csarnok lelátó­ján - pedig hol van már a kosár­szezon - talpalatnyi hely sem ma­radt a sok nézőtől, s bár a balközép kicsit megszelídült, el nem csitult egy pillanatra sem. No, de ne ro­hanjunk a dolgok elejébe... A nyi­tóképet követően dalba foglalta ér­zéseit az iskola énekkara, majd jöt­tek sorra a mutatványok. Először „boldog születésnapot” kívántak a legkisebbek, ami „pergő ritmusok­ba” csapott át, ezt a produkciót „labdavarázs” követte, majd a „fe­kete és fehér” elnevezésű jazz-ko- reográfia kapott méltán hatalmas tapsot. Ezután rövid ideig a Torda-Var­ga duó bohóckodott a mikrofonnál egy szál gitárral. A publikum ren­gett a nevetéstől. Az első „félidő’ ’ az iskola tomászlányainak akroba­tikus revűjével zárult. A szünetben aki akarta megtekinthette az iskola híres metszőkörének nyomatait, az­tán jött aminek jönnie kellett: a folytatás. A ’86-ban már díjat nyert álom­táncot, az elmaradhatatlan iskolák MAGYAR OLIMPIAI CSAPAT HIVATALOS BIZTOSÍTÓJA zi attrakció kosárlabda nélkül! Most sem volt Régi és mostani növendékekből összekevert csapa­tok mutattak be egy-két villanást a játék show-jából. Az urak és a höl­gyek palánk alatti negyedórája kö­zött szöcskék és tücskök gyanánt kicsiny legénykék mulattatták maskarás ugróparádéjukkal a fel- bolydult aprónépet. A délután szín­foltja lett műsoruk. Aztán követke­zett a mindenkori csúcspont, a ta­nár-diák íutball-tűzijáték. Meglepetésre Szalay uram - az „Olajka” vezérkarából - is a pályá­ra keveredett, sőt egy amazon is szerepelt a mezőnyben. Ám hiába „villámlott” gólokat Szalay edző és kígyózott tanítványai lábainak labirintusában Máiki tanár úr, a pöttömök rendre átfűzték a „kated­ralakókat”. A végeredményt végül is a pla­fon állította be a nebulók javára, egy eltévedt labda miatt. Zárókép után - újabb tíz esztendőre - haza­tértek a legények, de bizton állítha­tom, aki ott volt, jól szórakozott. Minden elismerés azoknak, akik (ekkora) tető alá hozták ezt a feled­hetetlen délutánt. técsi Tigrisbukfenc félúton (Fotó: Novák K.) A százéves kosárlabda 26 órás ünnepe Karcagon Június 7-én 19 órakor negyve­nen vágtak neki Karcagon a vá­rosi sportcsarnokban, hogy 26 órán át kosárlabdázzanak. A város két középiskolája a Gábor Áron Gimnázium és a Mezőgazdasági Szakközépiskola úgy egyeztek meg, hogy 15-15 fő jelenlegi diák és 5-5 fő már ko­rábban az intézményben végzett „öregdiák” szerepelhet. így lát­hatta a mindvégig szép számú (bár állandóan változó) nagyér­demű Tóth Zoltánt, a magyar bajnok Szolnoki Olajbányász irá­nyítóját és Földvári Tibort, a Me­zőgazdasági Szakközépiskola színeiben. Míg a másik oldalon, az esti tagozaton most érettségiző Pór Pétert és a tanulmányait külföl­dön folytató Baja Sándort. A mérkőzéslabdát dr. Fazekas Sán­dor polgármester dobta fel, útnak indítva ezzel az 1560 perces ma­ratoni mérkőzést. Éjfélig egyik csapat sem tudott tetemes előny­re szert tenni, bár már ekkor is a gimnáziumi csapat vezetett gyak­rabban. Aztán az „éjszakázást” kevésbé bíró szakközépiskolások ellen reggel 6 órára 201 pontos előnyt szereztek a gimisek. Ti­zenöt óra négy perc elteltével Pór hárompontos kosarával már az ezredik pontot ünnepelhették a már piknikre berendezkedő szur­kolók. A következő holtpont szomba­ton ebéd után következett. Ekkor már többen is úgy érezték, hogy mázsás lábakkal kosaraznak, il­letve volt egy valaki, akinek azon a bizonyos ülő alkalmatosságán nőtt vízhólyag. Hiszen Gaál Ti- bomé, a Karcag Épkar SE kosár­labdacsapatának technikai veze­tője vállalta, hogy 26 órán át ve­zeti a jegyzőkönyvet. Aztán ahogy közeledtek az utolsó órák és nőtt az érdeklődők száma, úgy lendültek újra bele a játékosok. Még az utolsó órában is láthattunk gyors indítást, há­rompontos dobásokat, trükköket és bravúros megoldásokat. Végül is a gimnázium csapata győzött, 1667-1289 arányban. De a 26 óra végén ennek ellenére együtt örül­tek az addig egymás ellen küz­dők, hogy sikerült az újabb re­kord és legyőzték kihívójukat, az időt. Palkovics Egy átjátszott éjszaka után már fejjel is szabad kosarazni Nem sikerült a feljutás Javában zajlottak a hét végén a francia nyílt tenisz bajnokság, a Roland Garros elődöntői. Amíg szombaton délben a női játékosoknak szurkolhattak so­kan a tévé előtt, addig az ebben a sportban igazán bennfentes szol­nokiak - világranglista első ide vagy oda -, a tiszaligeti salakos teniszpályákat állták körül. Ti­zenegy órakor a házigazda Tisza- liget SE és a vendég Budakalász Textiles SE hat-hat versenyzője nézett farkasszemet egymással a hálók fölött. És elindultak szem- tomáztató útjukra az ökölnyi sár­ga gömbök. Nagy volt a tét, a két veretlen csapat közül az egyik, a győztes számíthat a felsőbb osztályba ke­rülésre, a férfi országos csapat- bajnokság harmadik osztályának ,,E’ ’-csoportjából, hiszen már csak egy-egy mérkőzésük lesz hátra a riválisoknak. Az egyéni küzdelmek után még nem látszott eldőlni semmi. A 3-3-as eredmény nyílttá tette a játékot. A párosoknak kellett meghozniuk a döntést. Az egyes pályán gyors győzelmet szerez­tek a budakalásziak, a kettesen és a hármason is - fokozva az izgal­makat - 1 -1 -re alakult a játszmák aránya. Végeredményben a ven­dégek diadalmaskodtak öt nyert mérkőzéssel a négy ellenében, de nem keseredtek el a szolnoki já­tékosok. Bár a csoportgyőzelmet vélhetően nem tudják elérni, elő­kelő helyen végez majd a tavaszi forduló után a Tanka Attila, Ko- váts Zsolt, Kolláth Attila, Gál Miklós, Radócz Zoltán és Szász Attila összetételű csapat.-b­Itt még volt esély a feljutásra Fotó: L Cs. Krisztóf minden büntetőt bedobott közti váltóverseny követte. Volt benne zsákbanfutás, kiscsibe gyűj­tés, labdaterelgetés meg minden, ami kell. Ám Szolnokon nincs iga-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom